Névnapok: Zsuzsanna, Anda, Anna, Borbás, Buda, Eija, Eliza, Elizabet, Kaba, Kabos, Konor, Konrád, Kunó, Kurt, Kürt, Manszvét, Manszvéta, Oszvald, Ozsvát, Szanna, Zámor, Zsanka, Zsanna, Zsazsa, Zsuzsa, Zsuzsánna, Zsuzska
Események:
Magyar ápolók napja.
Ezen a napon született Kossuth Zsuzsanna (1817-1854) az 1848–49-es szabadságharcban a tábori kórházak főápolónője, Kossuth Lajos húga.
1736 – George Frideric Händel Sándor ünnepe című ódájának premierje a londoni Covent Garden Színházban.
1878 – Thomas Edison megkapta a szabadalmi védelmet a fonográf (hengeres hangíró) nevű készülékre.
1923 – Jean Sibelius 6. (Kuudes) szimfóniájának ősbemutatója.
1929 – Bartók Béla III. vonósnégyesének premierje.
1932 – William Faulkner befejezi Megszületik augusztusban című regényét.
1953 – könyvcenzúra az Egyesült Államokban (megalakul a Georgia Irodalmi Bizottság).
1959 – ezen a napon nyitották meg az Ódry Színpadot Budapesten, a VIII. kerületben.
2011 – Szingapúrban kiállítják a Belitungot, amely a Tang-dinasztia eddig megtalált legnagyobb hajóroncsát, illetve annak műtárgyait.
Meghalt André Gide (André Paul Guillaume Gide, 1869–1951) Nobel-díjas francia író.
A fiatal értelmiségiek körében hamar népszerűvé vált, de a vallásos, katolikus szervezetek és értelmiségiek mindvégig ellenségüknek tekintették. Halála után a Vatikán indexre tette könyveit. Gide a 20. századi világirodalom egyik kiemelkedő írója volt, aki felbontotta a hagyományos regény szerkezetet, szembefordult a realista ábrázolással és az 1925-ös Pénzhamisítók című művével már a posztmodern irodalmat vetítette előre. Meg volt róla győződve, hogy küldetése van, és eszméi mellett tanúskodnia kell. Azok az eszmék, amiket magáévá tett, szemben álltak korának konvencióival és gyakran ellent is mondtak egymásnak. Gyakran visszatérő probléma életművében, hogy miért el kell elfojtania természetesnek gondolt vágyait a vallás előírásai miatt? (A Vatikán pincéi, A pénzhamisítók, A nők iskolája).
Megszületett Lee Marvin (1924–1987) Oscar-díjas amerikai színész, háborús és westernfilmek szereplője.
A Cat Ballou (Jane Fondával játszott együtt) főszerepéért 1965-ben – első és egyetlen jelölésekor – elnyerte a legjobb színésznek járó Oscar-díjat, valamint az Ezüst Medve díjat a 15. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A háború után egy vízvezeték-szerelő segédjeként helyezkedett el egy helyi színházban. Egy nap felkérték, ugorjon be egy megbetegedett színész helyére. Első filmszerepét 1951-ben alakította egy háborús filmben. Az 1950-es évek közepétől kezdve fokozatosan kezdett jelentősebb szerepeket játszani, de az igazi áttörést az 1960-as évek hozta meg. 1967 volt az az év, amelyik elhozta számára legismertebb szerepét, John Reisman őrnagyét A piszkos tizenkettőben (Zendülés a Caine hadihajón, Monte Walsh: Az utolsó cowboy, Vadászat életre-halálra).
Meghalt Umberto Eco (1932-2016) olasz író.
