Névnapok: Gyöngyvér, Anasztáz, Apollinár, Apollinária, Erhard, Ince, Jukundusz, Jutas, Jutocsa, Kövecs, Polina, Polla, Szevér, Szeverin, Szeverina, Szörénd, Szörény, Tácia, Tas, Virág, Zerénd, Zerind
Események:
1735 – George Frideric Händel Ariodantéjának premierje a Királyi Operaházban (Royal Opera House/Covent Garden).
1812 – A velencei Teatro Moseban bemutatták Gioachino Rossini egyfelvonásos operáját a Szerencsés tévedést. ––> Szerencsés tévedés
Meghalt Giotto di Bondone (1267?-1337) firenzei festő, építész, szobrász, a korai reneszánsz, a trecento művészetének első jelentős alakja.
Abban az időben élt és dolgozott, amikor az emberek gondolatai és képességei felszabadultak a középkori korlátok alól. Nagyrészt a hagyományos vallásos témákat dolgozta fel műveiben, de ezeknek a témáknak földi, telivér életet és erőt adott. 1301-ben házat vett Firenzében, majd Riminibe utazott, és a ferencesek templomában egy falképet festett, amely azóta elpusztult. Ezután Padovába érkezett, ahol körülbelül 1305-ben és 1306-ban egy rendkívüli freskósorozatot festett az Aréna-, vagy más néven a Scrovegni-kápolnában. Ezt a művét tartják a művészettörténészek Giotto főművének. A kora más művészeihez hasonlóan Giottónak is hiányzott anatómiai és műszaki tudása, mindaz, amit a későbbi festők megtanultak. De olyasmit birtokolt, amely jelentősen többet ért az őt követő művészek műszaki készségénél: nála az emberi érzelmek megragadásának és az élet jelentőségének sokkal nagyobb szerepe volt. Erre összpontosítva hozta létre lenyűgöző képeit olyan emberekről, akiket elfogott a kétség, válságban vannak és önvizsgálatra, döntésre kényszerülnek. A modern művészek gyakran keresnek ihletet Giottónál, mert művészetében az emberi lélek olyan megközelítését találják, amely minden korban érvényes (Szent Ferenc prédikál a madaraknak; Pünkösd; A Campanile di Giotto, a firenzei dóm harangtornya).
Meghalt Arcangelo Corelli (1653-1713) olasz barokk zeneszerző, hegedűművész, zeneszerzői munkásságának a középpontjában is a hegedű állt, ezen a téren munkássága korszakos jelentőségű, ő a concerto grosso műfajának a megteremtője.
Jelentős zeneszerző, életéről mégis keveset tudunk. Tizenhárom évesen Bolognába utazott, ahol Giovanni Benvenuti tanította hegedűre. Négyévi tanulás után felvették a város Accademia Filarmonica zenekarába. Növekvő hírneve révén több városban is megfordult, így lett fokozatosan Itália vezető hegedűse. 1670-ben elhagyta Bolognát, Rómába ment, ahol zeneszerzést tanult. Corelli hegedűs volt – a hangszer pedagógiáját igen magas fokra fejlesztette -, ezért zeneszerzői munkásságának a középpontjában is a hegedű áll. Ezen a téren munkássága korszakos jelentőségű. Munkáit Händel és Bach is ismerte. Georg Muffat szerint Corelli volt a concerto grosso műfajának a megteremtője. A kamarazene terén a sonata da chiesa és a sonata da camera műfajait művelte, főleg triószonáták formájában. Több híressé vált tanítványa is volt (Karácsonyi concerto, Triószonáta, Őrület).
Megszületett Wass Albert (1908-1998) erdélyi magyar író, költő.
A magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alakja; a hivatalos irodalomtörténet mintha tudomást se venne róla, miközben mások a legnagyobbak között emlegetik. Masszív, politikai felhangoktól sem mentes kultusz alakult ki körülötte mind Erdélyben, mind Magyarországon. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amelyben több generáción keresztül tekinti át a magyar történelmet, 1050-től egészen a jelenkorig, a saját, ősi nemzetségének történetén keresztül. Wass Albert 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceaușescu zsarnoksága éveiben Romániában betiltották a könyveit. Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. Műveit itthon csak a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban szinte ismeretlen volt (A farkasverem, Adjátok vissza a hegyeimet!, Tizenhárom almafa).
Megszületett Elvis Presley (1935–1977) amerikai énekes, zenész és színész.
