a papiruszportal.hu archívumából [2005]
Szerző: Mika Róbert
Tavaly [2004 – a szerk.], a Budapesti Könyvvásáron mutatta be a Savaria University Press Kiadó Szigethy Gábor Reform KOR Társaink című tanulmánykötetét. Az akkor még megjelenésre váró könyvről Fűzfa Balázs és a szerző beszélt. Kiderült, hogy nem egy történelmi áttekintésről szól a kötet, hanem valami többről, olyan adalékokkal fűszerezve, ami némileg más szemszögből vizsgálja meg a magyar reformkor történéseit.
Fülszöveg
Korképek, arcképek, életképek: a reformkor irodalmi és mindennapi életének metszetei.
A korkép: mélyfúrás − egy-egy ponton megpróbáltam a gyökerekig hatolni. Miért került a ponyvaregények címlapjára Napóleon karikatúrája Magyarországon? Széchenyi István álmaiban hogyan tükröződik Machiavelli politikai realizmusa? Mit hoznak haza emlékeik puttonyában a Velence sikátoraiban bolyongó reformkori magyarok? Az arckép: tükör − a pillanatban sűrűsödő múlt, jelen, jövő. Az utazó Bölöni Farkas Sándor, aki látta Amerikát, s akit eltemetett Európa. Az álmodozó ifjú Kölcsey Antónia, aki észre sem vette, és beleszürkült a szürke hétköznapokba. A száműzött Batsányi, aki magyarul dobogó szívébe temette az osztrák időt. Az életkép: híradófilm-kísérlet a múlt feltámasztására. Egy széljegyzetelt ódon Csokonai-kötet titkai. A gyerekgyilkos divatorvos receptjei. Sobri Jóska londoni kalandozása. Reformkortársaink: elődeink, barátaink, sorstársaink. Korkép, arckép, életkép: ismerkedő sétautak a reformkori magyar múlt labirintusában.
A reformkorban számtalan dokumentum keletkezett, aminek egy részét csak részben sikerült feldolgoznia a történészeknek. A korról persze több tanulmány is született, de többségük vagy biográfia, vagy a hivatalos állásponthoz igazított írás. Nem könnyű eligazodni ebben a kusza korban, nehéz az összefüggéseket megtalálni, önálló véleményt alkotni, netán úgy ellentmondani a tények ismeretében, hogy közben az eddig kialakult, sokszor idealizált események továbbra is tiszteletet vívjanak ki, és a sérthetetlennek hitt nevek ne sározódjanak be ? mégis a valóságé legyen a fő szerep. Szigethy Gábor erre vállalkozott, és a kötet elolvasása után úgy gondolom, hogy sikerrel járt.
A szerző előszava
Kilencéves voltam, amikor édesanyám kezembe adta akkor már rég halott édesapám Petőfi-kötetét. Így kezdődött: gyerekfejjel szerettem bele a 19. század első felének történelmébe, irodalmába. Üstökösök kamaszkorom egén: Csokonai, Vörösmarty, Petőfi. S amikor érett fejjel tudomásul kellett vennem, hogy börtönlakó vagyok, s a Kárpát-medencében csak a szófogadó raboknak jár kedvezmény és előmenetel, rádöbbentem − életem keserédes pillanata −, hogy nem vagyok szófogadó. Lemondtam a kedvezményről s az előmenetelről. Állócsillagok férfikorom egén: Csokonai, Vörösmarty, Petőfi. Álmodni álmodhat magának a koldus is gazdag és boldog életet: elmerültem a magyar múltban. Ezeréves utazás: István király Intelmeitől Babits Mihály magyarság-jellemrajzáig olvasgattam éjszakánként a régi szövegeket, és elbújtam a reformkor mindennapi életében. Névtábla a Vörösmarty tér sarkán: Deák Ferenc utca. Én a Színház tér felől fordultam be a Nagy-híd utcába, ha az egyetemre igyekeztem, ahol évtizedekig meséltem a fiataloknak arról a korról, amikor hosszan és merészen álmodhattak maguknak a magyarok szép és virágzó és szabad jövőt. Meséltem és írtam: tanulmányt, esszét, korrajzot. Korképet, arcképet, életképet − a múltról a jelennek. Elpergett negyven év − az életem. Toronnyá nőttek a teleírt papírlapok az íróasztalomon: könyvvé gyúrtam a régi írásokat. Csak itt-ott javítgattam a régi szövegeken, csupán a stílust igazítottam meg, nem a gondolatot. (Az idézetek régi hangalakját is megőriztem: olvasás közben ízlelgessük a régi kor zamatát, ízét!) Gondolatok, idézetek, szóképek ismétlődnek a kötetben: mint a zenében a jellegzetes motívumok, amelyek a hallgatónak újra és újra emlékezetébe és lelkébe villantják a legfontosabbat, amiről a muzsikus úgy érezte, nem tud és nem akar hallgatni. Például: „Sokan azt gondolják: Magyarország − volt; én azt szeretem hinni: lesz”!? Egyetemi tanítványaimnak gyakorta idéztem Pilinszky János lelkemet átforrósító gondolatát: Egyetlen reményünk a múlt. Negyven évig bolyongtam a magyar múlt zegzugaiban. A könyv, amelyet most kezében tart az olvasó, e labirintusban bolyongásom története. Néha úgy éreztem: megtaláltam a kijáratot. De a múltat mindenkinek magának kell önmaga számára fölfedeznie. És a múlt kapuján nagyon sok zár van, s a nagyon sok zárat nagyon sok kulcs nyitja. Ez a könyv az én kulcsom. Reménykedem: másoknak is segít kitárni a múlt kapuját.
