Szeptember 5.

Névnapok: Lőrinc, Viktor, Albert, Alpár, Bertina, Enzó, Larina, Ofélia, Romulusz, Tárkány, Viktorina

Események:
1646 – a mexikói Pueblában Palafox y Mendoza püspök 5000 kötetes személyes könyvtárát ajánlja fel, és ezzel megalapítja az amerikai kontinens első nyilvános könyvtárát (Biblioteca Palafoxiana) a San Juan College-ban (Puebla Tridentine főiskola).
1838 – megnyílik a Központi Múzeum (Centraal Museum) Utrechtben, Hollandiában. A múzeumban főleg helyben készült alkotások gyűjteményével találkozhatunk, az északi, manierista Joachim Wtewael festménygyűjteménye messze a legnagyobb a világon.
1871 – Karl Mauch német geológus, Afrika-kutató, régész az első európai, aki feltárja Nagy-Zimbabwe középkori Shona városának romjait, amely a szubszaharai Afrika legnagyobb régészeti lelőhelye. A Nagy-Zimbabwe maradványait 1867-ben Adam Renders vadász találta meg, de a feltárás előtt a Rhodesian Ancient Ruins Ltd. már kifosztotta a történelmi helyet, elrabolták a legértékesebb leleteket.
1887 – a brit történelem legtragikusabb színházi tűzvészében 186 ember hal meg az exeteri Theatre Royal-ban. A Heavitree-i Higher Cemetery-ben áll a tűzben elhunytak emlékműve.
1916 – bemutatják a D. W. Griffith rendezte Türelmetlenség (Intolerance) című amerikai fekete-fehér némafilmet, Vera Lewis és Ralph Lewis főszereplésével. A film négy idősíkon, négy eltérő társadalmi korszakban játszódó történetet állít egymás mellé.
1936 – Robert Capa magyar–amerikai fotográfus-fotóriporter ezen a napon készítette A milicista halála (The Falling Soldier) című képét, amely egy köztársasági katona (Federico Borrell García) halálát mutatja be.
1950 – Gerald Finzi brit zeneszerző A halhatatlanság jelei (Intimations of Immortality) egy óda tenorra, kórusra és zenekarra (op. A29) című művének első előadása a Three Choirs Festival-on a Gloucesteri (Anglia) katedrálisban, Eric Greene (tenor) és Herbert Sumsion (karmester) közreműködésével. A mű William Wordsworth „Óda: A halhatatlanság jelei” című verse alapján készült.
1957 – Jack Kerouac amerikai író, költő Úton (On the Road) című művét kiadja a New York-i Viking Press. A háború utáni beat és ellenkultúra meghatározó művének tartják, főszereplői a jazz, a költészet és a droghasználat bűvöletében élnek.
1958 – (Nyugat-)Európa után az Egyesült Államokban is megjelent Borisz Leonyidovics Paszternak irodalmi Nobel-díjas orosz származású szovjet költő, esszéíró, műfordító, író Zsivago doktor című regénye. 1958–59-ben 26 hétig vezette a New York Times bestsellerlistáját, 1988-ig nem jelenhetett meg a Szovjetunióban. A rendszerváltás után Oroszországban kötelező olvasmány lett.
1980 – Philip Glass amerikai zeneszerző és Constance DeJong amerikai író Satyagraha című operájának ősbemutatója Hollandiában, a rotterdami Schouwburgban. A mű több ismert ember (Gandhi, Tolsztoj, Tagore, Luther King) életén alapul. Glassnak 1963 óta ez volt az első műve, amit szimfonikus zenekarra szerzett.
2001 – John Cage Amilyen lassan csak lehet (As Slow as Possible) című zenei kompozíciójának elindulása a németországi St. Burchardi templomban (Halberstadt). A mű, ami az orgonán szólal meg ezen a napon szólalt meg és 2640-ben fejeződik be! A legutóbbi hangot 2024. február 5-én játszották le, következő hangot 2026. augusztus 5-én játsszák.
2021 – Stewart Copeland amerikai Grammy-díjas zenész és zeneszerző Nikola Tesla életéről szóló Elektromos szent (Electric Saint) című operájának premierje a németországi, weimari Deutsches Nationaltheaterben. A librettót Jonathan Moore írta.

