Névnapok: Timót, Balár, Bános, Bertram, Erik, Erika, Ferenc, Metella, Miléna, Oxána, Surány, Surd, Szaléz, Szalók, Szénia, Taddeus, Tádé, Timóteus, Timóteusz, Vera, Veron, Verona, Veronika, Veronka, Xénia
Események:
1940 – Bemutatják New Yorkban a John Ford által rendezett Érik a gyümölcs című filmet.
2012 – Sztankay István színművészt választják a Nemzet Színészévé, a 2011. decemberében elhunyt Garas Dezső helyére.
Megszületett Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais (1732-1799) francia író, színműíró.
Órásmester, de a muzsikáláshoz is kitűnően értett és ezzel bejutott a francia király udvarába, ahol utóbb XV. Lajos leányainak zenetanítója lett. Az udvarban szerzett befolyás és információk ügyes felhasználásával nemesi címet, befolyásos udvari hivatalokat és jelentékeny vagyont szerzett. Gyanús pénzügyi ügyletei miatt börtönbe zárták, s mikor kiszabadult, 1774-ben megírta híres emlékiratait. Vígjátékaival a műfaj megújítója, pergőbb cselekmény, élénkebb dialógusok, sziporkázó nyelv jellemzi műveit (Utazás Spanyolországba, A sevillai borbély, Figaro házassága).
Megszületett E. T. A. Hoffmann (Ernst Theodor Amadeus Hoffmann, 1776-1822) a német romantika egyik kiemelkedő írója, továbbá komponista, zenekritikus, karmester, jogász, grafikus és karikaturista volt.
Az Amadeus keresztnevet művészi eszményképe, Wolfgang Amadeus Mozart után vette fel. Rendkívül sokoldalú tehetség volt: elmés rajzoló, hivatott zeneszerző, gazdag képzelettel megáldott költő. Ha megkérdezték, elsőként zenésznek vallotta magát, aztán azt mondta, hogy tud rajzolni és ha kell festeni is, és csak harmadszorra említette meg azt, hogy ír is. Legkiválóbbak költői művei, melyek egyéniségének ellentétes fővonásait hatásosan visszatükröztetik: éles boncoló eszét, mely főleg szatírájában nyilvánul meg, és féktelen képzeletét, mely a világot egészen sajátszerű világításban látta, mely mindent szellemekkel és kísértetekkel népesített be és a leghétköznapibb dolgokat is kísértetiesen megeleveníteni és borzalmas szereplőkké átalakítani tudta. Ritka mesélő erejével elfogadhatóvá teszi a legképtelenebb fikciókat, melyeknek hatása alól az olvasó csak nagyon nehezen tud szabadulni (Az arany virágcserép, Diótörő, Az elvesztett tükörkép története).
Ezen a napon született:
Farinelli (Carlo Maria Broschi, 1705–1782)
olasz énekes, a kor legünnepeltebb kasztrált énekeseinek egyike.
Vaszilij Ivanovics Szurikov (1848–1916)
orosz realista festő, a Vándorkiállítók Társaságának tagja. A pétervári akadémián tanult. 1883-84-ben külföldi tanulmányutakat tett Ausztriába, Németországba, Francia- és Olaszországba. Jótékony hatással voltak rá a velencei festők művei. Vonzották az orosz nép történelmi eseményei. Szülőháza 1954 óta emlékmúzeum.
Edith Wharton (1862-1937)
Pulitzer-díjas amerikai regényíró, novellaíró és formatervező. Gyakran utazott Európába. Amerika kiváltságos rétegéről beavatottként szerzett tapasztalatait és briliáns, természetes humorát felhasználva írt társadalmi és pszichológiai betekintést adó, metsző humorú regényeket és novellákat.(Félálomban, Az ártatlanság kora, A szerelem nyara).