Mint kulturális ikon, Elvis, a Rock ‘n’ Roll királya, akit gyakran csak a Királynak neveznek. A világ egyik leghíresebb énekese mind a mai napig. Tizennégyszer jelölték Grammy-díjra, ebből hármat meg is nyert. Emellett 1971-ben a Grammy Életműdíját is neki ítélték. Karrierje 1954-ben kezdődött, amikor a Sun Recordsszal dolgozott. Ő volt a rockabilly egyik legelső énekese, mely a gyors tempójú country, és a rhythm and blues keveréke. 1973-ban az ő koncertjét közvetítették először műholdon keresztül. emezei milliós példányszámban keltek el, halála utáni két évben több kelt el, mint egész életében összesen. Jelenleg az eladott lemezek tekintetében a Beatles mögött a második, illetve a legsikeresebb szólóénekes, több mint egymilliárd eladott lemezzel. Fekete öves karatemester volt, a színpadon nem egyszer mutatott be látványos karatemozdulatokat. (Börtönrock ,Love Me Tender, My Way).
Ezen a napon született:
Baltasar Gracián (Baltasar Gracián y Morales, 1601-1658)
spanyol barokk prózaíró. Előbb Toledóban, majd a zaragozai jezsuita kollégiumban tanult teológiát. 1635. július 25-én tett fogadalmat, ettől kezdve a jezsuita rend tagja (Bölts, és figyelmetes udvari ember; Az életbölcsesség kézikönyve; A Hős).
Elisabetta Sirani (1638–1665)
olasz barokk festő és nyomdász, aki megmagyarázatlan körülmények között hunyt el 27 éves korában. A modern kori Bologna úttörő festőnője volt, aki akadémiát alapított női művészek számára. Apja műtermében tanult festészetet. Egyes kutatók szerint Sirani művészi hírneve hamarosan felülmúlta apjáét és két szintén festő nővéréét. Műterme igen sikeres volt, részben Bologna haladó szellemének köszönhetően, ahol elfogadták és ünnepelték a női művészeket.
Megyeri Károly (Stand, 1799-1842)
színész, drámaíró. Hangja nem volt kellemes, sőt recsegő, fellépésében nem elég méltóságos, ezért hősi szerepekre nem volt alkalmas, de az egyik legsokoldalúbb színészként ismerték. Komikusként rendkívüli sikereket aratott, de intrikus szerepekre is alkalmazták. Komikai erejét átvitte a művészet tereméből, ahol a társaság felviditására száz meg száz apró történetet és anekdotát tudott annyi élénkséggel és olyan plasztikai kifejezésekkel előadni, hogy rá és anekdotáira hosszú idő után sem lehetett kacagás nélkül emlékezni.
Bagáry József (Jožef Bagari, 1840-1919)
római katolikus plébános, a magyarországi szlovének egyik 19. századi irodalmára. Az elemi iskolák részére tankönyvet írt két nyelven (vendül és magyarul) 1886-ban. A vend könyvben Gaj-betűt használ a magyar ortográfia helyett, hogy a szlovén nyelv felé orientálódjék.
Zsolt Béla (Steiner, 1898-1949)
író, polgári radikális újságíró. 1918-ban itt lett belőle újságíró. Az Erdély című újság szerkesztője, valamint a Nagyváradi Napló, a Nagyvárad és a Nagyváradi Estilap munkatársa is volt. Polgári eszményképe összeomlott, nem egyezett azzal a képpel, melyet megélt a Horthy-korszakban. A rendszert bíráló írásai miatt a hatalom nem kedvelte, de írókörökben elismert volt. Baloldalra sodródott, a szocializmus híve lett. A második világháború befejezése után, 1945 júliusában már betegen tért haza (Erzsébetváros, Kőért kenyér, Kilenc koffer).
José Ferrer (1912-1992)
Oscar-díjas portorikói születésű amerikai színész film- és színházirendező. 1935-ben debütált a Broadway-n, majd öt évvel később már főszerepben mutatta meg a tehetségét. Legismertebb alakítását a Cyrano de Bergerac címszerepében nyújtotta. Alakításáért elnyerte az Oscar-díjat, amellyel rekordot írt: ő lett az első Puerto Ricó-i és az első spanyol ajkú színész, aki átvehette a rangos elismerést. Nemcsak filmeket rendezett, hanem színpadon is (Az őrszem, Bűnös élet, Dűne).
