Névnapok: Bence, Árven, Aszter, Fajsz, Farkas, Filip, Fülöp, Kurd, Minerva, Rózabella, Rózamari, Rózsa, Rózsi, Szidi, Szidónia, Teónia, Zágon, Zakeus, Zdenka, Zekő, Zsadány
Események:
1614 – négy fakultással (teológiai, jogi, orvosi és filozófiai) megnyitják a Groningeni Kutatóegyetem elődjét, a Groningen 
főiskolát. Az egyetem a huszadik század első évtizedeiben fejlődött ki. A karok és kurzusok száma folyamatosan nőtt, a tanulók száma 1945-től gyorsan nőtt. 1994-ben a hallgatók létszáma elérte a 20 000-et.
1789 – a francia forradalom Nemzetgyűlése kihirdeti a vallásszabadságot.
1948 – megkezdte működését a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház. 1992-től Tamási Áron Állami Magyar Színház, míg 1998-tól Tamási Áron Színházként működik.
1952 – Kitty Wells amerikai countryénekesnő az első nő, aki a Billboard Country toplistájának 1. helyére kerül It Wasn’t God Who Made Honky Tonk Angels című dalával és 15 hétig ott is marad.
2015 – egy 12 éves fiú kirándulás közben megbotlik és beszakítja Paolo Porpora XVII. századi, 1,5 millió dollár értékű, 
Virágok című festményének jobb alsó részét egy tajvani kiállításon. A szervezők nem kérik a fiú családjától a helyreállítás költségeit, mert a festmény biztosítva volt.
2015 – szíriai tisztviselők megerősítették, hogy az Iszlám Állam lerombolta az Kr..u. I. századi Baalshamin sémi isten templomát, miután elfoglalták a szíriai Palmüra városát. Az ISIL állítólag azt állította, hogy nem állt szándékában lerombolni a Világörökség részét képező épületet. Maamoun Abdelkarim régiségügyi igazgató 2016-ban bejelentette, hogy újjáépítik a templomot (anasztilózis).
2018 – Plácido Domingo spanyol tenor 150. operaszerepét énekli Georges Bizet Gyöngyhalászok című operájának Nadir, a vadász szerepében a Salzburgi Ünnepi Játékokon, Ausztriában.
Meghalt Kazinczy Ferenc (1759-1831) író, költő, a nyelvújítás vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Nyelvújító és irodalomszervezői tevékenységével a reformkor előtti évtizedekben a nemzeti felemelkedés és önállósulás ügyét szolgálta. Már-már az egész irodalmi élet vezetése kezében volt, amikor a Martinovics-féle összeesküvés miatt 1794. december 14-én éjjel Regmecen, anyja házában elfogták, majd Budára szállították, és perbe fogták. Azzal vádolták, hogy a Hajnóczy által neki kézbesített reformkátét lemásolta, és terjesztette. 1795. május 8-án fővesztésre, és teljes vagyonelkobzásra ítélték, de ezt az ítéletet három héttel később a király várfogságra enyhítette. 1801. június 28-án kegyelmet kapott a királytól (Kazinczy Ferencz munkái, A bot-csinálta doktor, A magyar nyelv polgári nyelvvé emelése felől). ––> Életútban, elbeszélésben és alkotásban megjelenő párhuzamok
Meghalt Nemes Nagy Ágnes (1922–1991) Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi 
Akadémia posztumusz tagja.
Diákkorától kezdve írt verseket, folyóiratokban 1945-től publikált. Első verseskötete 1946-ban jelent meg. 1946-ban lépett be a Magyar Írószövetségbe, később tagja volt a Magyar PEN Clubnak is. Megalapította – férjével közösen (Lengyel Balázs) – az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. A költői életmű terjedelmét és a kötetek számát tekintve keveset publikált, de emellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt. Élete utolsó évében meghívott alapító tagja lett az MTA-n belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának (Vándorévek, Szó és szótlanság, Összegyűjtött versek).
Megszületett Kishont Ferenc (Hoffmann Ferenc, Ephraim Kishon, 1924–2005) magyar származású izraeli író, humorista.
