Névnapok: Georgina, Kolos, Alfréd, Fausztia, Fausztina, Fausztusz, Gina, Györe, György, Györgyi, Györgyike, Györk, Györke, Jordán, Jordána, Jótám, Jována, Kenese, Kolozs, Szeveréd, Szigfrid, Zsorzsett
Események:
Nirvána-nap, buddhista ünnep
i.e. 399 – Szókratész filozófust Athén városa halálra ítéli, mert megrontotta a város fiataljainak elméjét és istentelensége.
1686 – Jean Baptiste Lully Armide és Renaud című operájának premierje Párizsban.
1833 – Katona József Bánk bán című drámájának első bemutatója Kassán, a Nemzeti Dal és Színjátszó Társulat előadásában.
1867 – Bécsben bemutatják Johann Strauss Kék Duna keringőjét.
1913 – megnyílik az első amerikai avantgárd művészeti bemutató New Yorkban.
1941 – Maria Callas görög-amerikai énekesnő debütál az athéni Olympia Színházban.
1949 – Gerald L. Harding és Roland de Vaux ásatásokat kezdenek a qumráni barlangokban, ahol felfedezik az első hét holt-tengeri tekercset.
Meghalt Mihail Ivanovics Glinka (1804–1857) orosz zeneszerző, az orosz zenei hagyomány megteremtője.
Családjában élénken érdeklődtek a kultúra, a zene iránt. Gyermekkorát apja birtokán töltötte, itt kapta első zenei élményeit, de a műzenén kívül nagy hatással volt rá a dadájától és a jobbágyoktól hallott népzene is. Nevelőnőjétől németül és franciául tanult, de kapott földrajz-, zongora- és hegedűórákat is. 1814-ben hallotta Bernhard Crusell Op. 2-es klarinétkvartettjét, mely élmény hatására végleg elhatározta, hogy zeneszerző lesz. Rendszeres zenei képzésben azonban nem részesült, ezért mindvégig autodidakta muzsikus maradt. Részt vett a szentpétervári elit társadalmi eseményein, és első zenei zsengéit az ottani szalonokban adta elő, ahol egyre kedveltebb előadó lett. 1830-ban orvosi tanácsra Olaszországba utazott. Milánóban megismerkedett a kor olasz zenéjével, Rossini, Bellini és Donizetti operáival. Emellett az ellenpontozásos technikával ismerkedett, a konzervatóriumban vett órákat. Ezután Bécsbe utazott, ahol hallotta zenélni Liszt Ferencet. 1837-ben Glinkát kinevezték a Cári Kápolna Kórusa vezetőjének. 1855-ben Szentpéterváron megismerkedett a még fiatal Balakirevvel, akiben zenei nézetei lelkes követőjére talált. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és Kjui. A fiatal szerzők zenészkört alakítottak az orosz zene megújítására, akikhez később társult még Borogyin is, így alakult ki az Ötök csoportja – Glinka támogatásával (Ruszlán és Ludmilla).
Meghalt Eisemann Mihály (1898-1966) operett-szerző, karmester, zongorista.
7 évesen kezdett hegedülni tanulni, de nem lelte örömét benne, inkább zongoraleckéket vett apjától. 1917-ben felvették a Zeneakadémiára, Kodály Zoltán, Siklós Albert és Weiner Leó voltak a tanárai. 1923 és 1927 között bárzongorista volt a Stefánia úti Admiral bárban. Itt fedezte fel Harmath Imre, akkor már ismert szövegíró. A Szeret-e még? és a Lesz maga juszt is az enyém című daluk néhány hét alatt Eisemannt is országosan ismertté tette. Három mákvirág címmel Szilágyi Lászlóval írta meg első operettjét, amelyet Miss Amerika címmel mutatott be a Fővárosi Operettszínház. 1931 és 1943 között 11 magyar filmhez írt filmzenét. 1945 után ismét bárzongorista lett, 1958-ban mutatták be utolsó előtti operettjét a Bástyasétány 77-et. 1965-ben hazalátogatott szülőföldjére, tiszteletére díszelőadást rendeztek a szabadkai színházban. Haláláig Budapesten élt, sok időt töltött gárdonyi nyaralójában. Kedvenc saját szerzeménye: Mondja, mi ragyog a szemén.