Leonardo Sciascia (1921-1989)
olasz író, újságíró, politikus. Végzettségét tekintve tanító volt, csak később kezdett írni, elsősorban Szicília és a maffia kapcsolatáról. Könyvei nagyrészt azt mutatják be, mennyire része a szicíliai mindennapoknak a maffia, a látszólag egyszerű, átlagosnak tűnő rendőrségi ügyek. történetei mentesek az illúzióktól, de a moralizálástól is: egyszerű eszközökkel felvázolt alaphelyzetei, életszerű párbeszédei, hihető képet alkotnak a velejéig romlott, a többség számára viszont nem élhetetlen olasz mindennapokról (Mint a bagoly nappal, Célok és eszközök, Társasjáték).
Angyal Sándor (1925–1968)
Jászai Mari-díjas színész. 1945-től amatőr színészként szerepelt. Pályáját a debreceni Csokonai Színházban kezdte 1948-ban. 1949-ben szerzett színész diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Karakteres színész volt, kiváló hangi adottságokkal, főleg operett-, musical- és prózai szerepeket játszott. 1960-ban a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött. 1963-1964 között a Petőfi Színház tagja volt. Haláláig ismét a Fővárosi Operettszínház tagja volt.
Meggyes László (1928-2003)
festőművész. Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte 1950–1956 között. 1957-től a Szolnoki Művésztelep tagja volt, így nem meglepő módon a szolnoki hagyományok folytatója. Képein elsősorban a táj szeretete tükröződik, főleg a Tisza és Mezőtúr természeti szépségei vannak nagy hatással rá. Az Alföldi népélet hiteles ábrázolója. Képein rendkívüli fontossággal bír a színharmónia, a szín ritmus érzéke (Hátsó kert, Almáskert, Zagyva ősszel).
Gyarmathy Lívia (1932-2022)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező. 1964-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezőszakán. 1964 óta a Mafilm rendezője, első játékfilmjét 1968-ban készítette Ismeri a szandi mandit? címmel. 1987-ben portréfilmet készített Faludy Györgyről. Recsk 1950–1953 címmel 1988-ban készítette el azt a dokumentumfilmet, amely az egykori munkatáborról és lakóiról szólt. Az Európai Filmakadémia tagja.
Alexandra Ripley (Alexandra Elizabeth Braid, 1934–2004)
amerikai írónő, leginkább Scarlett című regényéről ismert. Első regényét B. K. Ripley írói néven jelentette meg 1972-ben. 1981-ben jelent meg első történelmi regénye, a szülővárosában játszódó Charleston, amely bestseller lett. Innentől kizárólag történelmi regényeket írt.
Jevgenyij Jevgenyijevics Nyesztyerenko (1938–2021)
szovjet-orosz operaénekes (basszus). Hazája egyik legnépszerűbb előadója volt. 1955-től a leningrádi műegyetem hadmérnöki karának volt diákja, mellette magánúton tanult énekelni.
Győry Franciska (1940)
színésznő. 1958–1962 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, 1962–1964 között a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1964–1970 között a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt, 1979-től tíz évig a szolnoki Szigligeti Színháznál szerepelt. 1989 óta szabadúszó. 1991 óta a Zeneművészeti Főiskola egyházzene tanszakának beszéd- és recitálás tanára.
Graham Chapman (1941-1989)
angol komikus, író és producer, a Monty Python csoport tagja, filmjeik közül kettőben, a Gyalog galoppban és a Brian életében főszereplő. Az 1960-as években John Cleese-zel hivatásos íróként dolgozott a BBC-nél, többek között a mindenütt jelen lévő David Frostnak és Marty Feldmannek. 1969-ben Chapman és Cleese Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin társaságában megalakította a Monty Python csoportot, és elindították a Monty Python Repülő Cirkusza című sorozatot.
Szentmihályi Szabó Péter (1945-2014)
József Attila-díjas költő, író, műfordító. A gimnáziumot Pannonhalmán kezdte. 1961-ben – egy 1956-os megemlékezés miatt – az ország összes középiskolájából kizárták, 1963-ban amnesztia után a dolgozók gimnáziumában érettségizhetett. Mintegy ötven könyve jelent meg, versek, novellák, történelmi és társadalmi regények, tudományos-fantasztikus művek és tanulmányok. Tudományos-fantasztikus műveket 1973-ban kezdett írni. Számos rádió- és tévéjátékát, színdarabját adták elő, sokat fordított angol és orosz nyelvű irodalmat (Ének a civilizált emberről, Az állatok lázadása, Tomori).
David Bowie (1947-2016)
hatszoros Grammy-díjas angol zenész, színész, zenei producer és zeneszerző. Öt évtizedet átívelő pályafutása során – főleg az 1970-es években – többször újította meg zenéjét, gyakran új zenei trendek előfutárává válva ezzel. Zenei újításait külsejének és „személyiségének” megváltoztatásával ötvözte, kiérdemelve így „a pop kaméleonja” elnevezést. Munkássága a zenészek szinte minden későbbi generációjára hatást gyakorolt (Heroes, Modern love, Let’s dance).
Ella István (1947)
Liszt Ferenc-díjas orgonaművész, karnagy. 1967–1971 között a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt. 1975–1990 között az Országos Filharmónia szólistája, 1976–1986 között a Corelli Kamarazenekar művészeti vezetője és szólistája volt. 1979–1984 között a Székesfehérvári Szimfonikus Zenekar karmestereként tevékenykedett. 1989-től az általa alapított Budapesti Bach Kórus vezetője. 1990–1993 között a Hungaroton vezérigazgatója volt.
Váradi Katalin (1948-2015)
karmester, zongoraművész és -tanár. Női dirigensként úttörő volt Magyarországon. Hosszú időn át a Fővárosi Operettszínház klasszikus repertoárjának „gondozója”, majd jelentős szerepet vállalt a miskolci operajátszás újjászervezésében.
John McTiernan (John Campbell McTiernan, Jr., 1951)
amerikai filmrendező, producer és forgatókönyvíró. Leginkább akciófilmjeiről híres. A 2010-es évek elején börtönbüntetésre ítélték hamis eskü és tévesztés miatt (Drágán add az életed!, Vadászat a Vörös Októberre, Az utolsó akcióhős).
Kubik Anna (1957)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész. Könyvesbolti eladó volt, majd az 1977-es Ki mit tud?-on szerepelt vers, próza műfajban. 1981-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ezután a Nemzeti Színházhoz került, 1991-től a Budapesti Kamaraszínház, majd a Művész Színház, végül a Thália Színház művésznője lett. 2013-tól szabadúszó (Ki beszél itt szerelemről?, Kojak Budapesten, Vörös vurstli).
Tóth Károly (1963)
Aase-díjas színész. Miskolcon, középiskolai tanulmánya alatt kezdett el színészettel foglalkozni, a Pécsi Sándor Színpad tagjaként. Bozóky István színházigazgató szerződtette csoportos szereplőnek Nyíregyházára, 1982-ben. Azóta a Móricz Zsigmond Színház társulatának tagja, karakterszerepek kiváló megformálója.
Jónás Judit (1964)
Domján Edit-díjas színésznő. 1983-ban indult a Ki mit tud? vetélkedőn, ahol a vers- és prózamondás kategória győztese lett. Még abban az évben megkezdte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, ahol 1987-ben végzett. 1993-ban alapító tagja a Cinka Panna Cigány Színház Közhasznú Alapítványnak, és művészeti vezetője az alapítvány által működtetett Cinka Panna Cigány Színháznak. 2001-ben alapító tagja volt a Rádió C nevű Roma Rádiónak.
Michelle Forbes (1965)
amerikai színésznő. A magyar nézők a Star Trek: Az új nemzedék, a 24, a Csillagközi romboló, a Szökés és a TrueBlood című televíziósorozatokból és a Vámpírszerelem című filmből ismerhetik.
Znamenák István (1966)
Jászai Mari-díjas színész, rendező. 1991-ben szerezte diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1991-2010 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja, a 2007-2008-as évadban a színház igazgató-főrendezője. 2010-2013 a Nemzeti Színház, 2013-tól az Örkény Színház tagja.
Sarah Polley (1979)
kanadai színésznő, rendező és forgatókönyvíró. Pályafutása 1985-ben vette kezdetét. Első emlékezetes alakítását a Váratlan utazás című televíziós sorozatban nyújtotta. Napjainkban producerként és forgatókönyvíróként aktív, ő írja az Alaska nyomában című minisorozat forgatókönyvét (Egyre távolabb, Trigger, Apáim története).
Apáti Bence (1981)
Harangozó Gyula-díjas magyar balett-táncos, publicista, konzervatív közéleti személyiség. Tanulmányait a Magyar Balettintézetben végezte, majd 1998-ban az Alicia Alonso Intézetben is képezte magát Madridban. 2000-ben szerzett diplomát a Magyar Táncművészeti Főiskolán. 2000-ben szerződött a Magyar Állami Operaházhoz. 2017-ig a Magyar Nemzeti Balett magántáncosa.