Megszületett Caspar David Friedrich (1774-1840) a német korai romantika egyik alapítója és egyik legjelentősebb festője.
Tipikusan romantikus, melankolikus, a világtól elzárkózó, a természethez kötődő, vallásos lelki alkatú volt, festményei azonban a tájat metafizikus-transzcendens módon ábrázolták. Művészi világára nagy hatást gyakoroltak politikai nézetei. A német hazafiság akkoriban nagy fellendülésen ment keresztül, a napóleoni háborúk nyomán a német egység gondolata egyre erősebb gyökeret vert a társadalomban. Festményeinek alakjai pl. nemzeti viseletet hordanak, ami akkoriban a francia elnyomással szembeni ellenállás jelképe volt. Hazafiságával ugyanakkor össze tudta egyeztetni pomerániai lokálpatrióta, valamint svéd-barát érzelmeit is (A magányos fa, Rügeni krétasziklák, Vándor a ködtenger felett).

Meghalt Móricz Zsigmond (1879–1942) író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja.
Debrecenben 1899–1900-ban református teológiát hallgatott, majd jogra járt, segédszerkesztője volt a Debreceni Hírlapnak. 1900 októberében Budapestre költözött, itt találkozhatott többek között Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel, Juhász Gyulával, Tóth Árpáddal, Bánóczi Lászlóval, Oláh Gáborral, Benedek Marcellal. A Nyugatban megjelent Hét krajcár című novellája azonnali hírnevet hozott neki, sorra születtek sikeres regényei, elbeszélései. 1915-ben a fronton önkéntes haditudósítóként dolgozott, több riportot írt. Üdvözölte a polgári demokratikus forradalmat. 1919-ben az írói direktórium tagjává választotta, emiatt a Horthy-korszakban folyamatosan mellőzték, az irodalmi társaságokból is kizárták, műveit pedig hosszabb ideig csupán a Nyugat, majd később Az Est Lapok publikálta (Sári bíró, Légy jó mindhalálig, Rokonok).––> A protoblogger büdös paraszt

Megszületett Arthur Koestler (Köstler Artur, 1905–1983) magyar-brit regény- és újságíró, társadalomfilozófus.
1936-ban, amikor a spanyol polgárháborúról tudósított, a spanyol nacionalisták elfogták és halálra ítélték, de a kiszabadítására szervezett nemzetközi kampány megmentette a haláltól. 1939-ben a francia hatóságok tartóztatták le és kiutasították az országból. Bujkálni kényszerült, majd beállt a Francia Idegenlégióba és miután a légióból megszökött, előbb Észak-Afrikába, aztán a semleges Portugáliába menekült. Végül Angliában bukkant fel vízum nélkül, ezért újra börtönbe került. A háború után Londonban végre otthonra talált, és megkezdte írói munkáját. Otthonosan mozgott a filozófiában, a pszichológiában, az irodalmi, társadalmi, és történelmi témákban (Sötétség délben, Párbeszéd a halállal, A Föld söpredéke).––> Arthur Koestler: Sötétség délben

