Névnapok: Péter, Antónia, Hugó, Kata, Katalin, Katarina, Katerina, Katrin, Pető, Rege, Róbert, Roberta, Robertó, Robin, Robina, Robinetta, Robinzon, Tertullia, Tihamér
Események:
1784 – Wolfgang Amadeus Mozart 32. (B-dúr, K. 454) hegedűszonátájának premierje a bécsi Kärntnerthor Színházban, Regina Strinasacchi hegedűművész és a szerző (zongora) előadásában.
1839 – a pesti Nemzeti Színházban bemutatták az első magyar vígoperát, Bartay András A csel című művét.
1912 – bemutatják Frank Wedekind német drámaíró Halál és ördög című drámáját Berlinben.
1953 – a Cannes-i Filmfesztiválon a Henri-Georges Clouzot rendezte A félelem bére (Le salaire de la peur) elnyeri a Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját. A főszereplők Yves Montand, Charles Vanel, Folco Lulli és Peter van Eyck, az alapmű Georges Arnaud regénye.
1967 – megjelenik Aretha Franklin Respect című kislemeze (szerző: Otis Redding), az év dala lesz a Billboard listáján.
1968 – a Broadwayon (Biltmore Theatre) előadják Galt MacDermot, Gerome Ragni és James Rado Hair című musicaljét, egyes dalai a vietnami háború-ellenes mozgalom himnuszává váltak.
1982 – a táncművészet világnapja, az 1727-ben született Jean-Georges Noverre francia balett-táncos, koreográfus, az egyetemes táncművészet megújítójának születésnapján.
1986 – 800 000 könyv pusztult el egy tűzben a Los Angeles-i Központi Könyvtárban.
Megszületett Fényes Adolf (Fischmann Adolf, 1867-1945) zsidó származású magyar festőművész.
1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában tanult. 1891-ben Párizsban telepedett le, ahol a Julian Akadémia hallgatója lett. 1894–1898 között Benczúr Gyula mesteriskoláját látogatta. Az 1900-as évet Olaszországban és Franciaországban töltötte. A szolnoki művésztelep alapító tagja. 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött, ott alkotott. A Tanácsköztársaság idején a Művészi Végrehajtó Bizottság tagja lett. 1936 után egyre kevesebbet festett. 1944-ben Horthy Miklóstól kormányzói mentességben részesült. A nyilas uralom idején a budapesti gettóba került, ott élte túl Pest ostromát. 1898-ban kezdett neki a Szegény ember élete című festményciklusnak. Az ebből a korszakából származó képei a kritikai realizmus legszebb magyar alkotásai közé tartoznak. A sorozat befejezése után új utakat keresett és a plein air irányzat felé fordult. Festményeit világos színek és egyszerű kompozíció jellemezte. Az ezután következő korszakára a bibliai jellegű, romantikus festészet jellemző (Behavazott város, Terítés, Kisvárosi délelőtt).
Meghalt Alfred Hitchcock (Sir Alfred Joseph Hitchcock, 1899-1980) angol filmrendező, forgatókönyvíró és producer.
1922-ben elkezdte forgatni első filmjét a Tizenhármas szám címen, de sohasem fejezte be. 1925-ben fejezte be első önállóan jegyzett filmjét a Gyönyörök kertjét, melyet részben Olaszországban forgattak. Első remekműve az 1927-es A titokzatos lakó, amelyben későbbi thrillerjeinek legtöbb jellegzetessége fellelhető. Ő maga ezt a filmet tekintette az első valódi „Hitchcock-filmnek”. Első hangosfilmjét, az 1929-es Zsarolást eredetileg némafilmnek szánták, de Hitchcock végül utószinkronizáltatta a néma részeket. Az által létrehozott feszültségteremtő eszköz egyike azon fogalmaknak, amelyek megkülönböztetik a filmjeit az egyéb thrillerektől. A vörös hering technikát szintén Hitchcock hozta létre, legalábbis az ő művei után született meg az elnevezés. Alkalmazásának lényege, hogy a rendező elindít egy cselekményszálat, majd teljesen váratlanul „elvágja” azt, és ezzel egy másik, addig lényegtelenebb vonulatra irányítja a figyelmet (Psycho, Elbűvölve, A Manderley-ház asszonya).
