Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Gene Wilder Archívum
  • Halál és szerelem Archívum
  • A deviáns óriás Archívum
  • Guinness Rekordok könyve és a Biblia Archívum
  • A szavak eredetére feleletet adó Biblia, vagy délibábos etimológiák gyűjteménye?
    Megjelent a Czuczor–Fogarasi-szótárból készült válogatás
    Archívum
  • Egy távoli világ: A szultánok magánélete Archívum
  • A kelyhesek titkos temploma után kutatva Archívum
  • Móra Ferenc: Rab ember fiai Archívum

Indiánok a Capitoliumban

Posted on 2024.02.05.2025.07.19. By admin Nincs hozzászólás a(z) Indiánok a Capitoliumban bejegyzéshez

Jack McIver Weatherford: Törzsek a „Dombon”

a papiruszportal.hu archívumából [2006]

Szerző: Frank N. Stein

Weatherford már a fülszöveg és az előszók után kettő–nullra vezet. Jóleső érzés, ha egy amerikai tud történelmünk egy-két eseményéről, de az elég ritka, hogy személyes élménye legyen 1956-ról. A szerző kisgyermekként csodálta a pesti aszfalt névtelen hőseit, akik reménytelen küzdelmüket vívták a szovjet harckocsikkal. A másik „gól” a mű meghökkentő vezérgondolata: a politikusok indiánokhoz hasonlítása, sőt néhol azonosításuk.

Masztodonok a dombon

„Annak ellenére, hogy a kongresszusi képviselők nem tűz körül tanácskoznak, nem gyakorolnak harci dalokat, és pénisztakarót sem viselnek, néhány alapvető vonásban nagyon is hasonlítanak a shavantékra.”

A szerző hatalmas anyagot nézett át, de már a mű bevezetőjében be kellett vallania, hogy a létező források töredékét olvashatta csak el. A kongresszus 435 képviselőjének, 100 szenátorának, 5 küldöttének, az alelnök és a 25 ezer főnyi személyzet – 1980-ban 379 különböző bizottság, albizottság, választmány (olykor akár 200 fős) tüsténkedett – tevékenységét lehetetlen áttekinteni. Különleges helyzetben lévő társadalmi réteget vizsgál: „Csak a Kongresszus és a maffia az a két legfontosabb intézmény Amerikában, amelyiknek nem kell társadalombiztosítást fizetnie, megfelelnie az OSHA [az USA Foglalkoztatás-egészségügyi és Munkabiztonsági Hivatala] -előírásoknak vagy betartania az információáramlás szabadságáról szóló törvényt.”
Weatherford – mint aki indiánokat tanulmányoz – antropológusként vetette bele magát a témába, s hogy minél jobban megismerje a képviselők és szenátorok életét, szokásait, gondolkodásukat, a politika mozgatórugóit, maga is közöttük élt. Egyedi gondolat a XX. század végi amerikai politikacsinálókat, a külvilág szemében olykor még mai is a demokrácia bajnokait indián őslakosokhoz, tevékenységüket ősi rítusokhoz hasonlítani. Ez a könyvön végigvonuló megfeleltetés eleinte meghökkentő, vicces, később egyre inkább elgondolkodtató – túl sok az azonosság.
Magyarországon azért is furcsa ilyen szókimondó, de hiteles és távolságtartó politológiai munkát olvasni, mert nem ehhez szoktunk. Például a legolvasottabb (bulvár)napilap egyflekkes, lepellerántós mélyinterjúi vagy egyes „objektív” szerzők négyévenkénti ihlete – amikor véletlenül mindig a nem tetsző politikai oldal vezérét pécézik ki a választások előtt – után az ember sokadszor is rácsodálkozhat: szekértáborba tartozás nélkül is lehet a politikáról igényesen, érdekesen, sőt botrányszagúan írni.
Az első részben Weatherford bemutatja, hogyan, miként lehet a hatalmi piramison egyre feljebb lépni, a tehetségen kívül még mi minden szükségeltetik ehhez. Azt várnánk, hogy leginkább a pénz, de nem mindig így van: számos egyedi példát hoz, hogyan érhet föl valaki a legjelentéktelenebb, legnevetségesebben hangzó albizottság ifjú tagjaként, akár a nulláról indulva a hatalom csúcsaira, a „dombtetőre”. Nagyon érdekes egy kis országból nézni, mennyire fontos a tengerentúlon a kapcsolati háló, a hűséges kliensek gyűjtögetése, később a személyzet, klán istápolása.
A második rész – Politika Csodaországban – a képviselők és a bürokraták konfliktusáról és arról szól, hogyan próbálnak járni a képviselők a bürokrácia látható és elmosódó ösvényein, hogyan ostromolják/veszik be a hivatalnokszervezetet. A lobbizás („a kongresszus fattya”) évszázados múltra visszatekintő, kifinomult technikája is érdekes lehet számunkra, hiszen mi épp a lobbitörvény elfogadása előtt vagyunk. Szó esik természetesen a kongresszusi nemzetségekről is, ha lehet és mód van rá, a csemeték többnyire folytatják felmenőik hivatását.
A harmadik rész a kongresszusi misztikát pécézi ki, s a törvényhozás rituáléját szedi ízekre. Weatherford úgy látja, bár a rítusok, mítoszok lehetnek új keletűek, mind-mind a múltban gyökereznek. A kongresszusi szertartások elburjánzását merész fordulattal az egyre több emberáldozatot bemutató hanyatló azték rituáléhoz hasonlítja.
A könyvet lezáró – vagy inkább nyitva hagyó – konklúzió a változtatás lehetőségeit kutatja: minek kell megváltoznia ahhoz, hogy a kongresszus és maga Amerika életképes maradjon.
Nagyszerű, de nem könnyű olvasmány minden, a politika, a történelem iránt fogékony olvasó számára, politikusainknak egyenesen kötelezővé tenném!

