XVIII. Lord Dunsany (1878. július 24. – 1957. október 25.)

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Mika Kristóf

Edward John Moreton Drax Plunkett, később a Lord Dunsany címet örökölte, azon írók közé tartozik, akiket a világirodalom kevésbé tart számon. Magyarországon is csak egy szűk réteg ismeri. Pedig munkásságáról Tolkien és Lovecraft is elismerően nyilatkozott. És nemcsak az irodalomban említésre méltó a tevékenysége, hanem kitűnően sakkozott is: ír bajnok volt (a világbajnok Capablancával döntetlent játszott).

Családi háttér, rokoni kapcsolatok

A Plunkettek, akik egészen a XI. századig vissza tudják vezetni a családfájukat, valószínűleg már jóval a normann invázió előtt az Ír-szigeten éltek. Fő székhelyük, a Dunsany-kastélybirtok, 1180-tól családi tulajdon. Magát a kastélyt, amely Írország legősibb ilyen jellegű épületegyüttese, az 1400-as években átépítették.
Edward édesapja, John William (1853–1899) nemcsak politikus volt, hanem jelentős szerepet vállalt újításaival, az akkor még a brit birodalomhoz tartozó Ír-szigeten. Többek között kiépíttette Írország első telefonvonalát és kifejlesztette saját röntgengépét. Édesanyja, Ernle Grosvenor, unokatestvére volt édesapjának, és ezen a rokoni szálon tartjuk számon a Burton családot, melynek jeles képviselője Sir Richard Burton, a XX. század egyik legjobb és talán legszebb angol orgánumú színésze volt.
Szintén Edward nevű nagyapja – XVI. Lord Dunsany – admirális volt, de ezt a hivatást nem ő folytatta tovább, hanem egyetlen testvére, a három évvel fiatalabb Reginald. Reginald – amellett, hogy kiemelkedő katona volt – több tengerészeti szakkönyvvel is öregbítette a család hírnevét. Édesanyjuk halála után ő örökölte annak családi birtokrészét.

Életrajz

Edward, akit a közeli barátai csak Eddie-nek szólítottak, Londonban született. Nagyapja halálakor (1889) a Dunsany-kastély kivételével az összes Plunkett-tulajdont ő örökölte. Tíz évvel később, amikor édesapja meghalt, a Lord Dunsany címmel a Dunsany-kastély is az ő birtokává vált. Neveltetésének színtere főként a Kent tartománybeli Shoreham és a család tulajdonát képező Dunstall Priory.
A századfordulón harcolt a búr háborúban, majd 1901-ben visszatért Dunsanyba. Pár évvel később, 1903-ban találkozott Beatrice Child-Villiersszel, Jersey earljének lányával, akivel egy év múlva összeházasodott.
Első könyvét 1905-ben, The Gods of Pegana (Pegana istenei) címmel adták ki. Egy évre rá megszületett első és egyetlen gyermeke, Randal, aki később Dunsany XIX. lordja lesz. Első színdarabját 1909-ben írta – The Glittering Gate (A ragyogó kapu) –, amivel elnyerte a kritikusok és a közönség tetszését. Ezt több sikeres darab követte, és előfordult, hogy egyszerre öt művét játszották a színházak New Yorkban.
Sok más íróhoz hasonlóan Edward is tanítványokat fogadott, közülük is leginkább Francis Ledwidge emelkedik ki, akinek két művét később posztumusz ő adta ki.
Bár Edward ellenezte, Ledwidge önkéntesnek jelentkezett az I. világháborúba. Nézetei ellenére Edward maga is részt vett a harcokban. A világháború alatt nemcsak tanítványát és barátját veszti el, hanem édesanyja is meghal 1916-ban. Ekkor örökli meg Dunstall Prioryt. A húszas években, Írország megalakulása után az Ír Szabad Állam tulajdona lett a terület s vele a Dunsany-birtok is. Ám ez a kettősség lényegesen nem érinti az írót, Dublin megye (Írország) és Kent tartomány (Anglia) éppúgy életének része, mint régebben.
A világháború után, 1920-ban újra írni kezdett. Ezek a történetek már kevésbé hordozzák a fantasztikus irodalom jegyeit, de közvetve még mindig találunk utalásokat. Ekkor jelent meg először írásaiban Mr. Joseph Jorkens, aki történetei legismertebb szereplőjévé válik.
Első unokája – nem meglepetés, Edwardnak keresztelték – 1939-ben született Dublinban (jelenleg ő Dunsany XX. lordja).
Az idősödő író a II. világháborúban is szerepet vállal, Athénban szolgál, de a németek bevonulásakor menekülniük kell. Kora miatt inkább már csak a honvédelemben jeleskedik (Home Guard, Local Defence Force). A háború után folytatta az írást, és szerepelt rádió- és tévéműsorokban is.
Szülei válása után unokája Dunsanyba költözött. Másik unokája, Beatrice, aki fia új feleségétől van, 1948-ban jött világra, szintén Dublinban.
Dunsany XVIII. lordja 1957 októberében vakbélgyulladással kórházba került. A műtét után soha nem nyerte vissza eszméletét. Október 25-én Dublinban halt meg. Shorehamben temették el, ahol a náci bombázásokkor szolgált. Itt nyugszik felesége is.

Talizmán és kulcs – Lord Dunsany szerepe a világirodalomban

Bár Dunsany több, a korhoz kapcsolható történetet is írt, mégis félig mitikus és sokszor keleties, egzotikus stílusjegyekkel tűzdelt művei a fantasy műfaját vetítik előre. E műfajra jellemzők a halandók és a kitalált hatalmas istenek közötti konfliktusok, harcok. A szokványos világ mellett történeteiben szerepet kap a fantázia birodalma és vele a mágia is.

H. P. Lovecraft írja Lord Dunsanyról: „Azoknak, akiknek tényleg van képzelőereje, ő a talizmán és a kulcs az álmok gazdag raktárának a megnyitására.”

Ismertebb művei:
The Gods of Pegana
Miss Cubbidge and the Dragon of Romance
Charon
Idle Days on the Yann
A Shop in Go-by Stree