Megszületett Georges Auric (1899-1983) francia zeneszerző, zongoraművész, a francia hatok csoport tagja.
Számtalan filmhez írt zenét, sok ismert dallam fűződik a nevéhez, de néhány filmben színészként is szerepelt. 13 évesen felvették a párizsi konzervatóriumba. A csodagyerek Auric ismertté vált mind zeneszerzőként, mind zongoristaként. Az 1910-es és ‘20-as években jelentős szerepe volt a párizsi avantgárd zene alakításában. Korai szerzeményeit a zenei establishment iránti lázadás és a zenei utalások használata jellemezte. A Les Six csoport munkájában költemények és más szövegek megzenésítésével vett részt. 1930-ban kezdett el filmzenéket írni. Az egyik legnépszerűbb filmzenéje a Moulin Rouge, melynek híres dala, a „Where Is Your Heart?” nagyon népszerűvé vált. 1962-ben felhagyott a filmzenék komponálásával, folytatta viszont a klasszikus kamaraművek komponálását, különösen fúvósokra, egészen haláláig (A púpos, Római gyertyák, Az élet oldalán).
Ezen a napon született:
Horányi Elek (Horányi Elek Nepomuk János Ferenc József, 1736-1809)
piarista pap, tanár, történettudós. 1762-ben a rend Kecskemétre küldte, itt írta meg „Oratio pro arte poetica” című munkáját, mely nagy elismerést szerzett neki. Nagy műve, a Memoria Hungarorum, 1775-1776-ban jelent meg, tiszteletükként több tudós társaság is tagjává fogadta. A mű folytatását (Nova Memoria) pénzhiány miatt nem sikerült befejeznie. Halála előtt még kiadta a a Magyar szent koronáról szóló értekezését.
Lukácsy Sándor (1835–1907)
író, színműíró, a budapesti Népszínház rendezője. 1851-ben Kolozsvárra ment és nagypénteken Kaczvinszky és Laczkóczy társulatához állt be. Itt és a vidéki színpadokon mint színész és rendező működött. 1876. március 1-től a pesti Népszínház főrendezője volt 22 évig. Színműírói pályája az 1860-as évek elején kezdődött; darabjai rövid időn belül nevesek és kapósak lettek a vidéken és a fővárosban; három-négy színműve is jelent meg évenként (A vén czigány, Ágnes asszony, A tükör).
Dimítriosz Vikélasz (1835-1908)
görög üzletember és író, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első elnöke 1894 és 1896 között. Németül és olaszul tanult, valamint vívott, lovagolt és evezett is, de a körülmények nem engedték meg neki, hogy ezeket később folytassa. Publikálni kezdett, először egy verses antológiát 1862-ben, majd számos cikket jelentetett londoni folyóiratokban. 1870-ben pedig iskolát alapított Angliában élő görög gyermekek számára. Összes munkájával – legyen az vitaanyag, politikai, újságírói, történelmi vagy irodalmi- két célja volt: emelni a közhangulatot és az intellektuális szintet hazájában, illetve hogy Görögország ismertségét elismerésre váltsa világszerte. Később ideje nagy részét az irodalomnak szentelhette. Pierre de Coubertin eredeti terveiben az szerepelt, hogy az első újkori olimpiát Párizsban rendezik meg 1900-ban, de Vikélasz meggyőzte őt, hogy az első olimpiát Athénban kell rendezni. Mivel a NOB akkori alkotmánya kimondta, hogy az lehet NOB elnök, aki a következő olimpiát rendező országból származik, így ő lett a NOB első elnöke.