Beregi Oszkár (Berger, 1876–1965)
színész, rendező. A Tanácsköztársaság ideje alatt kulturális feladatokat látott el. Az Ébredő Magyarok Egyesülete támadást intézett ellene. Letiltották a színpadról, 1920-ban emigrálni kényszerült. 1930-ban visszatért Budapestre. Származása miatt 1939-től 1944-ig nem léphetett színpadra. 1945-ben a Nemzeti Színház szerződtette, Egészségi állapota, személyes tragédiái, a háborút követő nehézségek és egy sikertelen előadás arra késztették, hogy 1946-ban elhagyja Magyarországot (Mire megvénülünk, Az aranyműves, Rákóczi induló).
Vicki Baum (Hedwig Baum, 1888–1960)
osztrák író, forgatókönyvíró. Legismertebb műve az 1924-ben megjelent Menschen im Hotel (Grand Hotel). 1932-ben film, 1989-ben musical készült belőle (Hotel Sanghai, Szerelem és halál Báli szigetén, Dorisz Hart karrierje).
Mihail Romm (1901-1971)
szovjet-orosz filmrendező, forgatókönyvíró, pedagógus. Utolsó alkotói korszakának filmjei tették igazán híressé. Első önálló rendezése a Maupassant novellája alapján forgatott Gömböc, melynek forgatókönyvét is maga írta. Filmjeinek nagyobbik részét a kommunista ideológia, az aktuális politikai irányvonal, a rutinos megoldásokba merevedő, sematikus ábrázolás jellemzi. Saját háború után készített filmjeiről később maga is többször elítélően nyilatkozott. 1956 után pályáján 7 éves szünet következett, ezek az alkotói válság és a főiskolai tanítás évei voltak. Az önvizsgálat és a filmkészítés változó módszereinek tanulmányozása vezetett azután a 60 éves mester új, bár rövid alkotói korszakához, melynek eredménye két film lett (Egy év kilenc napja, Hétköznapi fasizmus).
Barsy Béla (1906-1968)
Kossuth-díjas színész. Pályáját 1928-ban Kolozsvárott kezdte. 1929-től statisztaként budapesti színházaknál dolgozott, később különböző vidéki társulatokkal járta az országot. 1948–49-ben a győri Kisfaludy Színháznak volt a művésze. 1949-től a szegedi, 1956 és 1966 között – nyugdíjba vonulásáig, a budapesti Nemzeti Színház tagja volt. 1952-től szerepelt filmekben is (Hannibál tanár úr, Két félidő a pokolban, Az aranyember).
Bródy Tamás (1913–1990)
Liszt Ferenc-díjas karmester, zeneszerző, érdemes művész. 1929 és 1933 között a Zeneakadémián tanult. 1935-ben a Budapesti Szimfonikus Zenekar vendégkarmestere lett. 1936 és 1941 között a Vígszínházban vezényelt. 1947–1973 között a Fővárosi Operettszínház karmestereként működött. Zeneszerzői munkásságának eredményei főként filmzenék, rádióoperettek és színpadi zenék.
Ernest Borgnine (Ermes Effron Borgnino, 1917-2012)
Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas amerikai színész. Látogatni kezdte a hartfordi Randall School drámaóráit. A képzés befejezése után az abingdoni Barter Theater társulatához csatlakozott; az itt töltött négy év alatt sokféle szerepet játszott el. 1951-ben megkapta első filmszerepét. Számtalan szerepet kapott szilárd és fajsúlyos karakterek megformálására a drámai alkotásoktól egészen a westernekig. 1955-ben megkapta a Marty címszerepét. Az érzékeny és félénk hentes, Marty Piletti megformálásáért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart (‘A piszkos tizenkettő, Poszeidon katasztrófa, Red).
Bárczy Kató (Radó, „Tinti”, 1922–1989)
színésznő. 1941–42-ben a Royal Revü Varietében, 1943-ban a Márkus Park Színházban, 1945-ben a Pódium Kabaréban és a Royal Revü Varietében játszott. 1949–50-ben a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1950-től 1956-ig a Madách Színház tagja volt. 1956–1975 között az USA-ban lakott, az 1970-es években hazaköltözött Magyarországra (Úrilány szobát keres, Háry János, A tanítónő).
Michel Serrault (1928-2007)
többszörös César-díjas francia színész, több mint 150 filmben játszott. 1946-ban debütált színpadon. Az 1950-es években kabarékat rendezett, és játszott is bennük. 1954-től szerepelt filmekben (Őrült nők ketrece, Belphégor, A pillangó).
Dési Ábel (Sárkány Szilveszter, 1929-2008)
a vajdasági magyar irodalom kiemelkedő képviselője, költő, prózaíró, kritikus és publicista. 1946-ban a Magyar Szó munkatársa lett, majd egy évvel később a Kultúrszövetségben látott el feladatokat, de még ugyanebben az évben Pesten nyomdászatot tanul. Évtizedekig szinte teljes magányban élt, közben szépirodalmi munkássága mellett elméleti és filozófiai kérdésekkel is behatóan foglalkozott. Ezeket a munkáit is figyelembe véve, sok művet hagyott hátra (A remény elve, Fáj az idő, Félelem és fájdalom).
Földi Teri (1934-2020)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1951-1955 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Friss diplomás színésznőként 1955-től a Győri Kisfaludy Színházhoz szerződött. 1958 és 1964 között a Szegedi Nemzeti Színház színművésze volt. 1964 óta a Vígszínház társulatának tagja volt, ahol 1989-ig játszott. 2000-2004 között az Aase-díj kuratóriumának tagja volt (Butaságom története, Bolondos vakáció, De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
Kovács Iby (1934)
színésznő, operett primadonna. 1950–1954 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Diplomaszerzése után a Fővárosi Operettszínház tagja lett. Vendégként játszott a Petőfi Színházban és a szolnoki Szigligeti Színházban is. 1985-től részt vett az Operettszínház külföldi turnéin. 1993-tól szabadfoglalkozású színművésznő.
Baranyi Ferenc (Francesco del Sarto, 1937)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító. 1954-től publikál. Verseit csaknem valamennyi európai nyelvre lefordították, folyóiratokban, antológiákban jelentek meg, néhol önálló kötetekben is. 1963–68 között az Egyetemi Lapok munkatársaként működött. A Magyar Írók Szövetségének 1963-tól 2006-ig volt tagja. 1968–69-ben az Ifjúsági Magazinnál főszerkesztő-helyettesként dolgozott. 1969–1972 között a Magyar Ifjúság irodalmi rovatát vezette. Jelenleg is tagja a Magyar Zeneszerzők Szövetségének (Villámok balladája, Opera-b-c, Alkonyati zsoltár).
Gallay Judit (1939)
Jászai Mari-díjas színésznő, operetténekes (szoprán). Debrecenben a Csokonai Színházban kezdte pályáját, az operatársulat vezető szopránénekesnőjeként. Átszerződött és 1986-ig, közel húsz évig a Fővárosi Operettszínház művésznője volt. Többször vendégszerepelt külföldön.
Neil Diamond (1941)
amerikai énekes-dalszerző, zenész és színész. 1984-ben beiktatták a Songwriters Hall of Fame-be, 2011-ben pedig a Rock and Roll Hall of Fame-be. 2000-ben megkapta a Sammy Cahn Lifetime Achievement Award életműdíjat, 2018-ban pedig a Grammy Lifetime Achievement Award életműdíjat.
Sharon Tate (Sharon Marie Tate, 1943-1969)
amerikai modell és Golden Globe-díjas színésznő. Az 1960-as évek legígéretesebb fiatal színésznői közé tartozott. 1968-ban feleségül ment Roman Polański lengyel származású filmrendezőhöz. A következő évben még filmszerepet vállalt Olaszországban, majd visszatért az Egyesült Államokba, hogy hazájában szülje meg a gyermekét. Nyolc és fél hónapos terhes volt, amikor négy másik személlyel együtt különösen brutális módon meggyilkolták az otthonában (Az ördög szeme, Vámpírok bálja, Babák völgye).
Klaus Nomi (1944-1983)
német zeneszerző, kontratenor énekes, jellemző volt a bizarr külső megjelenése és előadásmódja. Az 1960-as években jegyszedőként dolgozott a Nyugat-Berlinben található, Berlini Német Operában. Előadások után énekelt a személyzetnek. 1972-ben New Yorkba költözött. A 70-es években megismerkedett David Bowie-val, aki elintézte, hogy Nomi felléphessen 1979-ben a Saturday Night Live-ban. Rengeteg sminket használt, furcsa ruházatot vett fel fellépései során. Dalai szintén szokatlan stílusjegyekkel operáltak. Klasszikus opera előadásokhoz hasonló zenét szintetizátorok kísérték.
Michael Ontkean (1946)
kanadai színész. Számos filmben és tv-sorozatban szerepelt, egyik legismertebb alakítása David Lynch kultikus sorozatában, a Twin Peaks-ben megformált Truman Sheriff volt (Vagyok, aki vagyok; Búcsúblues; Utódok).
John Belushi (1949-1982)
amerikai komikus, színész, énekes, a Blues Brothers című film egyik főszereplője. Leginkább a hangos személyiségéről és hatalmas energiájáról volt híres. Karrierje során mély művészi és személyi kapcsolata volt barátjával és kollégájával, Dan Aykroyddal, akivel először a Second City Comedy nevű chicagói kabarétársulatnál találkoztak. Posztumusz csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en (Party zóna, Meztelenek és bolondok, Amerikai románc).
Daniel Auteuil (1950)
BAFTA-díjas francia színész. A nyolcvanas évek elején debütált, és hamar felfigyeltek tehetségére, így sorra kapta a főszerepeket. 1986-ban a Paradicsom… című film mellékszerepéért elnyerte a brit Oscarnak is nevezett BAFTA-díjat. 1993-ban az Európai Filmakadémia a legjobb férfi színésznek járó díjjal jutalmazta a Dermedt szív című filmben nyújtott alakításáért. 1996-ban a cannes-i fesztiválon is megjelent, mi több a zsűri abban az évben a legjobb színésznek választotta az És a nyolcadik napon… francia film főszerepérét.
Szenthelyi Miklós (1951)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, zenepedagógus. A Fővárosi Zeneiskolában folytatott alapszintű tanulmányai után, 1964 és 1968 között Lányi Margitnál tanult hegedűt a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. 1968-ban került be a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. A koncertéletbe való bekapcsolódását segítette az Országos Filharmónia, amelynek 1974-ben lett a szólistája. Játékáról számos hangfelvétel készült, felvette például Bach összes szóló hegedűre írt szonátáját és partitáját.
Tomáš Durdík (1951-2012)
Europa Nostra-díjas cseh régészprofesszor, kasztellológus, a középkori csehországi várépítészet kutatásával és védelmével, mint nemzeti kulturális örökséggel foglalkozott
Csengey Dénes (1953-1991)
író, költő, politikus. 1977–83-ban elvégezte a Debreceni Egyetem magyar–történelem szakát, 1978-tól publikált. 1983-tól szabadfoglalkozású író lett. A népi ellenzék tagjaként részt vett az 1985-ös monori találkozón, majd az 1987-es lakiteleki találkozón. 1989. március 15-én a Magyar Televízió székháza előtt tartott szónoklatot a szabad sajtó mellett (Mélyrepülés, A kétségbeesés méltósága, Mezítlábas szabadság).
Lencsés Ida (1957)
Ferenczy Noémi-díjas kárpitművész. A Magyar Kárpitművészek Egyesületének alapító tagja, elnöke, majd alelnöke. 1978-1983 között a Magyar Iparművészeti Főiskola hallgatója, 1983-ban diplomázott.
Petridisz Hrisztosz (1960)
görög származású magyar színész, táncos. Pályáját táncosként kezdte, 1974-1981 között amatőr, majd ezután egy évig hivatásos néptáncos volt. 1982-ben csatlakozott a Rock Színház társulatához. 1995-től a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 2008-tól a Budapesti Operettszínház művésze. A televízióban és mozifilmekben is egyaránt szerepel, szinkronszínészként is gyakran foglalkoztatják (Gyilkosok, Állítsátok meg Terézanyut!, Adás).
