Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben
a papiruszportal.hu archívumából [2010]
Szerző: leho
Gyerekbirodalmi lépegetéseink körét a minap a Pagonyban (menyét?) hagytuk abba, egy komoly kapcsolat kivesézésénél, és most itt az újabb szoros kapocs. Több idősíkban is: Tandori és medvéi (+ verebei) viszonya legendás, ősi, mit ne mondjunk, mesés. A Pagony friss kiadványában pedig, ahogy a címnegyed rajzán látható, a költőóriás (Nagy Medve) és Agócs Írisz (Kis Medve) néz egymással mackószemet. Fontos földi találkozás az övék.
„Nálunk minden nap: Mackónap.
És minden nap: Verébnap.”
Nyitott málnás
Egy hét alatt két nagyszerű gyerekkönyv jelent meg (több, erről később), ám a bemutatóik egészen másként alakultak. Míg a Csimotáé és Szegedi Kataliné eléggé feszengősre sikeredett, addig a Nyitott Műhelyben november 19-én egy jó hangulatú, élvezetes, egy nagyszerű könyvhöz méltó ismertetés-kedvcsinálás részesei lehettünk. A macik a málnásban voltak. És nemcsak azért, mert az asztalokon málnaszörp meg mézes puszedli várt, lehetett rajzolni meg Agócs-medvéket színezni, hanem azért is, mert a beszélgetés úgy szólt magáról a műről, keletkezési körülményeiről, hogy az érdemeit emelte ki – brummfordiságot egyébként sem sokat találtam benne.
Sok mindent megtudtunk Tandori medvékhez-verebekhez való viszonyáról, az 1977-es alap(-)műről és eddigi kiadásairól. Harcos Bálint költő és egyben Tandori-rajongó jellemző anekdotákkal is szolgált a méltatott állattársaihoz fűződő viszonyáról. Belelapozhattunk e korábbi kötetekbe, összehasonlítva például a versekhez készült jó (Réber László), megfelelő és kínos illusztrációkat. Hannus Zoltán felkészülten olvasott fel-mondott el kedvenc verseket a kötetből (Íriszét, Kovács Eszterét, Bálintét és a beszélgetést vezető Both Gabiét). Eszter és Írisz pedig a könyv születésének körülményeiről, a szerkesztésről mesélt.
Van úgy, hogy vörös a hold, s van úgy, hogy illusztrátorok csak úgy, a maguk kedvire rajzolgatni kezdenek. Így történt Agócs M. Írisszel is, aki medvéit önszorgalomból pingálgatta eleinte, míg jött a felkérés a Pagony részéről: „Annál nagyobb szerencse talán csak egy medvét érhet (vagy még egy medvét sem), hogy a legkedvesebb verseihez rajzolhat igaziból medvéket egy igazi könyvbe.” Felhívták a nem minden mai kommunikációs csatornán elérhető szerzőt, aki készséggel állt az újabb kiadás elibe.
Az illusztrátor egészen egyedi mézrablói-eukaliptuszfalói az elmúlt hónapokban szinte szétfeszítették blogja barlangját. Sőt, mackói elnemzetköziesedtek. Hogy, hogy nem, egy oroszországi játékmedve-készítő is megtalálta Írisz állatait, s elkészítette a bemutatott Eleket (persze remek). Az oroszok medvefronton igen erősek, például – ha már Tandori – a csonka moszkvai olimpiának Misa volt a kabalája (de az 1849-es szabadságharc leverése után egy híres karikatúrán is medveként ábrázolták a muszkát). Tehát az illusztrátor kétdimenziós medvéi átlépték a virtuális szögesdrótot, nyelvi problémákat, majd megtestesültek, s visszatértek – ha az évtizedes KGST-szaldókat nézzük, ez számszakilag is egyértelműen pozitívum, ráadásul nem tank vagy ideológia.
A Pagony vezetője kiemelte, azért jelentették meg újra e verseket, mert egyrészt kortalan művekről van szó, másrészt nincs a piacon belőlük, harmadrészt egy nagyon szép, a szöveghez felnövő illusztrációkkal díszített kiadvány lebegett a szemük előtt.