John Barrymore (John Sidney Blyth, 1882–1942)
amerikai színész. Színészi karrierjét a színpadon kezdte, ahol legnagyobb sikereit Shakespeare darabokkal érte el. Filmes pályafutása 1912 körül indult, sikeres némafilmekben szerepelt. Mikor betörtek a hangosfilmek, színdarabokban edzett hangja új dimenziót nyitott számára a filmszakmában. A filmiparban betöltött szerepének köszönhetően csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en (Rómeó és Júlia, Grand Hotel, Dr. Jekyll és Mr. Hyde).
Koltay-Kastner Jenő (1892-1985)
irodalomtörténész, filológus, történész, az MTA tagja. A 20. századi magyar italianisztika jeles képviselője, az olasz–magyar irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolatok kiváló tudósa volt. Szintén jelentősek a két nép 19. századi diplomáciatörténetére, a Kossuth-emigrációra vonatkozó kutatásai. A nevéhez fűződik az első magyar–olasz, olasz–magyar nagyszótár összeállítása (A Karthausi helye a szentimentális regényirodalomban, A Jókai-kódex és az obszerváns kódexirodalom, Az olasz reneszánsz irodalomelmélete).
Blattner Géza (1893-1967)
festőművész, grafikus, bábművész. 1910-től 1914-ig Münchenben tanult, előbb festészetet Hollósy Simonnál, majd az ottani iparművészeti főiskolára járt. A háború alatt a németek elől Dél-Franciaországba menekült, és már út közben feleségével kettesben bábozott gyerekeknek. 1945 után már nem tudta társait újra összegyűjteni, egyre kevesebb bemutatója volt, mígnem 1958-ban végleg felhagyott a bábozással, és visszaért a festészethez.
Totò (Antonio Focas Flavio Angelo Ducas Comneno De Curtis di Bisanzio Gagliardi, 1898–1967)
olasz színész, költő, forgatókönyvíró. Gimnáziumban tanult, de soha nem érettségizett le. Anyja papnak szánta, de már fiatal korában jobban érdekelte a művészvilág, és elkezdett színészkedni, kezdetben családi előadásokon, majd külvárosi színpadokon. 1930-ban találkozott először a mozival. Aranykora 1947 és 1952 közé esik, mind a színházban, mind a mozikban (A monzai barát, San Gennaro kincse, Boszorkányok).
Osváth Júlia (1908–1994)
Kossuth-díjas opera-énekesnő (szoprán). A 20. század egyik legnagyobb magyar színpadi művésze. 1933-ban a Zeneakadémián egy tanév alatt elvégzett három évfolyamot és magánúton tanult tovább. Radnai Miklós meghallgatás alapján szerződtette 1934-ben az Operaházba. 1936-tól volt rendes tag 1966-os nyugdíjazásáig, de még három évig szerepelt. Az énekesi adottságok és színészi képességek ideálisan találkoztak benne, nagyszerűen ábrázolt hanggal is.
Grażyna Bacewicz (1909-1969)
lengyel hegedűművész, zeneszerző és pedagógus. Első hegedű és zongoraleckéit édesapjától kapta. Szólóhegedűsként már 1935-ben sikert aratott a varsói Henryk Wieniawski Nemzetközi Hegedűversenyen, ahol első díjas lett. 1936 és 1938 között a Varsói Lengyel Rádió zenekarának első hegedűse volt. Sok éven át neoklasszikus stílusban alkotott, hasonlóan a két háború közötti és a második világháború utáni időszak sok lengyel zeneszerzőjéhez, akik soha nem követték a szocialista realizmus iránymutatásait. Művészete később fokozatosan az erősebb kifejező erejű stílus irányában haladt előre (Három karikatúra, Itt az éjszaka, Bölcsődal).