Nastassja Kinski (1961)
Golden Globe-díjas német színésznő. Amerikában az 1979-ben készült Polanski-film, az Egy tiszta nő révén ismerték meg, igaz, elsősorban a film erotikus jelenetei azok, amik a generáció férfi tagjainak álmodozásában előbukkantak később. A brit Tony Richardson filmjében, a Hotel New Hampshire-ben – ahol egy medvebőrbe bújva játszott – bizonyította be rátermettségét színművészként is. Később Wenders foglalkoztatta a 80-as évek szexszimbólumává vált színésznőt (Amerika fegyverben, A múlt árnyai, Veszedelmes viszonyok).
Prókai Annamária (1963-2000)
színésznő, szinkronszínész. 1973-tól növendéke volt az Állami Balettintézetnek, de abbahagyta tanulmányait és 1978-tól az Állami Artistaképző Iskola akrobatikus dzsesszbalett szakát végezett. 1981-től 1987-ig volt a Rock Színház tagja, majd felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1989-től 1991-ig a Vígszínház, 1991-től 1993-ig a Budapesti Kamaraszínház tagja. 1994-től 1998-ig játszott az Új Színháznál, majd haláláig szabadfoglalkozású színész volt (Mami blú, Esti Kornél csodálatos utazása, Gengszterfilm).
Frenkó Zsolt (1964)
színész, rendező, író. A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen szerezte művelődésszervezői diplomáját. 1983-tól a Magyar Televízió Drámai osztályának külsős munkatársa lett. 1992-től a békéscsabai Jókai Színház dramaturgja. 1996-tól 2000-ig a tatabányai Jászai Mari Színház tagja volt. 2001-től az IBS produkcióiban, 2013-től a Pinceszínházban dolgozott rendezőként. Színészi és rendezői munkái mellett írással, fordítással, darabok átdolgozásával is foglalkozik.
Matthew Lillard (1970)
amerikai színész, filmrendező és filmproducer. A kaliforniai Pasadenában az Amerikai Színművészeti Akadémiára és a Circle in the Square Színházi Iskolába (New York) járt. Legismertebb szereplései a Sikoly című horrorfilmben, valamint a Scooby-Doo élőszereplős mozifilmekben voltak.
Szarvas Attila (1975)
színész. 1997 és 2000 között a Gór Nagy Mária Színitanodában végezte tanulmányait. A Gyöngyösi Tamás által vezetett mozgásszínház tagja is volt. 2001-től 2009-ig a kecskeméti Katona József Színházban játszott. 2009-től az Újszínház tagja.
Kovács Krisztián (1978)
színész. 1994 és 1996 között a Csabai Színistúdió, 1996-1997-ben a Békés Megyei Jókai Színház művésze volt. 1997 és 2001 között egyike volt a frissen alakult Bárka Színház első ösztöndíjas segédszínészeinek. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2005-ben diplomázott.
Ezen a napon halt meg:
Ján Kollár (1793-1852)
cseh nyelven író szlovák származású evangélikus lelkész, költő, esztéta, népdalgyűjtő, „nemzetébresztő”, a pánszláv testvériség ideológusa (A tótok jó tulajdonságairól, Olvasókönyv szláv városi és falusi iskolák számára, Hitmagyarázat leánykák számára).
Aron Pumnul (1818-1866)
román nyelvész. A bukovinai román nemzeti mozgalom felélesztője. Ő vezette be Bukovinában a latin betűs írást. Kezdetben a latinista iskola híve volt, később azonban az eszményi nyelvállapotot a parasztság által beszélt román nyelvben találta meg. Küzdött a neologizmusok bevezetése ellen. Bem seregének bevonulása után a magyar hatóságok elfogták. Halálra ítélték, de sikerült megszöknie.
Sir Winston Churchill (Winston Leonard Spencer Churchill, 1874–1965)
brit államférfi, Nobel-díjas író, festő. Kiemelkedő képességű államférfi, szónok és stratéga, a brit hadsereg tisztje. Élete egyedülálló számú és mélységű kutatás tárgya a brit és világtörténelemben betöltött szerepe miatt. Igen termékeny festő volt, több mint 750 képet alkotott. Rendkívül termékeny író, politikai tárgyú művei mellett számos történelmi témájú írást is megjelentetett. Nem volt azonban képzett történész, ezért művei sok tekintetben hiányosságokat mutatnak. A történelmi tárgyú írásait irodalmi Nobel-díjjal ismerték el (Nyugati szemmel, A második világháború, Sohase engedjetek!).