Kell egy veréb (medve)
Kell egy veréb – kis szövegrontással így hangzik az egyik nagy sikerű, ráadásul a medvés első kiadás megjelenésével majd egy időben született mű, a Keménykalap… szállóigéje. A medvékre természetesen szükség van: az urszulógia számos kitűnő darabbal örvendeztette már meg az olvasókat. Elég nemzetközi színtéren Medveczky-Csekélyértelműt, idehaza régebbről Vackort vagy újabban a sajnos kevésbé felkapott Medvét említeni.
Tandori mackói is igen magasan jegyzettek ezen modern kori fabulák közt. Az először 1977-ben megjelent medvés kötete az újabb kiadás alapja, de megtalálhatók benne későbbi veretes verebes, a témába csőrükkel vágó darabok is. Nem egyszerű barlangleporolásról van szó, mint oly sokszor megtörténik. Kovács Eszter szerkesztő új, számára logikusabb sorrendbe állította, tematizálta a verseket, de látta a medvétől az erdőt. A sportos bevezetés (Mesés rajt – de ez még nem vers!) után A produkcióban Nagy Medve az égről (vagy nekem Tandori) ellentmondást nem tűrően kijelenti: „Mert nekem itt Medvék kellenek, / de Minden Mennyiségben!” Jön a mackóenumeráció (nemhiába jár az ember iskolába, nem úgy, mint a koalák, lásd később), beszerzési hely szerinti dokumentáció (Selce, Crikvenica – tényleg szép, még mackók nélkül is az Adria), sportos, ilyen-olyan medveélethelyzetek, a bevallottan nem agysebész koalákról néhány opus, külön az ünnepes versek egy csokorban, s a nyílt végű Levéllel zárul az első fejezet (I. Medvék minden mennyiségben, II. Játékmedvék verébdala). De nem ez a lényeg. Bár a szöveg a költő-medvetulajdonos-szülő és a játék mackók/élő verebek (Milos, Flórián, Luca) békés egymás mellett éléséről szól, ez sokkal komolyabb kapcsolat, mint egy szimpla ember-használati eszköz/állaté. Tandori komolyan játszik, és ebben a játékban, maga az élet, a medvéket-verebeket igencsak emberszámba veszi. Már a bevezető kérdései (pl. „Úgy értem: játszol néha?”, „Csak komoly vagy? csak léha?”) elemelnek a felhőtlen, hobbiszerű játszadozástól, nála ezek a viszonyok lények közti találkozások. Épp Agócs Írisz fogalmazta meg, hogy nem mindenki „ember” az emberek között, vannak köztünk különös „lények”, ahogyan biztos az állatok/játékok között is. Tandori és Agócs Írisz mackói-verebei tényleg „lények”, átlényegültek, de hogy ez a kategória miként viszonyul az emberhez és az állathoz, azt ki-ki döntse el maga.
Írisz számtalan medvearcot, -testet, -testtartást, -tekintetet, -érzést vetett papírra, a rajzok együtt élnek a szöveggel. Nem gügyögnek, nem cukiságok (azok, csak másképp), dicséret helyett: egész egyszerűen Tandori-medvék. A bemutató után kérdeztem tőle, hogy mennyire gyorsan fogadta be e műveket, hiszen szintén távol állnak az egyszeregy egyszerűségű gyerekversektől, nem is azok a szó szoros értelmében. Elmondta, hogy nehéz dolga lenne, ha a versekről kellene beszélni, vagy értelmezni őket, de a bennük szereplő mackók lerajzolása végtelenül természetes volt számára, és boldogan feledkezett beléjük. A blogon követve a születésüket, ez teljesen egyértelmű. Itt kell megemlíteni az Írisszel szintén szoros kapcsolatban álló Seres Tamás nevét, akinek a szép könyvterv és a tipográfia köszönhető.
Kovács Eszter a bemutató végén nem csupán kötelező kincstári optimizmusból mondhatta, hogy szerinte ez a legjobb kortalan kortárs Tandori-medvés kiadvány.
„Ugye vannak neked is medvéid?”
Tandori Dezső:
Medvék minden mennyiségben
Pagony, Budapest, 2010
Agócs Írisz illusztrációival
Kötött, 86 oldal, 215×195 mm
ISBN 9786155023149
Comment on “Nem az évszak a lényeg”