a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: Lehotka Ildikó
Az egyházi művek reneszánszát éljük Magyarországon. Míg a második világháború után nem illett ilyen témájú darabokat írni, az asztalfiókok persze duzzadtak a kéziratoktól, addig az 1980-as, 1990-es években és azóta is egyre több egyházi mű keletkezik. Talán a vokális zenében látják a kitörést a zeneszerzők, talán a zenei szépet keresik – egy vallásos tárgyú mű a harmóniákat részesíti előnyben –, zeneszerzőink közül egyre többen vállalkoznak rövidebb-hosszabb lélegzetű darabokra.
Az 1975-ben született Gyöngyösi Levente a fiatal zeneszerző-nemzedék egyik markáns alakja, a Zeneakadémián Orbán György volt a tanára, aki maga is sok egyházi művet írt. Gyöngyösi a Vashegyi György-féle Orfeo zenekar continuósa, így a régebbi korok zenéjében előadóként és zeneszerzőként is otthonosan mozog. Első szerzői lemeze jelent meg a Hungaroton kiadásában, két egyházi művét hallgathatjuk meg: a Missa Lux et Origo 2003–2004-ben íródott, a Cantici Fratris Sole (Naphimnusz) kicsit korábban, 2002–2003-ban. Az ötszólamú, a cappella női karra készült Missa Lux et Origo a gregorián dallam mellett a reneszánsz vokálpolifóniát hozza „emberközelbe”, természetesen megfűszerezi olyan akkordokkal, harmóniákkal, melyek akkor még nem voltak használatosak. A ritmus is a későbbi korokból merít (Gloria záró része, Sanctus). A reneszánsz korstílust és a korabeli misét idézi meg az előadói apparátus, a kórus, hangszerkíséret nélkül.
A rövid, öttételes, tizenöt perces kompozíció rendkívül változatos, egyetlen percig nem kétséges, hogy mi lehet a műfaji besorolás. Szinte napsütötte dallamokban, harmóniákban, rendkívül szellemes ritmikai elemekben gyönyörködhetünk. A Missát a Purcell Kórus énekli, fantasztikusan. Kidolgozott a kórus hangzása, különösen a tételkezdő gregorián dallamok és a piano részek. Nincs zökkenés, nincs esetlegesség, aprólékosan kimunkáltak a szólamok, a hangzásarány, a dinamikai, agogikai változások/váltások; ám helyenként nem elég hajlékony a női kar, a gyorsabb részeknél, és a szoprán, valamint az alsó szólamok a magasabb régiókban esetenként élesek (Gloria).
A 15 tételes, kétrészes Cantici Fratris Sole Assisi Szent Ferenc költeményét önti zenébe. A szólóénekeseket, kórust, zenekart felvonultató Naphimnusz stiláris rétege már a barokkot és a bécsi klasszikát ötvözi szerencsésen a későbbi korok hangzásával. Míg a Missa egyszerűségével hat, addig a Naphimnusz dús hangzásával, a barokk pompával, a bécsi klasszicizmus világos harmóniáival, skálamotívumaival. Sokszor úgy érzem, hogy Esterházy Pál és Istvánffy Benedek egy-egy fordulata is megjelenik, a hangszerelést, hangzásvilágot tekintve.
A legmeghökkentőbb, és talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy a legegyedibb a 4. számú szopránária (Propter sororem lunam et stellas), dzsesszre hajazó harmóniákkal teli orgonabevezetője, majd az énekszólista hasonlóan felhívó jellegű dallama, dallamugrásai a humort sem nélkülözik, a virtuóz futamok stílusparódiának is felfoghatók. Az 5. számú kartétel is nagyon jól felépített dallamokkal, ritmikával, meglepő zárással.
A barokk – itt kissé ritmizált – passacaglia-basszust állítja a középpontba Gyöngyösi a 6. számú szoprán-alt duettbe, szintén a barokkból kölcsönzi a ritornell jellegű be- és átvezető részeket. Az első részt záró kórustétel is meghökkentő fordulataival tartja ébren a kíváncsiságot, néha itt is érvényesül a zenei humor, a fúgával is dúsított zenei anyag nagyszerű. A második rész basszusáriájának drámai zenei szövete és Kovács István szuggesztív előadása (pl. a halál szó kiemelése, a néha recitáló dallam- és szövegábrázolás) érdemel figyelmet. A Beati illi, quos repeiret csodálatos, mennyei hangzása – a négy szólista és a kórus jóvoltából olyan, mintha egy-egy csillag kigyúlna, majd átadná helyét egy másiknak. Fantasztikus közös munka, Csereklyei Andrea szopránja nagyszerűen érvényesül.
A kórus ebben a műben talán még szebben, összeszokottan szól, a hat szólóénekes, Csereklyei Andrea, a fantasztikus hangszínű Schöck Atala, Rém Gabriella, a hajlékony hangú Kálmán László, Csizmár Dávid és Kovács István érzékenyen tolmácsolták a Naphimnuszt. A zenekar munkájában semmi kifogást nem lehet és nem is szabad keresni. Vashegyi György a tőle megszokott vehemenciával értelmezte a nagyszerű művet, a mélyére ásott le, a humort, szokatlan hangzásokat nem söpörte le, sőt kiemelte dinamikával is.
A kísérőfüzetben Kerékfy Márton értő, nyomokban humort is becsempésző tanulmányát olvashatjuk.
Nem lennék meglepve, ha a művek vagy a kiadvány magasabb elismerést kapnának. Mindenkinek ajánlható a lemez, izgalmas zenei nyelvezete, a stílusok különleges esszenciája miatt is, magáért a hangzásvilágáért, hallgassuk, gyönyörködjünk a 21. század hazai zenéjében!
Gyöngyösi Levente
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar
Vezényel: Vashegyi György
HCD 32483
2007, Hungaroton
DDD
Missa Lux et Origo (2003–2004) 15’02”
Cantici Fratris Sole (2002-2003) 48’09”
