Az utóbbi évek egyik legjobb koncertje
Szerző: Lehotka Ildikó, 2023. december 1.
Fantasztikus koncerten vehettek részt azok, akik november 17-én a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében voltak. Teodor Currentis vezényelte az Utopia Zenekart, Kelemen Barnabás játszott. A hangverseny műsora két kompozíciót tartalmazott, mindkettő közönségkedvenc.
A zene fenegyerekének is nevezett, gyakran különc öltözetben színpadra lépő Teodor Currentzis tervei között szerepelt, hogy egy olyan zenekart alapít, amelyben számos nemzet tagja muzsikál együtt. A terv meg is valósult, a különböző kultúrákból érkezett zenészek, no és a közönség számára a „zene az, ami összeköti az embereket” – nyilatkozta a görögországi születésű karmester. A koncerten résztvevők – akár a közönség, akár a zenészek – megtapasztalhatták ezt az élményt.
Nyitó számként Brahms egyetlen hegedűversenye szólalt meg, Kelemen Barnabás szólójával. A D-dúr hegedűverseny (op. 77.) bemutatója 1879 januárjában, Lipcsében hangzott el, a szólista Joachim József volt. A zeneszerző és a már elismert, magyar származású hegedűs 1853-ban találkozott először. Joachim szívesen adott tanácsot Brahmsnak a szólóhegedű-szólam technikai és egyéb nehézségeit illetően. Bár a bemutató nem aratott osztatlan tetszést, mára a legnépszerűbb versenyművek között van. A Joachimnak dedikált mű követi a háromtételes felépítést, a nagyszabású nyitó tétel után az Adagio egy csodálatos oboaszólóval indul. A rondó formájú záró tétel magyaros motívumai kedvesek a szívünknek.
A szünet után Csajkovszkij V. (e-moll, op. 64.) szimfóniáját hallhatta a közönség, néhány hangszercsoport kivételével a zenészek állva játszottak. Csajkovszkij utolsó előtti szimfóniája nem véletlenül csendül fel gyakran a hangversenytermekben. A szerző több mint 10 évvel a IV. (f-moll, op. 36.) szimfónia írása után kezdett bele az V. szimfónia komponálásába. Bár tele volt kétségekkel a művel kapcsolatban, még a bemutató előtt megjegyezte, hogy a darab „nem rosszabb, mint az előzőek”. Az 1888 november 17-i, szentpétervári bemutató a szerző vezényletével zajlott le, közönségsiker mellett. Azonban a kritikusok Csajkovszkij karmesteri képességeit kifogásolták. Brahms Hamburgban hallotta a darabot, és elismerését fejezte ki. A hagyományosan négytételes szimfónia Csajkovszkij mesteri dallamformálást, az érzelmek végletes kifejezését mutatja. A nyitó tételben felhangzó nyolchangos motívum többször visszatér, transzformálva is a mű során.
Brahms Hegedűversenyének szólistája Kelemen Barnabás volt. A tőle megszokott vehemenciával játszotta az első tételbeli nyitó szakaszt, és a záró rondót (és persze a kisebb ilyen jellegű részeket. A lágy dallamok az első és a lassú tételben megejtően szólaltak meg, kiváló karakterekkel. Itt kell megemlítenünk az utóbbi elején felhangzó oboaszólót, mely a közönség elé varázsolta a meghitt hangulatot. Minden karakter nagyszerűen szólalt meg, az agogika, a dinamikai megoldások Kelemen Barnabás tolmácsolását egyedivé tették. Kelemen a szűnni nem akaró tapsot Bartók Hegedű szólószonátájának záró tételével köszönte meg. Nem mindennapi ráadás.
No és a zenekar…
A versenyműben a hangszeres szólista egyenrangú partnerei voltak a művészek. Megtörtént a csoda, amely folytatódott a szimfónia játszása alatt is. Az Utópia Zenekar Csajkovszkij-tolmácsolása nem követte a kitaposott utat. A mű új életre kelt, de úgy, hogy nem öncélú zenei megoldások születtek, hanem valami olyan együttjáték, amely igen ritka még a legnagyobb zenekarok történetében is. Minden egyes zenész, beleértve Kelemen Barnabást, aki koncertmesterként fáradhatatlanul, és rendkívüli élvezettel továbbította Currentzis elképzeléseit, a legteljesebb odaadással játszott. A zenekar utolsó pultjaiban sem láthattunk unatkozó zenészt, testmozgásukkal is kifejezték a közös zenélés örömét. A csodálatos hangszínek, hangszerszólók, az egyes szólamok tökéletes együttjátéka, a váratlan hangsúlyok, a nem megszokott helyen lévő forték, vagy éppen pianók (sokszor csak sejthetőek) a karmester kiváló elképzelését jelezték.
Az utóbbi évek egyik legjobb koncertet hallhattuk.
Comment on “Utópia?”