Jack McIver Weatherford:
Törzsek a „Dombon”. Az Egyesült Államok Kongresszusa: rítus és valóság

Századvég, Budapest, 2005

Fordította: Bódis Krisztina
Szaklektor: A. Gergely András
Szerkesztette és tervezte: Tenner Anna
Borítón: Győrfi András festménye
nyomta és kötötte: Ro-La Kft.
Kartonált, 372 oldal

ISBN: 963 9211 67 2

Archívum Tags:Nyitott könyv

Bejegyzés navigáció

Previous Post: A barokk operalemezek hajnala
Next Post: Otello – a Csokoládé-projket

Related Posts

  • A hangos halak jelleme – Durrell hangoskönyvön Archívum
  • Kis nép, kis lélek III. – A lebírhatatlan Kaukázus Archívum
  • A Főnix és Magyarország Archívum
  • Démon vagy szent? Archívum
  • Különös szépség. Idegen szépség? Archívum
  • A cvibak próbája az evés Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2026. március
  • 2026. február
  • 2026. január
  • 2025. december
  • 2025. november
  • 2025. október
  • 2025. szeptember
  • 2025. augusztus
  • 2025. július
  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Kurtág100 – a két utolsó koncert
  • Kurtág100 – a 13. koncert. Rados Ferenc emlékére
  • Kurtág100 – a 9. koncert
  • Kurtág100 – a 8. koncert
  • Kurtág100 – a 6. koncert

Legutóbbi hozzászólások

  1. Kurtág100 – az 5. koncert. Ősbemutató a Müpában szerzője Kurtág100 – a két utolsó koncert – papiruszportal.hu
  2. Kurtág 80 szerzője Kurtág100 – a 13. koncert. Rados Ferenc emlékére – papiruszportal.hu
  3. Kurtág és Beckett szerzője Kurtág100 – a 13. koncert. Rados Ferenc emlékére – papiruszportal.hu
  4. Kocsis Zoltán és az UMZE szerzője Kurtág100 – a 9. koncert – papiruszportal.hu
  5. Megzsarolva és élve eltemetve – Anna Ahmatova szerzője Kurtág100 – a 9. koncert – papiruszportal.hu
  • Iseumi Szabadtéri Játékok: Hozsanna, Szupersztár Archívum
  • Ráth György és munkássága Archívum
  • Március 30. Naptár
  • Internetes helyesírás Archívum
  • Han és hun Papiruszportal
  • Egy élet az operaszínpadon – Portré Melis Györgyről Archívum
  • Pünkösti Árpád: Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa Archívum
  • Az elfeledett magyar hírességek arcképcsarnoka Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme