Névnapok: Achillesz, Achilles, Ahillész, Aténa, Aténé, Athena, Atina, Bató, Batu, Batus, Rátold, Tóbiás, Viktor, Vitéz
Események:
1921 – Eugene O’Neill amerikai drámaíró Anna Christie című négyfelvonásos darabjának premierje a New York-i 
Vanderbilt Theatre-ben. O’Neill 1922-ben megkapta a drámai Pulitzer-díjat ezért a műért.
1960 – Dmitrij Sosztakovics 8., c-moll vonósnégyesének (op. 110) ősbemutatója Leningrádban. A darab nem sokkal azután íródott, hogy Sosztakovics vonakodva csatlakozott a kommunista párthoz, barátja, Lev Lebedinszkij elmondta, hogy Sosztakovics sírfeliratának tekintette a művet, és ekkoriban tervezte az öngyilkosságát.
1960 – a Penguin Books kiadó ellen trágárság miatt indult per az Egyesült Királyságban, amiért kiadta D. H. Lawrence angol regényíró Lady Chatterley szeretője (Lady Chatterley’s Lover) című művét. A kiadó megnyerte a pert, és gyorsan hárommillió példányban el is adta a regényt (1928-1932 között magánkiadásban már megjelent Olaszországban és Franciaországban).
1961 – Zürichben bemutatják Max Frisch svájci író Andorra című drámáját. Frisch kijelentette, hogy az Andorra címet csak munkacímnek szánta, de később annyira megszerette az „andorraiak” kifejezést használni, hogy megtartotta. Magyarországon 1961-ben jelent meg Sz. Szántó Judit fordításában Andorra címmel, a Világszínház sorozatban (Színháztudományi Intézet).
1978 – felavatják az első győri kőszínházat, a Kisfaludy Színház (Győri Nemzeti Színház 1992-től) új, 700 fős befogadó-képességű épületét.
1979 – Peter Shaffer brit drámaíró Amadeus című musicaljének premierje a londoni Royal National Theatre-ben. A darab 
jelentős mértékben felhasználja Mozart, Salieri és más korabeli zeneszerzők zenéjét. 1981-ben elnyerte a legjobb darabnak járó Tony-díjat, Shaffer pedig a sokak által ismert 1984-es, azonos című filmhez adaptálta.
2005 – Philip Glass amerikai zeneszerző háromtételes, 8. szimfóniájának premierje a Bruckner Orchester Linzel, Dennis Russell Davies vezényletével a New York-i Brooklyni Zeneakadémián.
2020 – a Pinkfong Baby Shark című, gyermekeknek szóló klipje a YouTube legnézettebb videója lett több mint 7,04 milliárd megtekintéssel (jelenleg 15,2 milliárdnál tart [2024]).
Meghalt George Bernard Shaw (G. B. Shaw, 1856–1950) Nobel-díjas ír író, drámaíró, zenekritikus.
William Shakespeare után az ő műveit játsszák leggyakrabban az angol nyelvű színházakban. Tanulmányait a dublini Wesley College-ban végezte, majd az 1870-es években Londonba költözött, hogy ott kezdje irodalmi pályafutását. Mielőtt zenekritikusként a Star nevű újságnál első sikereit begyűjtötte volna, már öt regényt is írt. Corno di Bassetto álnév alatt írta zenekritikáit, amiből mellőzte a szakszavakat és az érthetetlen zsargont. Ezek a cikkek még 100 évvel megírásuk után is olyan olvashatók, mint voltak. A háború alatt Shaw nagyon népszerűtlen volt, az első perctől fogva a béke mellett volt. Az 1920-as években fokozatosan a világ egyik legismertebb embere lett, csak Albert Einstein és Mahátma Gandhi vetekedhetett ismertségével. 1925-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat. Sose fogadott el egyébként díjakat, de ezt hosszas vonakodás után átvette (Warrenné mestersége, Caesar és Cleopatra, Pygmalion).
Megszületett Ábrahám Pál (1892–1960) zeneszerző, karmester.
