Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Fürge, gyilkos ujjak Archívum
  • Operakönyv angol szemszögből Archívum
  • Hommage à Ligeti Archívum
  • Pásztor Árpád: Muzi Archívum
  • Az Ottlik-kultusz Archívum
  • Berg, Janáček és Liszt Archívum
  • Meghökkentő mesék Archívum
  • Muzsikus-anekdoták Archívum

Élettelen bohémszerelem

Posted on 2024.07.08.2024.07.06. By admin Nincs hozzászólás a(z) Élettelen bohémszerelem bejegyzéshez

Damiano Michieletto 2012-es elképzelését láthattuk

(a papiruszportal.hu archívumából [2016])

Szerző: Lehotka Ildikó

Új rendezésben, fiatal művészek közreműködésével került a színpadra Puccini Bohémélet című operája, egy majd nyolcvanéves, az 1937-es Nádasdy Kálmán-féle produkciót váltva. Bohémélet 2.0 a megkülönböztető cím, ez is sugallja, hogy leginkább a fiatalokat célozza meg az előadás, de a régi változatot is műsoron tartják. Az Erkel Színházban futó produkció a mai Párizst mutatja, a mai fiatalokat, érdekes, de nem meggyőző, és helyenként kissé sántító rendezést vett át az Erkel Színház, a rendező Damiano Michieletto.

Talán elvárt az az igény, hogy modern köntösben láthassunk veretes darabokat, igazodva a mostani életvitelhez, új rendezői gondolatokkal ismerkedhessünk, a rendezői színház is e felé mozdult. A fiatal, keresett, nemzetközi operarendező, Damiano Michieletto 2012-es elképzelését láthattuk az Erkel Színházba adaptálva (nem sokkal korábban Aribert Reimann Learje is átvett rendezés volt). Nagy nevekkel mentek az előadások, kiváló hangokat, tolmácsolást láthatott a Salzburg Fesztiválon a néző.
A február 21-i, Erkel Színház beli produkció fő érdeme az volt, hogy egy (el)ismert rendezést láthattunk itthon. Van olyan opera, melyhez ha jó rendezés társul, megmozdul az előadás, de olyan interpretáció is, hogy a legjobb rendezés mellett sem érzi a néző a mű szépségét. A Bohémélet 2.0 láttán-hallatán sok minden megfordult a néző-hallgató fejében, sem az előadás, sem a látvány nem nyűgözte le a jelenlévőket. A két részben játszott, négyfelvonásos opera a mai fiatalokat mutatta, mai öltözékben, a mai szokásokkal. Mimi cigarettára gyújtana (füvesre?), a színpadi viselkedés a hétköznapokat mutatta, a szerelem nem vulkánként tört ki. Majdhogynem nihilista fiatalokat láttunk, kirobbanó életkedv nélkül, a négy fiatalember mintha mindenféle egymásra figyelés nélkül „mondta volna a magáét”, Mimi betegsége nem taglózta le a szereplőket. De akkor miért éppen ez a mű szolgál a rendezői háttérnek? A mai korban valóban kevesebb figyelem jut az érzelmeknek, a szerelem nem hatalmas, nem életre szóló, a társas kapcsolatok csak ideig-óráig működnek, ahogy Mimi cigarettája is csak múló pillanat. Miminek kalapja van (a szöveggel ellentétben), és muffot kér halálos ágyán. Igen ám, de ha modernizálunk, akkor a muff szó jelentését más értelemben használják. E dráma éppen ezért nem feltétlenül a XXI. századé.