Amedeo Modigliani (1884-1920)
olasz festő és szobrász. A 20. századi avantgárd jellegzetes képviselője, a párizsi iskola tagja. 1898-ban kezdte művészeti tanulmányait, Firenzébe utazott 1902-ben. 1906-ban Párizsban, a Montmartre-on bérelt lakást és az ifjú párizsi művészek bohém életét élte. Betagozódott a párizsi iskolába, azon ott élő külföldi művészek egyik fő alakjává vált, akik ismertségre a francia fővárosban akartak szert tenni, de soha nem váltak igazi franciákká (Kis tájkép, Kariatida, Akt korall nyaklánccal).
Bokros Birman Dezső (1889–1965)
Kossuth-díjas szobrász- és festőművész, grafikus, illusztrátor, a Képzőművészek Szövetségének alelnöke, érdemes művész. Ízlés- és formavilágát az egyiptomi, a görög, a reneszánsz szobrászat és saját korának stílusirányzatai alakították. A 20. század első felének egyik legkiválóbb magyar akt- és portrészobrásza. Sokan elsősorban a hazai kubizmus plasztikai képviselőjének tartják (Alvó lány, Ölelkezők, Halászfiú).
Selmeczi Mihály (1898-1966)
színész, érdemes művész. Pályáját 1918-ban Aradon kezdte, 1928 és 1931 között Kolozsváron szerepelt. A II. világháborúban hadifogságba került, majd 1948–tól haláláig a debreceni Csokonai Színház társulatának tagja volt. Alkatának és habitusának köszönhetően leginkább vígjátékok, operettek és prózai művek karakter- és epizódfiguráit alakította nagy sikerrel. Színészi munkája mellett rendezéssel is foglalkozott.
George Cukor (1899-1983)
magyar származású amerikai filmrendező. Színházi segédrendezőként kezdett el dolgozni, majd az 1920-as évektől kezdődően rendező lett a Broadway-on. A hangosfilm megjelenésével Hollywoodba ment. 1929-ben a Paramount Picturesnél dolgozott, mint dialógrendező, de hamarosan rendezővé lépett elő. Előszeretettel filmesített meg színdarabokat. A Broadway-on megtanulta becsülni a sztárok munkáját, így hatékonyan tudott együtt dolgozni velük. Későbbiekben, a stúdiórendszer felbomlása kedvezőtlenül érintették, Gene Allen művészeti rendezővel saját produkciós vállalatot alapított 1963-ban, azonban jelentősebb sikereket nem tudtak elérni (Rómeó és Júlia, Gázláng, My Fair Lady).
Környey Paula (1899-1996)
színésznő, költő, esszéista, író. 1918-ban Medgyaszay Vilma színházában lépett színpadra. Ezután 1919-ben a Madách Színház tagja lett, majd Beöthy László 1920-ban a Magyar Színházhoz szerződtette. Innen 1921-ben a Nemzeti Színház kötelékébe lépett, ahol 1938-ig játszott. Ekkor a Vígszínháztól kapott ajánlatott, de úgy döntött, hogy visszavonul a színpadtól. Főleg fiatal hősnőket formált meg. A rádióban is gyakran szerepelt. Aktív korában írt színdarabjait bemutatták a Vígszínházban. Versei rendszeresen megjelentek az újságok és folyóiratok hasábjain.
Kurzmayer Károly (Karl Kurzmayer, 1901-1972)
osztrák operatőr, rendező. Az első világháború alatt, mint fényképész kitanulta az operatőr szakmát. 1933-ban forgatta első játékfilmjét, 1936-ban a Magyar Filmiroda Magyarországra hívta. Így kerül három évre Budapestre és fényképez több, mint egy tucat nagy sikerű vígjátékot a kor legnagyobb sztárjaival (Úrilány szobát keres, Maga lesz a férjem, János vitéz).
