Fiatal felnőtteknek szóló irodalom
a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: bookworm
Angol nyelvterületen használják a fiatal felnőtteknek szóló irodalom kifejezést. A korosztályhoz nem igazán szólnak könyvek, a gyerek-, ifjúsági regények már nem nekik valók, a szépirodalom pedig sokszor túl fajsúlyos a 16 év fölöttieknek, a felvázolt problémákat nem érzik magukénak. Mindenképp kellenek olyan kötetek, melyek áthidalják ezt az űrt, felkészítenek egy-egy remekmű későbbi kézbe vételéhez.
Laurie Halse Anderson Hadd mondjam el… című regénye ebből a szempontból az elsők közé tartozik, mely magyarul megjelent. E kötete aratta a legnagyobb sikert, nem csak hazájában, s elnyerte az Amerikai Könyvtárosok Szövetségének díját is.
A lélektani regény egy olyan lányt állít középpontba, aki már-már kóros állapotba jut. Melinda új iskolába kerül, és szenved a tinédzserkor minden nyűgétől. Meg szeretné találni a helyét az új közösségben, ám nem fogadják be. Tanulmányi eredménye látványosan romlik a négy negyedév alatt, a tanárokat nem kedveli. Mi lehet a kirekesztettség oka? Miért hanyagolja el magát Melinda annyira, hogy néha tiszta ruhát sem vesz fel? Olyannyira nyomasztja valami, hogy már nem is beszél senkivel, az iskolában egy elhagyott helyiségbe bújik el, amit kitakarít, díszít. Heatherrel kezdődő barátsága nem folytatódik, hiszen a szintén új lány menő barátnőket keres, s természetesen elvárná később a segítséget. Rachel/Rachelle, a külföldiekkel barátkozó csodabogár pedig azért orrol meg a lányra, mert azt hiszi, hogy Andyre hajt, vagy egyszerűen irigy. Nem kell sokat gondolkoznunk, hogy Andy Melinda gondolataiban csak az egyik oka a lány befelé fordulásának, az önkéntes kirekesztődésnek. Nem tudja, kinek mondhatná el, mi elől menekül, képtelen feldolgozni a nyári buliban történteket. Fokozatosan süllyed egyre mélyebbre, gondolatai egyre kuszábbak, csapongóbbak lesznek, menekül az emberek elől. A fordulópont a Rachellel való beszélgetés, Melinda a kertjükben is rendet tesz. A lelkében dúló háborút a rajztanár előtt fedi fel, a férfi tiszában van vele, hogy nagyon súlyos dolog hatott a lány életére. Úgy látszik, Amerikában már tudják, amit még itthon nem, hogy a művészeti tárgyak kinyitják az ember, főleg a gyermekek lelkét. Melinda szülei is látják, hogy a lány nagyon megváltozott, de álmukban sem gondolnák, hogy mi a kiváltó ok. Ez a könyv is figyelmeztet a családi kapcsolatok kiürülésére, a túlhajszolt felnőttek fáradtságára.
A téma sajnos aktuális, a gyerek nem tudja, hogy kezdjen el elmondani egy ilyen sokkoló eseményt. Nagyon jól megírt regényt olvashatunk az Animus Kiadótól, a lány gondolatait teljes mértékben átérezzük, érzelmi leépülését lépésről lépésre követhetjük. Érdekes a tanárokról alkotott véleménye; kíváncsisága, hogy vannak-e titkos irataik a diákokról, van-e alvószoba a kimerült tanerőknek stb. A tanárokat jórészt személytelennek és rosszindulatúnak ismerjük meg, de a diákokról sincs jobb véleménye Melinda szemüvegén keresztül az írónőnek. A drámai erejű, torokszorító történetet némi szarkasztikus humor oldja. Melinda életét mozaikdarabokból ismerjük meg, a lány gondolatai és a külvilághoz való viszonya figyelmet érdemlően boltosodik ki. A karakterek valós személyeket formáznak, a kapcsolatrendszerek nem erőltetettek, az eseményeket sem kérdőjelezzük meg.
A borító most is igényes, utal a tanév alatt a rajzórákon kötelezően elkészítendő fára, az eredeti kiadás képét megtartották. Csatári Ferenc fordítása lendületes, használja a ma divatos szófordulatokat. A szöveggondozás kaphatott volna nagyobb figyelmet, apró hibáktól kezdve a súlyosig minden szerepel: Vietnám, hannukai, szivecskés, sültkrumpli.
Laurie Halse Anderson:
Hadd mondjam el…
Animus, Budapest, 2006
Fordító: Csatári Ferenc
Kötött, 200 oldal
ISBN: 9789639563964