Mikes György (George Mikes, 1912–1987)
magyar és angol író, újságíró, humorista. 1938-ban a Reggel és a 8 Órai Ujság Angliába kiküldött tudósítója lett. A Reggelnek 1940-ig dolgozott. Zsidó származása miatt jobbnak látta a nácizmus elől Angliában maradni, 1946-ban brit állampolgárrá lett. Magyarul és angolul írt. Több mint negyven könyvéből 35-ben mint humoristával találkozhatunk vele, a legjobbakat a háború utáni idők brit klasszikusai között tartják számon (Anglia papucsban, Egy híjján húsz, Hogyan legyünk szegények).
Fiedler Ferenc (François Fiedler, 1921–2001)
magyar származású francia lírai absztrakt festőművész, a második világháború utáni párizsi iskola tagja. Tízévesen pedig már a nagy reneszánsz mesterek műveit másolta. Korán felfigyeltek tehetségére, még gyerek volt, amikor megbízást kapott a kassai templom oltárának díszítésére. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanult, 1948-ban képzőművészeti ösztöndíjjal Párizsba utazott. Életpályája során számos egyéni és kollektív kiállítása volt Európa számos pontján, valamint az Egyesült Államokban. Művei a világ számos pontján megtalálhatóak.
Claire Bloom (1931)
brit színésznő. Mint hazája egyik legkiválóbb Shakespeare-színésznője emlékezetesen formálta meg a Lear királyban Cordelia alakját. Filmes hírnevét a Rivaldafényben alapozta meg, amelyben Charlie Chaplin választotta partneréül. Képességeit a magyar közönség is megcsodálhatta a III. Richárdban, ahol Laurence Olivier mellett ő személyesítette meg a tragikus sorsú Lady Annát. Az új angol színésznemzedék egyik legeredetibb, sokoldalú tehetsége. Az Anna Karenina tv-változatában a címszereplő volt.
Deseő Csaba (1939)
hegedű- és brácsaművész. 1961-ben szerzett diplomát. 1961-66-ig zeneiskolai tanár, 1967-től 1999-ig a Magyar Állami Hangversenyzenekar brácsa szólamának tagja volt. Jazz zenészként 1963-ban mutatkozott be első együttesével a budapesti Dália klubban. Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi jazzvilág olyan híres művészeivel is fellépett, mint Jean-Luc Ponty, John Lewis, Jiggs Whigham, Martin Drew, Dusko Gojkovic, Tony Lakatos, Szabó Gábor és Tommy Vig.
Oravecz Imre (1943)
Kossuth-díjas költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 1968-1973 között politikai okokból nem tudott elhelyezkedni tanárként, 1973-1974 között az Iowai Egyetemen tanult ösztöndíjjal. 1982-1994 között az Élet és Irodalom munkatársa. 1985-1986 között a Kaliforniai Egyetem Fulbright-vendégtanára volt. 1990-ben a miniszterelnöki tanácsadó testület tagja lett (Egy földterület növénytakarójának változása, Halászóember, Távozó fa).
Drozdik Orsolya (Orshi Drozdik, 1946)
Munkácsy Mihály-díjas grafikus. A Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékének habilitált egyetemi tanára, számos külföldi képzőművészeti intézmény vendégelőadója. Performanszokat, installációkat, fotókat, rajzokat, szobrokat, festményeket készít. Művészetének stílusát a konceptuális művészet, a posztkonceptuális művészet és a posztmodern művészeti irányzatokba sorolják (A történelmi seb, Sétáló agyak, A konceptuálistól a posztmodernig).
Koldus Nagy László (1947)
színész. Színészi tanulmányait az Állami Déryné Színház Stúdiójában végezte és 1967-től az Állami Déryné Színház illetve a Népszínház társulatának tagja volt. 1991-től szabadfoglalkozású színművész. 1974 óta Érden él, ahol megalapította az Érdi Alkotók, Művészetpártolók Egyesületét, amelynek keretében több színészfesztivált szervezett és rendezett a városban.
