Erkel: Bánk bán
a papiruszportal.hu archívumából [2011]
Szerző: Lehotka Ildikó
Erkel Ferenc Bánk bánja újabban viták kereszttüzében áll, vajon melyik a jobb, teljesebb, az eredeti, vagy a Nádasdy–Oláh–Rékai–Kenessey-féle, esetleg a Kolozsvárott játszott opera. Vita ide vagy oda, a mű megkerülhetetlen a magyar zenetörténetben, a nemzeti opera műfajában, a verbunkos-magyaros stílus népszerűsítésében, zenetörténetünk fejlődésében.
Tagadhatatlan, hogy az olasz és német operai elemek, zenei fordulatok bőségesen megtalálhatók Erkel darabjaiban, érdekes, hogy a francia nem (talán csak Lajtha használta következetesen a francia jegyeket műveiben). Erkel Ferenc úgy használta az olasz–német mintát, hogy mégis eredetit alkotott, mindenki számára közérthető zenei nyelven, ami operái nemzetközi megítélését is segítheti, remélhetőleg minél előbb találkozhatnak külföldön is darabjaival. Erkel jelentősége tehát a magyar nemzeti opera megteremtése (a csekély számú elődök nyomán), egyáltalán, az opera mint műfaj beemelése a magyar zenébe.
A történelmi operák sorában a harmadik teljes mű a Bánk bán, a librettót Egressy Béni készítette Katona József drámája nyomán (Katona József is merített a világirodalomból).
Az újra kiadott lemez tanulságos, sőt érdekes kísérlet. Stúdiókörülmények közt vették fel a hangot úgy, hogy a szereplők érzelmeit helyezték előtérbe, hiszen ez az a felvétel, mely a Káel Csaba által rendezett, különféle okok miatt nagy vihart kavaró film zenei anyaga. Nem lehet tehát elvonatkoztatni a látványtól, a zene és a képi megjelenítés együttes erejétől, ennek tudatában érdemes hallgatni a lemezt. A hőfok a magasba tör, emiatt nem mindig a pontosság a meghatározó.
A felvételek sorában sajnos nem a sokadik Bánk bánról beszélhetünk, míg a nemzeti operák a saját országukban kivételes ismertségre számíthatnak, sokféle előadásban, nálunk nem sok felvétel készült, ezért is örvendetes, hogy vezető énekesekkel hallható a mű. Külön öröm, hogy az „ős”-Bánk bán előadásának élő felvétele (igaz, hogy csak az egyik szereposztással) is elérhető. Lassan, de gyarapszik a kiadványok száma, választhat a hallgató, de érdemes az összes megjelent lemezt beszerezni.
A címszereplőt, Bánk bánt Kiss B. Atilla énekli, kitűnően. A hallgató – a zenei tapasztalatokat tekintve – hajlamos arra, hogy korábbi hangzásélményre támaszkodjon, és Bánk bán esetében ezt Simándy József jelenti. Kiss B. képes volt elszakadni a szerepre rakódott patinától, hangja szép, telt, a sokrétű tulajdonságokkal felruházott Bánkot árnyaltan mutatja be, a szerelmes férfitól az ország vezetőjéig. Az emblematikus áriákon kívül izgalmas a Hogy e tetem fagyos kezdetű ária lírai részének zenekari aláfestése a gyönyörű hárfaszólammal, Kiss B. Atilla inkább a drámai részben teljesedik ki, kár a záró hang befejezésének elcsuklásáért.
Emlékezetes marad Rost Andrea Melindája, csodálatos, hihetetlen karcsú, hajlékony hanggal énekel. Formálásában a gyenge, szerelmes nő áll a középpontban, így Melinda nem elég határozottan utasítja vissza Ottót. Az őrülési jelenet olyannyira jó, hogy teljesen azonosulunk Melinda lelkiállapotával, nagyon szép az Ölj meg engemet kezdetű ária, a bensőséges zene a különleges hangszerekkel, a viola d’amoréval, a cimbalommal, angolkürttel, két piccolóval, hárfával az idő- és realitásérzékét elvesztett nőt a lehető leggyengédebben mutatja be.
Marton Éva Gertrudjának erőssége a sziklaszilárdságú, hatalmával tisztában levő asszony megjelenítése.
Tiborc szerepében Miller Lajost halljuk, hitelesen, kifejezően énekel, Bánkkal énekelt kettőse („Garibaldi Styl”, ahogy Erkel jellemezte) fantasztikus. Szintén nagyon jó, ahogy észreveszi, és közvetíti, hogy Melinda már nem foglalkozik a földi dolgokkal.
Gulyás Dénes Melinda iránti vágyakozása pontosan kifejeződik szerepformálásában, a meráni herceg, Ottó emellett tisztában van hatalmával, tudja, hogy övé lesz Melinda. Gulyás Dénes is a kifejezőerőt állítja fontosabb helyre, nem a szépéneklést.
Sólyom Nagy Sándor Peturja élvezetes, Biberach hangja (Réti Attila) nem fényes, ezt pótolja a félelmetesség kifejeződése. Kovács Kolos II. Endréje nagyon jó, és Asztalos Bence Sólom mestere is színesíti az előadást.
Az együttesek minden esetben kivételesen jók, a Gyöngéd szíved nem örül kezdetű szakasz kvartettje fantasztikus, négy énekes, négy karakter, négy különböző színű hang különösen jó egységét halljuk, mégis mindenki egyedi. Hasonlóan revelatív erejűek a harmadik jelenet együttesei, a szerzői megoldások is igazán figyelemreméltóak. A Szép örömkönny ragyogása kezdetű szakasz tempója kétféle, az egyik az énekes szólistáké, a másik a zenekaré.
A zenekar (Orchestra for Hungarian Millennium) remekel a felvétel során, Pál Tamás most is nagyszerű elképzeléssel, pontosan felépített előadással kényezteti a hallgatót. Az olasz mintára, a hangulatot előkészítő Előjáték nagyon szép, különösen a lassítás az első ária előtt. A magyaros hangvétel pontosan adagolt, jó a tánczene, a csárdás, a karakterek mindig kifejezőek. A Nemzeti Énekkar és a Honvéd Férfikar jól hozza az olasz mintára írt kórustételek erőteljességét, a dinamikai megoldások, a hangszín is szép.
Erkel: Bánk Bán
Az opera újrakiadása a Teldec Opera Collection sorozatban
2CD, 2003, 2564674364
Kapcsolódó cikkünk: Erkel Bánkja bánja