L. Ron Hubbard (Lafayette Ronald Hubbard, 1911-1986)
amerikai sci-fi-író és a szcientológia egyház alapítója. Regényírói karrierjének felépítése után kifejlesztette a Dianetika önfejlesztő rendszert, amely könyv formában legelőször 1950 májusában jelent meg az USA-ban. 1952-ben megalapította a Szcientológiát, amely irányítása alatt nemzetközi szervezetté nőtt. 1965-ben Ausztrália visszavonta a Szcientológia vallásos státuszát, és Franciaországban egy bíróság csalásért ítélte el Hubbardot távollétében (Rettegés, Végső elsötétítés, Szcientológia).
Nagy Géza (1914-1981)
művelődésszervező, műfordító. 1931 és 1936 között a kolozsvári tudományegyetem hallgatója volt, nyelvészet és filozófia szakon, fő tantárgyként a magyar nyelv és irodalmi szakon, de mellékszakként a román és német nyelvet és irodalmat is hallgatta. A II. világháború befejeződése után ő is kivette részét a romániai magyar iskolai oktatás megszervezéséből. Többször kényszermunkára vitték vagy börtönbüntetésre ítélték, mert nem jelentett. Tanárként tankönyveket írt a magyar nyelvű középiskolák számára. Álnéven tanulmányai, cikkei folyóiratokban, napilapokban jelentek meg.
Soós Lajos (Sabján, 1918-2013)
Jászai Mari-díjas színész. Színművészeti Akadémiát végzett. 1942-től tagja volt a Madách Színháznak. 1943-ban a Majális című film egyik főszerepét, Juhász Istvánt alakította, de később is sokat filmezett. A háború után 1949-től a Magyar Színházban és a Pesti Színház-ban kezdte pályáját. 1950-től az Ifjúsági Színházban játszott, 1957-től a József Attila Színház tagja volt. 1984-től a Népszínház, Józsefvárosi Színház illetve a jogutód Budapesti Kamaraszínház művésze (Föltámadott a tenger, Sári bíró, Le a cipővel!).
Pankotay István (1920-1992)
színész, színigazgató, a Móricz Zsigmond Színház örökös tagja. Az 1950-es években a nyíregyházi Móricz Művelődési Ház, majd a Móricz Zsigmond Színház igazgatója volt. Előadóművészként is nagy népszerűségnek örvendett: gyönyörű baritonjával, jellegzetes, ízes beszédével sok barátot szerzett a művészeteknek a megyében és országszerte egyaránt.
Palánkay Klára (1921–2007)
Bartók–Pásztory-díjas opera-énekesnő (mezzoszoprán), érdemes művész. A Zeneakadémián 1938 és 1944 között tanult, befejezése után azonnal szerződtette az Operaház. A társulatnak 1970-ig volt tagja, egyben kiemelkedő mezzoszoprán énekese. 1990-től az intézmény örökös tagja volt. Hangjának drámai ereje különleges színészi temperamentummal párosult. Számos európai nagyváros operaszínpadán fellépett.
Zentai Anna (1924-2017)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Miután elvégezte a Színiakadémiát 1942 és 1946 között, a Szegedi Nemzeti Színházhoz került. Itt 1946 és 1950 között egyaránt játszott prózai szerepeket, operettet, valamint operát. 1950–1979 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt, később szabadfoglalkozású művésznőként dolgozott. Mozgékony, derűs figurák megformálója, melyeket sugárzó derűvel alakított. Természetes színészi képességinek köszönhetően magával ragadó lendülettel és egészséges humorral aratott nagy sikert.
Csetri Elek (1924-2010)
erdélyi magyar történész, az MTA külső tagja. Levéltári, kézirattári és könyvtári kutatásainak tárgya Erdély 17–19. századi története, az erdélyi magyar tudománytörténet, de foglalkozott gazdaságtörténeti kérdésekkel (Kőrösi Csoma Sándor indulása, A köz hasznára – Az ég kegyelmével, Európa és Erdély).
Hajdú Endre (1925-1982)
Jászai Mari-díjas színész. 1954-ben kapta meg diplomáját a Színművészeti Főiskolán és az Állami Déryné Színháznál kezdte a színész mesterséget. 1978-tól haláláig a Népszínház társulatának volt tagja. Kiváló karakter- és jellemábrázoló színész volt (Fekete gyémántok, Forró mezők, Ideiglenes paradicsom).
