Olvas(s)atok – Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio

avagy „Megrendült az egészséged? Kóstold meg a söröcskénket!”

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Petrás Éva

A „…debilitás és a pornográfia örök amatőre és dilettánsa” (Hrabal: Az önvilágámító tanonc kalauza) Sörgyári capriccio című regényében egy letűnt időről kíván beszélni az Olvasónak, amelyet csodálatos édesanyja és egy habókos, szószátyár, feledhetetlen nagybácsi alakja fon egybe.

1. Hrabal – az enfant terrible

Bohumil Hrabal az első világháború idején, 1914-ben született Brnóban. Jogi végzettséget szerzett, azonban szakmájában sohasem dolgozott. Különös indíttatást érzett, hogy megismerje az „egyszerű” emberek sorsát, mindennapjait. Mindig is az a fajta ember keresése volt a fő cél számára, aki kétkezi munkával szerezte meg betevő falatját. Vasúti távírászként, forgalmistaként, pályamunkásként, biztosítási ügynökként dolgozott. Elbeszéléseiben, regényeiben a mindennapi emberekkel folytatott párbeszédeket s a mindennapi lét tapasztalatait dolgozta fel. Az „egyszerű” ember látásmódja, véleménye az őt körülvevő történésekről képezi a hrabali elbeszélések fő vázát.

Nincsenek korai művei. Első elbeszélései negyvenkét éves korában jelentek meg. Az írások fogadtatása jellemzi Hrabal írói munkásságának „légkörét”. Az egyik oldalon az egekig magasztalt íróként említik, míg a másik oldalon a teljes elutasítás, elfordulás jellemzi „kritikusait”. A vaskos és primitív nyelvezetnek titulált művészettel Hrabal egy mindaddig nem létező stílust, műfajt hozott létre. „…hősei vagy társadalmi szempontból érdektelen figurák, vagy olyan emberek, akiknek valamilyen okból félresikerült az életük, s így valahol a társadalom szélein vegetálnak, de kárpótlásul egy tisztán képzeletbeli életet élnek. Márpedig a közönség egy része sem a sikertelen embereket, sem a skizofrén álmodozókat nem képes elfogadni.” [1]

Ehhez az írásmódhoz erőteljesen hozzájárult Hrabal személyisége is, amely nem oly egyszerű, mint ahogy elképzeljük az író szövegei nyomán. Hrabalt diákévei alatt édesanyja úgy jellemezte, hogy gondolatban folyton-folyvást valahol másutt jár. Ez igaz is volt. A fiú egyetlen szívesen látogatott helye a sörgyár és a folyó volt. A malátafőzők és a kádárok voltak a családja, az ő beszélgetéseik jelentették számára az életet. Sörgyári capriccio című regényében is a nymburki kisváros és a családi sörgyár a színhely. Az író úgy vall erről a művéről, hogy ez egy krónika, amely édesanyjáról, édesapjáról és nagybátyjáról, Pepinről szól. S egy kisvárosról, ahol megállt az idő.

2. Sörgyári capriccio

Már a cím is furcsa, szokatlan. Egy jellegzetesen cseh táj, egy egyszerű nyelvezetű író és egy olasz szócska. Capriccio annyit jelent olaszul, hogy ’szeszély, rigolya’.

A – hrabali – cseh élet egyik „jellegzetessége”, hogy bizonyos alkalmakkor az emberek összegyűlnek, és egy laktató lakoma mellett történeteiket mesélik el egy (vagy több) Pepinova társaságában. Ismerősen cseng ez a név. Vajon köze van a Sörgyári capriccióban megismert Pepin bácsi alakjához? – tehetnénk fel a kérdést. Az elmaradhatatlan söröskorsó szorongatása hozzátartozik a cseh mulatságokhoz. A nymburki sörgyár piacra dobott egy sörcsaládot, a Postøižinskét, más néven a Megkurtítottakat, amely a Sörgyári capriccio cseh nyelven megjelent eredeti címe. A Pepin bácsiról elnevezett sör csak az egyike a család sörgyárában előállított söröknek. Gabrinus itala többet jelent Hrabal és a szülei számára, akiknek ez a könyv emléket állít.