Irodalomtörténész, esztéta, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere. Édesapja azt szerette volna, ha ügyvéd lesz a fiából, de ő inkább a Torinói Egyetem irodalom és középkori filozófia szakát választotta. Tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, a tudományos életben a világhírt irodalomelméleti írásaival szerezte meg, közülük a legismertebb talán A nyitott mű poétikája. Az igazi világhírt végül irodalmi munkássága, közelebbről A rózsa neve című regényével nyerte el. Az Iron Maiden nevű brit heavy metal együttes is írt egy 11 perces eposzt e mű alapján, címe Sign of the Cross. A filmipar is felfigyelt rá, és megbízták a francia Jean-Jacques Annaud-t, hogy Sean Conneryvel és Christian Slaterrel a főszerepben filmre vigye a történetet. A hírnév megnyitotta a befogadás kapuit következő regényei elött. Mindemellett jelentős publicisztikai tevékenységet fejtett ki, napi- és hetilapokban rendszeresen jelentek meg gunyoros és humoros írásai a lehető legkülönbözőbb profán témákban (A Foucault-inga, A rútság története, A tökéletes nyelv keresése).
Ezen a napon született:
Luigi Boccherini (1743-1805)
az olasz preklasszicista és klasszicista korszak zeneszerzője, virtuóz csellistája. Nagyban hozzájárult a vonósnégyes zenei műfajának fejlődéséhez. A két gordonkával játszó vonósötös és a zongoraötös „feltalálójának” számít. Csodálója és követője volt Haydn stílusának. 91 vonósnégyest és 30 szimfóniát írt.
Szemere Pál (1785-1861)
költő, író, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. Első költői kísérletei a Magyar Hírmondóban, 1802–1804-ben, költeményei, cikkei a 19. század első felében és az 1850-es években a legtöbb szépirodalmi és vegyes tartalmú lapban, folyóiratban és évkönyvben jelentek meg; ezeken kívül egy ódája a Magyar Kurirban, a Tavaszi Virágokban (Alkalmi versdarabkák; Dalok azoknak a kik szeretnek; Erdei lak mint dalverseny, és Petőfi Sándor).
Élie Ducommun (1833–1906)
svájci író, szerkesztő, fordító, békeaktívista. 1902-ben Charles Albert Gobat-val együtt Nobel-békedíjat kapott. Szabadidejében különböző békeakciókat szervezett. Aktív szerepet vállat az európai egységért küzdő mozgalomban. Számos írást publikált a békemozgalomról.
Jókai Róza (Feszty Árpádné, 1861–1936)
festő, író. Budapesten Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanult festeni, majd a müncheni festőakadémián Liezen-Mayer Sándor tanítványa volt. Kiállításokon gyakran szerepeltek arcképeket és alakos életképeket ábrázoló festményei.
Sven Hedin (1865-1952)
svéd földrajztudós, térképész, felfedező, író. Tereptapasztalatai és térképvázlatai alapján készült el Közép-Ázsia pontos térképe. Saját fényképfelvételeivel, akvarelljeivel és rajzaival illusztrált izgalmas úti beszámolókat írt.
André Breton (1896–1966)
francia költő, író, esztéta. A Dada mozgalmában való részvétele után látott hozzá a lázadás „pozitív” módjának kialakításához, szürrealista kísérletéhez. Ő volt a szürrealista mozgalom megalapítója, teoretikusa. A szürrealizmust megalapozó kötetei A mágneses mezők Philippe Soupault-val írt prózaverskötete, és a gondolat valódi működésének kifejezését, a tiszta lélektani automatizmust hirdető kiáltványai, A szürrealizmus manifesztuma és a Független forradalmi művészetért. A Mágikus művészet című könyve nézeteinek végső összefoglalása. Magyar irodalmi visszhangja és hatása megkésett volt, bár a Nyugat már megjelenésekor ismertette a Nadja-t. A regény csak évtizedek múltán jelent meg magyar nyelven Lackfi János fordításában.
Kner Albert (1899-1976)
nyomdász, grafikus. 1915–16-ban Örkényi István grafikusnál, az Iparművészeti Iskola tanáránál tanult grafikát. Frontszolgálat után Gyomán apja nyomdájában tanult. 1927-től a Magyar Grafika című folyóirat főmunkatársa. Alapító tagja volt az 1928-ban létrehozott Magyar Könyv- és Reklámművészek Társaságának. 1934-ben beválasztották a Magyar Nyomdászok Társasága tagjai közé (Pancsanatra, Török hodzsa tréfái, Kner előzékpapír).
