Névnapok: Marcella, Círus, Csikó, Csörsz, Gamáliel, Geminián, Janek, János, Ludovika, Lujza, Péter, Pető, Vulfia, Zella, Zsella
Események:
Imbolc – télbúcsúztató, sötétedéskor kezdődik, és február 1-én tartják, Brigid kelta istennő ünnepe: a kelta tradíció szerint Imbolc a tavasz első napja, a télre akolba zárt állatokat ismét kiengedik legelni a rétekre. (A katolikus egyház később felváltotta ezt az ünnepet a február 2-i „Gyertyaszentelővel”, ami Szűz Mária ünnepe).
1679 – Jean-Baptiste Lully Bellérophon című operájának ősbemutatója a Théâtre du Palais-Royalban.
1901 – Anton Csehov Három nővér című művének premierje a Moszkvai Művészeti Színházban.
1964 – Elindul a „Delta” című tudományos ismeretterjesztő TV-műsor.
1977 – Megnyílik a high-tech építészeti stílusa miatt Párizs nevezetességei közé tartozó Pompidou központ.
1978 – kiállítják a Szent Koronát a Nemzeti Múzeumban, miután az Egyesült Államokból visszakerült Magyarországra, ahol a II. világháború után tartották. ––> Király! – A világjáró Szent Korona
Megszületett Franz Schubert (Franz Peter Schubert, 1797–1828) osztrák zeneszerző.
Őt tartják a bécsi klasszicizmus utolsó mesterének, illetve az első romantikus zeneszerzőnek. Ötéves korában kezdte rendszeresen képezni apja. Hatéves korától járt a himmelpfortgrundi iskolába, ekkor kezdődött zenei képzése is. Apja tanította a hegedűjáték alapjaira, bátyja, Ignaz pedig a zongorára. 1808 októberében vették fel a konviktusba, ami Antonio Salieri vezetése alatt Bécs vezető zeneiskolájává vált. 17 éves koráig itt tanult, zeneszerzői zsenialitása már kezdett kitűnni. Bár nagyon fiatalon halt meg, több mint hatszáz romantikus dalt, több szimfóniát, szonátát, vonósnégyest, operát és egyéb darabot írt. A dallamok és a líricizmus iránti természetes érzékenységével a 19. század legtehetségesebb zeneszerzői közé tartozik (Pisztrángötös, Halál és a lányka, Prométheusz kantáta). ––> Schubert: rövid élet, gazdag életmű
Meghalt John Galsworthy (1867–1933) Nobel-díjas angol író, a Forsyte Saga könyvek szerzője, több művét is megfilmesítették.
Első megjelent művét, a From the Four Winds című novelláskötetet 1897-ben adták ki. Ez és még több következő műve John Sinjohn írói álnéven jelent meg, és csak 1904-ben a A szigeti képmutatóktól kezdve publikált saját nevén. Első színdarabja, a The Silver Box sikert aratott, ezt követte ugyanabban az évben a A vagyon ura, a Forsyte trilógia első része. Noha egyaránt írt színdarabokat és regényeket, saját korában főleg drámaíróként szerzett hírnevet. A korszak más íróihoz, például George Bernard Shaw-hoz hasonlóan, darabjai társadalmi kérdésekkel foglalkoztak. Manapság sokkal inkább regényei, és különösen A Forsyte Saga révén ismerik. Ezek a regények a felső középosztály életét ábrázolják. Ezekben kritizálja az angol középosztály erkölcseit, drámáiban azonban „bizonyos impasszibilitást igyekszik megőrizni”. Írásaiban kiállt a börtönök reformja, a nők jogai, az állatok jóléte kérdésében, de ezek csekély hatást gyakoroltak megírásuk korszaka után (Én vagyok a gyilkos, Modern komédia, Meghalni a szerelemért).
Meghalt Alan Alexander Milne (1882-1956) angol író, drámaíró, publicista, a Micimackó című gyermekkönyv szerzője.