Francin, Hrabal édesapja, a sörgyár gondnoka feleségével, Maryškával a sörgyár melletti házban lakott. Egész életüket átfonta, meghatározta ez a gyár. Már a regény első soraiban is a sörgyár, a gépek működése ad keretet a későbbi történéseknek. Az elbeszélésmódra jellemző, hogy hosszú, sokszor fél oldalt kitevő mondatok fonják egybe a történetet. Ezzel a szerkesztési móddal apró életképek kusza szövevényeként jelenik meg a sörgyár „lakóinak” élete. Sok mellérendelés halmozódik egymásra, s ezáltal egyfajta folyamként érzékeljük a történetet. A hasonlatok, az érzelmek, a halmozott jelzőhasználat, a személyeket körülvevő tárgyak neveinek egymás melletti felsorakoztatása különös hangulatot kelt az olvasóban. Szinte az az érzetünk támad, hogy a szereplőket körülvevő világban, a nymburki kisvárosban vagyunk. Hrabal korhű szóhasználattal kívánja még érzékletesebbé tenni számunkra az itt zajló életet. A különböző használati tárgyak az egyszerű ember számára idegenként csengő nevei (például: flóron [2], organdin [3]) mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megismerjük a kisvároska életét, annak letűnt jellegzetességeit. A német szóhasználat vagy az idegen szavak szintén erősítik az olvasóban kialakult, illetve kialakulófélben lévő képet (például: dalmahodó erővonalak [4], krummholc [5]).

A szövegben Hrabal édesanyja tölti be a mesélő szerepét. Jellemzi önmagát, a férjét, a sörgyár igazgatótanácsának megmerevedett gondolkodásmódját, a városkát, a kort, amelyben ők élnek. Érdekes írói megoldás, hogy az elbeszélő az író saját édesanyja, és tulajdonképpen mégsem ő az, aki elmeséli nekünk, mi is történt abban a korban, abban a kisvárosban. Maga Hrabal is úgy vall, hogy „…míg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját” [6]. Ez a fajta vélekedés Hrabal személyiségének egy darabját tükrözi. Megközelíthetetlen volt, aki nem kívánja közölni a véleményét, mintha bezárkózna a saját világába. Az Egy osztályismétlő emlékezéseiben fény derül rá, hogy sokszor szégyellt megszólalni diákévei alatt is, és ez a zárkózottság későbbi életére is jellemzővé vált. E hozzáállás teszi érthetővé, hogy a Sörgyári capriccióban miért vall olyan őszintén édesanyja jelleméről, az elbeszélő személyisége mögé rejtőzve, immár elengedve a kezét szeretett halottainak, mintegy feloldozva magát a zárkózottság kényszere alól. Saját maga szerint lírikus vallomásokat alkot korábban megélt szubjektív élményeiről. [7]

Édesanyját és édesapját nagyon mély kapocs fűzte össze, szerelmük számos regény alapját képezi. A Sörgyári capriccio egy trilógia első része, amelynek befejező, harmadik része is szüleiről szól, akik idős emberekként egy szeretetotthonban élnek, ahol édesanyját még mindig körülrajongják a hódolók (Harlekin milliói).
Édesanyja hosszú, különlegesen szép fonatú haja a nymburki kisváros másik nevezetessége volt – a sörgyár mellett. Nagy hatást gyakorolt a sörgyár igazgatótanácsára is, ahogy minden emberre a városkában.

Különleges összhang volt Hrabal szülei között, bár szokásaik, felfogásuk „kissé” eltért egymásétól. Maryška nagyon élvezte az élet kulináris örömeit, amelynek hangot is adott. Szenvtelenül meséli el, hogy a disznóból felfogott, nemrég kiontott gőzölgő vért hogyan kavarta, az alvadt vérdarabokat hogyan szedi ki saját kezével. Francin csak egy szelet kenyeret és hozzá kávét majszolgat reggelente, néha el-elszörnyedve, hogy az ő felesége hogy tehet ilyen nem-feleséghez való dolgokat. Az evés és a sör szeretetét – édesanyjától – örökölte az író is, megformázva ezzel a „hrabali élet” alapköveit.