Négyéves korában kezdett el zongorázni, a helyi kántor és zongoratanárnő édesanyja oktatta, később hegedülni is tanult. 1917-ben a Budapest Bábszínház megnyitásakor mutatták be Etelka szíve című egyfelvonásos marionett-báboperáját. A Fővárosi Operettszínház karmestere és házi szerzője lett, ahol felkérték egy új típusú jazzoperett megírására, Zenebona címmel. A darab 1928 márciusában került bemutatásra nagy sikerrel, és az első olyan operett volt, melyben a nagyzenekar helyett egy dzsesszzenekar foglalt helyet a zenekari árokban. Az UFA filmgyártó vállalat kérte fel a Szívek melódiája című német némafilm megzenésítésére, ezért Berlinbe hívták. A siker megállíthatatlannak tűnt, német nyelvterületen egy-egy este 35–40 színház játszotta, táncolta, énekelte darabjait. 1933-ban Hitler hatalomra kerülését követően Bécsbe, majd ismét Budapestre költözött, operetteket és filmzenéket írt. Később az USA-ba, Miamiba emigrált. A Színházi adattárban 118 magyar nyelvű opera bemutatóját regisztrálták (Viktória, Hawaii rózsája, 3:1 a szerelem javára).
Megszületett Illyés Gyula (Illés, 1902–1983) háromszoros Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjas költő, író, 
drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
A Digitális Irodalmi Akadémia, annak megalakulásától, posztumusz tagja. Az 1920-as években megjelent verseinek egy része az avantgárd termékenyítő hatása alatt fogant, ugyanakkor egyes lírai darabjai kötöttebb formai világú realista életképek voltak. A szürrealizmus és a dadaizmus végletes nihilizmusát és értelemtagadó szemléletét soha nem tette magáévá. Prózaírói hangja viszonylag későn, harmincéves kora körül bontakozott ki. Ekkor született meg a szovjetunióbeli élményeit feldolgozó Oroszország című útirajza, a népi írók 1930-as évekbeli falukutató mozgalmának ihlető hatására – prózaírói pályájának méltó nyitányaként – írt Puszták népe című szociográfiája, valamint a nagy előd pályaképét és életművét számba vevő Petőfi-monográfiája (Bál a pusztán, Anyanyelvünk, Ki a magyar).
Megszületett Burt Lancaster (Burton Stephen Lancaster, 1913–1994) Oscar-díjas amerikai színész.
1939–1945 között, a katonaévek alatt különféle revükben lépett fel, és itt határozta el, hogy színész lesz. Első alakításában, a Hemingway-novella alapján készült Gyilkosokban Ava Gardnerrel az oldalán vált híressé. Az Oscar-díjat és a Golden Globe-díjat 1961-ben nyerte el az Elmer Gantry prédikátorának megformálásáért. Testhezálló szerepben, akrobataként kapott Ezüst Medve díjat a Trapézban Tony Curtis és Gina Lollobrigida oldalán, Velencében pedig Az alcatrazi emberben nyújtott alakítását díjazták. Pályájának tetőpontja 1940–1960 között volt. Ekkor rengeteg, a közönség emlékezetében a mai napig élő filmszerepben láthattuk, mint például Stanley Kramer Ítélet Nürnbergben című filmjében, az Újra szól a hatlövetű című westernben Kirk Douglas oldalán, vagy szicíliai hercegként Luchino Visconti filmjében, A párducban. Az 1970-es években inkább háborús- és akciófilmek szereplőjeként bukkant fel olyan filmekben, mint a Vártorony, Skorpió, Győzelem Entebbé-nél, A Cassandra-átjáró. A híres Airport sorozat nyitó darabjában a repülőtér igazgatóját játszotta.
Meghalt Pier Paolo Pasolini (1922-1975) olasz filmrendező, színész, forgatókönyvíró, zeneszerző, költő.