Meghalt Solti György (Sir Georg Solti, 1912-1997) karmester, zongoraművész és zeneigazgató.
Világszerte ismertté operadirigensi fellépései tették. 1936-ban a Salzburgi Ünnepi Játékokon Arturo Toscanini asszisztenseként működött közre. 1942-ben elnyerte a genfi zongoraverseny első díját, és ezzel megalapozta ismertségét. 1959-ben a londoni Royal Opera House alkalmazta. Újjászervezte és a világ legjobb operaházai közé emelte a londoni társulatot. Kiváló hanglemez-dirigensként tartják számon, külön tehetsége volt a stúdiómunkához. Számtalan lemeze közül kiemelkedik Richard Wagner Ring ciklusának teljes felvétele a Bécsi Filharmonikusok élén. 31 Grammy-díjat kapott, európai és amerikai egyetemek avatták díszdoktorukká, az angol királynő pedig lovaggá ütötte. Hatalmas repertoárja volt, és ennek részeként világszerte fáradhatatlanul propagálta magyar szerzők – Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Weiner Leó – műveit. Élete utolsó lemezét is magyar komponisták műveiből állította össze. ––> Solti György utolsó felvétele

Megszületett Kálnoky László (1912–1985) Baumgarten-, József Attila- és Robert Graves-díjas költő, író, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
20 éves koráig végigbarangolta Nyugat-Európát. Charles Baudelaire, Paul Verlaine és a nyugatosok formálták ízlését. A Nyugat harmadik nemzedékébe tartozott. Költészetére, világképére végletes pesszimizmus, a tragikumot groteszkbe fordító látásmód jellemző. 1960. október 14-én az Élet és Irodalomban publikált, blaszfémikus kérdéseket tartalmazó verse, A kegyelet oltárán példátlan felháborodást váltott ki, Széljegyzet című viszontválaszát már nem publikálta a lap. A hatalom ellenszenvét kivívott Kálnoky ezután szabadúszóként élt. Mivel saját versei nem jelenhettek meg, a kritika elsősorban műfordítónak tartotta (Az árnyak kertje, Egy hiéna utóélete és más történetek, Egy pontosvessző térdkalácsa).

Ezen a napon született:

Tommaso Campanella (Giovanni Domenico Campanella, 1568–1639)
olasz filozófus, író, költő. Szabadelvű nyilatkozataiért a spanyol kormány elfogatta, megkínoztatta és 27 évig fogságban tartották, mígnem VIII. Orbán pápa, hogy mint eretneket megbüntesse ürüggyel, kiszabadította. A pápa bizalmas embere lett és izgalmas története ezen a ponton még nem ért véget… (Napállam és politikai aforizmák, Giordano Bruno – Galilei – Campanella, A napváros).

Christoph Martin Wieland (1733-1813)
költő és író, a német felvilágosodás és rokokó kiemelkedő személyisége. 1753 és 1758 között több vallásos költemény született, majd egy újabb fordulat után sikerült túllépnie önmagán, a túlcsorduló lelki rajongáson, a ledér már szinte sikamlós költemények helyett teljesen új hangon szólalt meg. Szellemes, vicces, ironikusan elegáns stílusú költeményei a német rokokó irodalom legkiemelkedőbb alkotásai (Keresztény érzékenységei, Téli rege, Az abderiták).

Johann Christian Bach (1735–1782)
német koraklasszicista zeneszerző, Johann Sebastian Bach tizenegyedik gyermeke. Sokszor említik Londoni vagy Milánói Bachként is. Egy fuvolaversenyt, egy csellóversenyt, két oboa- és két fagottversenyt írt, de ezenkívül csak billentyűs hangszerekre írt versenyműveket. Olasz operakomponistaként hagyománytisztelő volt, és előnyben részesítette korának pillanatnyi divatját (Six Grand Ouvertures op. 18, Temistoclé, Amadis de Gaule).

Giacomo Meyerbeer (Jacob Liebmann Meyer Beer, 1791-1864)
német zeneszerző, korának legnépszerűbb operaszerzője, a francia opéra grande legnagyobb mestere. Hangszerelésének gazdagsága, a dallamfolyás hol olaszos áradozás, hol franciás báj, máskor a németesen sűrű szövedékét azonban sokszor megszakítják zenei „látványelemek”, a kiszámított sikerhajhászás motívumai (Schiller-induló, Anjou Margit, Észak csillaga).

