a papiruszportal.hu archívumából [2006]
Szerző: terminator
A White Star kiadó Víz alatti világ sorozatának magyar változatával Angelo Mojetta Földközi-tenger című kötete segítségével ismerkedtünk meg. Az Alexandra Kiadó sorozatának e darabja nagyszerű képekkel, ábrákkal, egy tudós közérthető magyarázataival, élvezetes stílusban tárja fel a Földközi-tenger múltját, kialakulását, felszínének és mélyének eddig nem ismert/látott vagy észre nem vett természeti kincseit.
Tengerre, magyar!
A felszólítás megfogadása ma legtöbbször földközi-tengeri utazást, nyaralást jelent. Ha vizes élményekre vágyunk, nem árt, ha tisztában vagyunk a különféle veszélyekkel.
- Ragadozók és egyéb állatfajták. Szirénektől és sellőktől (sajnos) nem kell tartanunk, de mindegyik tengerpartnak megvannak a maga kis élőlényei, s tönkre tudják tenni nyaralásunkat. A horvát tengerpart volt az úti célunk, s az egyik bevásárlóközpontban felvérteztük magunkat a tengeri sünik elleni lábbelivel, a kiírás szerint „tengerjáró süncipő”-vel.
- Tudatlanság. És az sem baj, ha van megfelelő kalauzunk. Mi Angelo Mojetta könyvét választottuk, és csaptuk a hónunk alá a literes Karlovacko és a napozópléd mellé – és nem bántuk meg.
Az istenek és emberek tengere
Mojetta – tengerbiológus búvároktató – történelmi háttérrel kezdi, s már az első fejezetekből kiderül, hogy az erő és a tudás vele van, mégpedig a kisujjában. Röpködnek az érdekes és meghökkentő adatok, és azok az információk is, melyeket ugyan (legalább) egyszer már megtanultunk, de nagy lukú volt a rosta:
– szabad szemmel három földrész figyelhető meg;
– a világon egyedi víz- és áramlástani jellemzők;
– két hosszanti oldalának legtávolabb pontjai sincsenek messzebb 400 kilométernél;
– legmélyebb pontja 5093 m, majdnem 4000 km széles, felszíne 3 millió km2, partvonala 22 500 km;
– mégis, a Föld teljes vízzel borított felszínének kevesebb mint 1 százalékát teszi ki.
A földtörténeti részből megtudhatjuk, hogy egy időben a kőzetlemezek elzárták a Földközi-tengert, s így apadó beltengerré, majd hamarosan sósivataggá alakult. Ezt a vízszintcsökkenést a part menti sziklákon is meg lehet figyelni. Itt-ott magyar vonatkozásokkal is találkozunk, például a Balaton is ekkor vált sós tóvá. Az is megdöbbentő, hogy a Gibraltári-szorosnál zajló folyamatos beáramlás során az Atlanti-óceánból másodpercenként 60–100 centiméteres sebességgel 36–38 ezer km3-nyi víz érkezik. A Balaton víztérfogata nincs 2 km3-nyi!
Egyedülálló az is, hogy télen a tenger nyugati vidékén a felszíntől a tengerfenékig mindenütt egyöntetűen 13 Celsius-fokos a víz, s ez az érték oceanográfiai standarddá is vált. A tengervizet okkal, ok nélkül megkóstolva keveselltük a mennyiséget: a könyv szerint egy liter jóféle tengervíz 35 g oldott sót tartalmaz. Akárhányszor kóstoltuk, mindig többnek tűnt!
Ennyit a fejtágító adatokból, a többit a kötetben ki-ki megtalálja.
Aki végigolvassa a könyvet, alapvető tudásra tehet szert a Földközi-tengerről, jól elkülönülő és egymásba érő vízszintes és függőleges részeiről, struktúráiról, a tengeráramlatokról. Az állat- és növényvilág harmóniájáról, a planktonról, a nektonokról és a benthoszról. Gyönyörű és érdekes, olykor ismeretterjesztő felvételek, ábrák láthatók váltakozva, egyértelmű képaláírásokkal (direkt nem másolunk belőlük).
Állat- és növényhatározás
Nagy erénye a sorozatnak a könyv végén lévő határozó (ha például a gyerek valami gyanúsat vél felfedezni a vízben, néhány lépésre a parttól, megnyugodhat, mert az csak tengeri uborka). Érdekes összevetni a könyvbeli, „természetes környezetében” készített fotót a határozóban lévő rajzzal és a pincér által elénk tálalt gasztronómiai kreációval. Mivel a pincérek nem tudnak vagy nem akarnak magyarul beszélni, angolul sem igen, kiderülhet, hogy mit rendeltünk: Octopusszal kell megküzdenünk késsel-villával, életre-halálra, vagy tintahallal? A határozó akkor is nagy segítségünkre van, ha későn érkezünk a halpiacra: már csak a vegyes halból maradt elfogadható áron, s így csupán a nyaralóban, halpucolás közben vesszük észre, hogy mit sóztak ránk: némelyiknek középen van a szeme (nem kék!), és őshüllőre emlékeztet.
A fordítás gördülékeny, nem érződik a szakszövegnél sem az erőlködés (szakmailag Németh Szabolcs tengerbiológus ellenőrizte); laikusként úgy vélem, érthető, olvasmányos művet kaptam – viszonylag olcsón. Egy nagy hiányossága azonban akad, a képen látható, tengerparton sétáló élőlényt a határozó segítségével sem sikerült azonosítani.
Ki veszélyezteti a tengert?
Brómtartalmú égésgátló szereket mutatott ki a WWF a Földközi-tengerben élő kardhalakból. Az olasz partok mentén kifogott állatokból vett mintákban olyan, a szervezetben felhalmozódó égésgátlókat találtak, melyeket korábban számítógépek, televíziók és kárpitok gyártásánál használtak. Nagy részük használatát ugyan már betiltották az EU-ban, de mégis kimutatható a jelenlétük a kardhalakban. www.wwf.hu
Búvárszemmel
A búvárok az első merülési élményeiket követően elsősorban azt a kérdést teszik fel, mit is láttak. Nos, erre is tudnak választ adni a kötetek, ugyanis valamennyi végén jól használható határozó van. A később felmerülő miértekre és hogyanokra viszont sokkal kevesebb magyar nyelvű forrásban lehet megkeresni a választ. Nos, a Víz alatti világ viszont elsősorban erre a területre koncentrál: közérthetően magyaráz és tanít, olyan mélységig, ami egy átlagbúvár számára ideális.
Angelo Mojetta: A Földközi-tenger
Víz alatti világ sorozat
Alexandra, Pécs, 2005
Fordította: Bank Szilvia
Felelős szerkesztő: Miskolczi Szilvia
Tördelés: Bocz József
Nyomás: Kína
Kartonált, 180x250x13 mm, 168 oldal
ISBN: 963 369 462 0
