a papiruszportal.hu archívumából [2015]
Szerző: Lehotka Ildikó
Öröm, ha kortárszenei szerzői estre kerül sor, akkor is, ha nem mindig látunk új arcokat a közönségből. Öröm, mert megismerhetjük egy-egy zeneszerző újabb darabjait, rácsodálkozhatunk a szerzői stílusra, a fejlődésre, a művek mentén, azok összefüggésében hallhatjuk a kompozíciókat. Nem könnyű egy szerzői estet szervezni, általában a szerzők feladata a művek válogatása, az előadókkal való egyeztetés, a fénymásolás, a hangszerek szállítása. Pócs Katalin művei szólaltak meg március 28-án Budafokon.
Pócs Katalin zeneszerző több műve nyert díjat, legutóbb a Kodály Zoltán Nemzetközi Zeneszerzőversenyen – 2012-ben, kompozíciói jelentek meg lemezen, nyomtatásban, külföldön is. Több ösztöndíjat kapott, az egyik legjelentősebb a kanadai Banff Center for the Arts által adományozott. A középgenerációhoz tartozó zeneszerző idén is tartott szerzői estet, ezúttal a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola Nádasdy termében. Programján éppúgy szerepelt már korábbról ismert mű, mint budapesti és ősbemutatóként megszólaló kompozíció.
Pócs Katalin szerzői estjén zongoradarabok, négykezesek, egy cselló-zongora- egy hegedű-brácsa duó, egy trió, egy hárfadarab, egy live electronic kompozíció és egy kamaradarab (kvintett) szólalt meg.
Elsőként a Két zongoradarabot hallhatta a közönség, az első – Meditációs zene – címével is kifejezi a hangulatot, tartalmat. A Provence-i álom (benne egy rövid idézettel Bizet Az arles-i lány szvitjéből) idealizált kép, a szerző – egy februári, ködös reggelen visszagondol nyári, Provence-i álomképre. Mindkét mű a nyugalmat, talán az elvágyódást jelzi.
A Trió fuvolára, brácsára és hárfára felkérésre született, a bécsi Ensemble arTrium megbízásából. Az előadói apparátus különleges, Debussy, Takemitsu (aki nem titkoltan Debussy Szonátájából nyerte az inspirációt), Gubajdulina írt hárfára, fuvolára, brácsára művet. Az ősbemutatóként megszólaló, kéttételes mű is Debussy Szonátájának továbbgondolása, a francia szerzőre jellemző áttört szerkesztésmódot követi Pócs a nyitó, Téli álom feliratú tételben. A Tavaszra várva tétel lendületes, a variációs technikát követő zene, érdemes kiemelni a komplementer nyolcadmozgást, mely a tavasz zsongását, sürgetését jelzi. Pócs Katalin kihasználta a három hangszerben rejlő, vagy nyilvánvaló lehetőségeket, mind hangszínben, mind a dallamalkotásban. A mű nagyon szép, érzékeny-érzéki, finom, többnyire pasztellszínű hangzásvilággal.
Pócs Katalin azok közé tartozik, akik gyerekeknek is szívesen írnak darabokat. Olyanokat, melyek egy zenében még nem eléggé jártasaknak, de jó hangszertudással rendelkezőknek is játszható, érdekes, izgalmas. A Három tétel négy kézre című sorozat a 2+3 4 kezes második „füzete”. A címek is a gyermekekhez közelállók: A rakoncátlan kiscsikó; a pentaton dallamvilágú Erdei séta; Labdajáték, de felnőttek számára is nyitottak a darabok. A tételek karakterei, hangulatai sokrétűek, a zongora ütőhangszerszerű ritmikája minden növendék számára vonzó, kifejezetten alkalmas a lámpaláz háttérbe szorítására. A koncerten Pócs Katalin és növendékei játszottak.