A szélesebb közönség – főleg Magyarországon – inkább filmrendezőként ismeri. Egyike a 20. század legjelentősebb és legsokoldalúbb művészeinek, aki mind magánéletével, mind pedig művészeti tevékenységével örökös viták és támadások kereszttüzében állt. Provokatív alkotásai miatt gyakran összetűzésbe került a cenzúrával. Tabukat nem ismerő szókimondása következtében az olasz kulturális élet egyik leghevesebben bírált alakja lett, akit jobb- és baloldal egyaránt támadott. Magyarországon jószerivel ismeretlen írói-költői tevékenysége, noha néhány külföldi szaktekintély – talán kissé túlzó véleménye – szerint ezen a téren jelentősebbet alkotott, mint filmrendezőként. Figyelemre méltó, hogy milyen sokoldalú volt írói tevékenysége: alkotott a novella, a regény, a dráma, a költészet, a kritika és a publicisztika területén (Mamma Róma, Oidipusz király, Canterbury mesék).
Megszületett Keith Emerson (Keith Noel Emerson, 1944-2016) brit zenész, az Emerson, Lake & Palmer alapítója.
A Nice zenéjét Keith tehetsége, ízlése, virtuozitása és excentrikussága határozta meg. Ekkoriban főként két, a klasszikus zene és a jazz közötti hidat építő zongorista hatott játékára: a francia Jacques Loussier és az ekkortájt a Charles Lloyd Quartetben játszó Keith Jarrett. Már az első lemezekkel a progresszív rock egyik legnépszerűbb formációja lett az Emerson, Lake & Palmer. Bartók Béla- és Muszorgszkij-feldolgozásaival legendássá vált, és a komolyzeneértők elismerését is kivívta. Az ELP saját kompozíciói szintén azt a hitet erősítették, hogy a progresszív rock új dimenziókat nyit a rock világában. Sikerük 1974-ig tartott, utána a zenekar feloszlott. Az ELP korai éveiben nem nélkülözte a botrányos színpadi jeleneteket sem: szabályos „ökölharcot” vívott Hammond L-100-as orgonájával. Kézzel, lábbal, bokszerrel, korbáccsal és minden keze ügyébe kerülő eszközzel ütötte, verte felszerelését, ami két Hammond-orgonából, egy elektromos zongorából, egy Moog-szintetizátorból, egy mellotronból és egy Steinway hangversenyzongorából állt. Dallamos és virtuóz stílusával számos újítást vezetett be: ő alkalmazta zenéjében először a Hammond-orgonát, majd a Moogot, ő szólaltatott meg néhány billentyűsorral hegedűket, kórusokat, nagyzenekari hangzást. ––> Fiatalos lendület a progresszív rock nagy öregje, Keith Emerson koncertjén
Ezen a napon született:
Jean-Baptiste Siméon Chardin (1699-1779)
francia festőművész. Főként csendéleteket és nyugodt, meleg hangulatú zsánerképeket alkotott. Eleinte virágokat, gyümölcsöket és csendéleteket festett, olyan ízléssel és természethűséggel, hogy 1728-ban a párizsi akadémia felvette tagjai sorába. Utóbb teljesen a zsánerfestészetre adta magát és e nemben olyan kitűnőt alkotott, hogy ő tekinthető Franciaországban a zsánerkép atyjának (Egy korsó szilvával, A mosónő, Ima az ebéd előtt).
Carl Ditters von Dittersdorf (1739–1799)
osztrák zeneszerző, hegedűművész. Zenéjével igazságtalanul bánt az utókor, szinte elfelejtették, pedig igen termékeny komponista volt, könnyen és gyorsan írt, talán ez is oka a művei egy részénél tapasztalható elnagyoltságnak. Szerencsétlensége, hogy olyan kortársai voltak, mint Haydn és Mozart, és bizony az ő műveikkel nehéz versenyezni. Pedig igen fontos és nélkülözhetetlen szerepet töltött be a bécsi klasszikus zene fejlődésében. Műveinek csak kis hányada jelent meg nyomtatásban, kéziratos művei közül több is a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban található meg (Ovidius-szimfónia, A-dúr szonáta, Amore in Musica).
Divald Károly (1830-1897)
fényképész, gyógyszerész, barlangfotográfus, a magyar fényképészet úttörője. Az 1848–49-es szabadságharcban mint honvéd harcolt. A fegyverletétel után Bécsben gyógyszerészeti tanfolyamot végzett. Eperjesen 1863-ban műtermet hozott létre. 1878-ban felállította az első magyar fényképnyomati (fototípiai) műintézetet, amelynek központját később Budapestre tette át. Felvételeit fénynyomás (fototípia) útján sokszorosította, ezen a téren Divald az első úttörők közé tartozik. 1885-ben már 18 alkalmazottat foglalkoztatott (Baradla fotóalbum, A képzőművészet remekei, Magas-Tátra fotóalbum).