Jan Reychman (1910-1975)
lengyel orientalista, turkológus, hungarológus, történész és nyelvész, a lengyel–magyar tudományos kapcsolatok kiemelkedő alakja, a Varsói Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének megalapítója és első vezetője. Gyermekkorában sokszor nyaralt a Tátrában és felnőttként rendszeresen túrázott itt. A hely történelme és kultúrája tudományos kutatómunkájának fontos témája lett. Lengyelország megszállása után gyalog menekült Magyarországra. Az emigráció éveiben megtanult magyarul s a háború után sokat dolgozott azért, hogy meghálálja Magyarországnak a lengyelek befogadását. Életében több, mint 300 publikációja jelent meg.
Némethy Ferenc (1926–2003)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1950-ben végezte el a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karát. Közben énekelni tanult, majd az Operaház tagja lett. 1951-ben a Miskolci Nemzeti Színházba szerződött. 1954-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskola levelező tagozatán. 1969-től a Madách Színház művésze volt. Számos filmben is szerepelt (Szerelmes biciklisták, A Pogány Madonna, Tizenhat város tizenhat leánya).
Kurtág György (1926)
kétszeres Kossuth-, háromszoros Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész és kamarazene-tanár. A zenei élet az egyik legjelentősebb kortárs zeneszerzőként tartja számon, aki elsősorban a kamarazene területén tudta kibontakoztatni tehetségét. Művészete Bartók zenéjéből indult ki, de nagy hatást gyakorolt rá az osztrák zeneszerző, Anton Webern impresszionista hangzásvilága is. Műveire jellemző a nagy koncentráció, az eszközök és a formavilág tömörsége. Mindig is szerette az irodalmat, így több híres költő, író munkáit is megzenésítette (Tömegdalok, Négy dal Anna Ahmatova verseire, József Attila-töredékek). ––> Kurtág és Beckett
Litván György (1929-2006)
Széchenyi-díjas történész. Apja megjárta a mauthauseni koncentrációs tábort, édesanyja Auschwitzban halt meg. Őt magát a nyilaskeresztes uralom alatt többek között Ferenczy Béni bújtatta. 1946–1950 között a budapesti tudományegyetemen történelem–politikai gazdaságtan szakon tanult. 1947–1956 között aktívan részt vett előbb az ifjúsági, egyetemi mozgalomban, később a pártoktatásban. 1954-ben csatlakozott a Nagy Imre körül kialakult pártellenzékhez. A forradalom leverését követően az úgynevezett Mérei-perben a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa hat év börtönbüntetésre ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. 1962-ben szabadult. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottsága, politikai téren pedig a SzDSz alapító tagja volt. 1991-től az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézetének az igazgatója (A szociológia első magyar műhelye, Az 1956-os magyar forradalom hagyománya és irodalma, Sorstársak és kortársak).
John Frankenheimer (1930-2002)
amerikai filmrendező, producer (A mandzsúriai jelölt, A nagy verseny, Ronin).
Bors István (1938–2003)
szobrászművész. Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán tanult Borsos Miklósnál. 1961-ben szerzett díszítő-szobrász oklevelet. Fiatalon hosszabb tanulmányutakat tett Egyiptomban, Görögországban és közép-Ázsiában is, kezdeti műveiben felfedezhetőek az ősi égei-tengeri kultúrák és Henry Moore hatásai is. Jellemző volt rá a formák fokozatos elvonatkoztatása és a tér újraértelmezésének kísérlete, témájuk pedig főként etikai kérdések voltak.
Lestyán Katalin (1941)
színésznő. Színészi diplomáját 1964-ben kapta meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a Békés Megyei Jókai Színházban kezdte. 1971-től az Állami Déryné Színház, illetve a jogutódok, 1978-tól a Népszínház, 1991-től a Budapesti Kamaraszínház művésznője volt.
Ortutay Tamás (1946)
szobrász, keramikus. Az Iparművészeti Főiskolán, szilikát szakon 1970-ben diplomázott.