A nyugodt, megszokott életbe hirtelen berobban egy alak, aki felforgatja Hrabal szülei és a sörgyár életét. Ez a személy nem más, mint Pepin nagybácsi, aki nagy hatást gyakorolt a későbbiekben magára Hrabalra is. Pepin érdekes színfoltja a családnak; teljesen elüt a megszokott viselkedésnormáktól. Boldog ordítozásában olykor-olykor Francin méltatlankodó megjelenése „zavarja meg”, közölve vele, hogy az igazgatótanács ülését jelentősen akadályozza hangos tevékenysége. Francin pozíciójának kockáztatását elkerülendő Pepin bácsi hamarosan a sörgyár munkása lesz, remélve, hogy így nem marad ereje az ordibálásra. Később azonban kiderül, hogy még ez sem tartja vissza a jó bácsit, hogy történeteket meséljen, énekeljen, egyszóval továbbra is felforgassa a sörgyár életét.

Aztán a kisváros életébe beköszönt egy új, forradalmi találmány, hogy ismét gyökeresen felforgassa az emberek mindennapjait. Ez a szerkezet nem más, mint a rádió, amely lerövidíti az emberek közti távolságot, és „…nemcsak városok között, hanem a nemzetek között is képes megteremteni a kölcsönös megértést” [8]. A „rövidítési láz” elterjed a városban, és lassan minden lónak, kutyának megkurtítják a farkát. Az első radikális változást azonban Maryška hozza meg, levágatva gyönyörű haját rövidre, és megrövidítve szoknyáit is, hogy a térde is kilátszik alóluk. Francin, felháborodva, hogy felesége levágatta a haját, mindenki szeme láttára elfenekeli őt. És ezzel új életet kezdenek.

3. A film és a könyv

Jiøí Menzel vitte filmre 1980-ban Hrabal ezen regényét is, amely az Oscar-díjas Szigorúan ellenőrzött vonatok (1966) után a rendező legsikeresebb alkotása. Maga Menzel így vélekedik a filmről: „A hrabali impressziók világa annyira erőteljes, hogy előfordul: olyasmi jelenik meg a filmben, ami nincs is a könyvben, de megesküdnék rá, hogy igenis onnan származik.” [9]
Ha sorrendben szemléljük az eseményeket, akkor például a disznóölés igen intenzív élményt nyújt számunkra, azonban a helyszínek összemosódnak. Az evés, a sör élvezete mind a két ábrázolási formában elfoglalja méltó helyét, és kihangsúlyozza fontosságát az egyszerű emberi élet tevékenységei között.
A film befejezése is eltér azonban a regényétől. A könyv szerint Francin új életet kezd feleségével. A filmben pedig Francin és felesége a már megszokott módon keresik az ajándékot, csak most fordítva. Maryška kérdezi Francintól, hogy milyen ajándék rejtőzik nála. Az ajándék az asszony hasában van. És az nem más, mint a kis Bohouška, azaz Hrabal leendő születése…

[1] Varga Attila: Hrabal arcai – interjúkötet, Európa, Budapest, 1995, 7–8.
[2] Cérnázott, vékony, erős szálú pamutfonal (német)
[3] Merevített, ritka szövésű pamutszövet (francia)
[4] Magasodó, emelkedő erővonalak
[5] Görbefa, kampóval ellátott emelőszerkezet (német)
[6] Részlet Hrabal Sörgyári capriccio című művének Előszavából, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001.
[7] Varga Attila Hrabal arcai című interjúkötete, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1995, 33.
[8] Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001, 96.
[9] Varga Attila: Hrabal arcai – interjúkötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1995, 21.