Anton Diabelli (1781-1858)
osztrák zeneszerző. Bécsbe került, ahol zongorázni és gitározni tanult. Itt került kapcsolatba Pietro Cappival. Sok négykezes darabot is írt. Egyik ismert műve a Sonatina, Op. 168. Feleségével alapított egy kiadó céget, amit később Schubert folytatott.

Esterházy Johanna (Batthyány Johanna, 1798-1880)
hárfás és mecénás. Parish Alvars legjelentősebb támogatója volt, amiért az hálából 27 hárfás művének ajánlásban szerepeltette. 1842 őszén Chopin is megtisztelte, a Gesz-dúr Impromptujét (Op. 51.) ajánlotta neki.

Virághalmi Ferenc (Blumentritt, 1826-1875)
író, műfordító, honvéd százados. Több regénye jelent meg, köztük az „Egy cserepár naplója” című művében teljes hitelességgel örökítette meg az osztrák katonai szolgálatban a többi magyarral együtt átélt sorsát. Az 1866-ban megjelent első kiadást elkobozták és megsemmisítették. A Győri Közlöny 1858-as évfolyamában értekezést írt egy új ércről, melyet timanynak nevezett el (a timföld őrzi az elnevezést), s országosan ez az első híradás az alumíniumról. 1859-ben két regénye is megjelent Győrben: „A fegyverkovács” és a „Törökvilág Győrben”. 1862-ben publikált, „A király védenczei” című kétkötetes művében a majdani kiegyezés jogalapját fogalmazta meg regényes formában.

Victorien Sardou (1831-1908)
francia drámaíró. Darabjait jelentős mesterségbeli tudással, fordulatos történeteit elegánsan bonyolítva írta. Első műve, A Benoiton család tipikus polgári dráma, sikeressé azonban történelmi vaudeville-jei tették. Manapság legtöbbet játszott darabja a Szókimondó asszonyság, amelyben Napóleon korának jellegzetes személyiség-típusait és problémáit viszi színre (Váljunk el!, A jó falusiak, Tosca).

Thain János (1885–1953)
festőművész, helytörténész, népművészeti gyűjtő, múzeumalapító, középiskolai tanár. 1911-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán rajztanári képesítést szerzett. Nyugdíjba vonulásáig az érsekújvári gimnázium tanára volt. Az Érsekújvári Városi Múzeum egyik megalapítója és 1935-től a második világháború végéig igazgatója. Érsekújvár és szűkebb környékének népművészetét dokumentálta. Rajzaiból csak jóval halála után jelent meg kiadvány.

Szigeti József (Faktor, 1892–1973)
világhírű hegedűművész, zenepedagógus. Hamar kiderült, hogy tehetsége van a hegedűhöz, így édesapjával Budapestre költöztek, ahol Hubay Jenő tanítványa lett a Zeneakadémián. 13 éves korában kezdett hangversenyezni. Egyike volt az első nemzetközi hírű művészeknek, akik az 1920-as években a Szovjetunióban koncerteztek. Klasszikus és főleg modern művek egyik legismertebb interpretátora volt.

(báró) Kemény János (1903-1971)
író, költő, színházigazgató, mecénás, a marosvécsi Helikon írói munkaközösség megalapítója, színházigazgató. Tehetsége megtréfálta a történelmet. Ő, az erdélyi mágnás, aki annak idején inkább csak elbeszélést meg novellát próbált, a háború után a szocialista jelenben írta és publikálta egymás után regényeit (Itéletidő a havasokban, Fenyőmuzsika, Medvekaland a Kárpátokban).

Szóbel Géza (1905-1963)
festő, grafikus. A prágai Képzőművészeti Akadémián végezte tanulmányait. Az 1920-as, 30-as években Párizsban Fernand Leger tanítványa volt. Berlini és prágai tartózkodás után 1934-ben végleg Párizsba költözött. Neve és művei szervesen összeforrott a modern francia festészettel, melynek markáns képviselője lett.