Ezen a napon született:
Jean-Georges Noverre (1727–1810)
francia táncos és balettmester, általában a balett d’action megalkotójaként tartják számon. A XIX. századi narratív balett előfutára. Születésnapját ma a Tánc Nemzetközi Napjaként tartják számon. 1758 és 1760 között számos balettet készített Lyonban, és kiadta Levelek a táncról és a balettről című művét . Ebből az időszakból datálható a balettművészet forradalma. Barátai közé tartozott Voltaire, Mozart, Nagy Frigyes és David Garrick (aki „a tánc Shakespeare-jének” nevezte).
Carl Millöcker (Carl Joseph Millöcker, 1842–1899)
osztrák zeneszerző, „az operettkomponisták atyja”. Tizenhat évesen egy színházi zenekarban fuvolázott, majd a bécsi Gesellschaft der Musikfreunde konzervatóriumában képezték tovább. Franz von Suppé ajánlása alapján 1864-ben, Grazban színházi karmesteri posztot kapott. 1866-ban visszatért Bécsbe. Komponistaként 1865-ben mutatkozott be (Az asszonyok szigete, A koldusdiák, A szerencsegyermek).
Kollányi Ferenc (1863-1933)
egyháztörténész, könyvtáros, levéltáros, az MTA tagja. A magyarországi római katolikus egyház és egyházjog középkori történetének kiemelkedő kutatója volt. Egyebek mellett behatóan foglalkozott az esztergomi érsekség történetével, az esztergomi kanonokok archontológiájával, a ferences rend históriájával. Legjelentősebbek azonban egyházjog-történeti tanulmányai, így például a kegyuraság, az egyházi pénzverési jog, az egyházi adó történeti alakulására vonatkozó vizsgálatai voltak (Római levelek, Magyar Ferenc-rendiek a XVI. század első felében, Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából).
Fekete László (1889-1946)
erdélyi magyar fényképész, filmoperatőr. Iskolai tanulmányait követően kitanulta a fényképészmesterséget. Az 1930-as évek végén, illetve 1940-es évek első felében szisztematikusan fotózta az erdélyi embereket és népviseletet, közreműködött a 17. századi erdélyi magyar templomok karzat- és mennyezetfestményeinek, valamint szószékkoronáinak és paddíszeinek dokumentálásában. Képsorozatban örökítette meg az amerikai légierő 1944. június 2-i kolozsvári bombázásának pusztításait.
Kőmíves Erzsi (1895-1978)
színésznő, Kőmíves Sándor nővére. Színésznőként az Országos Színészegyesület színiiskolájában 1919-ben végzett. Vidéki társulatokban kezdte pályáját. 1929 és 1932 között a Városi Színház tagja volt. 1945-től a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1953-tól egy-egy évadra a Madách Színház, majd a Fővárosi Operett Színház szerződtette. 1957-től a Jókai Színház, 1963-tól a Thália Színházban szerepelt. Pályája kezdetén drámai szende- és operettszerepeket játszott, később drámai karaktereket formált meg. Figuráit erőteljes, plasztikus eszközökkel, egyénítve formálta meg (Ének a búzamezőkről, Liliomfi, Tűzoltó utca 25.).
Duke Ellington (Edward Kennedy Ellington, 1899-1974)
afroamerikai zenekarvezető, zongorista, zeneszerző, a jazz és az amerikai zene egyik legnagyobb hatású alakja. A Duke (azaz herceg) becenevet gyermekkori barátai aggasztották rá elegáns öltözete és arisztokratikus modora miatt. Sok felvételt készített, amerikai és európai turnékra ment, s népszerűsége nőttön nőtt. Olyan kifejezések kezdtek feltűnni a sajtóban, mint „Amerika legnagyobb élő zeneszerzője”, de Ellington továbbra is szerényen csak „a mi zongoristánk”-nak titulálta önmagát.
Hollós Melitta (1910-2002)
színésznő. Színésznőként az Országos Magyar Színművészeti Akadémián 1931-ben végzett. 1934-ben a Vígszínház, 1934-35-ben az Új Thália, 1936-tól a Bethlen téri Színház, 1938-tól 1941-ig a Hont Ferenc-féle Független Színpad tagja volt. 1942-43-ban a Vidám Színházban játszott. 1946-tól a Madách Színház művésze volt. 1951-től nyugdíjba vonulásáig, 1970-ig a Vidám Színpad színésznője (A beszélő köntös, Hattyúdal, Te rongyos élet).