Terescsényi György (1890–1965)
író, költő, elbeszélő munkái többnyire az első világháború utáni magyar paraszti életet mutatják be. Egyszerű elbeszélő eszközöket használ, regényeiben és novelláiban nincs semmi hatásvadászat, irányzatosság, az olvasó mégis érzi, hogy az író mennyire együtt él földmunkás hőseivel (Dávid hegedűje, Aranyhomok, Bolygó magyarok).
Németh Gyula (1890-1976)
Kossuth-díjas nemzetközi hírű nyelvész, akadémikus és turkológus, az első török nyelvtan szerzője, amely ma is alapmű. Törökországban ma is nagy megbecsülésnek örvend. Az egyetlen ismert alán nyelvemlék azonosítója (Kóborlások Kisázsiában, Akadémiánk és a keleti filológia, Kőrösi Csoma Sándor célja).
Byssz Róbert (1893-1961)
festő, karikaturista, grafikus, újságíró. 1926-tól az Est című lap újságírója, karikaturistája és művészeti szerkesztője volt. Plakátokat, reklámgrafikákat és könyvillusztrációkat is tervezett. Őt tekintik a modern magyarországi sportkarikatúra megteremtőjének. A második világháború után különféle magyarországi élclapok – többek között a Ludas Matyi és a Pesti Izé – karikaturistája lett.
Luchino Visconti (Don Luchino Visconti di Modrone, Lonate Pozzolo hercege, 1906-1976)
a neorealizmus egyik atyjaként írta be nevét a filmtörténetbe, az 1960-as évektől kezdve azonban filmjei egyre több bírálatban részesültek. Jelentős volt a munkássága színpadi rendezőként is, főleg az opera műfajában volt otthonos. Mind a színpad, mind a film számára éles szemmel fedezett fel új tehetségeket, akiknek pályafutását atyai jóindulattal egyengette. Filmjeire jellemző, hogy szinte valamennyi alkotása irodalmi mű alapján készült (Rocco és fivérei, Közöny, Halál Velencében).
Kónya Lajos (1914-1972)
Kossuth-díjas költő, író. Hosszú ideig alkalmi munkákból élt, az 1930-as évektől jelentek meg versei. 1942-ben megjárta a Don-kanyart. Az 1950-es években a művelődéspolitika kedvelt költője volt. Az 1960-as évektől az emlékezés, a harmóniavágy és klasszicizálódás jellemzi verseit. 1971-től haláláig a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársaként dolgozott (Hazug éjszaka; Hej, búra termett idő; Kései ábránd).
Illés György („Papi”, 1914-2006)
kétszeres Kossuth-díjas operatőr, filmpedagógus, a hatvanas évek magyar filmjei képi világának egyik megújítója, kiváló művész. Több mint száz nagyjátékfilm mellett forgatott természet- és dokumentumfilmeket is. A valósághű filmfényképezés gyakorlati hazai normáinak kidolgozójának, a realista filmkép mesterének tartják. A hazai film történetében korszakos jelentőségűt alkotott (Budapesti tavasz; Ház a sziklák alatt; Isten hozta, őrnagy úr!).
Sebők György (1922–1998)
nemzetközileg elismert Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és az Indiana University School of Music professzora. 1938-ban 16 évesen felvételt nyert a Zeneakadémiára. A kamarazenét Weiner Leótól a zeneszerzést Kodály Zoltántól tanulta. 21 évesen őt sem kerülte el a második világégés, behívták katonának, a háború után Szegedre költözött. 1956 őszén, látva az itthoni helyzetet, Párizsba költözött. 1958–tól stabilizálódott a kinti helyzete és lehetőség nyílt a régen áhított nemzetközi karrierre.