John Cage (1912-1992)
amerikai avantgárd zeneszerző. Párizsban tanult építészetet és zongorát. Lazar Lévynek köszönhetően alaposan megismerte Bach és Beethoven művészetét. Miközben Európában utazgatott, verseket írt, illetve komponált. 1931 őszén visszatért az USA-ba és szinte teljes egészében a zenének kezdte szentelni magát, ekkori műveit a kromatikus ellenpontozás és az atonális stílus jellemzi (4’33”: a csönd zenéje; Variations II.; Europera).

Kiss Tamás (1912–2003)
József Attila-díjas költő, esszéíró, műfordító. Költői pályája 1934-ben a Nyugat-tal indult. Lírájában az alföldi nép és táj egyszerűsége jelent meg. Jellegzetes hangja a csendes bánat, a finom szatíra, vagy az áradó bensőségesség. Stílusa dísztelen, puritán (Régi reggelek, Árkádiában éltünk, Két űr közt híd).

Bob Newhart (George Robert Newhart, 1929–2024)
Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész, humorista. Leginkább rezzenéstelen arcú és enyhén dadogó előadásmódjáról ismert. 1960-as The Button-Down Mind of Bob Newhart című albuma az első helyre került a Billboard slágerlistáján. Később színészkedni kezdett, több filmben és sorozatban is játszott (A 22-es csapdája, Titkok könyvtára, Agymenők).

Vágó Nelly (1937-2006)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas jelmeztervező, kiváló művész. 1961-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, diplomát 1962-ben kapott. A szolnoki Szigligeti Színház tagja, majd a Nemzeti Színház jelmeztervezője lett. Szinte valamennyi magyar színháznak tervezett jelmezeket, dolgozott a szabadtéri színházaknak is (Szindbád, Macskajáték, Aranyborjú).

William Devane (1937)
amerikai színész. Számos filmdrámában, politikai krimiben, bűnügyi és kalandfilmben szerepelt. Határozott, egyéni karakterének megfelelően hitelesen alakított katonákat, rendőröket, politikai csúcsvezetőket. 1974-ben nagy sikerrel alakította John F. Kennedy elnököt a The Missiles of October című dokudrámában, amely a Kubai rakétaválságot dolgozta fel (Családi összeesküvés, Testamentum, A sötét lovag – Felemelkedés)

Raquel Welch (Jo Raquel Tejada, 1940-2023)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő, énekesnő, az 1960-as és 1970-es évek egyik legjelentősebb szexszimbóluma. A középiskola elvégzése után ösztöndíjjal felvételt nyert a San Diego State College-be, ahol színészi tanulmányokat folytatott. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A három testőr, avagy a királyné gyémántjai, Kerge város, Doktor Szöszi).

Werner Herzog (~ Stipetić, 1942)
német filmrendező, forgatókönyvíró, producer, vágó, színházi rendező és színész. 1963-ban Münchenben alapította meg saját filmcégét, a Werner Herzog Filmproduktiont. Fitzcarraldo című filmje elnyerte a legjobb rendezés díját a cannes-i filmfesztiválon 1982-ben (A legyőzhetetlen, Kegyetlen hegycsúcs, Üvegszív).

Freddie Mercury (Farrokh Bulsara, 1946-1991)
a Queen együttes indiai származású angol énekese, dalszerzőként jelentősen meghatározta az együttes stílusát, a legtöbb sikeres dalukat ő írta. Általános vélekedések szerint az egyik legtehetségesebb könnyűzenei énekes, és kivételes tehetségű frontember és koncertzenész volt.

Michael Keaton (Michael John Douglas, 1951)
Golden Globe-díjas amerikai színész. 1977 óta színészkedik. 1979-ben játszott a számára nagy áttörést hozó Working Stiffs című filmben, amelyben James Belushival szerepelt együtt. Ezek után olyan színészekkel játszott, mint Jack Nicholson, Justin Long, Lindsay Lohan, és olyan rendezővel forgatott, mint Tim Burton. Csillagot kapot a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Batman, Mint a kámfor, A Cég – A CIA regénye).