Iskolába a jezsuitákhoz járt, 1942-ben érettségizett egy kereskedelmi iskolában, majd – mivel a zsidótörvények miatt nem mehetett egyetemre – ötvösséget tanult. A háború alatt munkaszolgálatos volt, ahonnan hamis papírokkal megszökött, később koncentrációs táborba került. A háború után hamar rá kellett jönnie, hogy a kommunista Magyarország sem jobb hely számára a háború előttinél, 1949-ben kivándorolt Izraelbe. A 60-as évekre nemzetközi elismertségre tett szert. Több, mint 50 könyve összesen 37 nyelven jelent meg. Stílusa a jellegzetes pesti zsidó humorra épült, saját bevallása szerint Karinthy Frigyest és Molnár Ferencet tartotta legfőbb elődjeinek (Az eszed tokja, Volt szerencsém, Kezicsókolom).
Ezen a napon született:
Jernej Kopitar (1780-1844)
szlovén nyelvész. 1807-től Bécsben jogot tanult, miközben kedvvel foglalkozott nyelvészeti tanulmányokkal. 1809-ben cenzorrá és udvari könyvtárnokká nevezték ki. Irodalmi munkássága nyelvészeti tekintetben teljes méltánylást nyert, nemcsak a szláv, hanem a német, francia és angol folyóiratokban is. Halála után megjelent Evangelia slavice című munkája. Ez 200 ívrétes lapból áll és ezek közül 94 lap metszett és festett fakszimile, 94 lap latin fordítás, 3 címlap, 7 lap előszó és 2 lap olyan volt, amelyen a teljes cirill és glagolitikus ábécé fel volt tüntetve.
Gabriel von Max (Gabriel Cornelius Ritter von Max, 1840-1915)
cseh származású német festő és illusztrátor. A prágai és a bécsi képzőművészeti akadémián, végül a müncheni akadémián képezte magát. Nagyon népszerűek voltak figurális kompozíciói, kitűnt az állatábrázolás terén is. Késő romantikus stílusban mesékhez, népdalokhoz kiváló illusztrációkat készített.
Dézsi Lajos (1868-1932)
irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, kutatási területe a 16–17. századi magyar irodalom volt (Adalékok a magyarországi nyomtatványok bibliographiájához, Erdélyi arcképek és képek, Magyar történeti tárgyú szépirodalom).
Markup Béla (1873-1945)
szobrász, keramikus. Budapesten tanult az Országos Magyar Mintarajziskolában Strobl Alajosnál. Első nagy sikerét az Országház lépcsőjén elhelyezett két kőoroszlánjával aratta. Állatszobrai később is ismertté tették. Sok mellszobrot is alkotott. Számos köztéri műve látható (Csodaszarvas kút – Budapest; Bőgő szarvasbika – Gödöllő; Széchenyi István mellszobor – Szeged).
Szabó Ervin (Schlesinger Sámuel Ármin, 1877–1918)
könyvtáros, társadalomtudós, könyvtárigazgató, jogász. Az első világháború éveiben súlyos betegsége ellenére az antimilitarista mozgalom szellemi vezérévé vált. Nagy történelmi művét Társadalmi és pártharcok a 48–49-es magyar forradalomban címmel már betegágyában fejezte be. 1972 és 1991 között a Szabó Ervin-emlékéremmel ismerték el a kiemelkedő tevékenységet végző könyvtárosok és levéltárosok munkáját. 2010 szeptemberében egy jobboldali történészekből álló egyesület felvetette a könyvtár átnevezésének kérdését, ami heves vitákat váltott ki (A magyar jakobinusok, Hol az igazság?, Szabó Ervin történeti írásai).
Medgyaszay István (1877-1959)
műépítész, szakíró. Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet elemeit használta fel (népies stílus), de hatott rá a Távol-Kelet építészete és előfutára volt az organikus építészetnek is. Több szabadalma volt a századelőn: foglalat nélküli izzólámpa, színházi ajtózár, vasbeton mennyezet. Ettől kezdve ötvözte a népi formaelemeket a vasbeton technológiájú építészettel.
Kismarty-Lechner Jenő (1878-1962)
építész, építészettörténeti író. 1915-ben építészdoktori oklevelet szerzett, 1928-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Korai, nemzeti stílusra törekvő munkáinál nagy hatással voltak rá az észak-magyarországi pártázatos reneszánsz műemlékek. Több, önálló építészettörténeti kutatáson alapuló, művet írt (Építési enciklopédia; Szentlélek-plébániatemplom, „a modern egyházépítészet diadala”; A műemlékvédelem Magyarországon és jövő feladatai).