Steve Ditko (Stephen J. „Steve” Ditko, 1927-2018)
amerikai képregényrajzoló, a műfaj ezüstkorának egyik kiemelkedő alkotója. 1955-től kezdett a Marvel Comicsnak (akkori nevén Atlas) is rajzolni. Korai művei horror-, sci-fi és fantasyképregények voltak. Első szuperhőse Captain Atom volt. Legismertebb alkotásai: Pókember és Doktor Strange.
Paul Johnson (Paul Bede Johnson, 1928–2023)
angol katolikus történész, író és újságíró. Egyetemi tanulmányait Oxfordban végezte. Először újságíróként tűnt fel az 1950-es években, majd termékeny íróvá vált; újságokban és magazinokban megjelent számtalan cikke mellett összesen több mint 40 könyvet írt (Értelmiségiek, Az ősi Egyiptom civilizációja, Az amerikai nép története).
Németh Aladár (1931–2001)
Munkácsy Mihály-díjas magyar iparművész, érdemes művész. A híres farmotoros Ikarusz-busz karosszériával diplomázott, 1955-ben. 1965-ben Dózsa Farkas András maga mellé veszi tanársegédnek az Iparművészeti Főiskolán. Hamarosan a formatervező tanszék vezetője lesz.
Gábor Pál (1932-1987)
Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész. 1956-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1961-ben rendezői diplomát kapott. Első nagyjátékfilmjét 1968-ban rendezte Tiltott terület címmel. A filmet Vészi Endre egyik novellája alapján forgatta, akivel együttműködve készítette el több későbbi filmjét, köztük a külföldön is sikerrel vetített és több díjat elnyert Angi Verát. Az 1983-ban forgatott Hosszú vágta című filmjének kedvezőtlen kritikai fogadtatása miatt néhány évre visszavonult.
Patrice Chéreau (1944-2013)
francia színész, filmrendező. Nemcsak filmeket, hanem színdarabokat és operákat is rendezett. Valójában a színház volt az igazi terepe, számos nagy visszhangot kiváltott előadás fűződik a nevéhez. 1974-ben mutatkozott be filmrendezőként Az orchidea húsa című alkotásával (Intimitás, Margó királyné, Az orchidea húsa).
Szanyi Péter (1947)
szobrászművész. Miután nem vették fel a Képzőművészeti Főiskolába kőfaragást tanult, és ezzel párhuzamosan a budapesti Dési Huber István Szabadiskolába járt. 1968-ban nyert felvételt a Főiskolára, szobrász-tanári diplomáját 1972-ben szerezte meg, de ezt követően még egy évig a Főiskola mesterképző szakán tanult tovább. Szobrászi tevékenysége kiterjed az emlékműszobrászatra, az éremművészetre, a kisplasztikára, még pénzérméket is tervezett.
Frajt Edit (1955)
színésznő. Először a Pécsi Nemzeti Színház (1979–1980), majd a győri Kisfaludy Színház (Győri Nemzeti Színház) tagja volt. 1982-ben a Requiem című filmben nyújtott alakításáért megkapta a Sopot Filmfesztivál Legjobb női alakítás díját. 2007 óta a Körúti Színház tagja. Sokat foglalkoztatott szinkronszínész. 2020-tól az Újszínház színésznője (Ideiglenes paradicsom, A vörös grófnő, Az elvarázsolt dollár).
Sáhruh Khán (1965)
indiai színész, producer, televíziós műsorvezető, kiemelkedő alakja Bollywoodnak, az indiai filmiparnak. Első komolyabb filmje a Dévana. Azóta számos sikeres filmben szerepelt és elismerést szerzett a kritikusok körében is. Khán eddig tizennégy Filmfare díjat nyert el, melyek közül nyolcat a „legjobb színész” kategóriában. Filmjei a tengerentúli piacokat is meghódították, így manapság ő lett India egyik legsikeresebb színésze.
David Schwimmer (1966)
amerikai színész, producer, rendező. Először színházi előadásokban lépett fel, a filmes szakmában nehezen jött meg a siker, így sorozatokban lépett fel. 1994-ben eljött a nagy áttörés, amikor a Jóbarátok című sorozatban ráosztották Ross Geller szerepét. A sorozat világsiker lett. Több filmben producerkedett, amelyek azonban nem arattak nagy sikert. Ám reméli, hogy majd a filmjei is olyan sikeresek lesznek, mint a Jóbarátok című sorozat (Az elit alakulat, Hotel, John Carter).
