Falképfestészet (12–15. század)
az artitura.hu archívumából [2004]
Szerző: Artitura
A magyar művészettörténeti irodalom ötszázötvennél több épületről emlékezik meg, amelyet középkori és kora reneszánsz freskók díszítették. A falképek egy része ma is látható, számos azonban elpusztult az évszázadok során. Emlékeink azokon a területeken (pl. Alföld), ahol a törökdúlás pusztított, igen gyérek, az ország peremvidékein – Nyugat-Magyarország déli részén, Erdélyben, Felvidéken: Szepességben, Gömörben és a liptói völgyben – több középkori épület s több falkép maradt meg. Magyarország falképfestészete az európai fejlődéssel szoros kapcsolatban alakult.
A különböző stílustörekvések, tartalmi változások meghonosodtak a Kárpát-medencében, de kialakultak sajátos, helyi formák, ikonográfiai programok is. A legkorábbi, román kori emlékeken az itáliai, helyenként bizantinizáló festészet hatása érvényesül, a gótika korábbi szakaszában erős francia hatások formálták, később hangsúlyosabbá lettek a német, cseh vonások. A korai reneszánsz néhány évtizedében újabb itáliai kapcsolatok jelezték a magyarországi falképfestészet korszerű orientációját. A művészeti kapcsolatokat, a festészet európai igazodásának irányát elsősorban történelmi okok határozták meg. Az ország legkorábbi, 12. sz.-i freskóegyüttese a feldebrői altemplomban látható.
Bizonyos, hogy a bizantinikus stílusvonás itáliai közvetítéssel jutott el hozzánk, ezt a témaválasztás, a latin betűs felirat igazolja. Mivel a román kori székesegyházak, freskódíszükkel együtt elpusztultak, a 12. sz.-i magyarországi falképművészet feltehető gazdagságáról a fennmaradt falusi emlékek alapján kaphatunk halvány képet. Ezek közül a hidegségi templom a legjelentősebb. A később megtoldott, kör alaprajzú kápolna apszisát merev vonalritmusú, dél-németországi, ausztriai igazodású falképek borítják.
Hagyományos ikonográfiai rendszer: az apszis boltozatában Maiestas Domini, a négy evangélista szimbóluma, alattuk festett fülkében apostolok
Az esztergomi királyi vár építkezései a 12. sz. végén és a következő elején folynak. Ekkor épül a palota franciás ízlésű kápolnája, amelyet gótikus freskók díszítettek. Ezek maradványai, az oroszlános címerkorongsor töredékei arról tanúskodnak, hogy a festésre már az építkezés befejeztekor sor került. Azért fontos ezek ismerete, mert a királyi udvar kulturális kapcsolataira vetnek fényt.
Míg a veszprémi Gizella-kápolna alsó terében a 13. sz. közepe táján festett apostolcikluson határozottan érvényesül a bizánci és itáliai előképek plasztikusabb felfogásmódja, addig kis falusi templomokban (Szalonna, Süvéte) a román kori falképfestészet népiesebb, epikus formáival találkozunk.
A Szent László király legendáját ábrázoló festményciklusok egyik legrégebbike a szepességi Kakaslomnicon található. A háttér semleges, jelzésszerűen ábrázolt táj. Az élénk színű, kifejező körvonalakkal megfestett jelenetsor a klasszikus gótikus festészet hagyományai követi.
A templom szentélyében: árkádszerű festett fülkében apostolok, szentek, a szentély déli falán Utolsó ítélet, az északin a László-legenda töredéke (13. sz. vége – 14. sz. eleje)
Közeli rokonai az ócsai premontrei prépostsági templom szentélyfreskói. A késői klasszikus gótikus stílus ösztönzést kapott Ausztria és Csehország művészetéből, nyomonkövethető pl. Túrócszentmárton (14. sz. első harmada), Somorja (1330 k.) vagy Erdélyben: Homoróddaróc, Gelence, Bögöz templomaiban. Az utóklasszikus gótikus stílus hagyományai átalakították azt az ünnepélyes falképábrázolást is, amelyet a szepeshelyi prépostsági templom északi falára festetett Henrik, szepesi prépost 1317-ben. A kép az Anjou Károly Róbert hatalmának égi eredetét hirdeti. A bizáncias gondolatvilágú és stíluselemeket hordozó kép közeli rokona a szepesdaróci templom szentélyében látható két falkép (Angyali üdvözlet, Keresztrefeszítés).
Az esztergomi palotakápolna 14. sz.-i falképeinek Telegdi Csanád esztergomi érsek volt megrendelője. Nagyrészt helyükön maradtak az apostolokat, prófétákat ábrázoló medalionok. A falfestmények a sienai mesterek körében elterjedt típusokat követték. Feltehető, hogy az esztergomi falképciklus nagy hatással volt azokra a felvidéki területekre, amelyek az esztergomi érsekséghez tartoztak. Elsősorban Gömör templomaiban az itáliai trecento festészet kompozíciós sémáit, elegáns, plasztikus stílusát népszerűsítő mesterek dolgoztak. A különböző témájú képeket dekoratív, olaszos kőberakást utánzó sávok rendezik, festett függönyök, párkányok, konzolsorok szolgálják a térbeli illúziókeltést. Ez a perspektivikus dekoráció gyakori a 14–15. sz. fordulóján.