Berze Nagy János (1879-1946)
néprajzkutató. 1906-tól 1908-ig Kolozsvárott dolgozott. 1907-től 1913-ig írta nagy munkáját, a Meseszótárt, ami szerencsétlen módon elveszett, ahogy 800 kötetes könyvtára odaveszett. Az elveszett Meseszótár után másik nagy műve a magyar mesekatalógus. Az általa számba vett több mint félezer mese a magyar népmesék első nagyobb, korszerű rendszerezése volt – és egyáltalán az első ilyen európai munka –, egyetlen kiadása ma is keresett mű (Tiszamentről, A világ közepe, Égigérő fa).
Ernst Křenek (1900–1991)
cseh származású osztrák, majd amerikai zeneszerző. Hatéves korában kezdte zenei tanulmányait, komponálni is még gyermekként kezdett. A 20. századot átfogó élete alatt stílusa a késő romantikától a szerializmusig terjedő ívet járta be.
William Primrose (1903–1982)
skót brácsás és tanár, sokan minden idők legjobb mélyhegedűseként tartják számon. Glasgowban született, ott kezdett hegedülni tanulni, majd tanulmányait a londoni Guildhall School of Musicban folytatta. Könyveket írt a mélyhegedülésről 1944-ben. Brácsaversenyt rendelt Bartók Bélától.
Gene Kelly (Eugene Curran „Gene” Kelly, 1912-1996)
Oscar-díjas amerikai táncos, színész, filmrendező, producer és koreográfus. A 20. század táncosfilmjeinek meghatározó egyénisége, aki energetikusságáról, atletikus táncstílusáról, jóképűségéről és a filmekben alakított szerethető és kedvelt karaktereiről volt ismert. Habár ma valószínűleg mindenki az Ének az esőben című filmben nyújtott alakítása miatt ismeri őt, ezen kívül személyisége meghatározója volt a hollywoodi musical világának az 1940-es évek közepétől az 1950-es évek végéig (Melyik úton járjak?, Egy amerikai Párizsban, Horgonyt fel!).
André Waterkeyn (1917-2005)
belga építész. Amikor Brüsszel elnyerte az 1958-as Világkiállítás megrendezésének jogát, egy ideiglenes, az atomkor és a fémipar képességeit bemutató szimbólumot tervezett. Az Atomium azonban ma is áll, Belgium és Európa egyik szimbólumává vált.
Borsa Iván (1917-2006)
levéltáros, történész, középkorász, levéltáros, a történelemtudományok doktora. 1950-től a Levéltárak Országos Központjának (LOK) vezetője, ő dolgozta ki a Mikrofilmtár első fond- és állagjegyzékét (A technika fejlődése és a levéltárak, A technikai fejlesztés feladatai, Az archeiontól a Janus-arcig).
Hegedűs Erzsébet (1923–1990)
Jászai Mari-díjas színésznő. Színésznőként 1953-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1959-től Debrecenben játszott. 1971 és 1978 között a Madách Színház tagja volt. 1979-től 1986-ig ismét a debreceni Csokonai Színház művésznője volt (Az ész bajjal jár , Magyar rapszódia, Tessék engem elrabolni).
Tarnai Andor (1925-1994)
irodalomtörténész, tanár, az MTA főosztályvezetője, az Irodalomtörténeti Tanszék vezetője. Munkássága megkerülhetetlen a régi magyar irodalommal és művelődéstörténettel foglalkozó kutatók, tanárok, egyetemisták számára. Előszeretettel foglalkozott az újkori Magyarország értelmiségével, a 18. századi irodalmi és tudományos élet kérdéseivel, műfajaival (A magyar irodalomtörténeti hagyomány kialakulása, A toposz-kutatás kérdéseihez, A parodia a XVI–XVIII. századi Magyarországon).