Ezen a napon halt meg:
Johann Jakob Walther (1650-1717)
német hegedűművész, zeneszerző. a 17. század egyik legjelentősebb hegedűművészének. Munkássága hatással volt Johann Sebastian Bachra. 1674-től II. János György szász választófejedelem drezdai udvarának koncertmestere volt. Negyven műve ismert, amelyek két kötetben jelentek meg.
Gheorghe Șincai (Sinkay György, 1754-1816)
román történész, nyelvész, költő, az erdélyi iskola képviselője. Tizenkét évig volt az erdélyi román iskolák igazgatója, illetőleg tanfelügyelője, amely hivatalától csak 1794-ben vált meg. Mint tanfelügyelő, körülbelül 300 román iskolát állított fel Erdélyben. Ő egyúttal Szent Balázs-rendi szerzetes és kanonok is volt.
Anton Pann (Antonie Pantoleon-Petroveanu, 1797?-1854)
aromán költő, zenetanító, zeneszerző. Zenével foglalkozott; járt Oroszországban és Bukarestben telepedett le, hol zeneleckéket adott; majd a törökök elől Brassóba menekült; később ismét visszatért Bukarestbe és ott halt meg 1854-ben (Farkas, kecske, káposzta; Beszédmese, mesebeszéd).
Holló Barnabás (1865-1917)
szobrászművész. Strobl Alajos tanítványa volt. A magyar művészettörténet a millennium környéki időszak történelmi szobrászatának jeles képviselőjeként tartja számon. Elsősorban realisztikus stílusú domborművei jelentősek. Nevét országosan ismertté tette a Magyar Tudományos Akadémia alapítását ábrázoló domborműve, melyet az akadémia székházának külső falán helyeztek el. Életkép, állatszobor és portrészobor kisplasztikái közül néhányat a Magyar Nemzeti Galéria őriz (Búsuló juhász, Ivó kuruc, A Wesselényi-dombormű).
Dimitri Mitropulosz (1896-1960)
görög karmester, zongoraművész, zeneszerző. Gustav Mahler műveinek, valamint a 20. század zeneszerzőinek – elsődlegesen a második bécsi iskola tagjainak – valamint amerikai zeneszerzők műveinek jelentős előadója volt, a kortárs kompozíciók jelentős előadója, zeneszerzőként ismertebb művei, az 1919-ben bemutatott Soeur Béatrice operája, a Concerto grosso (1929) és a Passacaglia és fúga (1927).
Szenthegyi István (1907-1971)
zeneíró, kritikus. 1945–48-ban a Kis Újság, majd a Magyar Nemzet zenekritikusa. Foglalkozott táncművészettel is, egy ideig a Táncművészet című folyóirat társszerkesztője. A Magyar Táncművészek Szövetsége kiadta több tanulmányát. 1957 után a Muzsika című folyóirat társszerkesztője volt.
Réber László (1920-2001)
grafikusművész, illusztrátor, karikaturista. Elsősorban könyvillusztrációival vált ismertté: kizárólagos illusztrátora volt Janikovszky Éva, Lázár Ervin és Gerald Durrell műveinek. Rajzainak legfőbb jellegzetessége a vázlatszerűség, a szikár, zárt vonal, illetve a vonal által körülhatárolt síkfelület, amelyet élénk színekkel tölt ki, a szemlélő számára térérzetet csak a tárgyak ritmikus felsorolása kelt. Mellőzi a részleteket, az arc néhány egyszerű jelzés, amelyet sapka, sál vagy haj keretez.
Sz. Morvay Judit (1923-2002)
néprajzkutató. 1948-ban a Budapesti Tudományegyetemen szerzett diplomát és bölcsészdoktorátust. 1972-től az MTA Néprajzi Kutató Csoport tudományos munkatársa volt. Kutatási témája a népi táplálkozás és a népi társadalom volt. Felvidéki fényképfelvételei a Néprajzi Múzeum fényképgyűjteményében találhatóak.
Rózsás János (1926-2012)
író, könyvelő, német-orosz műszaki tolmács. Kilenc éven át ártatlanul politikai fogoly volt a Gulágon. Könyvei a rendszerváltás előtt csak külföldön jelenhettek meg, 1997-től lett a Magyar Írószövetség tagja. Marcali térségében, a harcok során 1944. decemberében többekkel együtt hadifogságba esett. Hazatérte után 1954 januárjától könyvelőként dolgozott, titokban esténként a szovjet rabsága történetét elkezdte írni. 1955 novemberére készült el a Decembertől decemberig című kötete. 1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta (Keserű ifjúság, Éltető reménység, Leventesors).
Weninger Richárd (1934-2011)
hárfás, karmester és zenepedagógus. Kezdetben zongoraművésznek készült, konzervatóriumi tanulmányait azonban zongora és hárfa szakokon folytatta a Szegedi Zeneművészeti Szakiskolában 1950-től kezdve. 1980-ban megalapította a Weiner Kamarazenekart, melyet vezényelt is. Számos ősbemutató és magyarországi bemutató fűződik a nevéhez, együttesével gyakori vendég volt az ország és Európa hangversenytermeiben. 1976 és 1990 között a Magyar Zeneművészek Szövetsége elnökségének tagja, a szövetség dél-magyarországi csoportjának titkára volt. 1996-2006-ig a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége elnökségi tagja volt.
Koblicska Kálmán (1934-2018)
erdélyi származású színész, bábművész, pantomimművész, rendező. Pályáját 1955-ben a sepsiszentgyörgyi színháznál kezdte, majd 1959-től 34 éven át Kolozsváron folytatta mint bábszínész. 1993-ban áttelepült Magyarországra, és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulatánál dolgozott, amelynek 2014-ben örökös tagja lett.
Szilágyi Domokos (1938–1976)
erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító. Első verseit 1956-ban közölte az Utunk, első verskötetével 1962-ben lépett a nyilvánosság elé. Ettől kezdve versköteteivel, román és angol költőket bemutató fordításköteteivel, gyermekverseivel folyamatosan jelen volt az irodalmi életben. Tudós költőnek, poeta doctusnak ismerték el még életében, ám ő azt vallotta, hogy a költői mesterségben benne foglaltatik „minden, ami az élethez tartozik”. Választékos lényének és lírájának ez a hitvallás adja meg mélységesen demokratikus, humanista dimenzióját (Álom a repülőtéren, Abrakadabra, A fájdalmasan vigasztaló).
Marie Laforêt (Maïtèna Marie Brigitte Doumenach, 1939-2019)
francia énekesnő, színésznő (Keressétek a bálványt!, Katonalányok, Tűzsivatag).
Baranyai Ibolya (1943-2020)
Jászai Mari-díjas színésznő, a Győri Nemzeti Színház Örökös Tagja. Az Állami Déryné Színházban kezdte pályáját 1963-ban. 1967–1972 között és 1974-től 1978-ig a szolnoki Szigligeti Színház tagja. 1972–1974-ben a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. 1978-tól a győri Kisfaludy Színház tagjaként a színház egyik vezető színésznője volt, aki prózai művekben éppen olyan nagyszerű volt, mint zenés darabokban.
Ronyecz Mária (1944–1989)
Jászai Mari-díjas színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1967-ben diplomázott, ahonnan a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. Sötét tónusú hangja, gyönyörű orgánuma már fiatalon nagy tragikát sejtetett. 1982-ben az akkor alakuló Katona József Színházhoz szerződött, ahol haláláig játszott (Szevasz, Vera!, Szemüvegesek, Kísértet Lublón..).
Tardy Balázs (1948-2018)
színész, rendező, író. 1967-ben, Sándor Pál: Bohóc a falon című filmjében játszotta első szerepét. 1972-től a 25. Színház művésze volt. 1978-tól a Népszínház társulatához tartozott. 1996-ban szerepelt Madonnával az Evita-produkcióban. Színpadi szerzőként írója és előadója volt A legszebb napjaim című monodrámának (A hamis Izabella, Rosszemberek, Honfoglalás).
