Névnapok: János, Pál, Adeodát, Ádin, Adon, Adonisz, Adony, Dakó, Deodát, Dókus, Dózsa, Kirill, Morgan, Morgána, Pável, Pelágiusz, Pénelopé, Pósa, Upor
Események:
1284 – egy német legenda szerint (Hamelni patkányfogó) a patkányoktól hemzsegő Hameln városába (Alsó-
Szászország) egy köpönyeges idegen érkezett, aki elvállalta, hogy megszabadítja a várost a patkányoktól. Bűvös erejű sípjával a Weser folyóba csalogatta az állatokat, ezzel teljesítette a feladatot, de a bérét megtagadták tőle. Ezért a vadász visszatért, és újra megfújta sípját, de most a gyerekeket csalogatta magával. A Koppel-hegybe vezette őket, ahonnan többé nem kerültek elő. 130 gyerek tűnt el (lüneburgi kézirat, kb. 1440–50).
1553 – VI. Eduárd angol király megalapítja a Christ’s Hospital kórház és jótékonysági, ámde díjköteles (ösztöndíjas) bentlakásos iskolát Londonban. Alapvető célja, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek számára jobb oktatási lehetőséget kínáljon.
1862 – a pesti Nemzeti Színházban bemutatták Erkel Ferenc Sarolta című vígoperáját.
1870 – Richard Wagner A walkür című háromfelvonásos operájának, a Nibelung gyűrűje tetralógia második részének müncheni premierje. A szerző nem volt elragadtatva az ötlettől, hogy zenedráma ciklusát „megcsonkítva” mutassák be, hisz annak csak első két része került bemutatásra (II. Lajos bajor király kérésére), még a bayreuthi ősbemutatók előtt.
1909 – új épületében (Aston Webb épület) megnyílik a világ legnagyobb iparművészeti és formatervezési múzeuma, az 1899-ben alapított Victoria & Albert Múzeum (előtte Manufacture Museum), Londonban.
1912 – Gustav Mahler utolsó befejezett, 9. (D-dúr, „Halál”) szimfóniájának ősbemutatója Bécsben, Bruno Walter 
vezényletével a Bécsi Filharmonikusokkal, a szerző halála után.
1925 – bemutatják az Aranyláz című amerikai fekete-fehér némafilm-vígjátékot, amelyet Charlie Chaplin írt és rendezett, valamint főszereplője is ő volt. 1942-ben Chaplin újravágta a filmjét, melyhez Max Terr írt új zenét.
1935 – megalakult Budapesten a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, a mai egyesület jogelődje, amely 1949-ig működött.
1945 – San Franciscóban elfogadják az ENSZ alapokmányát. A szervezet október 24-én kezdi meg működését formálisan is.
1977 – Elvis Presley élete utolsó koncertjét adta Indianapolisban (Market Square Arena).
1997 – J.K. Rowling Harry Potter-regénysorozatának első része (Harry Pottert és a bölcsek köve) megjelenik az Egyesült Királyságban (Bloomsbury Publishing). A könyv, majd később a sorozat többi része számos vallási közösség bírálatát vonta maga után, és több országban betiltották azzal az indokkal, hogy a boszorkányságot népszerűsíti.
Ezen a napon született:
Martin Andersen Nexø (1869-1954)
dán író. Rövid ideig munkásként dolgozott, majd népfőiskolára járt és újságíróként kezdett dolgozni. Eleinte a századvégi pesszimizmus jegyében alkotott, ám nézőpontja fokozatosan kifelé fordult, majd a szociáldemokrata mozgalomhoz csatlakozott. Ettől kezdve legtöbb regénye valamiféle társadalmi feszültséget hordozott magában. 1940-ben Dánia náci megszállás alá került, Nexøt pedig 1941-ben kommunista meggyőződése miatt bebörtönözték. Szabadulása után a semleges Svédországba ment, onnan pedig a Szovjetunióba távozott. A második világháború után az akkor NDK-beli Drezdába költözött. Életében nemzetközi elismertségnek örvendett, különösen a kelet-európai országokban, egészen a szocialista rendszerek összeomlásáig (Hódító Pelle; Elveszett nemzedék; Ditte, az ember lánya).
Pearl S. Buck (Pearl Comfort Sydenstricker, 1892-1973)
Nobel- és Pulitzer-díjas amerikai írónő. Termékeny szerző, egyike volt kora legnépszerűbb íróinak, különösen Kínában játszódó regényei kapcsán, de szintén ismert volt humanista, filantróp tevékenységéről és harcáról a nők jogaiért. A húszas években kezdett novellákat és esszéket publikálni különféle magazinokban. Első regényét Keleti szél, nyugati szél címmel a John Day Company adta ki 1930-ban. A következő évben újabb könyve jelent meg, ezt követően gyors egymásutánban számos regényt és egyéb írást publikált (A három fiú, Sárkányivadék, Az ígéret).
Peter Lorre (1904-1964)
magyar származású amerikai színész. Megszökött otthonról, német nyelvterületen színészkedett, ebből a korszakból Fritz Lang M – Egy város keresi a gyilkost című filmjében, 1931-ben nyújtott alakításával jegyezték meg a nézők. A nemzetiszocialisták térnyerése miatt Párizsba, onnan Londonba ment, ahol többek közt Hitchcockkal is dolgozott, végül Amerikában színészkedett (A máltai sólyom, Casablanca, 80 nap alatt a Föld körül).
Litkey György (Littkey György János, 1907–1975)
festő, grafikus. 1926–1931 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán művészi és rajztanári diplomát szerzett. 1931–1935 között néprajzi anyagot gyűjtött a Borsod-Miskolci Múzeum számára. 1937-től kiállító művész volt. 1966–1971 között az évek nagy részét Belgiumban töltötte. 1970–1971 között az USA-ban élt, ott festett és tanított. 1971-ben az USA-ból visszatérve ismét Belgiumban dolgozott.
Németh Marika (1925-1996)
Jászai Mari-díjas operett-énekesnő, színésznő, primadonna, érdemes és kiváló művész. Pályájának első állomásaként, 1946-ban egy évadra a Vígszínházhoz szerződött. Következő évben végezte el az Országos Színészegyesület színiiskoláját. Ezután a Művész Színház tagja lett. 1949–1965 között a Budapesti Operettszínház művésze. Sokáig külföldön élt és lépett fel, 1969-től újra a Budapesti Operettszínház tagja lett. Több filmben is szerepelt (Mágnás Miska, Falusi idill, Fuss, hogy utolérjenek!).
Gálfy László (1928-2003)
Jászai Mari-díjas színész, színházigazgató. Az Országos Színészegyesületi Színészképző iskolában végzett, majd magánszínházakban és vidéki társulatokban szerepelt. Alapító tagja volt a kaposvári Csiky Gergely Színháznak. 1966-tól haláláig a Békés Megyei Jókai Színház színművésze volt.
Claudio Abbado (1933-2014)
olasz karmester, zongoraművész. Tanulmányait a Milánói Konzervatóriumban és a Bécsi Zeneakadémián végezte. Nemzetközi ismertségre akkor tett szert, amikor 1963-ban megnyerte a Dimitri Mitropulosz emlékére rendezett karmesterversenyt. 1968-tól 1986-ig a Milánói Scala karmestere, 1971-től pedig művészeti igazgatója volt. Budapesten is sok emlékezetes koncertet dirigált.
Berta Erzsi (1938-1976)
színésznő. Táncosnőként kezdte művészi pályáját, Szolnokon kapta első színészi feladatait. 1954-től tíz évig volt a szolnoki Szigligeti Színház tagja, 1964-től a győri Kisfaludy Színház társulatának színésznője volt. 1971 és 1974 között a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1975-től ismét a győri színházban játszott. Operettek és zenés darabok főszerepeit alakította, de fellépett prózai darabok karakterszerepeiben is.
Virág Kiss Ferenc (1947–2013)
színész. 1963-tól a Keleti István vezette Pinceszínházban kezdett komolyabban a színészettel foglalkozni. 1971-től egy évadra az Állami Déryné Színházhoz szerződött. 1972-től a Nemzeti Színház tagja volt. 1979-től a Mafilm társulatához tartozott. 1980-tól a Madách Színház-ban szerepelt. 1982-től szabadfoglalkozású színművészként dolgozott. Színpadon és filmben is főleg epizódszerepeket játszott.
Babos Gyula (1949-2018)
Liszt Ferenc-díjas dzsessz-gitáros. Számos hazai, illetve külföldi dzsessz-zenésszel lépett fel és készített lemezt. Tizenöt évesen már a Futurama zenekarban gitározott, de igazán 1970-től kezdték el megismerni a Kex nevű együttesből. 1977-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszakának tanára lett, érettségi és tanári diploma nélkül.
Lehoczki István (1950–2007)
Pulitzer-díjas karikaturista, grafikus. Szignója: Leho. Karikaturista pályafutása a Kossuth Nyomdából indult, a munka mellett rajzolt. Első karikatúrái 1970-től a Magyar Ifjúságban jelentek meg, majd a Ludas Matyi is közölte rajzait. 1975-től lett a Ludas Matyi című szatirikus hetilap belső munkatársa, majd 1991-től a lap utódjánál, az Új Ludasnál is dolgozott. Karikatúrái megjelentek más lapokban is, grafikusként tervezett könyvborítókat, plakátokat, illusztrált könyveket, tankönyveket, készített animációs filmeket, rajzfilmeket.
Robert Davi (Robert John Davi, 1953)
olasz származású amerikai színész, énekes, rendező. Számos híres filmben alakított jellemzően negatív szereplőket, de igazán ismert nemzetközi hírnévre nem sikerült szert tennie (Drágán add az életed!, Rendőrvicc, Ügynökjátszma).
Chris Isaak (Christopher Joseph Isaak, 1956)
amerikai énekes, dalszerző, gitáros és alkalmi színész. Négy évtizedes pályája során 12 stúdióalbuma jelent meg. Dalainak fő témái a szerelem, a veszteséges és a csalódás. Jó kapcsolatot ápol David Lynch filmrendezővel, aki több munkáját is felhasználta filmjeiben betétdalként.
Epres Attila (1963)
Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész. 1981-ben jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1986-ban végzett. 1987–1991 között az egri Gárdonyi Géza Színház színésze volt. 1991–1993 között a kecskeméti Katona József Színházban szerepelt. 1993–1995 között a szolnoki Szigligeti Színházban, 1995–1998 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művésze volt. 1998-2003 között ismét a Katona József Színház tagja. 2003-tól a Vígszínház; 2011–2021 között az Örkény István Színház társulatához tartozott. Rendszeresen fellépője az 1982-ben alapított Kőszegi Várszínház saját bemutatóinak (Cha-Cha-Cha, Szerelem első vérig, Napló szerelmeimnek).
Horváth László Attila (1963)
Jászai Mari-díjas színművész. Pályáját segédszínészként 1981-ben a szolnoki Szigligeti Színházban kezdte, amelynek 1986-ig volt tagja. 1986-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésze.
Illyés Barna (1964)
színész. 1988-1992 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1992-1995 között a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. 1995-től szabadfoglalkozású (Kaméleon, A katedrális, A Viszkis).
Chris O’Donnell (Christopher Eugene O’Donnell, 1970)
amerikai színész. G. Callen különleges ügynökként szerepel a CBS NCIS: Los Angeles krimi-dráma televíziós sorozatában. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Egy asszony illata, Batman és Robin, Max Payne – Egyszemélyes háború).
Paul Thomas Anderson (1970)
amerikai filmrendező, író, producer. Filmjei összességében pozitív kritikákat kaptak: Andersont nyolc alkalommal jelölték Oscar-díjra, öt alkalommal BAFTA-díjra és egy alkalommal Golden Globe-díjra. Megnyert díjai közt található egy legjobb rendezés díja (cannes-i fesztivál), a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvéje és a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Ezüst Oroszlánja (A szerencse zsoldosai, Különvélemény, Vérző olaj).
Ablonczy Balázs (1974)
történész, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék habilitált egyetemi docense. Kutatási területe a két világháború közötti Magyarország története. 2011–2015 között a Párizsi Magyar Intézet igazgatója (Trianon-legendák, Keletre, magyar!, Száz év múlva lejár?).
Ezen a napon halt meg:
Luise Adelgunde Victorie Gottsched (1713-1762)
német írónő. Már házassága előtt is feltűnt írói és fordítói tehetsége, később jelentősen hozzájárult férje (Johann Christoph Gottsched) publicisztikáihoz. Együttműködött Pierre Bayle francia „Történelmi és kritikai szótár” német kiadásában és fordításában, valamint német mintadrámák megfogalmazásában nagy segítsége volt férjének. Bár több költeményt, tragédiát és szatírát is írt, tehetsége leginkább vígjátékaiban mutatkozott meg.
Rouget de Lisle (1760-1836)
francia műszaki tiszt, költő, zeneszerző. Ő költötte és komponálta a Franciaország himnuszát 1792. április 25-e éjjelén, de ezt akkor még sem ő, sem mások nem tudták. Egy összejövetelen az akkori strasbourgi polgármester (Philippe-Frédéric de Dietrich), aki emlékezett, hogy Rouget fél évvel korábban egy egészen ügyes kis szabadsághimnuszt faragott az 1791-es francia alkotmány kihirdetése alkalmából, megkérte őt, hogy írjon egy indulót a Rajna irányában hadba vonuló francia csapatoknak.
Max Stirner (Johann Caspar Schmidt, 1806-1856)
német államellenes filozófus, akit a nihilizmus, posztmodernizmus, egzisztencializmus és individualista anarchizmus irodalmi előfutáraként tartanak számon.
Peter Rosegger (1843-1918)
osztrák író, költő. Bár csak egy kisebb tartomány, a stájer földi északi hegyvidék és népélet ábrázolására szorítkozott, kora legnagyobb osztrák írói közé emelkedett. Írói pályája jó példa a folklór és az irodalom érintkezésére is. Megható, tragikus, tréfás esetek ezreit írta meg, minden túldíszítettség nélkül. Az erdő, a szegény egyszerűség és a hegyvidék különös lakossága szól belőlük; képzelete friss, írásmódja könnyed (Petike, Eszmék a nevelésről, Amikor még parasztgyerek voltam…).
Alfred Döblin (Alfred Bruno Döblin, 1878–1957)
német író, pszichiáter. Első regénye Wang-Iun három ugrása 1915-ben jelent meg. Türelmetlen igazságkereső volt, szerette volna bemutatni a valóságot, de nem akart realista író lenni. Esszéket, cikkeket írt, debattált az új és modern művészetekről. Hirtelen haragú volt, beszédei, levelei tanúskodnak igen agresszív vitastílusáról (Berlin, Alexanderplatz; Hamlet avagy A hosszú éjszaka vége; A két arzénes barátnő).
Garas Márton (Gänsler, 1885–1930)
színész, színházi rendező, filmrendező, a magyar némafilmgyártás hőskorának kimagasló alakja. 1906-ban végezte a színiakadémiát, 1907-től már a Magyar Színházban játszott. 1915–1921 között mintegy 35 némafilmet rendezett, előszeretettel vitt filmre irodalmi alkotásokat (Elnémult harangok, A lélekidomár, Christoph Columbus).
Bóna Kovács Károly (1897-1970)
szobrász, festő, művésztanár. Az I. világháború után, 1920-ban rendkívüli növendékként felvették az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára. Szobrászművészként 1932 és 1942 között volt a legtermékenyebb. Számos egyházi megbízást is teljesített, továbbá művészetének külön ágává vált ebben az időben a magánportré, valamint a bányásztémájú szénrajzok, kisplasztikák, szobrok készítése. 1946-ban megalakította a Munkás Művelődési Főiskolát, s ettől fogva főleg a tanításnak élt (Szent József-oltár, Kálvária – Salgótarján; Bányász hősi emlékmű – Rudabánya; Szent Kristóf-szobor).