Nádasdy Ádám (1947)
Robert Graves-díjas nyelvész, költő, műfordító. Szakterülete az angol nyelvészet – különösen a hangtan –, illetve a nyelvtörténet és germanisztika, valamint a magyar hangtan. A kutatás és oktatás mellett a Magyar Narancs nyelvi ismeretterjesztő cikksorozatának, a Modern Talkingnak is szerzője.
Bérczes László (1951)
Jászai Mari-díjas rendező, tanár, szerkesztő, dramaturg, fesztiválszervező. Az Ördögkatlan Fesztivál társigazgatója. Rendszeresen publikál szakmai folyóiratokba, ahová elsősorban színházi kritikákat, esszéket, interjúkat ír, de több könyv is fűződik a nevéhez (A mezsgyén, A végnek végéig, Talált ember).
Richter József (1951)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas artistaművész, érdemes művész, a Magyar Nemzeti Cirkusz alapítója, 2012 és 2015 között a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója.
Balogh Bodor Attila (1954)
színész, rendező. 1972-től a Nemzeti Színház stúdiójában tanult, majd 1973-1974 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1974-1977 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1977-1982 között a Gyermekszínház tagja. 1982-től megszűnéséig a Rockszínházban dolgozott, majd azóta a Budapesti Operettszínház tagja. Zeneszerzéssel és rendezéssel is foglalkozik.
Chris Farley (Christopher Crosby „Chris” Farley, 1964-1997)
amerikai színész, komikus. a Wisconsin állambeli Madison szülötte, s a helyi egyetemen szerzett színház-kommunikáció szakos diplomát. Ezt követően előbb a környékbeli Ark Improvisational Theatre, majd a Second City Theatre társulatának tagjaként munkálkodott. Mozikarrierjét a Mike Myers és Dana Carvey által jelzett 1992-es Wayne világa című darabbal kezdte egy lelkes kidobóember szerepében, majd egy évvel később a Csúcsfejek című vígjátékban (Csúcsfejek, Tommy Boy, Beverly Hills-i nindzsa).
Orosz Anna (1967)
színésznő, szinkronszínésznő. 1989-től a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, 1992-től a Miskolci Nemzeti Színház, 1994-től a Szolnoki Szigligeti Színház tagja. Különleges és kifejezetten kellemes hangja miatt gyakran hívják szinkronizálni. Filmekben, sorozatokban, telenovellákban és animációs filmekben egyaránt szinkronizál.
Borbás Erika (1974)
színésznő. Színi tanulmányait Békéscsabán a Jókai Színház színiiskolájában végezte 1992 és 1996 között. 1996-tól egy évadot a debreceni Csokonai Nemzeti Színháznál töltött. 1997-től a Győri Nemzeti Színház tagja volt. 2000 és 2005 között a Musical Színház előadásain szerepelt. 2011-ben színésztrénerként és énektanárként is dolgozott. 2012-től ismét győri színésznő volt, 2013-tól a Budapest Voices énekegyüttes szoprán énekese volt, 2014-től szabadfoglalkozású színésznő.
Bársony Péter (1975)
Liszt Ferenc-díjas brácsaművész. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem brácsa szakán szerzett művészdiplomát 2000-ben, majd 2010-ben majd ugyanott zenei doktori fokozatot. A párizsi Conservatoire-ban Gérard Caussé növendéke volt. Szólistaként és kamarazenészként is rendszeresen koncertezik, számos versenygyőzelem és különdíj mellett nagy nemzetközi fesztiválokon is részt vett.
Yiruma (1978)
dél-koreai, nemzetközileg ismert zongorista és zeneszerző. 5 éves korában kezdett zongorát tanulni és 11 éves volt, mikor Londonba költözött avégett, hogy a Purcell Schoolban mélyítse el zenei tudását. Stílusát gyakran tévesen határozzák meg. Mivel művei népszerűek olyan hallgatók körében, akik nem jártasak a klasszikus komolyzenében, gyakran ezekhez hasonló stílusirányzatokhoz sorolják. Számos musical, film, színdarab zenéjét szerezte.