Gérard Oury (Max-Gérard Houry Tannenbaum, 1919–2006)
francia filmrendező, színész és író. A Janson de Sailly Lycée-ben, majd a National Conservatory of Dramatic Art-ban tanult. A második világháború előtt a Comédie-Française tagja lett. Családjával Svájcba menekült, hogy elkerülje a Vichy-kormány zsidóellenes üldözéseit. 1945 után visszatért a felszabadult Párizsba, 1959-ben lett filmrendező (Egy kis kiruccanás, Jákob rabbi kalandjai, Ászok ásza).
Bizse János (1920-1981)
festőművész, rajzpedagógus. 1944-ben végzett Budapesten, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Festészeti tanulmányait folyamatosan végezte, járt tanulmányúton a Szovjetunióban, Bulgáriában, Franciaországban, Olaszországban és Jugoszláviában is. Pécsen élt, első kiállítása 1947-ben volt, ettől kezdve több egyéni kiállítást is tartott. Több középület falát murális művei díszítik. Alkotásainak legfőbb motívumai a természet, a táj, az ember, az üzem, melyek organikus egységet képeznek változatos elemekkel kombinálva (Pécsi utcakép, Színes városfalak, Táncszvit).
Jean Rochefort (1930-2017)
francia színész. Tizenkilenc éves volt, amikor belépett a Centre d’Art Dramatique de la rue Blanche-ba. Később csatlakozott a Conservatoire National-hoz. A katonai szolgálat után, 1953-tól hét évig a Compagnie Grenier Hussenot-nál színészeként dolgozott. Ott figyeltek fel rendkívüli tehetségére. Ezután televíziós és filmszínésszé vált, és rendezőként is dolgozott (Magas szőke férfi felemás cipőben, Divatdiktátorok, RRRrrrr!!!).
Otis Rush Jr. (1934-2018)
amerikai balkezes bluesgitáros, énekes-dalszerző. Jellegzetes gitárstílusát lassan hömpölygő hangzás és hosszú hajlított hangjegyek jellemzik. Számos zenészre hatással volt, köztük Michael Bloomfieldre , Peter Greenre és Eric Claptonra. Gazdag, erőteljes tenorhangja volt. 1984- ben beválasztották a Blues Hall of Fame -be, 2015-ben a Rolling Stone magazin az 53. helyre sorolta a 100 legnagyobb gitáros listáján. Az Amerikai Jazz Alapítvány életműdíjjal tüntette ki 2018-ban „egy életre szóló zsenialitásért, és a kitörölhetetlen nyomért amit a blues világában és a zene egyetemes nyelvén hagyott”.
Zubin Mehta (1936)
indiai karmester. 18 évesen a Bécsi Zeneakadémia hallgatója lett. 22 évesen Liverpoolban nemzetközi karmesterversenyt nyert és egy évre a Liverpooli Királyi Filharmonikus Zenekar segédkarmestere lett. 1964-ben vezényelt először operát Montreálban, később a világ számos fontos operaházában, zenei központjában szerepelt karmesterként. Hazájában alapítványa, a Mehli Mehta Foundation segítségével gyerekek tanulhatnak klasszikus nyugati zenét. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán. ––> Aida és egy letűnt kor nagy énekesei
P Benkő Ilona (1937)
Munkácsy Mihály-díjas iparművész, keramikus, érdemes művész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatott. Már pályája kezdetén jeles kerámiaszimpóziumokon szerepelt kiváló teljesítménnyel. Dísztárgyakat, használati tárgyakat, faburkolatokat, térplasztikákat készít samottból, porcelánból, sómázas kerámiából magas tüzű technikával, redukciós és oxidációs égetéssel.
Kovács Péter (1941–2021)
Ferenczy Noémi-díjas iparművész, textilművész. A hazai alkalmazott textilművészet kiemelkedő tervezője, a kárpitművészet különleges egyénisége. Műveiben a magas szintű szakmai tudás tükröződik. 1961-től a Magyar Iparművészeti Főiskola (a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) hallgatója, ahol 1966-ban szövöttanyag-tervező művész diplomát szerzett. Harminchárom évig, 1966-tól 1999-ig a Lakástextil Vállalat tervezője, majd a budapesti LATEX Stúdió vezetője is. 1991-től 2001-ig nyaranta művészeti tábor keretében kéziszövést oktatott gyerekeknek Egyházashetyén. Egyéni alkotóként sikerrel szerepelt hazai és külhoni tárlatokon.