Jeff Daniels (1955)
Emmy-díjas amerikai színész, drámaíró. 1981-ben debütált a Ragtime című filmben. Háromszor jelölték Golden Globe-díj-ra. Számos színpadi szerepet játszott a Broadwayn. 2012 és 2014 között a Híradósok című, HBO-n futó sikersorozatban játszott főszerepet. A sorozatnak köszönhetően Emmy-díjat nyert 2013-ban (Féktelenül, Dumb és Dumber – Dilibogyók, Kedvenc marslakóm).
Falco (1957-1998)
a nyolcvanas-kilencvenes években népszerű osztrák énekes, zeneszerző és szövegíró volt. Sikereit német és angol nyelven aratta. Legismertebb dalai a Der Komissar, a Rock Me Amadeus és a Wiener Blut voltak. 1985-ben átütő sikert ért el a Rock me Amadeus című dallal, amelynek alapötlete a klasszikus osztrák zeneszerző, Wolfgang Amadeus Mozart zenéjéhez való visszanyúlás volt, és amelyet az Oscar-díjas Amadeus című film tett világhírűvé. Egyes dalai durva szövegük miatt vihart kavartak. Kis híján negyvenegy évesen halt meg, autóbalesetben.
Ray Winstone (Raymond Andrew Winstone, 1957)
brit színész. A Corona Theatre Schoolba járt, ahonnan másodfokú képesítéssel végzett. Leginkább talán a „keményfiú” szerepeiről ismert. A The Guardian így nyilatkozott róla: „Olyan egyszerűen játssza a kemény fiúkat, hogy könnyen el lehet hinni, hogy nem színészkedik” (Arthur király, Indiana Jones és a kristálykoponya királysága, Holtpont).
Seal (Henry Olusegun Adeola Samuel, 1963)
négyszeres Grammy-díjas nigériai–brazil származású brit soul és R&B énekes, dalszerző. Világszerte 30 milliónál is több albumot adott el. Az első dalai között van a Crazy című, ami az egyik legsikeresebb száma lett.
Spolarics Andrea (1964)
Jászai Mari- és Aase-díjas színésznő. 1982–1986 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt Szinetár Miklós osztályában. 1986–1988 között a Madách Színházban játszott. 1988–1992 között a szolnoki Szigligeti Színház színésze volt. 1992–1996 között a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem színész szakán tanított. 1992–1997 között a Kolozsvári Állami Magyar Színházban lépett fel. 1997 és 2014 között a Bárka Színház, 2015-től a Budaörsi Latinovits Színház tagja.
Benicio del Toro (Monserrate Rafael del Toro Sánchez, 1967)
Oscar- és Golden Globe-díjas Puerto Ricó-i színész és producer. A 80-as évek végén olyan tévésorozatokban tűnt fel, mint például a Miami Vice és az NBC minisorozatai, ezekben általában alvilági figurákat alakított. 21 évesen már a mozivásznon is láthattuk (Traffic, 21 gramm, A galaxis őrzői).
Mága Zoltán (1974)
Liszt Ferenc-díjas zenész, hegedűművész. A világ legrangosabb koncerttermeiben mutatja be a magyar zenei hagyományokat. Játékát a klasszikus zene, a népzene, a cigányzene, a popzene és egyéb irányzatok ötvözésével kialakított crossover stílusát világszerte elismerik. Művészi repertoárja a hagyományos cigány népzenétől a klasszikus darabokon át a dzsesszig, sőt a könnyűzenéig terjed.
Mátyássy Bence (1981)
színész. 2001–2003 között az Újszínház stúdiósa volt. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett 2007-ben zenés-színész szakon. 2007 és 2021 között a Nemzeti Színház társulatának tagja. 2021-től szabadúszó. A HOPPart Társulat egyik alapítója (Kontroll, A legyőzhetetlenek, Hacktion: Újratöltve).
Steiner Kristóf (1982)
(újság)író, szinkrondramaturg, színész. Gyerekként számos vers- és prózamondó verseny díjazottja volt. Több színházban és játékfilmen szerepet kapott, keresett szinkronszínészként is jegyzik (A napfény íze, Egyszer élünk, Argo).