A kötet olvasásakor a fenti vallomás minden részletének kulcsszavai valós értelmet nyertek. Szigethy Gábor felkészültsége megkérdőjelezhetetlen. A kor olyan zugaiba vezet minket el remek, gördülékeny stílusával, aminek rejtelmeit az átlag olvasó még elképzelni sem tudja. Az előszóban említett mélyfúrás a kor „kőzetében” felszínre hozza az egymásra rakódott rétegeket, ahogyan azt József Attilától is olvashatjuk a hasáb fa vonatkozásában: determináltan. Például az egymásnak feszülő két gigantikus gondolkodó, Széchenyi és Kossuth vagy a magyar nyelvet féltő Decsy Sámuel és Báróczi Sándor szorgos pengeváltása tagadhatatlanul a magyar politika, gazdaság és kultúra értékeit szerette volna megőrizni vagy éppen megújítani, ugyan más módon, másként, de a magyarság érdekében.
Az 1800-as évek első felében rotyogott, forrt valami az ország bográcsában, hogy 1848-ban, a forradalom tüzében hamvadjon el és legyen „így jó, ha már jó nem lehet!”. Ebből az edényből merít Szigethy Gábor, kiemelve egy-egy falatot, megnézve, alaposan megvizsgálva és megízlelve, hogy utána megállapítsa, a részt az egész nélkül nemigen lehet értékelni, de megvizsgálni kell, mert csak így lehet teljes a kép.
Tartalom
Korkép
A védelmezett magyar nyelv védtelensége
Kacagtató (francia) forradalom a (magyar) színpadon
Ellenségünk, barátunk: Napóleon
Magyarom Velencében
Kazinczy és Széchenyi
Széchenyi és Machiavelli
Sajtószabadságról nézetei egy rabnak
Vahot Imre hírlapi perpatvarai
Az életképíró Nagy Ignác
Halottunk: Vörösmarty Mihály
Arckép
Az álmodozó ? Kármán József
A rab − Kazinczy Ferenc
A száműzött − Batsányi János
A férfi − Széchenyi István
Az utazó − Bölöni Farkas Sándor
A gondolkodó − Kölcsey Ferenc
A kisasszony − Kölcsey Antónia
A titoknok − Bártfay László
A mindenes − Fáy András
A báró − Eötvös József
Életkép
Széljegyzetelt Csokonai
Berzsenyi Dániel tekintetes úr Horatiust olvas
Biedermeier stafírung
Sobri Jóska Londonban
Gróf Széchenyi István hidat épít
A katasztrófa szemtanúi − Pest, 1838. március 13.
Gyermekhalál
Bordalok a reformkorban
Forradalom
Forradalom után
A kötet szorgos munkával készült, 1976-tól napjainkig bezárólag gyűjtötte, igazgatta, egészítette ki a szerző. A címek beszédesek, észrevehetők az átfedések, kapcsolatok, melyek soha nem kerülnek ellentmondásba a tanulmányokban. A Reform KOR Társaink olyan breviárium, ami nemcsak a reformkor szerelmeseinek szívét dobogtatja meg, hanem kiegészítője lehet az iskolai tananyagnak is. Ajánlom minden, hazánk történelmét szerető olvasónak.