Iglódi István (1944–2009)
Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes művész. 1966-ban színészként végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1968-ban rendezői diplomát is szerzett. 1966–1973 között tagja volt a Nemzeti Színháznak. 1973–1982 között a 25. Színház színész-rendezője. 1996–1999 között a Nemzeti Színház főrendezője volt, 1999–2000-ben az intézmény igazgatója. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház igazgatója volt. Nagy munkabírású, tevékeny művész volt (A tizedes meg a többiek, Imposztorok, Malom a pokolban).
Pannonhalmi Zsuzsa (1949)
Ferenczy Noémi-díjas keramikus, érdemes művész. A Magyar Iparművészeti Főiskolát végezte el 1974-ben kerámia szakon. 1979-től péceli műtermében önállóan dolgozik. Két terület fontos számára: az építészethez kapcsolódó plasztikai munkák, önálló teret meghatározó szobrok, építmények, és a finom, nagyon könnyed porcelánok (plasztikák), használati tárgyak stb.
Egri Kati (1953)
Jászai Mari-díjas színésznő. Diákszínjátszó volt, 1971-ben jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, 1975-ben végzett. 1976-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1979 és 1985 között a Szolnoki Szigligeti Színházban játszott, majd szabadfoglalkozású művész. 1986-ban a Radnóti Színházhoz szerződött, 1991 és 1998 között a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. 1998-ban a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházhoz szerződött, 2006-tól megszűnéséig a Budapesti Kamaraszínház tagja. Jelenleg több teátrum darabjaiban játszik (Bástyasétány hetvennégy, Szerencsés Dániel, Telitalálat).
Kate Mulgrew (1955)
amerikai színésznő, Magyarországon leginkább a Star Trek: Voyager sorozat Kathryn Janeway kapitányaként ismert, de emellett számos filmben, sorozatban és színházi darabban szerepel. Számos filmben és sorozatban kapott kisebb nagyobb szerepet (Újvilági rapszódia, Dobjuk ki anyut a vonatból!, Trekkerek).
Máté Gábor (1955)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, egyetemi tanár, érdemes művész. A budapesti Katona József Színház főigazgatója. A Színművészeti Főiskola színész szakán 1980-ban diplomázott. A kaposvári Csiky Gergely Színház szerződtette, tevékeny részese volt a teátrum újraépítésének, a korábbi sikereket is meghaladó művészi munkának. A Színház- és Filmművészeti Egyetem színházi főtanszakának rektorhelyettese 2007-től 2011-ig, a budapesti Katona József Színház főrendezője, majd 2011-től a főigazgatója. 2018-ban jelent meg kötete: Színházi naplók címmel.
Daniel Day-Lewis (Sir Daniel Michael Blake Day-Lewis, 1957)
háromszoros Oscar-díjas brit–ír kettős állampolgárságú színész. A Bristol Old Vic Theatre School elvégzése után számos színdarabban és filmben szerepelt, melyeknek köszönhetően három Oscar-díjat, négy BAFTA-díjat és két Golden Globe-díjat nyert el. A filmipar egyik legválogatósabb színészeként tartják számon, az elmúlt tíz évben mindössze három filmben tűnt fel (Szoba kilátással, Az utolsó mohikán, Lincoln).
Szvorák Katalin (1958)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas népdalénekes, előadóművész. Először a könnyűzenével próbálkozott, majd a magyar beatzene fogta meg, majd 1983-tól 2005-ig magánénekesként dolgozott a Honvéd Művészegyüttesnél. 2010–11-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem vendégtanára. Több nyelven énekel. Három és fél évtized alatt több mint háromezer-ötszáz koncertet adott, három kontinens 45 országában. 37 tematikus, önálló lemeze jelent meg. 2016-ban életútját bemutató kötet jelent meg A dal vándora címmel.
