A játszma vége – magyarországi bemutató
Szerző: Lehotka Ildikó
Fotó: Valuska Gábor
A kulturális, zenei élet nagyon várt eseményét rendezte meg a Müpa október 12-én. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben – öt évvel a milánói Scala-beli előadást követően – Kurtág György operája, A játszma vége hangzott el. A művet már korábban, 2021. április 7-én műsorra tűzte a Müpa, de a világjárvány miatt elmaradt az előadás. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy emlékezetes darabot, emlékezetes előadást hallottunk.
Kurtág operájának megszületése sokat váratott magára, a szerző 2010 és 2017 között komponálta a becketti szövegre épülő daraját. Annak ellenére, hogy Kurtágot fiatal kora óta vonzotta a műfaj: debreceni korrepetitori munkája óta. Akkor Bornemisza Péter Elektra-átdolgozását tervezte operába önteni. A vokális műfajok azonban átszövik a szerző életművét: rövidebb lélegzetű műveket, ciklusokat írt, de 2007-es Colinda balada című oratóriuma már talán megelőlegezte a nagyformát.
Kurtág vokális műveinek szövegét mindig gondosan választotta ki. A játszma vége című drámát Kurtág a párizsi bemutatón látta, majd megvette a kötetet is. Ebbe a könyvbe írta be Kurtág Márta férje zenei utasításait. Itt jegyezzük meg, hogy ez a második Beckett dráma alapján írt opera. Kurtág a dráma több mint a felét zenésítette meg. Az opera szereplői a következők: Hamm, a vak, tolószékes, a regényén dolgozó író. Hamm-mal lakik a sánta Clov, aki Hamm-mot segíti a mindennapi életben. Az író szülei is szerepet kapnak. Mindketten elvesztették lábukat, egy-egy kukában élnek. Az író szobája üres, három szereplő is mozgáskorlátozott, nem tudjuk, mikor játszódik a történet. A hangulat rendkívül nyomasztó, a darab mondanivalója mindenkit továbbgondolásra késztet.
A egy részben előadott, kétórás, francia nyelvű opera előadása koncertszerűként hirdettetett meg, de minimális díszlet között történt. A zenekar a színpadon foglalt helyet, előtte mindössze egy tolószék, illetve két kuka sematikus rajza, és az orgonaülés fölötti, szintén nagyon egyszerű rajz jelezte a díszletet. A mű hangszerelése egészen egyedi. Éppúgy megfért a szólamok között a közönség számára a világi, vidám hangzással párosított harmonika, mint a billentyűs hangszerek, a héttagú ütőhangszeres csoport. Csodálatos, eleddig nem hallott hangszínek festették alá az énekes szólamokat, vagy szólaltak meg a történetet átkötő zenei szövetben. Kurtág szinte minden egyes, a szöveg által jelzett szót elénk vetítette: például az ásítást, a környezet zörejeit, a kuka fedelére mért csapást. Az opera íve ezekből a hangzásfoltokból épült fel, de a hallgató számára kirajzolódott a belső feszültségekkel teli darab íve. Talán a legmegrázóbb jelenet az anya, Nell halála volt, amelyet férje vett észre. Hamm csak később értesült az eseményekről.
A zene fantasztikus, az esten a Danubia Zenekar játszotta a hangszeres anyagot, Kurtág jelen volt a próbákon. Markus Stenz világos mozdulatokkal irányította az előadókat. A bonyolult szövésű partitúra minden szépségét visszaadta az együttes. Hamm szólamát Frode Olsen énekelte, rendkívül magabiztosan, láttatva az őt gyötrő kétségeket, kérdéseket. Clov Haja Zsolt volt, ő az egyetlen, aki az ősbemutatón nem szerepelt. Szólama nagyobb tartományban mozgott, mint Hammé, de kétségkívül kifejezően tolmácsolta Haja a szerepet, annak ellenére, hogy énekes partnerei már több éve érlelhették a darabot. Csak szuperlatívuszokban beszélhetünk Hilary Summers és Leonardo Cortelazzi teljesítményéről is, akik szűk helyet kaptak a papírkukák mögött.
Az opera az International Opera Award világpremierje kategóriájának díját nyerte el. Nem véletlenül, nem érdemtelenül. Zenetörténeti pillanat Kurtág operájának bemutatója, legyen az bárhol a világon. Katartikus este volt, minden szempontból. Kurtág György Budapesten a színpadon fogadta a tapsot.
What is the word
Comment on “Kurtág és Beckett”