Nelson DeMille: A tábornok lánya
(a papiruszportal.hu archívumából [2008])
Szerző: spy girl
Nem tudtam ellenállni a címnek: A tábornok lánya. Még kíváncsibbá tett a tartalom egy része: egy százados nőt találnak, póznákra kötözve, meztelenre vetkőztetve. Anne Campbell, az áldozat nem más, mint a Fort Hadley támaszpont altábornagyának, „Vitéz Joe”-nak okos, szép, fiatal, életerős, szép karriert befutott lánya. Ki jut el odáig, hogy megöljön egy olyan katonát, akit kedvelnek, előadásokat tart, csinos. A gyilkos meglesz, persze mindenki másra gondolunk, csak az elkövetőre nem.
Nem vagyok igazán jártas a katonai szokások között, eleve nehezen viselem a kötöttségeket, a szigorú alá-fölé rendeltséget. Az amerikai viszonyokban dívó fegyelmet még annyira sem ismerem, mindenesetre liberálisabbnak hittem (a végtelen lehetőségek hazájában). Ezért is gondoltam, hogy egy kis betekintést nyújt a krimi a katonaszokásokba, -viselkedésbe, -életmódba. Betekintettem és különös dolgokra leltem.
Nelson DeMille könyvében a két nyomozó, a valaha egy párt alkotott Cynthia Sunhill és Paul Brenner szemszögén át láttatja az eseményeket. Cynthia az érző nő, Paul a cinikus, nyomozásaiban buldogtermészetű férfi. Kettejük közös munkája lesz a gyilkos kilétének felfedése, az emberi különbözőségek, de még inkább hasonlóságok (Agatha Christinél Miss Marple talált mindig olyasmit, ami eszébe juttatott valamit) elemzése.
Egyfelől a nyomozópáros újra egymásra találása színezi a történetet, elég nyögvenyelős módon. Valahol mélyen belül mindketten megsínylették szakításukat: mást akart a nő – mondja ki Paul a hozzá vezető szót! –, mást akart a férfi, de nem teljesülhetett, hiszen Cynthia gyűrűs menyasszony volt. A regény is épületes párbeszéddel kezdődik. Hogy mi lesz kettejük sorsa, az utolsó oldalig bizonytalan. Szentimentális mondatok váltakoznak a sértésig menőekkel, az érzelmeket nem igazán merik feltárni egymás előtt, kábé mint a kamaszok. Bár Paul közvetíti az eseményeket, túl sok mindent nem tudunk meg róla. Kezdetben majdhogynem ellenszenves, hangsúlyozza okosságát, nagyszerűségét. A máz fokozatosan hullik le róla, a nyomozás leköti felesleges energiáit, szerethetővé válik a figura. Cynthia árnyaltabb személyiség, bár mindketten a katonai fegyelem által (is) befolyásoltak.
Másfelől egy rendkívül furcsa bűnügy kellős közepén találjuk magunkat: a póznákra kötözött Anne-en nem találnak nemi erőszakra utaló nyomot, de akkor miért van a puszta közepén a kötél alatt egy bugyival a nyakában, hogy ne vágjon be a kötél, széttárt combokkal? És főleg ki lehet a tettes, ha egyáltalán egyedül tette? Hol lehetnek a ruhái? Az elkövetők tábora nagy lehet, hiszen a toborzóüdvöske százados mindenkinek osztotta a kegyeit, fiatalnak, idősnek, káplánnak, nőtlen tisztnek, nősnek, fehérnek, feketének. Ráadásul mindegyik esetet bőven dokumentálva: naplóban és képekkel, bár a felvételeken az arc nem – az disznó- stb. maszk alatt van –, egyéb testrész azonban látszik. Mi késztette a lányt erre? És mi késztette a férfiakat? A seregben tiltott a házasságtörés, mégis számos katona jár a lány föld alatti, különféle (segéd)eszközökkel ellátott helyiségébe, viszi az ajándékot, elviseli a megaláztatást, a fényképezést. Anne egyik jelmondata egy filozófustól való idézet volt: „Amibe nem pusztulunk bele, az erősebbé tesz.”
Paul szinte beleszerelmesedik a lányba, bár csak a holttestét látta, Cynthia pedig teljesen megérti ennek a kívánatos nőnek a cselekedeteit, hiszen intuitív, mint minden nő. Szerencsés megoldás a két nem oldaláról szemlélni, megvilágítani és végül közösen megfejteni a rejtélyt, közben kibogozni a nem éppen mindennapi mozgatórugókat, családi és katonaságon belüli viszonyokat, az emberi lélek útvesztőit, a formalitások teljes betartását és elvetését. A krimi háttere a szerző saját tapasztalatain alapul, jó sok pszichológiai érzékkel, nem véletlen, hogy a szereplők közt is vannak lélekbúvárok.
A történet bő lére eresztett, helyenként túl sok a filozofálás, a mindent háromszor magyarázás, okosságokban tálalva. A párbeszédek gyakran erőltetettek, nem az élőbeszédet követik: „Gyanúsítottnak tekintek mindenkit, aki megfordult a tetthelyen és/vagy az elhunyt városi lakásán.” Vagy: „– Mikor telefonált oda, ezredes? – Úgy 08.00 órakor”. Számos ilyen típusú mondat található még. Egészen egyedi és körmönfont szókapcsolatok is szerepelnek, ebből a legsikerültebb: „…emberikapcsolat-bonyolítás tárgyában…”. Ami az Alexandra által útjára bocsátott könyv gondozását illeti, maradt még bőven átnéznivaló az 1995-ben, N. Kiss Zsuzsa által fordított, gyaníthatóan egyszer már megjelent könyvben.
Fülszöveg
A georgiabeli Fort Hadley-n, az Amerikai Egyesült Államok hadseregének támaszpontján egy nap Ann Campbell százados nemi erőszakra utaló nyomokkal teli holttestére bukkannak. Paul Brenner, a Vietnamot megjárt veterán, a Bűnügyi Nyomozó Osztály utazó, alakváltó jolly jokere egy nagy port kavaró bűnügy felderítésénél veti latba nem mindennapi képességeit és helyismeretét. Az áldozat ugyanis nem más, mint „Vitéz Joe”, a népszerű és megbecsült Joseph Campbell altábornagy lánya. Tetézi a bajt, hogy a fiatal nő szép volt, tehetséges, éles eszű, és a West Point-i hadiakadémián szerzett diplomát. Fort Hadley-ben mindenki a tenyerén hordta, a sereg propagandistái istenítették mint toborzóüdvöskét, az új szellemű, nemi megkülönböztetést elvető hadsereg szószólóját, az öbölháború veteránját és így tovább.
Nelson DeMille ebben a lebilincselően izgalmas krimiben saját tapasztalataira építve kalauzol el bennünket a hadsereg berkeiben, no meg az emberi természet útvesztőjében.
Nelson DeMille: A tábornok lánya
(The General’s Daughter)
Alexandra [Pécs, 2007]
Kötött, 472 oldal
ISBN: 9789633705179