Zempléni Szabolcs (1981)
kürtművész és -tanár, a Hamburgi Zene- és Színházművészeti Főiskola professzora. Hatévesen zongorázni kezdett tanulni, de tizenhárom éves korában kürtre váltott. Mindössze 17 évesen megnyerte a Concertino Praga kürtverseny első és különdíját. 1999-től a Zeneakadémián, közben 2002-től 2004-ig a berlini Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskolán is tanult. Budapesti diplomáját 2005-ben szerezte meg. 2003 és ’06 között Master fokozatot szerzett a Berlini Művészeti Akadémián. Számos mesterkurzuson vett részt itthon, Európában és az Egyesült Államokban. 19 évesen lett a Budapesti Fesztiválzenekar szólókürtöse. Rendszeresen tart mesterkurzusokat.
Ezen a napon halt meg:
Bertalanits Mihály (Miháo Bertalanitš, 1786?-1853)
tótsági szlovén (vendek) népi tanító és költő. Tanítói munkássága 1806-ban kezdődött Belatincon, ahol segédtanító volt két évig. Szölnökön ismerkedett meg az 1789. évben keletkezett Ruzsics-féle kántorkönyvvel. Később Pecsarócz (Szentsebestyén) iskolájába hívta a mladetinci Borovnyák Mátyás plébános. A faluba magával vitte a kántorkönyv másolatát is, amit maga készített, s idővel bővítette is.
Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov (1821-1877)
orosz költő, író, lapkiadó és szerkesztő. A 19. század közepén a társadalmi elkötelezettségű orosz demokrata költészet legnagyobb képviselője. Líráját meghatározta indulása: az orosz vidék, ahonnan érkezett és ahová később is vissza-visszatért. Az önéletrajzi motívumok sok versében megjelennek (Unalmas őszi este, A színész, Ki él boldogan Oroszhonban?).
Paul Verlaine (1844-1896)
francia parnasszista és szimbolista költő. Párizsban jogot tanult, de érdeklődése hamar az irodalom felé fordult. 1871-ben megismerkedett Arthur Rimbaud-val, s szerelmes lett a 17 éves fiúba. A két kicsapongó költő viszonya még a szabadelvű párizsi művészeket is megbotránkoztatta. Költészetét leginkább a parnasszizmus eszméivel lehetne jellemezni: szembefordult a romantikával, tagadta a költő vátesz mivoltát, és prófétai küldetését. Elvetette a fejlődéshitet, és a végzet erejét hirdette. Központi témája az eszményi szép volt, amelyet szenvtelen hangnemben és precíz stílusban próbált meg elérni. Ugyanakkor jelentős nyomokat hagyott rajta a szimbolizmus is (Őszi chanson, Szaturnuszi költemények, Jóság).
Basch Gyula (1851-1928)
festőművész. 1873-1874-ben művészeti tanulmányokat folytatott a párizsi École des Beaux-Arts-on. Bár mérnökként is dolgozott, később teljesen a festészetnek adta át magát. Főleg mint arcképfestő működött, de festett életképeket is, az 1880-as évek novellisztikus fölfogásában. Először a Műcsarnok 1886-iki őszi tárlatán állított ki (Hapták; Elhagyottan; Bűnhődés).
Boross Mihály (Weiner Miksa, 1877–1944)
író, színikritikus, az Esti Kurir művészeti és színházi kritikusa. Érettségi után, 1896-ban már újságírói pályán volt, 1897-től a Budapesti Naplónál dolgozott. Minden írói munkássága a színpaddal volt kapcsolatos. Drámákkal kísérletezett, rendezői színjáték-tanulmányokat végzett, színpadi munkásként és statisztálás révén első forrásból merítette a színpad technikai berendezésének, a drámák színpadi életrekelésének tudását. Közel kétesztendős ilyen tanulmányok hatása jótékonyan befolyásolják későbbi munkáit. Írt drámát, fantasztikus regényeket, verseket, novellákat. Színpadművészeti cikkei, tanulmányai kötetekre rúgnak (Homályban, A kék hattyú, Az ész sztrájkja).