Balkay Géza (1952–2006)
Jászai Mari-díjas színész. 1978-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. 1979-től a Nemzeti Színház, 1982-ben a budapesti Katona József Színház alapító tagja, itt játszott 1993-ig. Később „szabadúszó” lett, végül 2001-től az R.S.9. Stúdiószínház művésze volt (A tanítványok, Eldorádó, X polgártárs).

Katona Szabó Erzsébet (1952–2024)
Ferenczy Noémi-díjas magyar textilművész és látványtervező, érdemes művész. A Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti Tagozatának tagja. Egy évig a kolozsvári Balettintézetbe járt, majd a marosvásárhelyi Kultúrpalotában működő művészeti középiskolában érettségizett. A marosvásárhelyi Állami Bábszínházban díszlet- és bábtervezőként működött 1976 és 1981 között. 1983-ban települt át Magyarországra. A Gödöllői Iparművészeti Műhely vezetője és a Műhely által rendezett kiállítások látványtervezője volt.

Ambrus Asma (1954)
színésznő, bohócdoktor. Az alkatához közel álló groteszk, clown szerepek mellett zenés játékok hősnőit és klasszikus művek főszerepeit egyaránt megformálta. 1996-tól szabadfoglalkozású. Tagja a Piros Orr Bohócdoktorok csapatának (Pintyőke cirkusz világszám, Egy szoknya, egy nadrág, Vándorszínészek).

Némethy Attila (1956)
zongoraművész, tanár, zenei szerkesztő. Tizenkét évesen kezdte zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola előkészítő tagozatán, majd a rendkívüli tehetségek osztályában tanult zongorát. Ebben az időben gyermekszínész is volt a Madách Színházban. Oktató munkáját 1986-ban kezdte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, ahol zongorát (egy időben kamarazenét is) oktat. Állandó munkatársa a Bartók Rádiónak, ahol több műsor vezetője, szerkesztője.

Udvarias Anna (1967)
színésznő. 1989–1993 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. Diplomaszerzése után a Rock Színházban játszott, – annak megszűnéséig – 1996-ig. 1996–1999 között tagja az Operettszínháznak. 2020-tól a Thália Színház tagja. Színházi szaknevelő szakképzettséget szerzett a Színházi-és Filmművészeti Egyetemen. Rendszeresen szinkronizál (Kaméleon, Veszettek, Drága örökösök).

Szűcs Gábor (1968)
Jászai Mari-díjas színművész, rendező, Nevéhez fűződik a Kaszás Attila-díj alapítása, amelyet 2008-ban Pokorni Zoltánnal közösen hoztak létre. Gyermekként is szerepelt már több filmben. 1988-1992 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója színművész szakon, de már főiskolásként kipróbálta magát rendezőként. 2008-tól 2011-ig a székesfehérvári Vörösmarty Színház művészeti vezetője volt (Keménykalap és krumpliorr, Julianus barát, Állítsátok meg Terézanyut!).

Őze Áron (1970)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, színházigazgató. Elsőre fölvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1993-ban végzett. 1992-től tagja volt a Nemzeti Színháznak, majd 1998–2001 között szabadfoglalkozású művészként dolgozott. Korábbi társulatához, ami névváltozását követően Pesti Magyar Színház lett, 2000-től tért vissza, 2010-től 2014-ig volt a színház igazgatója. Színészi munkája mellett rendez is, továbbá 2002-től a Pesti Magyar Színiakadémia osztályvezető, színészmesterség és művészi beszéd tanára volt. 2016-ban felkérésre megpályázta és elnyerte a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza igazgatói posztját.

Rose McGowan (Rose Arianna McGowan, 1973)
amerikai színésznő, aktivista, író, modell és énekesnő. Feminista aktivistaként 2018-ban jelentette meg emlékiratait (Kőbunkó, Sikoly, Conan, a barbár).