Molnár Mariann (1983)
színésznő. 2001–2005 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt. Játszott a tatabányai Jászai Mari Színház mellett több színházban is.
Ezen a napon halt meg:
Jean-Baptiste Krumpholz (1742-1790)
cseh hárfás és zeneszerző. korának egyik legnagyobb hárfása és hárfás zeneszerzője volt, aki a hangszer fejlesztésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Kiválóan játszott kürtön, oboán, hegedűn és brácsán is. Mint szólóhárfás és zeneszerző több új virtuóz technikát alakított ki.
Georg Büchner (1813–1837)
német realista drámaíró, műfordító. A német realista drámairodalom meghatározó alakja. Orvosi tanulmányokat végzett. Németre fordította Victor Hugónak a Lucretia Borgia és Marie Tudor című drámáit (Danton halála, Leonce és Lénát, Woyzecket).
Knut Hamsun (Knut Pedersen, 1859–1952)
Nobel-díjas (1920 – Áldott anyaföld című regényéért) norvég író, költő. Egyes vélemények szerint gyökeresen megújította a prózaírást: minden irodalmi hagyománytól független hangot ütött meg, különösen pályafutásának első szakaszában. Isaac Bashevis Singer amerikai író „a modern irodalom atyjának”, VII. Haakon norvég király „Norvégia lelkének” nevezte. Megítélése ugyanakkor a mai napig ellentmondásos, mivel szimpatizált a Harmadik Birodalommal, és szerepet játszott a nemzetiszocializmus norvégiai térhódításában (Éhség, Tékozlók, Az utolsó fejezet)..
Bárány Dezső (1871-1942)
aranykoszorús hegedűkészítő mester. 1907-től saját műhelyében kopírozta a régi mesterhegedűket, az egyedülálló lakktalálmánya segítségével. Hangszerei java része Amerikába került.
Gách István Lipót (1880–1962)
festő- és szobrászművész. Az Iparművészeti Iskolába tanult, kitűnő eredménnyel végezte el. Részt vett a Hősök terén található Millenniumi Emlékmű munkáiban. Több síremléket és domborművet készített köztéri szobrai mellett. Festményei is ismertek.
Révay József (1881-1970)
Baumgarten-díjas író, irodalomtörténész, műfordító, klasszika-filológus, egyetemi tanár. 1895-ben belépett a piarista rendbe. A novíciátus után kispapként fejezte be a gimnáziumot Kecskeméten, majd Budapesten tanult teológiát és ezzel párhuzamosan latint és görögöt. Pappá szentelése előtt kilépett a rendből, gimnáziumokban tanított. 1922–1923 között a Kultúra könyvkiadó lektora volt, 1928-tól 1942-ig pedig Franklin Társulat irodalmi titkára és lektora. Legnagyobb sikert azonban ókori római témájú regényeivel érte el. 1942-ben elhagyta a szerkesztői állást, és azontúl csak írói munkásságából élt (Mars főhadnagy, Séták a római Magyarországon, A költő és a császár).
Domokos Pál Péter (1901-1992)
Széchenyi-díjas tanár, történész, néprajzkutató, a csángók történetének, kultúrájának kutatója. Olvasott Bartók és Kodály népdalgyűjtő útjairól, akik szinte az összes magyarlakta vidéket felkeresték, kivéve a moldvai csángókat. Domokos Pál Péter ekkor, 1929-ben, huszonnyolc éves korában indult első ízben a csángók közé. Összegyűjtött anyagát Bartóknak és Kodálynak is bemutatta, akik további kutatásokra ösztönözték. 1944 őszén családjával Budapestre menekült. A gyűjtemény mellett százezer forintos alapítványt is tett olyan csángó fiatal képzésére, aki diplomaszerzés után visszatér szülőföldjére (A moldvai magyarság, Rezeda. 96 csángómagyar népdal, Moldvai útjaim).