Michelle Pfeiffer (1958)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Háromszor jelölték Oscar-díjra. Fiatal korábban több szépségversenyen is részt vett Kaliforniában. A Delta House tévésorozat volt az első, amiben szerepelt, 1979-ben tűnt fel benne. 1980-ban jelent meg élete első mozifilmje Hollywood lovagjai címmel. Erős vonzereje és drámai mélysége miatt minden producer kívánságlistájának első helyén szerepel, aki negyven feletti karaktert keres filmjéhez. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Veszedelmes viszonyok, Azok a csodálatos Baker fiúk, Macskanő).
Juhász György (1961)
színész. 1984-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Először Nyíregyházára, a Móricz Zsigmond Színház társulatához szerződött. 1993-tól a József Attila Színház tagja. 2010-től szabadfoglalkozású színművész. Szinkronszínészként is sokat foglalkoztatott művész.
Federico Castelluccio (1964)
olasz–amerikai színész, festőművész. Legismertebb fillmbeli szerepe Furio Giunta az HBO Maffiózók című sorozatából. Nemzetközileg is elismert festőművész és műgyűjtő, aki a barokk festmények jó ismerője. Már gyerekkorában megmutatkozott rajzoló és festői tehetsége, és 1982-ben ösztöndíjjal bejutott a New York-i School of Visual Arts-ra, ahol festészetet és médiaművészeteket tanult.
Varnus Xavér (1964)
magyar-kanadai orgonaművész, író. Zongorázni a Kőbányai Zeneiskolában tanult, az orgonával való kapcsolata pedig a Ihász utcai református templomban kezdődött. Budapesten Kistétényi Melindánál és Lehotka Gábornál tanult, majd Párizsban Pierre Cochereau-nak, a Notre-Dame orgonistájának növendéke lett. Több egyetemen és Faludy Györgytől középkori irodalmat és történelmet tanult. 2015-ben vásárolt egy berlini lakást és végleg elköltözött Magyarországról (Képek és gondolatok, Átváltozások, Időutazás).
Uma Thurman (1970)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Modellként dolgozott, első filmszerepe egy vámpír volt a Kiss Daddy Goodnight-ban. Az 1988-as Veszedelmes viszonyok után vált erotikus karaktereket megformáló színésznővé, de igazán ismertté a Ponyvaregény című film révén vált (Batman és Robin, Kill Bill, Villámtolvaj – Percy Jackson és az olimposziak).
Pelsőczy Réka (1973)
Jászai Mari-díjas színésznő, rendező. Kis korától művészi tornázott, tizenkét évesen felvételt nyert a Pingvi Pantomim Együttes stúdiójába, ahol pantomimet, klasszikus balettet, akrobatikát, színháztörténetet tanult. Az Országos Színjátszó találkozón két egymást követő évben Legjobb női főszereplő díjat kapott. 1994-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Első rendezői megbízatását 2004-ben a Kolibri Színházban kapta. 2011-től tanársegéd a Színház és Filmművészeti Egyetemen, 2020-ban távozott az intézményből. Ismert fotós is.
Gémes Antos (1981)
Farkas–Ratkó-díjas színész, a Pesti Magyar Színház társulatának és a Harmadik Figyelmeztetés színészzenekar tagja. A budapesti Színészfesztivál elnevezésű színészzenekar és a verőcei Major Feszt kezdeményezője és szervezője. Középiskolai évei alatt zeneszerzőnek tanult, de több hangszeren is játszik, így zongorán, gitáron, fúvós hangszereken. Középfokú tanulmányai végezetével több különböző színházi formát kipróbált. Éveken át a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványnál bohócdoktorként.. A Kolibri Színház stúdiójába járt. A Színház- és Filmművészeti Egyetemre 2004-ben vették fel, ahol Bábszínész szakon végzett 2008-ban. Ebben az évben lett a Pesti Magyar Színház társulatának. Színházi munkái mellett filmekben, televíziós sorozatban is szerepel.
Ezen a napon született és halt meg:
Konsztandínosz Kaváfisz (1863-1933)
görög költő. Kaváfisz tehát 9-től 16 éves koráig angol környezetben nőtt fel. Egy alexandriai kereskedelmi líceumba iratkozott, azonban elsősorban klasszikus, ógörög kultúrával foglalkozott (A barbárokra várva, Hazatérés Hellászból, Alexandria örök).