Czene Zsófia (1986)
színésznő. 2005-2008 között a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatója volt. 2008-2018 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt.2005-2008 között a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatója volt. 2008-2018 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt.

Ezen a napon halt meg:

Pierre Choderlos de Laclos (Pierre Ambroise Choderlos de Laclos, 1741-1803)
francia generális, író. Katonai pályát választotta, a tüzérségnél szolgált, békeidőben írásra is jutott ideje. Bár egykönyves íróként ismert, különböző témájú, illetve műfajú írások: katonai stratégiai munka, gáláns és erotikus költemények, egy vígopera-szöveg és irodalmi ismertetők szerzője is volt. Dubarry grófnő ellen írt szatíráját sokan olvasták. Nevét azonban sok kiadást megélt regénye, a Veszedelmes viszonyok tette híressé.

Ányos Pál (~ István, 1756–1784)
pálos szerzetes, tanár, a magyar szentimentalizmus költészetének alakja, vívmánya például a látomások költői megjelenítése a lírában. 1776-ban bölcsészdoktorrá avatták, ekkorra már neves költő volt, kapcsolatba került Bessenyei Györggyel és a „testőr-írók” körével. 1784 júliusában betegen Veszprémbe vitette magát, ahol 28 esztendős korában meghalt. (Egy boldogtalannak panasszai a halavány holdnál, Gróf Zrinyi Miklósról, Kalapos király).

Ferdinand Raimund (1790-1836)
osztrák színész, színházi rendező, színigazgató és színműíró. Tündérjátékainak alapja a bécsi népi humor, de ezt a nyersanyagot formájában is, tartalmában is megnemesítette: humora egyesül borongós komolysággal, szelíd társadalomkritikával, elsősorban a bécsi színházi közönség számára érthető utalásokkal.

Moritz Gottlieb Saphir (Saphir Móric, 1795-1858)
osztrák humorista, író, lapszerkesztő. Vándorlásaiból visszatérve Pestre jött, ahol a nyelvismereteihez még a latint és görögöt is megtanulta és csaknem kizárólag az irodalommal foglalkozott. 1822-ben meghívására Bécsbe utazott. Összegyűjtött művei 12 kötetben 1884-ben Brünnben, 26 kötetben ugyanott 1890-ben jelentek meg (Teljes végeladás, Töredékek Saphir műveiből, Humoros felolvasások).

Greguss Gyula (1829-1869)
természettudós, műfordító, a pesti evangélikus gimnázium igazgató-tanára, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. Első írásai, valamint későbbi kedvtöltései költemények voltak, de ezeket nem adta ki. Jeles természettudós volt, népszerűen megírt fizikai könyveit a műveltebb olvasók is szívesen forgatták (A nemes fészek, Luís de Camões Camoens Luziádája, Természeti képek).

Schulek Frigyes (1841-1919)
építész, műegyetemi tanár, az MTA tagja. A magas kort megért művész életútjához képest is feltűnő, hogy lehetőségeihez képest is mennyire kevés eredeti mű készült el keze nyomán. Módja lett volna pedig számos megbízást vállalni, és elvégezni. De őt nem ragadta el a mohóság és nem vonzotta a hírnév sem, mint magánember, munkájában, művészetében magas követelményeket állított önmaga, és tanítványai elé (szegedi „Kakasos” református templom, budapesti Halászbástya, budapesti János-hegyi Erzsébet-kilátó).

Charles Péguy (1873-1914)
francia író, költő, esszéíró. Ironikus-agresszív, igazságkereső pamfleteken kívül főként ünnepélyes, gáttalanul hömpölygő költeményeket írt, amelyekkel a 20. századi modern költészet előfutára. Terjedelmes költeményeinek témája a szeretet, a dogmáktól mentes hit.