Hernádi Gyula (1926–2005)
Kossuth- és József Attila-díjas író, forgatókönyvíró. Irodalmi művel először 1955-ben jelentkezett: költeményei, novellái, kisebb regényei jelentek meg. Ismertté elsősorban Jancsó Miklós filmjeihez készült forgatókönyveivel vált. Első közös filmjük az 1964-ben bemutatott Oldás és kötés volt, és ezt egy sor másik film követte. 1970-től a 25. Színháznál, majd a Népszínháznál, később a kecskeméti Katona József Színháznál volt dramaturg, illetve művészeti vezető. 1991-től a Független Magyar Írók Szövetségének elnöke volt. Műveiben gyakran jelentek meg egyedi, meghökkentő ötletek, horrorisztikus képek (Az erőd, A hülyeség csontritkulása, Hátamon fekve szaladgálok). ––> Hernádi Gyula (1926–2005)
Barbara Eden (Barbara Jean Morehead, 1931)
amerikai színpadi és televíziós színésznő, komikus és énekes. Legismertebb főszerepe a Jeannie, a háziszellem című vígjátéksorozatban volt. 1949-ben San Franciscóban szépségkirálynőnek választották (Lángoló csillag, Bazi nagy latin lagzi, Mindig és mindörökké).
Eugene Rousseau (1932)
amerikai szaxofonista. A mai klasszikus szaxofonozás egyik legkiemelkedőbb alakja mind szólókarrierjét, mind pedagógiai munkásságát tekintve. Elsősorban alt- és tenorszaxofonon játszik. Az 1969-ben megrendezett első szaxofonos világkongresszus egyik alapítója és szervezője.
Nagy Pál (1934)
József Attila-díjas író, műfordító, tipográfus. 1956 óta Párizsban él. 1962-ben a párizsi Sorbonne-on szerzett francia tanári oklevelet. 1962-ben barátaival megalapította a Magyar Műhely című irodalmi, művészeti és kritikai folyóiratot, melynek ma is egyik szerkesztője (Az irodalom új műfajai, Nem görög a haraszt, Egy másik élet).
Fazekas Lajos (1939)
Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, érdemes művész. 1961–1965 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1964–1994 között a Mafilm rendező-operatőre volt. 1994 óta szabadfoglalkozású (Kitörés, Defekt , Mátyás, a sosem volt királyfi).
Csenterics Ágnes (1943–2020)
televíziós rendező, bölcsész. 1966-ban magyar-orosz tanári diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1975-1978 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem adásrendező szakos hallgatója volt. 1968-2007 között a Magyar Televízió rendezője volt. 2007-ben nyugdíjba vonult.
Rita Pavone (1945)
olasz énekesnő és színésznő. Tizenhét évesen jelentkezett egy olasz dalversenyre, melyet megnyert. Amerikában olyan sztárokkal turnéztott, mint Diana Ross, Ella Fitzgerald, Paul Anka, Tom Jones, vagy Duke Ellington. Több olasz filmben is szerepelt, a legismertebb talán a Rita, a vadnyugat réme című western-vígjáték Terence Hill-el.
Tímár Péter (1948)
fotográfus, fotóművész. 1972-ben építészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Hallgatóként kezdett tudatosan fotografálni és fotográfiai kiállításokon szerepelni. Számtalan csoportos kiállításon vett részt. Munkáiban fellelhetők a spekulatív elemek éppúgy, mint a dokumentatív és képzőművészeti megközelítések, egymással párhuzamosan és időnként egymásba átcsapva, egymást megtermékenyítve is.
Shelley Lee Long (1949) kétszeres Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színésznő, énekesnő, humorista. Legismertebb szerepe Diane Chambers a Cheers című vígjátéksorozatból (Pénznyelő, Az agyoncsapat, Nászút az anyámmal).
Kerekes László (1961-2000)
Jászai Mari-díjas színész. 1984-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházban kezdte. 1991-től a szolnoki Szigligeti Színház, 1993-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja volt. Játszott a Madách Színházban és a Bárka Színházban is. 38 évesen hunyt el. (Oscar Wilde: Salome, Nevezzük szerelemnek, Itt a vége, pedig milyen unalmas napnak indult).
Bagi Dániel (1968)
történész, polonista, dzsesszzongorista. Munkásságából kiemelkedik, hogy I. (Nagy) Lajos király lengyelországi uralkodását új színben mutatta be egy monográfiában, illetve hogy magyar nyelvre fordította és monográfiában dolgozta fel a Gallus Anonymus által a 12. században írt Lengyel krónikát. Muzsikusként dixieland, szving és fúziós jazz stílusú zenét játszik zongorán.
