és A Hegedű
(a papiruszportal.hu archívumából [2015])
Szerző: szabói
A Hegedű sorozat második koncertjére került sor november 7-én a Festetics kastélyban, Banda Ádám estjét hallgathatta meg a közönség. Az MVM-Koncertek nagy sikerű sorozatának e hangversenye a barokk műfajok felé mozdult, Reger, Biber, Bach és Vajda János darabjai mellett kivételként egy Paganini-caprice is megszólalt. A műsor igazán érdekes volt, és nem könnyű, benne két kivételes mélységű, a művészi elképzelést talán legárnyaltabban megmutató darabbal.
Reger 1909-es h-moll prelúdium és fúgája (Op. 117/1) nagyon jól vezette be a koncertet, az Henry Marteau-nak ajánlott mű érdekes, és éppen olyan hosszú, amilyen a nyitó darabnak lennie kell. Kifejező volt a prelúdium, a fúga témája szépen sorakozott, a kettősfogások mintaszerűen szólaltak meg. Biber Rózsafüzér-szonátáiból a g-moll passacagliát játszotta a fiatal művész, barokk vonófogással, remekül felépítve a darabot. Végtelen naiv a mű kezdése, majd egyre sűrűsödik a zenei anyag, a dinamikai megvalósítással és a négyhangos basszusra épülő variációkkal, melyek közül némelyik egészen puritán, mások virtuózak. Nehéz úgy eljátszani a darabot, hogy ne legyenek benne üres szakaszok, Banda Ádám végig izgalmasan, láttató karakterekkel tolmácsolta a művet, végig képes volt fenntartani a közönség érdeklődését, egy-egy szakaszt szinte eksztázisig fokozva. Letisztult, mélyen átgondolt előadást hallottunk, remek volt.
Bach d-moll partitája (BWV 1004) zárta az első részt. Bach szólóhegedűre hat művet írt, három-három szonátát és partitát, most a legismertebbet szólaltatta meg Banda Ádám. A d-moll partita a szólóhegedű-hegedűirodalom egyik legszebb, legnemesebb példája, ezért is öröm, ha műsorra kerül. Banda Ádám előadásában a nyitó Allemanda egyszerű, éneklő volt, a széles íveket szinte kitárta a fiatal művész. A Corrente robusztussága egy kis pontatlansággal is párosult, így a feszesség néha csorbult, a mély hangok igazán szépen szóltak a hegedűn. Az alig vibrált Sarabanda szépsége, jó karaktere után a Giga szinte robbant, nem is véletlen, hogy a közönség tapsolt. A záró, 32 variációs Chiaconna előadása is remek volt, a majdnem negyedórás tétel – ahogy a Biber-féle – végig fenn tudta tartani az érdeklődést, nagyon szép íveket hallhattunk, a virtuóz szakaszok nem a csillogásról szóltak. Rengeteg nagyon szép pillanattal, a nagy egészet összefogva, nem csak tételekre bontottan szólalt meg a partita.
A második rész szinten egy kivételes darabbal kezdődött, Bartók Yehudi Menuhinnak komponált Szólószonátájával (Sz. 117., BB 124,) nem is íródott Bach óta ilyen mélységű szólómű hegedűre. Talán nem véletlen, hogy Bartók e négytételes művében a barokk műfajokat használja, nem véletlen a hangszerválasztás. Kihívás mind az előadó, mind a közönség számára a mű, különösen akkor, ha előtte Bach-darab szólal meg. Banda Ádám a nyitó tételt robusztus, bátor megoldásokkal játszotta, igen jó atmoszféra-teremtéssal, bár csúnya, nem tiszta hangok is megszólaltak. A Fúga szintén hihetetlen mélyégig jutott el, aki szereti a vad, féktelen játékmódot, a húrszaggatást, féktelenséget, annak nagy élmény volt hallgatni a tételt (érzésem szerint Bartók valami hasonló előadást képzelhetett el). A Melódia siratójellege talán kevés volt, de a Presto vehemenciája, a szordinált szakasz feszessége remekül szólalt meg, elsöprő erővel.
Paganini Karol Józef Lipiñskinek dedikált VI. capricciója igen nehéz mű, nem véletlenül keveset játsszák. A műsorból kicsit kilógott a darab, nem utalt semmi a barokkra, nem épült be a koncert szerkezetébe, és a virtuóz, technikailag igencsak problémás capriccio nem volt makulátlan. Zárásként Vajda János Just for you (No. 2.) című darabját hallhattuk, kortárs szerzőét, ami éppúgy épít a barokk hagyományra, mint a talán zenei paródiára. Mi több, a Bartók-szonátából is felfedezhetett egy röpke motívumot a hallgató. A műben a passacaglia-basszus mellett a könnyűzenei szelet is jelen volt, igazán hangulatos, élvezetes darabot és előadást hallottunk.
Ráadásként Bach C-dúr szólószonátájának záró tételét, az Allegro assait hallhattuk. Banda Ádám estje magas színvonalú volt, átgondolt műsorral, érdemes volt elmenni.