Rákosi Mária (1927-1981)
színésznő. 1943-1947 között a Színművészeti Főiskola hallgatója volt. 1947-1949 között a Nemzeti Színház, 1949-1951 között a Belvárosi Színház, 1951-1960 között az Ifjúsági Színház (később Petőfi és Jókai Színház) tagja volt. 1960-tól haláig a Madách Színház színésznője volt (Állami áruház, Ház a sziklák alatt, A tanú).
Bajor Andor (1927–1991)
romániai magyar író, költő, humorista. Lírikusként indult, szatirikus és humoros versei Anavi Ádámmal és Bodor Pállal közös kötetben jelentek meg. Sajátos műfaját, a humoreszk eszközeivel megmódolt novellát fokozatosan alakította ki (Kerek perec, Részleges vízözön, Füstöl az acélkalapács).
Kabdebó Lóránt (1936–2022)
József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár. Számos önálló kötet és monográfia szerzője, Szabó Lőrinc-életműkiadások gondozója, a Pécsi és a Miskolci Egyetem tudományszervező egyénisége. Miskolc díszpolgára. 1993 és 1998 között az Irodalomtörténet főszerkesztője volt. A Digitális Irodalmi Akadémia Szabó Magda-szakértője (Szabó Lőrinc lázadó évtizede, A Holocaust a művészetekben, Öntörvényűen).
James Farentino (1938–2012)
Golden Globe-díjas amerikai színész, 100-nál több film és tévésorozat közreműködője. A New York-i American Academy of Dramatic Art színiakadémiára járt. Az 1950-es években színpadokon dolgozott. 180 cm magas termetével, karakteres mediterrán arcvonásaival és férfias orgánumával keresett színésszé vált, gyorsan kapta a kisebb-nagyobb filmszerepeket (Végső visszaszámlálás, Kék villám, Golyóálló).
Kristó Gyula (1939-2004)
történész, középkorász, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. Kutatási területe a középkori magyar történelem és a történelem segédtudományai voltak. A kárpát-medencei magyarság kutatása érdekében rövidebb ideig tartó tanulmányutakat tett a szomszédos országokba, Romániába nem sokáig utazhatott, persona non grata-nak nyilvánították, mivel kutatásainak eredményei nem egyeztek a hivatalos romániai történészek nézeteivel. Többekkel lefordította magyar nyelvre Szent István király intelmeit és törvényeit, mely nemcsak az egyháztörténészek, hanem a jogászok körében is nagy sikert aratott (Az Aranybullák évszázada, A vármegyék kialakulása Magyarországon, Háborúk és hadviselés az Árpádok korában).
Kiss Zoltán László (1949-2014)
festőművész, rajztanár. 1969 és 1975 között elvégezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. 1996–2011-ig a Szentendrei Művésztelepen, 2003–2006 között a Szolnoki Művésztelepen dolgozott. 2007-től 2011-ig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója. 2013-ban a Magyar Festészet Napja Alapítvány kuratóriumának elnöke (Tanya Kecskemét mellett, Parasztudvar, Tájkép).
Szekendy Tamás (1961-2014)
zongora-, orgona- és csembalóművész. Kilencéves korában kezdett zongorázni. A soproni Szent Mihály-templom orgonistája 13 éves kora óta. 1985-ben a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban zongoraművészi diplomát kapott. A Capella Savaria Régizene Együttes csembalistája volt, a barokk zenét játszó Trio Antiqua tagjaként rendszeresen koncertezett világszerte. A koncertezés mellett a győri és a szombathelyi zeneművészeti szakközépiskolában tanított.
Chris Penn (Christopher Shannon „Chris” Penn, 1965-2006)
amerikai színész. Szakmai hírnevét olyan filmekkel alapozta meg, mint a Gumiláb, a Kutyaszorítóban, a Tiszta románc, A temetés, a Csúcsformában vagy a Corky Romano, a kezes farkas. Tizenkét évesen kezdett színészetet tanulni, első filmes szerepét 1979-ben kapta a Charlie and the Talking Buzzard című filmben.