River Phoenix (1970-1993)
amerikai színész, zenész, Hollywood ígéretes tehetségének tartották, 19 évesen Oscar-díjra jelölték. Meggyőződéses vegán és állatvédő volt. John Bottom és a magyar-orosz származású Arlyn Dunetz gyermekeként született Oregonban, a Children of God elnevezésű kommunában, mely a szabad szexualitást hirdette. A család a gyerekek előadói tehetségéből tartotta fenn magát, már korán reklámfilmekben és televíziós sorozatokban játszottak. River számára az 1986-os Állj mellém! című film jelentette a kiugrást. 1989-ben Harrison Ford oldalán játszott az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című filmben (Moszkitó-part; Otthonom, Idaho; Amit szerelemnek hívnak).
Jon Ferguson „Jay” Mohr (1970)
amerikai színész, stand-up komikus. Első fontos filmszerepét 1996-ban kapta a Jerry Maguire – A nagy hátraarc című romantikus filmdrámában (Tor-túra, Az utca királyai, Véres telihold).
Kelemen Tímea (1973)
színésznő. A Nemzeti Színház színiiskolájában végzett 1994-ben és a debreceni Csokonai Színház társulatához szerződött. 2002-től szabadfoglalkozású színművésznő.
Ray Park (Raymond „Ray” Park, 1974)
skót színész, kaszkadőr, harcművész. Először 1997-ben, kaszkadőrként kapott lehetőséget a Mortal Kombat 2. – A második menet című harcművészeti filmben. Első olyan szerepe, ahol saját hangán szólalt meg, Varangy megformálása volt a 2000-ben bemutatott X-Men – A kívülállók című szuperhősfilmben.
Joanne Froggatt (1980)
Golden Globe-díjas angol színpadi, televíziós és filmszínésznő. Legismertebb és kritikailag legsikeresebb alakítása Anna Bates volt a Downton Abbey című brit kosztümös drámasorozatban.
Egri Bálint (1988)
színművész, rendező, dramaturg. 2002-től szerepelt már a Bárka Színház előadásaiban. 2010-ben végzett a Kaposvári Egyetem színész szakán. 2010-től a Karinthy Színházban játszott. 2012-2014 között a Thália Színház tagja volt.
Ezen a napon halt meg:
Reguly Antal (1819-1858)
néprajzkutató, utazó, akadémikus, a magyarországi finnugrisztika egyik legelső, kiemelkedő képviselője. Az oroszországi finnugor népek körében végzett gyűjtő- és kutatómunkája miatt Észak Körösi Csomája néven szokták emlegetni. Elkészítette az Északi-Urál földrajzi és néprajzi térképét. Itthoni néprajzi, embertani kutatásai is jelentősek. Nálunk elsőként használta a fényképezés technikáját a néprajzi terepmunkában (Osztják népköltési gyűjtemény, Vogul népköltési gyűjtemény, Régi Kalevala).
Berté Henrik (Bettelheim, 1857–1924)
zeneszerző. Nevét a Három a kislány című áléletrajzi, világszerte nyolcvanezerszer játszott operettje tette halhatatlanná.
Kuzsinszky Bálint (1864-1938)
régész, ókortörténész, numizmatikus, muzeológus, akadémikus, a 19–20. század fordulójának kiemelkedő klasszika-archeológusa, nevéhez fűződik a római kori aquincumi polgárváros 1888 utáni rendszeres régészeti feltárása.
Naum Gabo (Pevsner, 1890-1977)
orosz – amerikai szobrász, festő, építész és tervező. A kinetikus művészet úttörője. Gabo és bátyja Pevsner főleg szobrászoknak tartották magukat, valójában olyan művészeti formára törekedtek, amely minden korábbi művészeti kategórián kívül van, nem ragadtak le a hagyományos ipari társadalom keretében, hanem a modern ipari társadalomba nőttek bele konstruktivista és kinetikus alkotásaikkal (Oszlop New York, Variációk gömb témára New York, Spirál New York).
Szalmás Piroska (Fischer Antalné, 1898-1941)
zeneszerző, kórusvezető, zenepedagógus. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán szerzett zongoratanári oklevelet. 1930-ban Népdalkórus néven szervezte meg a későbbi Szalmás-kórus néven ismertté vált ifjúmunkáskórust. A rendőrség felfigyelt tevékenységére, a kórust több ízben betiltották, ő maga rendőri megfigyelés alatt állt. Az énekkar műsorán munkásdalok, népdalok szerepeltek amelyeket az ő feldolgozásában adtak elő. Elsőként zenésített meg József Attila-verseket. 43 évesen ragadta el a halál.