Ezen a napon halt meg:
Franz Eybl (1806-1880)
osztrák biedermeier festő. Már 10 évesen, 1816-tól a Bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. 1825-ben megkapta a Gundel-díjat és 1828-ban a Lampi-díjat, 1843-tól a Bécsi Akadémia tagja volt, 1853-tól a Belvedere-ben lévő Császári Képtár felügyelője (Olvasó lány, Szlovák hagymaárus, Egy kovácsműhely belseje).
Kiss György (1852-1919)
szobrászművész, a magyar épület- és köztéri szobrászat egyik jeles képviselője. Grazban és a müncheni akadémián tanult. Több mint 40 évig élt Budapesten. Ezalatt számos, még ma is látható köztéri szobrot alkotott. Sokszínű tehetségét igazolják irodalmi és történelmi témájú művei is (Károly Róbert szobra – Budapest; A magyarok nagyasszonya – Esztergom; Mária emlékmű – Temesvár).
Medgyaszay István (1877-1959)
műépítész, szakíró. Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet elemeit használta fel (népies stílus), de hatott rá a Távol-Kelet építészete és előfutára volt az organikus építészetnek is. Több szabadalma volt a századelőn: foglalat nélküli izzólámpa, színházi ajtózár, vasbeton mennyezet. Ettől kezdve ötvözte a népi formaelemeket a vasbeton technológiájú építészettel.
Antalffy-Zsiross Dezső (1885-1945)
orgonaművészként kora legjelentősebb előadói közé tartozott, zeneszerzőként is jelentős. A budapesti Zeneakadémia orgonatanára, a Rochesteri Egyetem zenei fakultásának, az Eastman School of Musicnak professzora, a Radio City Music Hall, a New York-i Filharmonikusok orgonistája volt. Zenekari, kamara-, kórus-, zongora- és orgonaműveket alkotott (Instruktív művek, A halottak szigete, Csudákkal tündöklő…).
Bieber Károly (1893–1992)
Munkácsy Mihály-díjas iparművész, műkovács, a magyar vasművesség jeles mestere. 1911-től Bécsben, majd 1914-től Berlinben dolgozott. Kiállításokon 1911-től rendszeresen részt vett. Számos évtizedet átölelő pályája első felében a klasszikus formákhoz nyúlt vissza, alkotásai remekül illeszkednek bármilyen műemléki környezetbe. Munkássága második felében a forma helyett inkább a funkció kiszolgálása dominált.
Avigdor Arikha (1929-2010)
romániai születésű francia-izraeli festő, grafikus és művészettörténész. Családját 1941-ben egy ukrajnai koncentrációs táborba deportálták, húgával 1944-ben Palesztinába költözött. 1954-től életét Párizsban töltötte. Az 1950-es években művészetére az absztrakt festészet volt jellemző. 1965-ben abbahagyta a festést és rajzolni kezdett. 1973-ban érezte újra szükségét, hogy fessen.
Dombovári Ferenc (1939–1989)
színész. A Déryné Színház stúdiójában végzett és színészi pályája is az Állami Déryné Színházban indult 1962-ben. 1978-tól a jogutód Népszínház társulatának művésze volt 1987-ig. Felolvasóként hangoskönyveket is készített.
Bob Hoskins (Robert William Hoskins, 1942-2014)
Golden Globe-díjas angol színész. Jellegzetes kopasz fejbúbja és zömök testalkata mellett híres volt harcias, energikus természetéről. Előszeretettel alakított politikusokat, történelmi személyeket (Mona Lisa, Tiszteletbeli konzul, Végakarat).
Zentay László (1943–2022)
Balázs Béla-díjas operatőr. 1965-től a Magyar Televízió operatőre. 1976–1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakos hallgatója volt. 1996–2000 között a Magyar Televízió főoperatőre volt.
Usztics Mátyás (1949-2017)
színművész, rendező, szinkronszínész és író. 1968-ban indult karrierje a Nemzeti Színházban, ahol 1971-ig játszott. 1973–1975 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja volt mint gyakornok. 1975-ben átszerződött a 25. Színházhoz 1978-ig. 1978–1990 között a Mafilm művésze volt, később szabadfoglalkozásúvá vált. 1977–1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmszínész szakán tanult. 2003-tól a Nemzeti Kamara Színház igazgatója volt haláláig. Mind a komédia, mind a komolyabb műfajok terén megállta a helyét (Rosszemberek; Viadukt; Szirmok, virágok, koszorúk )