Luigi Dallapiccola (1904-1975)
olasz zongoraművész és zeneszerző. Zenéjét elsősorban műveinek intenzív líraisága, mély spirituális és eszmei tartalma jellemzi. Richard Wagner muzsikája inspirálta, hogy komolyan elkezdje a komponálást, és Claude Debussyé, hogy abbahagyja. Amikor az ausztriai száműzetésben hallotta a Bolygó Hollandit, a fiatalember ráébredt, hogy a zeneszerzés az élethivatása. Ferruccio Busoni neoklasszikus műveinek lenyomata érződik későbbi művein, de a legnagyobb befolyással a második bécsi iskola eszméi, elsősorban Alban Berg és Anton Webern zenéje voltak rá (Éjszakai repülés, Börtön-énekek, Az én földemről).
Stanley Kramer (Stanley Earl Kramer, 1913–2001)
Golden Globe-díjas amerikai filmrendező és producer. Mint független producer és rendező olyan aktuális társadalmi kérdésekre hívta fel a figyelmet, amelyeket a legtöbb stúdió elkerült. Filmjeiben olyan témák szerepeltek, mint a rasszizmus, a kapzsiság, kreacionizmus, a fasizmus okai és hatásai. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A megbilincseltek, Aki szelet vet, Ítélet Nürnbergben).
Kálmán György (1925-1989)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész. Az 1956 utáni színésznemzedék meghatározó egyénisége volt. Makay Margit magániskolájában kezdte színészi képzését. Utána a Színművészeti Főiskolára jelentkezett, amelynek 1949-es elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színházban kapott először szerződést. Ezután 1953–1980 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1981 után a Radnóti Színpadon lépett fel, illetve akkor szerződtette a Magyar Filmgyár is. Azonnal feltűnt szikár játékstílusával, mélylélektani előadásmódjával. Alakításait eszköztelenség, intellektuális irónia, távolságtartás jellemezte. Művészete legjobban a 20. századi drámák zavaros lelkű, őrült vagy az őrültség álarca mögé rejtőző hőseinek megformálásában bontakozott ki. Szinkronszínészként is ismert volt (Édes Anna, Sellő a pecsétgyűrűn, Kopjások).
Harper Lee (Nelle Harper Lee, 1926-2016)
amerikai regényíró. 1960-ban kiadott, Ne bántsátok a feketerigót! című regényéért 1961-ben megkapta a Pulitzer-díjat a széppróza kategóriában. Jegyelővételi irodában dolgozott egészen az 1950-es évek végéig, amikor eldöntötte, hogy az írásnak szenteli az életét.
Friedensreich Hundertwasser (Friedrich Stowasser, 1928–2000)
osztrák festőművész, építész. Építészete az organikus építészethez tartozik. Jelentős filozófiai hitvallás van építészete mögött, mellyel az embert vissza akarja részben téríteni a természethez. Nagy hatással volt rá a bécsi szecesszió építészete is.
Olsvai Imre (1931-2014)
zeneszerző, népzenekutató, Kodály Zoltán legfiatalabb tanítványa. A magyar népzene törzsrétegében variáns-vizsgálattal foglalkozott. Kodály Zoltán kitüntető kívánságára, Egyiptomban és Kubában is végzett kutatásokat, a környező országokon kívül. Fő tevékenysége mellett, intenzíven foglalkozott oktató-közművelő feladatokkal is (A somogyi magyarság népzenéje, Egyházi énekek, A magyar népzene tára VI.).
Derek Jarman (1942-1994)
angol rendező. egyetemi tanulmányait a londoni King’s College-ban, majd a University College Londonban végezte. A Butler’s Wharf-on tartott fenn stúdiót, Andrew Logan művészeti köréhez tartozott ( A vihar, Caravaggio, Anglia alkonya).
Borbély Szilárd (1963-2014)
József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész, egyetemi oktató, az irodalomtudományok kandidátusa. 1988-tól a József Attila Kör tagja volt. 1992–1995 között a Kossuth Lajos Tudományegyetemen a régi magyar irodalomtörténeti tanszéken aspiránsként dolgozott. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia Elektronikus Textológiai Bizottságának tagja, 2005-től a Szépírók Társaságának tagja volt (Adatok, Fény a magasból, Halotti pompa).