Fábri Zoltán (Furtkovits, 1917–1994)
háromszoros Kossuth-díjas rendező, képzőművész, kiváló művész. 1958-ban választották meg a Magyar Film- és Televízióművészeti Szövetség elnökévé, a tisztséget 1981-ig töltötte be, majd tiszteletbeli elnök lett. 1970-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (Körhinta, Hannibál tanár úr, Isten hozta, őrnagy úr!).
Szávay Edit (1920-1995)
grafikus, illusztrátor, tervezőszerkesztő, fotóriporter, újságíró. A Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként, 1949-ben diplomázott. Számos gyermekkönyvet illusztrált. A legnépszerűbb és a legtöbb kiadást megért ezek közül Bodó Béla: Brumi-könyvek sorozata. Grafikusként, fotósként több megyei lapban publikált. Kedves rajzait a Dörmögő Dömötör kis olvasói is rendszeresen láthatták.
Fülöp Kálmán (1923-2010)
dalszövegíró, költő, színész. A Színház és Filmművészeti Főiskolán végzett színi tanulmányokat. 1947 és 1959 között tagja volt a Magyar Színháznak, a Vígszínháznak, majd a Déryné Színháznak. Több zenés játék, operett, rockopera szövegét írta. Közreműködésével mintegy 200 kis- és nagylemez készült.
Bogár Richárd (1924–1986)
Liszt Ferenc-díjas táncművész, koreográfus, érdemes művész. Trojanov magániskolájában kezdte táncos tanulmányait, majd Nádasi Ferenctől és Hidas Hedvigtől klasszikus balettet tanult. Ezután Feleki Kamill magániskolájában kezdett másfajta színpadi mozgásokkal is foglalkozni, szteppelni, színpadi táncot és akrobatikát. Könnyed mozgású táncosként eleinte revükben és varietékben lépett fel. A Petőfi Színház megszűnésekor külföldre távozott, Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában és az NSZK-ban vendégszerepelt. Hazatérve, 1968-tól a Fővárosi Operettszínház tagja, koreográfusa lett.
Gyenes Magda (1925-2017)
színésznő. Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt, ahol 1940-ben diplomázott. Ezután vidéken szerepelt. 1944-ben a Pécsi Nemzeti Színház tagja lett. Innen 1946 őszén a Vidám Operett Színpadhoz került, majd 1951 és 1960 között, később 1964-től 1967-ig a Fővárosi Operettszínházban szerepelt mint szubrett. Ezután 1960-tól 1964-ig a Petőfi Színházban és a Tarka Színpadon szerepelt, 1967-ben kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba.
Székely János (1929-1992)
a XX. század második felében a magyar irodalom sokoldalú egyénisége, költő, prózaíró, drámaíró, tanulmány- és esszéíró, műfordító. Első versei a kolozsvári Utunkban jelentek meg. Költészete a Nyugat nagy mestereinek nyomdokain indult el. Írói arculatát döntően határozta meg filozófiai műveltsége, sajátos bölcselete. Indulásától kezdve szemben állt a hatalom, a hivatal rövidlátó, sok esetben embertelen politikai gyakorlatával. Fölényes biztonsággal találta meg azt a költői jelbeszédet, melynek birtokában bátran mondhatta a maga különvéleményét mindarról, ami megalázta az embert (A mítosz értelme, Székely János legszebb versei, Mélyvizek partján).
Mendelényi Vilmos (1939-1984)
színész. 1962-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1964-től 1974-ig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt, 1974-77 között a Vidám Színpadon lépett föl. 1958-tól filmezett, alkatához, kamaszos vonású arcához a kamaszszerepek álltak közel. Hamar feltűnt természetességével, könnyed humorával, az 1960-as évek elején szinte minden filmben szerepelt (A harangok Rómába mentek, Hattyúdal, A kenguru).
Lajtai Gábor (1969-2020)
költő, szerkesztő. Különböző könyvkiadóknál tipográfusként, művelődési intézményekben művelődésszervezőként és információs munkatársként dolgozott. 1990-től számtalan kiadvány szerkesztését, lektorálását illetve nyomdai előkészítését végezte el. 1998. november 17-én létrehozta és azóta üzemelteti a Magyar Művészeti Portált. 1986-tól különböző folyóiratok, 1995-től antológiák közölték írásait (Kikelet, Fénytölte, Csontpalást).
