Az NFZ és Francois Leleux koncertje
Szerző: Lehotka Ildikó, 2024. március 6.
François Leleux karmesterként és oboistaként lépett fel a Zeneakadémia nagytermében február 15-én Mint oboaművész nem csak Haydn C-dúr oboaversenyét tolmácsolta, hanem kamarazenészi képességeit is megcsillantotta. Kamarazenészi, szólista és karmesteri minőségében is hihetetlen hangulatot teremtett.
A Ferencsik bérlet 3. előadása Haydn f-moll (Hob.I:49) szimfóniájából merítette a koncert címét. Ez a mű, melynek mellékneve La passione, nyitotta a fantasztikus előadások sorát. Merész vállalkozás rögtön egy hosszabb terjedelmű művet nyitó számként választani, akkor is, ha a tételek nem terjedelmesek. A szimfónia 1768-ban íródott, a melléknevet utólag kapta a mű, amikor 1790-ben, Schwerinben adták elő, a nagyhéten. Az izgalmas ellentétekben bővelkedő mű Haydn Sturm und Drang periódusában keletkezett. Leleux különös-különleges színeket hozott a közönségnek. A nyitó tétel melléktémájának tempója lassabb volt az alaptempónál, ezzel jelezve az új zenei szakaszt. Ezzel egyetérthetünk, vagy nem érthetünk egyet, mindenesetre a karmesternek volt elképzelése a tételről. A dinamikai megoldások egyéni ötletekben bővelkedtek, ezzel szintén egyetérthetünk, vagy nem érthetünk egyet. Az előadás régizenei megoldásokat is belecsempészett a kottafejek mögé. A lassú tétel kifejező volt, itt is a nagy dinamikai ellentéteket hallhattuk, gyakran csak pillanatokra. A III. tételben rácsodálkozhattunk arra, hogy Schumann valószínűleg innen vehetett ötleteket zenekari műveihez. A 2/2-es Presto remek volt. A fúvósok remek hangzását érdemes kiemelni (természetesen a vonósok is nagyszerűek voltak).
Haydn C-dúr oboaversenyének (Hob. VIIg:C1) irányítását és szólóját is Leleux vállalta. Fantasztikus előadást kaptunk, a háromtételes műben a szólóhangszer és a zenekar együtt lélegzett. Leleux virtuozitása, dinamikai megoldásai mindenkit elkápráztattak. Mindkét Haydn-műben a csembaló támasztotta alá a szólamokat.
Szünet után Mozart két műve következett, elsőként a c-moll szerenád szólalt meg. Elképesztően jó tolmácsolást kaptunk a fúvós együttestől (François Leleux, Kubina Ágnes – oboa; Szatmári Zsolt, Salamon György – klarinét; Horváth Andrea, Szalai Edina – fagott; Gál László, Farkas Ferenc –kürt; Kubina Péter – nagybőgő). A Mozart korában szórakoztató zeneként szolgáló darab ízesen, hol lágyan, hol humorosan (és folytathatnánk a sort) szólalt meg, olyan dinamikai és agogikai fűszerekkel, hogy egyetlen percig sem kételkedtünk abban, hogy a zene mesteri.
Mozart D-dúr (Prágai) szimfóniája zárta a koncertet. A darab 1786-ban íródott, és a következő évben mutatták be. A mindössze háromtételes (hiányzik a tánctétel) szimfónia Mozart egyik legmeghatározóbb alkotása a műfajon belül. Leleux elképzelése ennél a műnél is karakteres volt, nem mindennapi megoldásokat hallhattunk. Friss levegőt hozott a darabba, a vidámság át- és áthatotta a szimfóniát.
Leleux már fiatalon, mindössze 18 évesen szólamvezető lett a Párizsi Operában, szólókarrierje mellett vezényel, kamarazenél, a Les Vents Français fúvósötös tagja. Hihetetlen energiával vezényelt és játszott oboán ezen a koncerten is, személyisége, a zenéhez való kötődése lelkesítette a zenekar, fúvósegyüttes tagjait. Karmesteri megoldásaival nem mindig érthetünk egyet, de Leleux más módon próbálta megközelíteni a darabokat, nem bízta magát a zenészekre, hanem a saját elgondolását valósította meg. Nem a hagyományos mederben terelte a zenekari szólamokat. Az év egyik kiemelkedő koncertjét hallhattuk.