Csellóra és zongorára készült Pócs Katalin Ösvények és csapások című egytételes darabja. Két karaktert állít a középpontba a szerző, a két karakter fejlődése szinte látható, érdekes a távolodás-közeledés megfogalmazása, a drámai szakaszok élessége. A dinamikai és formai felépítés (a zongora indítja a művet) része a mű visszhangszerű zárása a nyitó szakasz zenei anyagával. A szerző ismét a természetből vette a képet, van járható ösvény, nehezebben járható csapás, ahogy az életben is. A műnek létezik egy hárfa-cselló változata is.
A Macskakongresszus Tivoliban című darab egy olaszországi jelenetet ír le: a szerző a Villa d’Este parkjában üldögélve hallgatta a szökőkút csobogását, és négy macska ült le egymással szemben, mintha beszélgettek volna. Pócs Katalin elektroakusztikus darabja felhasználja a szökőkútcsobogást, nyávogást, átalakított énekakkordokat. Bár az elektroakusztikus effekteket használó művek ideje lejárt, mégis születnek kompozíciók ezzel az eljárással. Pócs Katalin darabja most is a hangulatot írja le elsősorban, az elektronikus alapanyag nem tolakodó, egyensúlyban van a többi szólammal, a klarinéttal, énekkel, csellóval, hegedűvel. Izgalmas darabot hallhattunk a szünet előtt, remek volt egy régi slágerre való utalás, az ének szólam nyávogásszerű szakasza. Éreztük a darab humorát, abszurd voltát.
Gaál Erzsébet ösztönzésére készült már egy Hangköltemények hárfára című, 12 tételes darab, ez alkalommal ősbemutatóként a II. sorozat szólalt meg. A hárfa hangja varázsos, a nyolc tétel hangulatokat, életképeket, a természethez fűződő pillanatokat ábrázol. Csodálatosak a viszonylag rövid tételek, sokszor mintha más világban lenne a hallgató, egy békés, ködszerű közegben, egy letűnt korban.
Szintén egyfajta megfoghatatlan képet ír le Pócs Katalin az Árnyak suhanása hegedű-brácsa duójában, négy tételben. Szintén nem gyakori a két hangszer párba állítása (bár több mű létezik, mint a fuvola-brácsa-hárfa apparátusúból), bár nagyon szép színeket képes a magasabb-mélyebb hangszer megszólaltatni. A két hangszer hangtartománya képes összeolvadni, vagy egymásból kibomlani, a tónus törése nélkül, a brácsának köszönhetően mélyebb hangok színezik a darabot, támasztják alá a zenét. Az Árnyak suhanása első tételének tremolói, zenekarszerű szakaszai, a III. tétel világos formája, a IV. egyre emelkedő hangkészlete, és az I. tételre való visszautalása remek.
Zárásként hangzott el a kamarazenei együttesre, öt hangszerre írt, Budapesten először bemutatott Pastorale és rondó – Francesca Caccini két témájára feliratú mű. A kéttételes mű I. tétele (A pásztor dala) helyenként idilli, a dúr tonalitást idézi vissza. A II. tétel (Szörnyek kara) ritmikussága, a dallam fölötti csavarmotívumok teszik a zenét mozgalmassá, és a dallamot, a csavarmotívumot játszó hangszerek állandó váltakozása.
Pócs Katalin:
Két zongoradarab – Meditációs zene, Provence-i álom
Trió fuvolára, brácsára és hárfára (ősbemutató)
Három tétel négy kézre
Ösvények és csapások – csellóra és zongorára
Macskakongresszus Tivoliban – live electronic kompozíció
Hangköltemények hárfára II. sorozat (ősbemutató)
Árnyak suhanása – duó hegedűre és brácsára
Pastorale és rondó – Francesca Caccini két témájára (budapesti bemutató)
Közreműködtek:
Móré Irén (fuvola), Salamon György (klarinét), Kollár Zsuzsa (zongora), Gaál Erzsébet (hárfa), Skoff Zsuzsa (ének), Szabó Krisztina, Szilvásy Viktória (hegedű), Rudolf András (brácsa), Pleszkán Mariann (cselló), Pócs Katalin (zongora) és növendékei