Varga Norbert (1985)
színész. 2013-ban diplomázott a Kaposvári Egyetemen színész szakán, 2013-tól a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja volt, ahol egyetemi gyakorlatát is töltötte.
Ezen a napon halt meg:
Georg Raphael Donner (1693-1741)
az európai barokk kor jeles osztrák szobrásza. Bár a húszas évek elejéről ismerjük Donner néhány munkáját, de művészi tevékenységét csak 1725-től lehet nyomon követni. Ekkortól dolgozott műhelyével a salzburgi Mirabell-kastély lépcsőházának plasztikai díszítésén. A salzburgi munkákkal párhuzamosan Donner egy Nepomuki Szent János-szobrot készített Linzben.
Gotthold Ephraim Lessing (1729-1781)
német drámaíró, kritikus, esztéta, dramaturg, a felvilágosodás szellemi életének kiemelkedő alakja, a modern színházi kritika megteremtője. Drámafelfogása a francia klasszicizmussal szemben Shakespeare darabjaira és dramaturgiájára hivatkozott. Nevéhez fűződik a modern bibliakritikai racionalizmus körüli vita kirobbantása is (A katona-szerentse, A szabadgondolkodó, Az efezuszi özvegy, Az utolsó ítélet).
Teleki József (1790-1855)
történetíró, jogász, Erdély kormányzója, az Akadémiai Könyvtár alapítója, a Magyar Tudományos Akadémia társalapítója és első elnöke 1830-tól 1855-ig. Fő műve a Hunyadiak kora Magyarországon, amelyet haláláig csak részben tudott megjelentetni, de jegyzeteiből később mások részben kiadták a hiányzó köteteket.
(Farkasházi) Fischer Mór (~ Móric, 1799–1880)
fazekasmester, porcelánfestő, porcelángyáros. 1840-től egyedüli tulajdonosa lett a herendi porcelánmanufaktúrának. Felépítette a gyár épületeit és beszerezte a gyártáshoz szükséges legfontosabb berendezéseket. Ekkor 54 porcelánfestőt, köztük számtalan külföldit alkalmaztak a művészi és üzleti siker érdekében.1851 és 1875 között a gyár egyértelműen sikeres fénykorát élte, melyet az 1851-es londoni Világkiállítás alapozott meg („Queen Victoria” kínai hatás alatt készült lepkés-virágos készlet).
Szelmár István (1820-1877)
magyarországi szlovén író. Róder Alajos Bibliai Történetek című könyvét vend nyelvre fordította le, hogy a gyerekek anyanyelvükön könnyebben tanulhassák a hittant. Ez a munkája jelentősnek számít, mert hasznos eszköz a szlovén nyelv megőrzésében, azonkívül Biblia-fordítás is.
Leopold Damrosch (1832-1885)
porosz karmester, a New York Symphony Society megalapítója, a Metropolitan Opera igazgatója, az amerikai zenei életben jelentős zenész dinasztia alapítója volt. Hegedűművészként kezdte zenei pályáját. 1871-ben egy a német zenét támogató amerikai társaság, az Arion Society felkérésére elhagyta a kontinenst és New Yorkba költözött.
Csillag István (Stern, 1881–1968)
szobrász- és éremművész. 1896–97-ben az Iparművészeti Iskolában tanult, tanulmányai befejeztével Telcs Ede műtermében dolgozott. Németországban járt hosszabb tanulmányúton. 1906-tól rendszeresen szerepelt hazai és külföldi kiállításokon. Több mint négyszáz érmet, illetve plakettet készített. Számos művét őrzik hazai és külföldi múzeumokban.