Fiatal énekesek keltették életre a Giuseppe Giacosa – Luigi Illica készítette történetet. Kellemes éneklést hallottunk mindenkitől, de nem marad emlékezetes az előadás. Rodolfo szerepét Boncsér Gergely énekelte, üzembiztosan, szép hangon. Boncsér színpadi megjelenése remek, jól hozta a fiatal, modern figurát, ahogy Sáfár Orsolya is Mimit. A zenei megvalósítás nagyon egysíkú volt, dinamikai szempontból Sáfár Orsolya tolmácsolása változatosabbnak tűnt. Egyikük sem tudta átadni a hatalmas érzelmeket, első felvonásbeli kettősük mindenről szólt, csak nem a szerelemről. A néző nem tudta magát beleképzelni az eseményekbe, a két szereplő csak kommentálta a történetet. A zenekar nagyon hangosan szólt, az első két felvonás száguldásként maradt meg emlékezetünkben.

Haja Zsolt énekelte Marcello szerepét, színt adva a karakternek, alakításában minden zökkenőmentes volt. A figura lényegét nagyon jól átadta, zenei megoldásai tetszettek. Schaunard-ként Nagy Zoltánt hallottuk, kellemes figurát nyújtott, de még maradt a szerepben kiaknáznivaló. Kiss András Colline-ja erőteljes alak, a Kabátária az est egyik legjobban tolmácsolt szakasza volt. A négy bohém férfi játéka ha nem is elementáris, de túlnyomó részt figyelemre méltó módon zajlott, bár kapkodást néha érezhetett a néző. Szakács Ildikó Musettája kicsit kacér, kicsit harsány színt kapott, a karaktert jól kibontotta az énekesnő, vokális szempontból szépen megoldott alakítást láttunk.

A kisebb szerepekre megfelelő énekeseket kértek fel. A gyerekkar üdén, tisztán szólt, a felnőttkar helyenként pontatlanul, biztos, hogy a későbbi előadásokra összeszoknak a szereplők. Kovács János dirigálta az operát, a hangszínek még nem tündököltek teljes pompájukban. A pezsgés sok volt az első felvonás elején, az utolsó felvonásban a szívszorító pillanatok hiányáért nem a zenekar és a karmester felelt.

Új rendezést kaptunk, úttesten való énekléssel, konténerrel, fiatalok viselte ruhákkal-jelmezekkel, de nem éreztük az ívet, mely a négy felvonást összeköti. Nagy elődök is énekelték nálunk a darabot, hihetetlen intenzitással, megélve a drámát, ez hiányzott a legjobban az estén.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: „Vigyázz, magyar, vigyázz!”
Next Post: VIP a világirodalom gyöngyszemeiből

Related Posts

  • Versenyművek, karakterdarabok, Glazunov tollából Archívum
  • Filmes sebek Archívum
  • Magyar vagyok és turista Archívum
  • Ab ovo Belarusz – vérreális Archívum
  • Maurice Ravel, spanyolul Archívum
  • A semmi regénye
    Grendel Lajos: Négy hét az élet
    Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2026. január
  • 2025. december
  • 2025. november
  • 2025. október
  • 2025. szeptember
  • 2025. augusztus
  • 2025. július
  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • A varázslatos hegedű
  • Dvořák, Perényi és Takács-Nagy Gábor
  • Az elfeledett Jean
  • Szerelem, erotika
  • Rácsodálkozás

Legutóbbi hozzászólások

  1. Egy felfedezett francia opera – LALO: Ys királya szerzője Az elfeledett Jean – papiruszportal.hu
  2. Történetmesélés, felsőfokon szerzője Az elfeledett Jean – papiruszportal.hu
  3. Történetmesélés, felsőfokon szerzője Rácsodálkozás – papiruszportal.hu
  4. Berlioz: Rákóczi-induló szerzője Rácsodálkozás – papiruszportal.hu
  5. Brendel és a titok szerzője Június 17. – papiruszportal.hu
  • Október 17. Naptár
  • Kis nép, kis lélek? – Luther Katekizmusa megmentette a porosz nyelvet Archívum
  • Február 29. Naptár
  • Váltott lovakon Archívum
  • Kenny White, Last Man Standing Archívum
  • Félelmetes Félix Archívum
  • Új emberhez új művészet Archívum
  • Két mű, két világ Papiruszportal

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme