Június 18.

Névnapok: Arnold, Levente, Arnó, Arnót, Dezdemóna, Dolóresz, Doloróza, Efraim, Eliz, Eufémia, Evódia, Ilmár, Levéd, Levedi, Levendula, Márk, Markó, Márkó, Márkus, Sudár, Sudárka

Események:
1821 – Carl Maria von Weber A bűvös vadász háromfelvonásos operájának ősbemutatója a berlini újjáépült királyi operaház megnyitó előadásaként, a Königliches Schauspielhausban. Magyarországon 1825. március 19-én mutatták be a kolozsvári színházban.
1930 – az 1824-ben alapított Franklin Intézet (Franklin Institute) tudományos múzeumának alapkőletételi ünnepségei Philadelphiában (Franklin Institute Science Museum, USA).
1938 – a Nemzeti Színház William Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékának előadásával megnyílt a Margitszigeti Szabadtéri Színpad.
1958 – Benjamin Britten angol zeneszerző, karmester és zongorista Noé bárkája című egyfelvonásos operájának ősbemutatója az Aldeburgh-i Operafesztiválon (Anglia), az Orford-i templomban, amatőr énekesekkel.
1993 – a számos díjjal és kitüntetéssel rendelkező Takemicu Tóru japán zeneszerző és író Archipelago S huszonegy hangszerre című művének premierje az Aldeburgh-i zenei fesztiválon (Anglia), a London Sinfonietta kortárs kamarazenekar előadásában.

Meghalt Makszim Gorkij (Alekszej Makszimovics Peskov, 1868-1936) ötszörösen irodalmi Nobel-díjra jelölt orosz író, drámaíró, a századforduló világirodalmának egyik legnagyobb hatású alakja.
A szocialista realizmus legnagyobb alakja. Pályája kezdetén Gorkij a szegények, csavargók, alkoholisták, a társadalomból kihullottak költője akart lenni. A „szegények költője” címke rajta is maradt, amikor megjelent az Éjjeli menedékhely című drámája. Az anyát a szocialista realizmus egyik első műveként tartották számon. Cikksorozata, amivel Gorkij Lenint és a bolsevikok „következetes forradalmi intézkedéseit” bírálta, a rendszerváltásig nem adták ki. A októberi forradalom után átmenetileg nem írt darabokat. A ’20-as évek második felében végleg elkötelezte magát a hatalom mellett. 1928-ban körutat tett a Szovjetunióban: úti benyomásait A Szovjetunióban című cikksorozatban rögzítette. Helyeselte a sztálini munkatáborokban folyó „átnevelést”, emberségesnek állította be az ott folyó életet (Időszerűtlen gondolatok, Nyaralók, A nap fiai).

Megszületett Ferenczy Béni (1890-1967) kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész, grafikus, a huszadik századi magyar művészet kiemelkedő egyénisége.
Tanulmányait a nagybányai festőiskolában kezdte, 1908–1909-ben Firenzében Joseph Beer tanítványa volt. Majd 1910–1911-ben a müncheni Akadémián tanult. 1912–1913-ban Párizsban folytatta tanulmányait. 1919 után közel húsz évig kénytelen volt külföldön élni. 1945–1950 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt, Az 1950-es években könyvillusztrálásból élt. Kezdetben közel állt hozzá a kubizmus és szecesszió. Szobrászatában később a klasszicista stílus dominált. Szobrai, kisplasztikái kiegyensúlyozottak, erőteljesek, közel állnak az archaikus görög szobrok világához. Portréi lírai hangulatot árasztanak, érzelmeket sugároznak. Szobraiból árad a dinamizmus, kompozíciói szerkezetileg szigorúan felépítettek. Grafikusként is a magyar rajzművészet legnagyobb képviselői közé tartozik (Anya gyermekével, Paraszti Vénusz, Ülő nő).

Megszületett Ferenczy Noémi (1890–1957) Kossuth-díjas festő- és gobelinművész, érdemes művész, a legkiemelkedőbb magyar gobelinművészek egyike.
A nagybányai művésztelepen sokszor megfordult. 1911-ben Párizsba ment, ahol kitanulta a falikárpitszövést, a Manufacture des Gobelins-ben. 1932-ig élete nagy részét Nagyváradon és Brassóban töltötte. 1932-től élt Budapesten. 1945-től a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára volt, egészen haláláig. A kárpitművészet megújítója volt, az általános gyakorlattal ellentétben nem csak tervezte alkotásait, hanem saját maga készítette. Kartonra tervezett festményeit maga szőtte, növényi festékkel saját maga által színezett gyapjúfonalakból.

Meghalt Derkovits Gyula (1894-1934) posztumusz Kossuth-díjas festő és grafikus.
Sajátosan egyéni művészetet alakított ki a modern nyugat-európai stílusirányzatok, főleg az expresszionizmus, a kubizmus és a konstruktivizmus mentén. Az első világháború kitörésekor önként jelentkezett katonának, a frontvonalon harcolt. Hadirokkantként tért vissza, felköltözött Budapestre. 1917 januárjától a kor legmodernebb szemléletű magántanodájában, a Haris közi Képzőművészeti szabadiskolában tanult. A Tanácsköztársaság kitörésével lehetőséget kapott, hogy a Kernstok Károly által vezetett Nyergesújfalusi művésztelepen tanulhasson. Ez az alig másfél hónap művészi fejlődésére, világnézetére óriási hatással volt. Bár egyre ismertebbé vált, a mindennapi megélhetési problémái miatt Bécsbe költözött feleségével. Nagy reményekkel tért vissza, de sikerei ellenére legtöbbször csak szűkösen tudtak megélni. Művészetének témáit a hétköznapi életből vette, a szegény embert és környezetét festette meg, de a természet is megjelenik képein, s főleg karakterisztikus alakjai mély benyomást keltenek. A korábban készült reneszánsz világlátását tükröző kompozícióit felváltotta a barokkosan gazdag, expresszív, dinamikus képek (Dózsa a tüzes trónon, Halas csendélet, Három nemzedék).

Meghalt José Saramago (1922–2010) irodalmi Nobel-díjas portugál prózaíró, költő.
Azon portugál írónemzedékhez tartozott, amely a latin-amerikai irodalomtól eltanulta a mágikus realizmust, s a posztmodern irodalom elemeit is beépítette műveibe. Az 1950-es évek közepétől értelmiségi körök közelébe kerülve kiadóknál kéziratok lektoraként dolgozott, kezdett maga is írogatni, eleinte verseket, cikkeket, krónikákat, majd regényeket, amelyek által híres lett. 1969-ben tagja lett a portugál kommunista pártnak, társadalmi funkciókat vállalt, minisztériumban dolgozott, majd lapigazgató lett, ahonnan elbocsátották. 1976-tól kizárólag fordításból élt, és sorra jelentette meg saját műveit. A világban sokat utazott, előadásokat tartott. 1980-ban megjelent Fölemelkedve a földről című regényéért megkapta Lisszabon Város Díját. Ezzel a regénnyel kezdődött meg Saramago úgynevezett történelmiregény-ciklusa. 1991-ben Jézus élettörténetének újraírásával különösen jó lehetőséget teremtett magának az író a csodás elemek megjelenítésére. Ugyanez vonatkozik 1995-ben megjelent Vakság című művére. Jellemző műveire az esszéista stílus, gyakran elmélkedik, boncolgat, magyaráz, elidőzik az elbeszélés, a valószerűség és a történelem problémáinál (Kőtutaj, Halálszünet, Tetőablak).

Megszületett Paul McCartney (Sir James Paul McCartney, 1942) többszörös Grammy- és Oscar-díjas angol énekes, dalszövegíró, a The Beatles és a Wings együttesek alapító tagja.
Elismerten a 20. század egyik zenei ikonja, a brit rockzene megtestesítője. Az USA-ban huszonkilenc listavezető kislemezével ő tartja a rekordot. Ebből húszat a Beatles, a maradék kilencet a Wings tagjaként, valamint szólókarrierje során adott ki. Csaknem hat évtizedes pályafutása során több mint 500 millió lemezt adott el világszerte. Nagy-Britanniában ő minden idők legsikeresebb albumkészítője. McCartney és John Lennon volt a Beatles két fő dalszerzője. Ő írta a Helter Skelter (1968) című dalt is, melyet sokan az első heavy metal-dalnak tartanak. A Beatles 1970-es feloszlása után is sikeres művész maradt. Kétszer is beiktatták a Rock & Roll Hírességek Csarnokába. Az egyetlen Beatles-tag, aki elvégezte a középiskolát (művészeti). A zenélés mellett gyakran fest, támogatja az állatvédő szervezeteket, a taposóaknák felszedésére irányuló kezdeményezéseket. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.

Megszületett Marton Éva (Heinrich, 1943) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas opera-énekesnő (drámai szoprán).
2017-ben a Forbes őt választotta az 5. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában. A legtöbbet díjazott művész a magyar opera világában. Zeneakadémiai tanulmányai után 1968-ban szerződtette a Magyar Állami Operaház. 1972-ben Christoph von Dohnányi meghívására a frankfurti operához szerződött, itt kezdődött diadalmas nemzetközi pályafutása. 1976-ban a New York-i Metropolitan Operában debütált, ezt követően még 93 alkalommal lépett fel a világhírű színház színpadára. 1983-ban a Metropolitan Opera megnyitásának 100. évfordulójára rendezett gálaesten ő énekelte a nyitószámot. Negyedszázados operaénekesi jubileumát a Magyar Állami Operaházban ünnepelte. Az operett és a dal műfajában is egyaránt kiváló produkciókat nyújtott. Az operaszínpadtól 2008 márciusában köszönt el. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Ezen a napon született:

Ignaz Pleyel (Ignaz Joseph Pleyel, 1757-1831)
osztrák születésű francia zongoraművész és zongorakészítő. 1772-től Joseph Haydn tanítványa lett Kismartonban. Első munkái között szerepelt a Die Fee Urgele című bábopera, amelyet az Eszterházy-palotában és Bécsben mutattak be. 1807-ben zongorákat kezdett építeni, és e célból fiával vállalatot alapított. Zongoramodelljeik közül híres lett az ún. „monopod” egylábú modell, a Concert Double Grand modell és a „Pleyela”, a mechanikus hangrögzítésre alkalmas zongora-automata.

Ivan Alexandrovics Goncsarov (1812-1891)
orosz író, költő, legismertebb regénye az Oblomov. Verseket, regényrészleteket, elbeszéléseket fordított, majd a fiziológiai elbeszélésben bizonyított. Nyikolaj Majkov festő segítségével ismerkedett meg a kor liberális művészeivel, értelmiségével. Egy világ körüli utazást kivéve élete eseményekben szegény volt. Élete végén visszavonultságában már csak irodalmi tanulmányokat írt (Hétköznapi történet, A „Pallada” fregatt, Szakadék).

Huszár Adolf (1843–1885)
szobrász. Eredetileg vasöntő volt, 1866-ban eljutott Bécsbe s itt Hanns Gasser szobrász tanítványául felvette. 1871-ben komoly összeget tűztek ki Eötvös József Budapesten felállítandó szobrára. A fiatal művész Bécsből Budapestre jött és hozzáfogott a szobor mintázásához. Pályaműve megnyerte a kitűzött díjat és egyúttal nevét ismeretessé is tette az egész országban (Bem-szobor, Petőfi-szobor, Deák Ferenc-szobor).

Kollár Péter (1855-1908)
magyarországi szlovén író, katolikus pap. Irodalmi munkásságának kimagasló alkotása a vendvidéki szlovén iskolák részére írt bibliai tankönyve. Művei kinyomtatása a Szent István Társulatnál készült.

Diósy Antal (1895–1977)
Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus, gobelintervező, érdemes művész, illusztrátori tevékenysége, bélyeg- és gobelintervei jelentősek, de elsősorban akvarellista volt, többnyire portrékat, táj- és városképeket festett (Mátyást királlyá választják, Konstantin látomása).

Borisz Vasziljevics Barnet (1902-1965)
orosz szovjet filmrendező. Filmes pályáját színészként kezdte. Filmrendezői pályája lényegében első önálló rendezésével, a Kislány a kalapdobozzal című lírai komédiával indult (1927). Filmjei különböztek a kor ismert alkotásaitól: ő az egyszerű emberek hétköznapi történeteihez és tárgyi világához vonzódott, alakjait természetes környezetükben, humorral vagy iróniával, de szeretettel ábrázolta. Mivel filmjei nem tartalmaztak propagandát, a háború és Sztálin halála után, 1956-ban nyílt újra lehetősége rendezni (Veszélyes őrjárat, Végzetes éjszaka, A kútba esett kérő).

Raymond Radiguet (1903-1923)
francia író, „a francia próza csodagyereke”. Tizenkilenc évesen írta A test ördögé-t, húszéves korában az Orgel gróf báljá-t, majd nagyon fiatalon hunyt el.

Varlam Tyihonovics Salamov (1907-1982)
komi (zürjén) származású orosz író. A Lenin végrendelete néven ismert irat terjesztéséért letartóztatták és három évre börtönbe zárták. Különböző moszkvai lapoknak írt újságcikkeket, és néhány elbeszélése is megjelent. 1937-ben újra letartóztatták, ezúttal „ellenséges, trockista tevékenységért” kapott öt évet, és a Kolima vidékére vitték. 1942-ben újra elítélték, ezúttal tíz évre, „szovjetellenes tevékenység” miatt, miszerint Ivan Bunyin Nobel-díjas emigráns írót orosz klasszikusnak nevezte (Kolima, Szentencia, A tejkonzerv).

F. Györffy Anna (1915-2006)
grafikusművész, illusztrátor. Az 1950-es évek elején kezdett mese- és gyermekkönyveket illusztrálni, nemzedékek nőttek fel jellegzetes stílusú, humorral teli illusztrációin, amelyek közül Varga Katalin: Mosó Masa mosodája és Szepes Mária: Pöttyös Panni sorozat könyvei a legismertebbek. Hosszú éveken át 1989-ig a Dörmögő Dömötör és a Kisdobos című gyermeklapok egyik legtöbbet foglalkoztatott grafikusa volt.

Jüri Järvet (1919-1995)
észt színész. Legismertebb szerepe Andrej Tarkovszkij Solarisában Dr Snaut figurája volt, de ezen kívül számos észt és orosz nyelvű filmben szerepelt.

Máriássy Judit (Hoffmann, 1924-1986)
József Attila-díjas forgatókönyvíró, újságíró. Második férje Máriássy Félix filmrendező, akivel első közös munkájuk Radványi Géza: Valahol Európában című filmjének forgatókönyve volt. Innentől kezdve több filmet készítettek, amelyeknek forgatókönyvírója Máriássy Judit, rendezője Máriássy Félix volt (Egy pikoló világos, Fapados szerelem, Karambol).

Ilosfalvy Róbert (1927-2009)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas operaénekes (tenor), a Magyar Állami Operaház Mesterművésze. Tanulmányait 1946–1949 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán ének szakon végezte. 1949–1955 között a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Énekkarának tagja lett mint szólista, 1954-ben debütált az Operaházban. 1966-tól másfél évtizedet töltött külföldön, 1982-ben visszatért Budapestre mint az Operaház magánénekese. 1992-től a társulat örökös tagja. Különlegesen szép, olaszos hangjának köszönhetően elsősorban drámai és hősi szerepeket játszott, kevesebb lírait.

(Kolozsvári) Puskás Sándor (1928-2020)
erdélyi magyar szobrászművész. A kolozsvári Magyar Művészeti Intézet hallgatója volt, majd annak felszámolása után a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát szobrászati szakon. Szabadfoglalkozású művész volt. Érdeklődési területe a néprajz, kerámia, ötvösművészet. Díszlettervezéssel is kísérletezett. A Romániai Képzőművészek Szövetségének tagja volt (Leány kannával, Gyermekét védő anya, Csángó asszony).

Jürgen Habermas (1929)
német történész, filozófus, szociológus. elméletének egyik legközéppontibb fogalma a kommunikáció, amelyen azt az interszubjektív és kultúraközi folyamatot érti, amely lehetővé teszi az emberek közötti együttélést, s megvalósítja ezen együttélés módjának állandó változását (A kommunikatív cselekvés elmélete, Filozófiai diskurzus a modernségről, A posztnemzeti állapot).

Németh József (1930)
színész, operaénekes (tenor). 1949 és 1958 között a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Énekkarának tagja. Közben 1952-től Rózsahegyi Kálmán színiiskolájának hallgatója. Színészi oklevelét 1955-ben kapta meg. 1958-tól az Állami Déryné Színház énekes színésze, 1980-tól a jogutód Népszínház operatársulatának magánénekese, 1989-től nyugdíjas. Operettek bonviván és zenés játékok énekes szerepeit alakította.

Raffaella Carrà (Raffaella Roberta Pelloni, 1943-2021)
olasz énekesnő, színésznő, műsorvezető. A film világában 1952-ben debütált, számos történelmi témájú olasz filmben szerepelt. A ’70-es évek második felében énekesként diszkóstílusú dalokkal sikert sikerre halmozott. Spanyolországban és Latin-Amerikában is népszerű (Ferrara hosszú éjszakája, Az elrabolt expresszvonat, Minek kellett nekem egyáltalán kétszer igent mondani?).

Szilágyi Ákos (1950)
József Attila-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész, műkritikus. Oroszország-kutató, habilitált egyetemi docens. Fő kutatási területe az orosz kultúra, különös tekintettel az orosz és a szovjet avantgárd költészetre, a szovjet film történetére és az ortodox keresztény kultuszképre − az ikonra. Költőként Réz Pál felfedezettje volt. A költészetben az úgynevezett hangzó (akusztikus vagy szonorikus) költészet első képviselője Magyarországon (Az iskolamester zavarban van, Szittya-szótyár, Baglyok könyve.

Carol Kane (Carolyn Laurie Kane, 1952)
Emmy-díjas amerikai színésznő. Színészkedni 1966-tól kezdett, 1972-ben debütált a Broadwayn. A filmiparban és a televízióban kisebb szerepeket kapott. Első jelentősebb filmje a Hester utca volt, amivel Oscar-díjra jelölték legjobb női főszereplő kategóriában. 1980-ban neki adták Simka szerepét a Taxi című televíziós sorozatban, amit 1983-ig visszatérően alakított, és két Emmy-díjat nyert érte (Szellemes karácsony, Az én kék egem, Gorilla bácsi).

Isabella Rossellini (1952)
amerikai színésznő, modell. Roberto Rossellini és Ingrid Bergman gyermeke. Karrierje kezdetén édesapja filmjeiben volt jelmeztervező. 1972-ben New Yorkba költözött (Jól áll neki a halál, Don Quijote, Napóleon).

Pregitzer Fruzsina (1959)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. 1978-ban jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1982-ben végzett. 1982–1989 között a Nemzeti Színházban, 1989–90-ben a Miskolci Nemzeti Színházban szerepelt. 1990 óta a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja (Mephisto, Napló szerelmeimnek, Égető Eszter).

Kováts Adél (1962)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, színházigazgató. 1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán. Pályáját a Nemzeti Színházban kezdte, ahol 1991-ig prózai szerepeket alakított, de vendégként operettekben, musicalekben is fellépett. 1993-ban a Radnóti Miklós Színház tagja lett. 2016 februárjától a színház igazgatója. 2019-ben a Forbes őt választotta a 6. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában (Napló apámnak, anyámnak; A temetetlen halott; Budapest Noir).

Vajdai Vilmos (1962)
színész, rendező. A legsokoldalúbb, legnehezebben kategorizálható magyar művészek egyike. Közel negyedszázada tagja a belváros, világhírű társulatának, a Budapesti Katona József Színháznak. Alapító igazgatója és mindenese az alternatív TÁP Színháznak. Alapító tagja volt a Korai Öröm, zenei formációnak. Rendez színházban és rádióban. Számos színházi előadás, film zeneszerzője illetve zenei szerkesztője (Szerelem utolsó vérig, Szezon, Koccanás).

Tóth Sándor (1966)
színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1992-ben végzett. 1992-től a Nemzeti Színház társulatának, majd 2000-től, a névváltást követően is a Pesti Magyar Színház tagja volt 2017-ig (Hacktion: Újratöltve, Valami Amerika 3., Mintaapák).

Szegezdi Róbert (1967)
színész. 1994-ben a színművész kamarától kapta meg színész oklevelét. 1995-1997 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt, 1997-2010 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház színésze. 2010-2012 között szabadúszóként dolgozott. 2012-2014 között a Thália Színház színházban szerepelt. 2014-2018 között ismét szabadúszó. 2018-tól a Szegedi Nemzeti Színház tagja. A színészi munkája mellett rendezéssel is foglalkozik.

Kékkovács Mara (Kovács Mária, 1974)
színésznő. A Théba Színiakadémiára adta be jelentkezését, ahova felvételt is nyert. Egy év után a Nemzeti Színház Stúdiójába került, ahol három esztendőt töltött. 2001-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen operett-musical szakon. 2001-től a Budapesti Operettszínház tagja. Tagja a színház művésznőiből alakult Operett Angyalai formációnak.

Horváth Lili (1976)
Jászai Mari-díjas színésznő, Tordai Teri leánya. Gyerekként a Földessy Margit Drámastúdió növendéke volt. 1994-1998 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanult. 1998-2000 között a Budapesti Kamaraszínház, 2000-2002 között a Veszprémi Petőfi Színház, 2002-2003 között a Vidám Színpad, 2003-tól 2012-ig ismét a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. 2012-től szabadúszó. 2017-ben megalapitja saját Lili-suliját a Hatszín Teátrumban (A temetetlen halott, A Herceg haladéka, 9 és ½ randi).

Tenki Réka (1986)
Jászai Mari-díjas színésznő. A Színház- és Filmművészeti Egyetemre járt. gyakorlatainak színhelye a debreceni Csokonai Színház és a Budapesti Katona József Színház. 2008 és 2012 között a budapesti Katona József Színház, 2012 és 2015 között a Nemzeti Színház, 2016-tól az Örkény István Színház társulatának tagja (Polygamy, Budapest Noir, Seveled).

Fehér Tibor (1988)
Jászai Mari-díjas színész. 2002-ben felvették az mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumba, magyar–történelem tagozatra. A gimnázium alatt tagja lett egy színjátszó körnek. 2006–2010 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. 2010–2019 között a Nemzeti Színház tagja volt. 2019-től a Centrál Színház színésze.

Ezen a napon halt meg:

Jacob Achilles Mähly (1828-1902)
német költő és filológus. 1845-ben megalapította Paedagogia Basiliensist, Svájc legrégebbi középiskolai tanáregyesületét. 1864-ben a bázeli egyetemen a klasszika-filológia magántanáraként Friedrich Nietzsche mellett tanított, 1875-ben kapta meg a rendes tanári kinevezést a latin filológia tanszéken (A vígjáték története, Kígyó a mítoszban, Az ókori irodalom története).

Ethel Barrymore (1879–1959)
Oscar-díjas amerikai színésznő. Természetes tehetségével és kiváló adottságaival könnyen megformált bármely szerepet. 1930-ra középkorúvá érett és ezt filmes szerepeiben jól tudta kamatoztatni, szinte brillírozott a 40-es és az 50-es évek filmszerepeiben. 1957 után visszavonult a filmezéstől.

Giorgio Morandi (1890–1964)
olasz festő. A tárgycsendélet mestere és az olasz Novecento jeles képviselője. 1907-től 1913-ig a helyi szépművészeti akadémián tanult, rajztanári képesítést szerzett. Művészete élete végéig fejlődött, járta a maga törvényszerű útját. A fel-feltűnő, többnyire rövid életű irányzatok legfeljebb csak érintették, de jelentősebben nem befolyásolták művészete alakulását. Élete vége felé egyre jobban meg- és elismerték, kitüntetésekkel, díjakkal, akadémiai tagságokkal halmozták el.

Djuna Barnes (1892–1982)
amerikai művész, illusztrátor, újságíró és író. Írói hírnevét akkor szerezte, amikor a Nightwood című műve megjelent. A cenzúrával kapcsolatos aggodalmak miatt T. S. Eliot szerkesztette a kötetet, hogy lágyítsa a szexualitással és a vallással kapcsolatos nyelvezeteket. Dylan Thomas úgy jellemezte Nightwoodot, mint „az egyike a három nagyszerű prózakönyvnek, amelyet valaha nő írt”, William Burroughs pedig „a huszadik század egyik nagy könyvének” nevezte.

Marianne Brandt (1893–1983)
fémtervező, szobrász. A Bauhaus fémfeldolgozó műhelyének egyik legtehetségesebb munkatársa volt. Kiemelkedő korai darabok fűződnek a nevéhez, például kannák és ezüstkészletetek.

Charles Korvin (Kárpáthy Korvin Géza, 1907-1998)
amerikai magyar karakterszínész. Felvidéken született, tanulmányait jobbára Magyarországon végezte, s színészetet tanult a Rákosi Szidi színiiskolában. Később beiratkozott a párizsi Sorbonne-ra. Dolgozott rendezőként dokumentumfilmeknél és operatőrként is. 1940-ben, nem sokkal Franciaország náci-német lerohanása előtt az Egyesült Államokba települt (A fekete Zorro, Bolondok hajója, Aranyszöktetés).

Schöpflin Gyula (Nagypál István, 1910-2004)
író, műfordító, újságíró, diplomata. 1933 és 1935 között a Révai Könyvkiadó lektora volt. Regényeit, elbeszéléseit, esszéit a Nyugat, a Századunk és a Gondolat Könyvkiadó jelentette meg. 1945 és 1949 között a Magyar Rádió műsorigazgatója volt. 1949–1950-ben stockholmi, oslói és koppenhágai követ volt. 1950-ben lemondott és Angliába költözött (Budapest nem felel, A korszerű rádió dramaturgiája, Marokszedés).

Reményi Sándor (1915–1980)
énekes (bariton), érdemes művész. Az egyik legszebb, lírai bariton hangú magyar operaénekes volt. A Zeneakadémián végezte tanulmányait. Római tanulmányútja után, 1940-ben szerződtette az Operaház. 1940–1973 között az Operaház magánénekese volt, mintegy 70 szerepben lépett fel.

Fügedi Erik (1916-1992)
Széchenyi-díjas történész, könyvtáros. 1992-ben Széchenyi-díjat kapott különösen a magyar középkorkutatás terén végzett munkásságáért, a legfrissebb nemzetközi eredmények, módszerek, megközelítések átültetéséért, eddig elhanyagolt kutatási területek műveléséért. A Magyar katolikus lexikon lektora volt (Levéltáraink sorsa a felszabadulás után, Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon, Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról).

Dame Vera Lynn (1917-2020)
angol énekesnő, dalszerző, színésznő. Főleg a második világháború alatt volt népszerű előadó, de az 1950-es években is nagy sikereket ért el. 1954-ben az Egyesült Királyságban is listavezető volt a My Son, My Son című dallal. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején saját televíziós műsorai voltak a BBC1-n.

Bese Lajos (Ligeti, 1926-1988)
orientalista, nyelvész. Tudományos érdeklődése rendkívül széles körű, publikációi sokrétű műveltségéről árulkodnak. Alapvetően a mai mongol nyelvek szerkezetével, azok ikerszavaival, igekötőivel és az azokban előforduló részleges duplikáció problémáival foglalkozott behatóan. Külföldön elsősorban az északi mongol nyelvek, elsősorban a burját szakértőjeként ismerték.

Dobai Vilmos (Deutsch, 1928-2012)
Jászai Mari-díjas színházi rendező, érdemes művész. 1948-1952 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházi rendező szakán tanult. 1952-1954 között a kecskeméti Katona József Színházban, 1954-1956 között a Szegedi Nemzeti Színházban dolgozott rendezőként. 1965-1973 között a Színházművészeti Szövetség Rendező Tagozat titkára volt. 1974-1981 között a Magyar Televízió, a Nemzeti Színház, a Vígszínház és a Radnóti Miklós Színház rendezője volt.

Major Anna (Majer, 1932-2021)
dramaturg. A népi kollegistaként megismert Ancsel Éva segített neki bejutni a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Az 1957-es végzés után a főiskola jelölte ki munkahelyéül a Magyar Rádiót. Már az első időkben hangjátékokat rendelt a kor legelismertebb magyar íróitól. Szívügye volt a színházi közvetítés. 1959-ben már tapasztalatokkal rendelkező dramaturgként került be a Szabó családot készítő csoportba.

Molnár Sándor (1936–2022)
Kossuth-díjas festő, szobrász. A magyar új avantgárd jeles képviselője, a Zuglói Kör megalapítója. A Képző és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett 1954-ben, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait (1955-1961). Képein a lélek megtisztítását, majd a belső erőkkel folytatott küzdelmet ábrázolta valóságos lángnyelvek lobogásával. Tűzkorszakában jelentős plasztikai kollekciót hozott létre, szobraiba talált tárgyakat épített be. A 2000-es években a kristályok, a levegő, s a teljes absztrakció szerkezeti ábrázolása foglalkoztatta.