Duray Tibor (1912–1988)
Munkácsy-díjas festő, grafikus, éremművész. A művészpálya a család szűkös anyagi helyzete miatt nem jöhetett szóba, ezért műbútorasztalos-tanoncnak állt egy asztalos üzembe. 1935-ben beiratkozott a Marsovszky-féle szabadiskolába, az iskola egyik tanára Aba-Novák Vilmos volt. 1937-ben kétéves római ösztöndíjat nyert. Az Ernst Múzeumban 1939-ben nagy kiállítást rendeztek műveiből. Ekkoriban kezdte érdekelni a kisplasztika, remek és ígéretes érmeket mintázott. Ugyancsak ekkoriban foglalkozott az üvegfestészet kérdésével is. Műveit a Nemzeti Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és számos vidéki képtárban, múzeumban őrzik.
Pataky Jenő (1914-1996)
színész, érdemes művész. 1936-ban végzett a Színművészeti Akadémián. Pályafutását a Nemzeti Színháznál kezdte, de menyasszonyának zsidó származása miatt eltiltották a színpadtól. 1945-től 1948-ig újra a Nemzeti Színház tagja lehetett, azonban „B”-listázták és elbocsájtották állásából. 1951 és 1956 között a Petőfi Színház tagja volt. 1956-tól 1968-ig Párizsban az Éve da Paris-ban és a Nouvelle Éve-ben szerepelt. 1978-ban költözött haza Magyarországra (Egy csók és más semmi, Ideiglenes paradicsom, Találkozás Vénusszal).
George Gaynes (George Jongejans, 1917-2016)
finn származású amerikai színész. a Broadwayon lett híres, majd a Rendőrakadémia-sorozattal. Szerepelt az Aranyoskám című filmben is, valamint feleségével együtt a Punky Brewsterben is.
Nat King Cole (1919-1965)
amerikai jazz-zenész, énekes, zongorista. Zenészek családjában született. Tizenkét éves korától klasszikus zenét tanult. Zongorázni anyja tanította, aki a templomban orgonált. Első szerződését egy Broadway-színházhoz kapta. Ezután Los Angelesben klubokban zenélt. Huszonhárom éves korában triót alakított. Az 1940–50-es években volt a csúcson. Szívesen énekelt popszámokat is. Filmekben is szerepelt.
Bozó László (1927-2009)
Jászai Mari-díjas rendező, dramaturg, kiváló művész. 1952-1953 között a Színművészeti Főiskola diákja, 1953-tól a Magyar Rádió munkatársa volt. 1956-ig a Színházművészeti Főiskola tanára volt. 1995-től Kanadában élt (A nagy kombinátor, Sárga rózsa).
Harsányi Iván (Hirsch, 1930–2018)
történész, pedagógus, egyetemi tanár. 1990-től 10 évig a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának modern kori történelem tanszékén egyetemi tanár volt. 2000 óta emeritus professzor. Kutatási területe Spanyolország 19–20. századi történelme. A 20. századi spanyol-magyar kapcsolatok, a spanyol politikai rendszerek, szellemi és politikai áramlatok (A spanyol népfront, A Franco-diktatúra születése, Fölbolydult világ).
Raquel Welch (Jo Raquel Tejada, 1940-2023)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő, énekesnő, az 1960-as és 1970-es évek egyik legjelentősebb szexszimbóluma. A középiskola elvégzése után ösztöndíjjal felvételt nyert a San Diego State College-be, ahol színészi tanulmányokat folytatott. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A három testőr, avagy a királyné gyémántjai, Kerge város, Doktor Szöszi).
Csörsz István (1942–2018)
író. Majd harminc éven át próbálkozott az élet több területén: volt szakmunkás, matróz, műszerész, fénymásoló, fafaragó. 1967-től jelentek meg művei. 1971-től lett szabadfoglalkozású író. A beatnemzedék hiteles tolmácsolója, az új generáció bajainak kutatója (Sírig tartsd a pofád!, Vastövis, Vadfarkas).
