Hív a Tabán
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: rotan
Aligha van olyan könnyű/nehéz zenét kedvelő Magyarországon, aki ne hallott volna a legendás tabáni koncertekről, és így az egyik résztvevőről, a Miniről. Az először 1972-ben megrendezett, valószínűleg a kötelező zászlós, felvonulós, kínos, keserves május 1-jék enyhítésére engedélyezett népünnepélyek kitalálója Török Ádám volt, aki ma is a Mini frontembere. A Gőzhajú, ahogy sokan nevezik, 1948. január 12-én született, nemrég volt 60 éves – ebből az alkalomból egy hatalmas koncertet csaptak, Reőthy Cecília pedig egy interjúkötettel köszöntötte az ünnepeltet.
„Hé, ember, mondom, ember,
Az utat járom én,
mert ha nem tudnád, az út királya
voltam s maradok én!” (Vissza a városba)
Legutóbb Cseh Tamás könyve világította meg, milyen nehéz volt az átkosban könnyűzenélni, és ma is – igaz, más okból. A jubileumra készült kötetbe – mely a Zenés(z) beszélgetések sorozat második darabja – a szerző 2000 óta gyűjtött anyagot, készített interjúkat és fényképfelvételeket. Sajnos többen azóta már eltávoztak, 2005. november 25-én a Mini akkori basszusgitárosa, Kerékgyártó Füles István, nemrég pedig a 2007-ben a Szigeten megörökített Orszáczky Jackie lépett le örökre a földi színpadról.
Mini Tabán
A kötet interjúalanyait Reőthy Cecília jól felépített, bár olykor szokatlan kérdésekkel faggatta, amelyek háttere Nemes Nagy Péter, a könyv bevezetőjének írója szerint a „női lélek”. Valóban, különös kérdésekkel is találkozunk. A szerző a korai időktől kezdve rajongóként járt az együttes koncertjeire, így ősi fellegvárába is, a Bem rockpart 6.-ba. Ma sem a könnyűzenéből él, de szereti és becsüli a zenészeket, s ez vezette arra a gondolatra, hogy könyvsorozatot ír kedvenceiről. Sokan foglalkoznak ilyen tervekkel, de van, aki végig is viszi elképzelését. Kívülállóként sem a könnyűzenébe, sem a könyvkiadásba nem olyan egyszerű belekóstolni. Jelen kötet egy őszi koncertre készült eredetileg, ám a tipográfiát elvállaló és az előleget felvevő cég nem tartotta be a határidőket, és csak jókora csúszással, de még a jubileumi PeCsa-buli előtt jött ki végre a kötet a nyomdából egy másik csapattól – igaz, úgy, hogy még egy korrektúrát elbírt volna. Ismerve a magyar könyvkiadás hátterét, korántsem egyedi esetről van szó.
Az első részben az ünnepelt Török Ádám vall kendőzetlenül zenéről, fuvoláról, lányokról, családról, haverokról, a Tabánról, a R.A.B.B.-ról, paksi és egyéb fesztiválokról, valamint a körömpörköltről. Korábban a Privát rocktörténet című műsorban elmondta, hogy a Mininek, bár mindig ott volt a magyar könnyűzene élbolyában, csak néhány olyan év adatott, amikor az általuk játszott progresszív rock széles tömegeket mozdított meg. Nem hegyezi ki a beszélgetést az üldöztetésre, bár például a hanglemezgyár 6-8 évig jegelte első lemeze megjelenését. (Természetesen őt is szemmel tartották, Szőnyei Tamás könyvében is felbukkan a neve, őt egyik zenésztársa, a Continental-dobos „Dobos” figyelte meg.) Különleges, egyedi formációiban az Alligátortól a Mini RC-ig mindig érdekességekkel rukkolt elő az általa kedvelt zenei tartományon belül, kedvenc lemezem tőle a kevéssé ismert unplugged válogatás, ma is a többször beteszem a lejátszóba. És ki ne ismerné a Gőzhajó, a Keresztes lovag, a Vissza a városba című számot. Zenei múltja mellett a sorok közül kibukik, hogy milyen hatalmas a bandaösszetartó és fesztiválszervező ereje. Például Tátraival, Závodival ápolt kapcsolatára, de az egész Mini-történetre igaz egyik örök slágerük: Kell a barátság.
A kérdező olyan nehéz „esetet” is szóra bírt, mint Köves Pinyó Miklós, a Piramis egykori dobosa, aki elmondása szerint sem szeret interjút adni. Új oldaláról ismerhetjük meg: egyedül neveli fiait, általuk új zenei stílusokat ismer meg, és ma is órákat gyakorol; kiderül, hogy a legmozgalmasabb években nagyon nehezen viselte a Piramis körüli felhajtást. Nála lakott évekig Füles, az azóta elhunyt gitáros. ő két végén égette a gyertyát, amit a szervezete nem bírt. őszintén vall a Miniről, a megélhetésről, családról Németh Károly, akit Török egyik legfontosabb szerzőtársának tart. És beszél többek között nehézkes indulásáról, majd Piramis-koncertbeli beugrásáról és minis éveiről Paróczai Tacskó Attila.
Az egyébként is érdekes és tartalmas kötetet nagyon sok felvétel teszi még színesebbé. A kötet végén dalszövegek olvashatók, lemezborítók sorakoznak, és diszkográfiát is kapunk. A Minit, Török Ádámot, a magyar játszott és énekelt könnyűzenét szerető olvasóknak szép és elgondolkodtató perceket fog szerezni a kötet. A sorozat következő darabja Horváth Attilát mutatja majd be, aki Taurus-, Charlie-, Piramis-, Cserháti Zsuzsa-dalok szövegírója is.
„De most elrángatlak a tévé mellől,
Barátom, kell hogy emlékezz.
És kiveszem a volánt a kezedből,
barátom, kell hogy emlékezz.
És megint jönnek a jó napok,
mert én mindig a régi maradok.
Fogadj újra el, és őszintébb leszel,
mert kell a barátság, add tovább!
Hej, kell a barátság, add tovább!” (Kell a barátság)
Reőthy Cecília: Török Ádám és a Mini – Hív a Tabán
Zenés(z) beszélgetések 2.
[Budai Naturpont, Budapest, 2007]
Kötött, 232 oldal
Borítóterv, fotók: Reőthy Cecília
ISBN 9789630633666