Matematikát tanult a Cambridge-i Egyetemen, ekkor kezdett dolgozni a Granta nevű egyetemi lapnál, ahol különböző cikkeket írt. Ennek alapján döntött úgy, hogy író lesz. Számos humoros esszét, színdarabot és regényt írt, ám igazán ismertté gyermekkönyvei tették. Leghíresebb műve a Micimackó, amely fiának játékmackójáról kapta nevét, és amelynek egyik főszereplője a saját fiáról elnevezett figura, Christopher Robin (magyar fordításban Róbert Gida). A Micimackó és a Micimackó kuckója Karinthy Frigyes műfordításában lett a magyar nyelvű irodalom szerves része. A Micimackó hatalmas sikere inkább teher volt Milne számára, mint öröm. Saját írói célja ugyanis az volt, hogy arról írjon, amiről csak szeretne, és ezt a későbbiekben már nem látta igazán megvalósíthatónak (Micsoda négy nap!, A Vörös Ház rejtélye, Már túl késő…). ––> Micimackó visszatér
Meghalt Jancsó Miklós (1921-2014) kétszeres Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész.
Kezdetben rövidfilmeket készített, majd 1958-ban, 37 évesen elkészítette első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címen. A Szegénylegények című filmje volt az első, amire felfigyeltek a külföldi kritikusok. Nemeskürty István közreműködésével megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól kezdve állandó alkotótársa lett egészen annak 2005-ben bekövetkezett haláláig. 1988 óta címzetes egyetemi tanár volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1990 és 1992 között a Harvardon tanított (Oldás és kötés; Szerelmem, Elektra; Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten).
Ezen a napon született:
Bajza József (1804-1858)
költő, színigazgató, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. 1818 és 1822 között a pesti egyetemen hallgatott bölcsészetet, majd 1822/1823-ban jogot, ám már az egyetemen jobban izgatta az esztétika, filozófia, irodalom, mint a törvénykönyvek. Az egyetemi évek alatt kötött életre szóló barátságot Toldy Ferenccel, aki felfedezte benne a tehetséges költőt. irodalmi- és színikritikáival, vitáival sokat tett a modern irodalmi élet viszonyainak tisztázásáért, illetve kritikáival a kemény, polemikus hangú bírálat megteremtőjévé vált.
Tolnai Lajos (Hagymássy, 1837–1902)
író, publicista. A Kisfaludy Társaság 1866-ban választotta, 1878-ban a Petőfi Társaság választotta be tagjai sorába. A modern magyar irodalom egyik előhírnöke volt. Leleplezte a társadalmi és erkölcsi visszásságokat, mintegy Mikszáth Kálmán, Tömörkény István, Móricz Zsigmond útját egyengette. A hivatalos irodalmi nagyságok mind ellenségei voltak (A jégkisasszony, A nagy-gyárosék és egyéb elbeszélések, A sötét világ).
Konrád Ignác (1894-1969)
festő- és szobrászművész, „a lovak festője”. 1909-ben Budapesten, az Iparművészeti Iskolában folytatott tanulmányokat, 1912-ben átment a Művészeti Akadémiára, hogy festészetet tanuljon. Később, az első világháború után, megélhetést keresve Alagon telepedett le, ahol a versenylovakat festette és mintázta. 1948-tól haláláig Párizsban élt (A reggeli munka Alagon, Debreceni nagydíj, Kocsikázás).
Jávor Pál (Jermann Pál, 1902-1959)
minden idők egyik legismertebb és egyik legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár. Népszerűségét kezdetben jó megjelenésének, tucatfilmekben eljátszott erős karakterű figuráinak köszönhette. Később ismerték fel drámai tehetségét, mély jellemábrázoló képességét, de ezért meg kellett küzdenie. Beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. Oklevelet már az Országos Színiegyesület színiiskolában szerzett, 1922-ben. (Halálos tavasz, Egy csók és más semmi, A szerelem nem szégyen).
Thomas Merton (1915-1968)
francia-amerikai író, szerzetes. A 20. századi katolikus irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Munkái közül kiemelkedő jelentőségűek a keresztény spirituális (lelkiségi) írások. Ezen kívül jelentősek versei, valamint a vallások közötti párbeszéd területén írott munkái. Több mint 60 könyvet írt (Élet és életszentség, A csend szava, A belső tapasztalat).
Mario Lanza (Alfred Arnold Cocozza, 1921-1959)
világhírű olasz származású, amerikai opera- és dalénekes (tenor), filmszínész. 1949-ben első zenés filmje az Az az éjféli csók Il bacio di mezzanotte, amelyben zongoraszállítót alakít. A forgatás után Lanza régi álma vált valóra: operát énekelni: Pinkertont játszhatta a Pillangókisasszonyban, Puccini, remekművében, Tomiko Kanazawa szopránnal karöltve, két utolérhetetlen előadásban, a kritika osztatlan elismerésétől kísérve. Népszerűsége és munkái nyomása alatt nem volt alkalma más operákban szerepelni, amit a műbírálók a bel canto nagy veszteségének tartanak (A nagy Caruso, Szerenád, Róma hét dombja).
Norman Mailer (Norman Kingsley Mailer, 1923-2007)
amerikai író. Írói tehetsége termékeny és sokrétű volt: regényein túl verseket, színdarabokat, esszéket és forgatókönyveket is írt; volt film- és színdarabrendező, és hosszú ideig újságíró. Eredeti stílusa miatt irodalmi körökben a próza- és újságírás úttörőjeként tekintik, kétszer kapta meg a Pulitzer-díjat. Repüléstant tanult, de a repüléstan helyett inkább az írás után kezdett érdeklődni. 1941-ben, 18 évesen megnyert egy, az egyetem által meghirdetett novellaversenyt, ez volt első, nyomtatásban megjelent írása. Több mint 40 könyvet írt, és ebből 59 éves írói pályafutása alatt 11 regényt publikált. 1967-ben színpadra vitte a Szarvaspark című regényét, majd a 70-es években több avantgarde filmet is produkált (Meztelenek és holtak, A hóhér dala, Amerikai álom). ––> Norman Mailer
John Lukacs (Lukács János Albert, 1924-2019)
Széchenyi-nagydíjas magyar származású amerikai történész. A zsidótörvények miatt munkaszolgálat és deportálás várt rá. De kijátszotta a németeket és túlélte Budapest bombázását is. Az oroszokkal kapcsolatban nem voltak illúziói, így 1946-ban emigrált, tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen folytatta. Több mint huszonöt könyvet írt. Legfontosabb kutatási területe a kezdetektől fogva a második világháború története, kedvenc műfaja pedig a közérthető, mégis magas nyelvi és szakmai színvonalon álló esszé (Az európai világháború, Hitler és Sztálin, A huszadik század rövid története). ––> John Lukacs: Hitler és Sztálin – 1941. június
Csohány Kálmán (1925-1980)
kétszeres Munkácsy-díjas grafikusművész, érdemes művész. A második világháborút a csíki havasokban fakitermelőként élte át. 1947–1952 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1975-től haláláig a budapesti Képzőművészeti Szakközépiskolában tanított. Az 1960-as évek grafikus nemzedékének egyik meghatározó egyénisége volt. Rézkarcain, tusrajzain és litográfiáin a népi szimbolika érzelem-gazdag, balladai tömörségű egyéni hangvétellel jelenik meg.
Óe Kenzaburó (1935-2023)
irodalmi Nobel-díjas japán író, a kortárs japán irodalom jelentős alakja. Tizennyolc éves korában Tokióba költözött, hogy francia irodalmat tanuljon a Tokiói Egyetemen, és a kortárs francia és egyesült államokbeli irodalom intenzív hatása alatt még diákkorában, 1957-ben írni kezdett (Mint egy állatot, Birka emberek, Futball-lázadás).
Philip Glass (1937)
Golden Globe-díjas amerikai zeneszerző, zongoraművész. Zenei tanulmányait 6 évesen kezdte, 8 éves korában már furulyázott. Matematikából és filozófiából diplomázott, szabadidejében pedig zongorázott. Zenéjét gyakran minimalistaként határozzák meg, bár ő maga a színházi zene (theater music) megnevezést részesíti előnyben. A XX. század végének egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjének tekintik. Rendkívül termékeny zeneszerző: zenekari műveket, operákat, szimfóniákat, versenyműveket, filmzenéket és szólódarabokat írt.
Komáromy Éva (1939-2017?)
Déryné-díjas színésznő, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végzett 1957-ben. Operaénekesnek készült, de hangi adottsága és kiváló tánctudása a zenés színház felé irányították. Pályáját a szolnoki Szigligeti Színházban kezdte. 1961-től nyugdíjba vonulásáig a Miskolci Nemzeti Színház színésznője volt. Leggyakrabban zenés darabokban játszott, az operettirodalom szinte valamennyi szubrett és primadonna szerepében láthatták a nézők. Később drámai szerepekben, karakterek megformálásában is sikeres volt.
Derek Jarman (1942-1994)
angol rendező. Egyetemi tanulmányait a londoni King’s College-ban, majd a University College Londonban végezte. A Butler’s Wharf-on tartott fenn stúdiót, Andrew Logan művészeti köréhez tartozott ( A vihar, Caravaggio, Anglia alkonya).
Almásy Albert Éva (1948)
színésznő. Pantomimes tanulmányait 1969-ben fejezte be. Színészi pályáját 1969-től a Veszprémi Petőfi Színházban kezdte. 1971-től a szolnoki Szigligeti Színház, 1973–tól a békéscsabai Jókai Színházban játszott. 1983-tól a győri Kisfaludy Színház társulatának tagja volt. 1988-tól szabadfoglalkozású színművésznő. Számos filmben szerepelt (Kopaszkutya, Dögkeselyű, Sátántangó).
Kováts Kolos (1948)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes (basszus), érdemes művész, a Magyar Állami Operaház Mesterművésze. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait 1966 és 1970 között. Rögtön a diploma megszerzése után tag, 1996 óta örökös tag lett a Magyar Állami Operaházban. Oratóriuménekesként is ismert.
Turpinszky G. Béla (1955)
színész, rendező. Operett-musical szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1977-ben. Pályáját a Budapesti Gyermekszínházban kezdte. 1985-től a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1987-től a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. Remek énekhangja van. Többször vendégszerepelt külföldön. 1993-tól szabadfoglalkozású színművész. Rendezéssel is foglalkozik.
Anthony LaPaglia (1959)
Golden Globe- és Primetime Emmy-díjas ausztrál színpadi és filmszínész. 1985-ben kapta első televíziós szerepét, filmes debütálására a Hideg acél című 1987-es bűnügyi filmdrámában került sor. 2004-ben a Nyomtalanul című drámasorozattal, Jack Malone szerepével nyert Golden Globe-díjat. A Frasier – A dumagép vendégszerepe 2002-ben egy Primetime Emmy-díjat hozott számára (Az ügyfél, A világ második legjobb gitárosa, A torony hősei).
Minnie Driver (1970)
brit színésznő, énekes. A „Puff, Rocks and Brown” nevű együttesben énekelt. 2000-ben szerződést kötött az EMI-vel és a Rounder Records-al. 2004-ben kapott egy filmszerepet, melyet el kellett játszania a Carlotta Giudicelli karaktert a Joel Schumacher filmjében, az Operaház fantomjában (Aranyszem, Good Will Hunting, Tarzan).
I Jonge (1971)
dél-koreai színésznő. Első ízben 1993-ban tűnt fel a dél-koreai televízióban, a kilencvenes évek közepétől már ünnepelt sorozatsztár. Magyarországon is sugárzott A palota ékköve főszereplőjeként regionális szupersztárrá lépett elő.
Aradi Tibor (1971)
humorista, kabarészínész, újságíró. 1994-től a Szeszélyes évszakok – Maksa híradóban szerepelt. 1995-1996 között a Juventus Rádió reggeli műsorában volt. Közben 1995-ben a Humorista Kerestetik verseny második díját nyerte. 2002-ben szerződött a Mikroszkóp Színpadra, aminek megszűnéséig tagja is maradt. 2008 óta a Rádiókabaré összes műsorában szerepelt. 2014-től a Veres 1 Színház társulatának tagja. 2015-ben a Rádiókabaréban nyújtott munkássága elismeréseként elnyerte a Karinthy-gyűrűt.
Bognár Gyöngyvér (1972)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1995 és 1998 között a Gór Nagy Mária Színitanoda hallgatója volt. 1992-től a Radnóti Színházban, 1998-tól a Szegedi Nemzeti Színházban szerepelt. 2003-2021 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. Rendszeresen szinkronizál is (A nagy füzet, Keresztanyu, A tanár).
Oláh Ibolya (1978)
énekesnő, dalszerző. Cigány családban született. Szülei lemondtak róla. Öntevékenyen kezdett énekelni és gitározni. Tanult egy budapesti zeneművészeti szakiskolában is, de félbehagyta. A 2003–2004-es Megasztár (TV2) átütő sikert hozott számára a második helyezéssel. 2005. augusztus 20-án este, a hivatalos állami ünnep nyitányaként ő énekelte el a Magyarország című dalt. Brüsszelben, az Európai Parlament épületében, valamint Hollandiában is fellépett már.
Fridrik Noémi (1985)
színésznő. A Vajdaságban, Bácskertesen született. 2006-ban végzett a Kaposvári Egyetemen, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatának tagja.
Ezen a napon halt meg:
Artemisia Gentileschi (1593-1653)
itáliai festőnő, a legismertebb festőnő a barokk korai korszakából. Abban a korban, amikor a nőket még nem fogadta be a művészek közössége, ő volt az első hölgy, aki a firenzei művészeti akadémia tagja lett. Apja szerződtette Agostino Tassi festőt lánya oktatására, de a férfi a lányt megerőszakolta. Ez egész életművére rányomta bélyegét és képein keresztül állt bosszút az egész férfitársadalmon. Gyakran örökített meg tehetetlen férfiak meggyilkolását ábrázoló, vérgőzös jeleneteket (Jáhel és Sisera, Keresztelő Szent János születése, Zsuzsanna).
Ernest Meissonier (Jean Louis Ernest Meissonier, 1815–1891)
francia élet- és csataképfestő. Eleinte illusztrációkat készített a Bibliához, költészeti művekhez, majd hajszálfinoman kidolgozott, kis méretű zsánerképekkel lépett föl és aratott egyre nagyobb sikereket. Később III. Napóleon császár megbízásából jeleneteket festett az olaszországi hadjáratból, melyen maga is részt vett. Rézkarcokat és litográfiákat is készített, népszerűek grafikái, pittoreszk könyvillusztrációi. 1861-től tagja volt a párizsi akadémiának. Korának legjelentősebb művészei közé tartozott.
Beck Ö. Fülöp (1873-1945)
szobrász, éremművész. 1888 és 1893 között a budapesti Iparművészeti Iskola ötvös szakán tanult mintázást. 1892-ben tett velencei tanulmányútja során ráébred saját művészi ambícióinak belső forrására. Innentől fogva tartja saját munkásságának indulását. Párizsból pályázott a millenniumi kiállítási emlékérem megalkotására, amit meg is nyert. Az Iparművészeti Múzeumban 1898-ban bemutatott első gyűjteményes éremkiállításán először szerepelt nálunk az érem önálló műfajként (Ifjúság kútja, Vasöntő munkások, Táncoló legény).
Samuel Goldwyn (1882-1974)
lengyel-amerikai filmproducer. Mintegy 70 filmnek volt a producere, a legjobb rendezőket, operatőröket és színészeket szerződtette. A második világháború után felgyorsult világgal, a technológia fejlődésével, a rádiózás és televíziózás berobbanásával már nem tudott megbirkózni, az 1950-es évek elejétől már nem tudott ráérezni a közönség ízlésére, így felhagyott a producerkedéssel (Üvöltő szelek, Porgy és Bess, Életünk legszebb évei).
Ruzicskay György (Ruzicska, 1896-1993)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész, érdemes és kiváló művész. 1919-től Baráth Móric nagyváradi festőiskolájában képezte magát, majd 1921-1924 között a Müncheni Akadémián tanult. Első önálló kiállítását 1924-ben Nagyváradon rendezte. 1925-ben itáliai, 1927-ben franciaországi tanulmányutat tett, majd Szarvason és Nagyváradon dolgozott. Az 1950-es évek második felétől sokat utazott, hosszabb időt töltött Párizsban, ahol a díjak és a kritikai fogadtatás szerint jelentős szakmai és közönségsikert ért el (Piac, Párizsi este, Orgia).
Pap Károly (1897-1945)
író. 1923-ban jelent meg első novellája, 1926-ban Mikes Lajos és Osvát Ernő fedezte fel, Az Est és a Nyugat munkatársa lett. 1936-ban Baumgarten-díját a hatóságok megakadályozták, 1943-ban munkaszolgálatos lett. 1944-ben Buchenwaldba, onnan 1945 februárjában Bergen-Belsenbe vitték, ott halt meg. Fő témája a zsidóság identitáskeresése, messianisztikus vallásosság jellemzi. Az új Krisztusról szóló apokrif történetekben fejezi ki korkritikáját (Megszabadítottál a haláltól, Azarel, Szerencse).
Döbrentey Gábor (1897-1990)
festőművész, restaurátor. Történelmi festészet, egyházi témák foglalkoztatták, de a II. világháború után többnyire műemléki restaurálással foglalkozott. Monumentális történelmi és egyházi témájú kompozíciókat, falképeket, portrékat és vidám, posztimpresszionisztikus tájképet egyaránt festett.
Márkus Ferenc (1911-1995)
színész. Az Országos Színészegyesületi Iskolában szerzett színészi oklevelet. 1945-től a Szabad Színház, majd a Magyar Színház szerződtette. 1949 és 1959 között a Nemzeti Színház művésze volt. 1959-től nyugdíjba vonulásáig a Fővárosi Operettszínház tagja volt. Zenés és prózai darabok karakter- és epizódszerepeit alakította (Fel a fejjel, A palacsintás király, Te rongyos élet).
Martinkó András (Márton, 1912-1989)
nyelvész, irodalomtörténész, Kemény Zsigmond és Petőfi Sándor munkásságával foglalkozott, ismeretterjesztő előadásokat tartott (Báró Kemény Zsigmond pályafordulata, Petőfi életútja, Az Ómagyar Mária-siralom hazai és európai tükörben).
Tornai József (1927-2020)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas, Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett költő, író, műfordító. Első mestere Szabó Lőrinc volt. Írói alapelve, hogy a 20. században is a modern és az ősi egységet kell felmutatni. Lírájára az avantgárd látásmód, a szürreális képalkotás, a gondolatritmus jellemzők (Jársz és kiáltasz, Az emberiség görbe fája, A virágos föld titkai).
Mary Higgins Clark (1927-2020)
amerikai bűnügyi regényírónő (A ház titka, Hová tűntek a gyerekek?, Még egy élet).
Gordon Zsuzsa (Gartner Zsuzsanna, 1929-2015)
kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő. 1945–1949 között a Színművészeti Főiskola hallgatója volt. 1949–1952 között a Pécsi Nemzeti Színházban lépett fel, utána 10 évig a Petőfi Színházban és a Jókai Színházban szerepelt. 1962–1968 között a Vígszínház színésznője, 1969-től harminc éven át az Irodalmi Színpad, a Radnóti Miklós Színpad tagja volt (Budapesti tavasz, Széchenyi napjai, Csudafilm).
Schmidt Egon (1931–2023)
Kossuth-díjas író, ornitológus. Származása miatt nem mehetett egyetemre, ezért autodidakta módon tanult. 1954–1955 között a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársa, 1956–1979 között a Madártani Intézet munkatársa volt. Számos természetvédelmi ismeretterjesztő könyvet írt, leginkább a madárvédelem témakörében. Több mint 3600 tudományos ismeretterjesztő írás, novella szerzője.
John Barry (~ Prendergast, 1933-2011)
brit filmzeneszerző. Négy Grammy- és öt Oscar-díjat szerzett műveivel. Nagy népszerűségre tett szert mint a James Bond-filmek zeneszerzője. Munkásságáért A Brit Birodalom Rendje (OBE) kitüntetést is átvehette.
Babarczy László (1941-2022)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházrendező, színigazgató, egyetemi tanár, érdemes és kiváló művész. 1966-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán. A Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol 1969-ig rendezett. 1969 és 1973 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1973-ban a kaposvári Csiky Gergely Színház rendezője lett, majd 1974-től 1981-ig főrendezője, 1978 és 2007 között pedig a színház igazgatója volt.
Beke László (1944–2022)
Széchenyi-díjas művészettörténész, egyetemi tanár. Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. 2000 óta a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója, valamint a bukaresti Képzőművészeti Egyetem díszdoktora. A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Bizottságának tagja. Kutatási területe a 19–20. századi művészet, médiatörténet- és elmélet.
Mózes Attila (1952-2017)
romániai magyar író, irodalomkritikus, szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Prózai írásai, esszéi, kritikái az Utunk, Igaz Szó, Korunk, A Hét, Napsugár, Új Élet hasábjain, majd a Látóban jelentek meg, Magyarországon az Életünk, Rakéta és más irodalmi folyóiratok munkatársa. Már első kötete, a Forrás könyvsorozatban megjelent Átmenetek című novellagyűjtemény felkeltette a kritikusok figyelmét (Egyidejűségek, Egy pohár vigyor, Zsibvásár).