Sidló Ferenc (1882–1954)
szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára. Az Iparművészeti iskolában, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Bécsben Hans Bitterlich, Münchenben Wilhelm von Ruemann műhelyeiben alkotott. 1906-tól a Műbarátok Köre ösztöndíjával Rómában élt, de a nyarakat a gödöllői művésztelepen töltötte. Hazatérése után, 1908-ban Gödöllőn telepedett le. 1924-től 1948-ig tanított a Képzőművészeti Főiskolán. Alkotói munkájára a görög művészet mellett a szecesszió gyakorolt mély hatást.
Borisz Vasziljevics Barnet (1902-1965)
orosz szovjet filmrendező. Filmes pályáját színészként kezdte. Filmrendezői pályája lényegében első önálló rendezésével, a Kislány a kalapdobozzal című lírai komédiával indult (1927). Filmjei különböztek a kor ismert alkotásaitól: ő az egyszerű emberek hétköznapi történeteihez és tárgyi világához vonzódott, alakjait természetes környezetükben, humorral vagy iróniával, de szeretettel ábrázolta. Mivel filmjei nem tartalmaztak propagandát, a háború és Sztálin halála után, 1956-ban nyílt újra lehetősége rendezni (Veszélyes őrjárat, Végzetes éjszaka, A kútba esett kérő).
Michael Tippett (1905-1998)
angol zeneszerző. Kórusmesterként működött, majd egy ideig a londoni zeneiskola igazgatója volt. Később kizárólag zeneszerzéssel kezdett el foglalkozni. Operákat, oratóriumokat, zenekari műveket, három vonósnégyes, és dalokat komponált.
Nicolas Schöffer (Schöffer Miklós, 1912–1992)
magyar születésű francia képzőművész, a kinetikus művészet, mai nevén interaktív művészet kiemelkedő képviselője. 1949-től 1953-ig tizenöt önálló térdinamikus konstrukciót készített, 1957-től 1960-ig 13 „fénydinamikus” konstrukciót. A Mikroidők-sorozatának darabjainak varázsa azokban a hatásokban van, amelyekkel az emberi felfogóképesség küszöbén is, soha nem látott vizuális összefüggésekre hívják fel a figyelmet (Szériarelief, LUX-konstrukciók, Chronos-sorozat).
Botond Bolics György (1913-1975)
író, mérnök. Íróként ifjúsági ismeretterjesztő művek és tudományos-fantasztikus regények fűződnek nevéhez. Népszerű rádiósorozata volt a Mikrobi (Ha felszáll a köd…, Korunk csodái, Ma csoda… holnap valóság!).
Andrea Bosic (1919-2012)
olasz színész, pályájának csúcsa az 1960-as és 70-es évekre esik, a kor zsánerfilmjeinek, a spagettiwesterneknek, krimiknek és mitológiai filmeknek volt szereplője. Rómában az Accademia nazionale d’arte drammaticá-nak tanult hivatásos színésznek és 1945-ben megszerezte a diplomáját (A bosszú lándzsája, A harag napjai, A nagy csata).
Nicolai Gedda (1925-2017)
német-orosz származású svéd operaénekes, a 20. század egyik legkiemelkedőbb tenoristája. Rendszeres vendége volt a Magyar Állami Operaháznak, valamint a budapesti koncertpódiumoknak is. Pályája elején Mozart-tenorként vált ismertté, mert bár más szerzők operáiban is fellépett, de a salzburgi mester darabjaiban láthatta a leggyakrabban a közönség. A 20. századi szerzők közül elsősorban Claude Debussy, Samuel Barber, Hans Pfitzner és Rolf Liebermann színpadi műveiben énekelt. Minden erőlködéstől mentes és rendkívül tág terjedelmű hangja tette lehetővé, hogy magáévá tegye ezt a széles repertoárt. Fénykorában hangképzése és énektechnikája kifogástalan volt, szinte korlátlan hangmagasságával, hanggyilkos szerepeket is képes volt színvonalasan tolmácsolni.
Zbigniew Cybulski (1927-1967)
lengyel színész, filmszínész. Andrzej Wajda filmjeinek haláláig állandó főszereplője, az ötvenes-hatvanas években a szerepein túlnövő emblematikus figura, Kelet-Európa James Deanje volt. Modern fiatalemberek ideális alakítója volt. Kezdetben főként szerelmes hősként foglalkoztatták (Hamu és gyémánt, Az éjszakai vonat, Kaland a Sierra Morénában).
Tőkéczki László (1951-2018)
Széchenyi-díjas történész, az 1956-os Emlékbizottság történész munkacsoportjának tagja és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) alelnöke volt (A múltból örökölt ország, Történelmi arcképek, Kell-e az államot lerombolni?).