Lucien Hervé (Elkán László, 1910-2007)
magyar származású, Franciaországban élt fotográfus. Érettségi után Bécsbe utazott, és beiratkozott a bécsi közgazdasági egyetemre, de óráit nem látogatta, helyette rajzolt és udvarolt, az egyetemet sosem fejezte be. Építészeti témájú képei az 1980-as évektől kezdve hozták meg neki a sikert. 1991-ben a második világháború során kifejtett ellenállási tevékenységéért megkapta a Francia Becsületrendet.
Domokos Géza (1928-2007)
erdélyi magyar író, politikus, műfordító. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen kezdte a bölcsészkart, majd egy év után Moszkvában a Makszim Gorkij Irodalmi Intézetben Pausztovszkij tanítványa lett. Visszatérve Romániába, az Előre, a Pionír és az Ifjúmunkás szerkesztőségében dolgozott. A diktatúra bukása után a születő Romániai Magyar Demokrata Szövetség alapítója és első elnöke lett (A negyedik emlék; Apályban; Éveim, útjaim, arcaim).
André Tchaikowsky (Robert Andrzej Krauthammer, 1935-1982)
lengyel zeneszerző és zongoraművész. Zsidó származású volt, emiatt a II. világháború kitörésekor a varsói gettóba telepítették át őket. 1942-ig élt itt, akkor sikerült kicsempészni onnan hamis papírokkal. Már a tanulmányai alatt megkezdte előadóművészi karrierjét: koncertjein olyan nagyszerű művek szerepeltek, mint Bach Goldberg-variációi, vagy Szergej Rahmanyinov 2. zongoraversenye. Hallgatóságát ámulatba ejtette azzal, hogy bármely feladott témára tudott improvizálni. Sikerei ellenére igazi szenvedélye a zeneszerzés volt. Írt zongoraversenyt, vonósnégyest, zongoratriót, számos szóló zongoradarabot és megzenésítette Shakespeare hét szonettjét énekhangra, zongorára és operát is komponált. Végakaratában testét tudományos kutatásokra ajánlotta fel, koponyáját pedig a Royal Shakespeare Companynak ajándékozta (Szonáta klarinétra és zongorára, Trio Notturno, A velencei kalmár).
Françoise Dorléac (1942-1967)
francia színésznő. Iskolai tanulmányai után a Dior cég manekenje lett. Táncolni tanult és színi tanulmányokat folytatott. Hervé Bromberger filmrendező fedezte fel a film számára, s ettől kezdve az új hullám alkotásainak kedvelt főszereplője volt. 1960–1967 között 21 filmben volt látható (Farkasok a juhakolban, A világ minden aranya, Riói kaland).
Max Wright (1945-2019)
amerikai színész. Magyarországon leginkább az Alf című szituációs komédia Willie Tannerjeként ismert (Még zöldebb a szomszéd nője, Érints meg és menj!, Mindhalálig zene).
Macskássy Izolda (1945–2021)
képzőművész. Képzőművészeti tanulmányait Erdélyben, majd romániai ösztöndíjjal Ausztriában, Bulgáriában és Lengyelországban végezte. 1961 óta élt Magyarországon. 1968-ban diplomázott. 1971-ben magyar állampolgárságot kapott. Selyemre festett alkotásai és selyemkollázs képei mind Magyarországon, mind külföldön népszerűek. Gyakori hazai kiállításai mellett a világ majd minden kontinensére meghívták alkotásaival.
Kovács József (1946-2010)
opera- és operetténekes, színész, rendező, vállalkozó. Az 1967-es táncdalfesztiválon tűnt fel. Zenei tanulmányait előbb az Országos Szórakoztatózenei Központban végezte 1968-1971 között, majd 1971-1974 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1976–1990 között a grazi Opera tagja volt. 1990–től az Interoperett Kft. alapító igazgatója. A 2004-ben alapította a Belvárosi Színházat, amelyet haláláig igazgatott.