Ács Ferenc (1876–1949)
festőművész. 1899-ben Hollósy Simon Nagybányára hívta, ott ismerkedett meg a nagybányai festészettel. Folyamatosan képezte magát. 1906-tól Kolozsváron élt és alkotott, 1908-ban megnyitotta festőiskoláját. Nyaranta Kalotaszegre járt festeni. Készített képeket könyvek díszítésére is. Művei szétszóródtak, aukciókon rendszeresen felbukkannak képei (Csendélet, Tavaszi virágzás, Olvasó lány).

Bársony Dóra (Bader Dóra Osva, 1888-1972)
opera-énekesnő (mezzoszoprán, alt). Legnagyobb sikereit a komikus alt szerepkörben aratta. Évente száznál több előadásban lépett fel, az „örökös tag” címet is megkapta, de 1939-ben a második zsidótörvény miatt őt is eltávolították, utoljára május 18-án lépett fel. Ezután csak az OMIKE Művészakció keretében szerepelhetett. 1945-ben térhetett vissza az Operába, egyetlen előadáson énekelt még visszavonulásáig, 1947. március 30-án.

Ecsődi Ákos (1902-1983)
festőművész, rajztanár. A Képzőművészeti Főiskola növendéke, negyedévesként tanársegéd lett, továbbképzősként két évig saját műteremben dolgozhatott. 1925-ben tanári oklevelet szerzett. 1927 és 1928 között fél évet Párizsban töltött tanulmányúton (Csendélet teáskannával és merőkanállal, Májusfa, Piroskalapos nő).

Rigó Magda (1910–1985)
opera-énekesnő (szoprán), érdemes művész. A Zeneakadémián tanult 1928–1933 között. Az Operaházban 1935-ben debütált, a társulatnak 1963-ig volt tagja. Európa számos operaszínpadán vendégszerepelt, világhírű énekesek oldalán.

Baróti Dezső (Kratofil, 1911-1994)
irodalomtörténész. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban betöltött szerepe kapcsán menesztették a szegedi egyetem rektori székéből, letartóztatták és első fokon 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték. Az 1990-es években vendégprofesszorként tevékenykedett a párizsi Sorbonne-on (Dugonics András és a barokk regény, A felvilágosodás magyar irodalma, Árnyékban éles fény).

Görbe János (1912–1968)
Kossuth-díjas színész. Drámai ereje, természetes játéka elmélyült elemzőkészséggel párosult. Az egyszerű emberek jellemét, sorsát hitelesen ábrázolta színpadon és filmen egyaránt. Összesen ötvenkilenc filmszerepe volt (Két félidő a pokolban, Szegénylegények, A beszélő köntös).

Gert Fröbe (Karl Gerhart „Gert“ Fröbe, 1913-1988)
német színész (Goldfinger, Tíz kicsi néger, Az esernyőtrükk).

Bege Margit (1926-1967)
színésznő. Színházi tanulmányait a Kolozsvári Nemzeti Színház színiiskolájában végezte. Pályáját 1952-ben kezdte az Állami Faluszínházban. A 9 évig tartó „falujárás” után 1960-tól a Szegedi Nemzeti Színházban, majd 1962-től Kecskeméten a Katona József Színházban játszott. 1966-tól a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. Sikereit főleg a klasszikus drámák hősnőinek megformálásával aratta. Egyszerű, kedves megjelenésével, modorosság nélküli előadásmódjával a vidéki közönség kedvence volt.

Jiří Menzel (1938-2020)
cseh filmrendező, színházi rendező, színész. A prágai Művészeti Főiskola filmművészeti szakán (FAMI) szerzett filmrendezői diplomát 1962-ben. A csehszlovák új hullám kiemelkedő alakja, Oscar-díjat nyert 1967-ben a Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmjével. Közismert a barátsága sok magyar művésszel. Játszott több magyar filmben, színdarabot is rendezett Magyarországon (Szívzűr, Sörgyári capriccio, Az ajtó).