Névnapok: Ábel, Acsád, Ákos, Aszpázia, Bazil, Bazsó, Bertold, Bodó, Ditmár, Fáni, Fanni, Gergely, Gergő, Gerő, Makár, Odiló, Odisszeusz, Stefánia, Stefi, Vászoly
Események:
1790 – Bécsben bemutatják Mozart Così fan tutte című operáját.
1843 – Wagner A bolygó hollandi című operájának bemutatója Drezdában.
1921 – Bemutatják Hradec Královéban Karel Čapek cseh író R.UR (Rossum’s Universal Robots) című tudományos-fantasztikus darabját – itt jelenik meg először a ‘robot’ szó az angol nyelvbe és a sci-fiben.
Meghalt Jacopo Pontormo (Jacopo Carrucci, 1494–1557) itáliai festőművész.
A 16. század eleji firenzei festészet csodagyermeke, a Mediciek egyik kedvenc festője, hatalmas faliképek alkotója, amelyek nem maradnak el Michelangelo freskói mögött. A művész egész életében sikert sikerre halmozott, ugyanakkor nem vált saját hírnevének rabszolgájává. 1526-1528-ban készítette el azokat a nagy faliképeknek az utolsó darabjait, amelyek napjainkig fennmaradtak. Itt a Santa Felicità templom Capponi kápolnájának freskóiról van szó. Minden egyéb, hasonló festmény az idők során elpusztult (A látogatás, Madonna a kisdeddel, Szent Jeromos vezeklése).
Meghalt Somogyi József (1916–1993) Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrász, kiváló művész.
Aba-Novák Vilmos Szabadiskoláján tanult, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, majd itt diplomázott. Első kiemelkedő, korszakjelző műveként az 1953-ban megformált Martinász valósult meg, amely csak hét évvel később kerülhetett Dunaújvárosban köztérre. Az alakjait átható mély érzelmi töltetet expresszív kifejezés, a felületkezelés rusztikussága hordozza. A megrendelésre készült, köztérre került, mintázással komponált, bronzból kivitelezett alkotások mellett az életmű fontos részét alkotják a terrakotta világi és szakrális körplasztikák, a bronz kisplasztikák, a domborművek és az érmek, valamint a változatos technikával készült rajzok együttese. Az állatszobrai, a falusi és bibliai jelenetei, a szőlőprés-idézetek, a korpuszok és pieták, lírai érzelmek és drámai indulatokkal töltöttek. Műveit fölényes formabiztonság, a valóság szenvedélyes megismerésére és visszaadására való törekvés jellemzi (Az öntelt mackóm, Megfáradt ember, Dózsa-emlékmű).
Megszületett Isaac Asimov (Iszaak Judovics Ozimov, 1920–1992) Hugo- és Nebula-díjas orosz származású amerikai író és biokémikus.
Tudományos-fantasztikus és tudománynépszerűsítő művei tették ismertté rendkívül sikeres és kivételesen termékeny írói pályafutása során. Több mint 500 kötetet és nagyjából 90 000 levelet, levelezőlapot írt vagy szerkesztett. Legismertebb műve az Alapítvány-trilógia, de hasonlóan jelentős a Galaktikus Birodalom-sorozat és a robottörténetek, amelyeket későbbi írásaiban összekapcsolt az Alapítvány-trilógiával. Asimov a sci-fin kívül krimit és fantasyt is írt. Az Űrvadász-sorozatot Paul French álnév alatt jelentette meg. Népszerűek olvasmányos stílusban megírt tudományos ismeretterjesztő munkái, illetve tudományos újságírói tevékenységének eredményéből, a több mint 1600 esszéből válogatott esszékötetei. Régi tagja és alelnöke is volt a Mensának, habár nem mindig szívesen, „intellektuálisan harcias”-ként jellemezte tagtársait. Jobban élvezte, hogy az Amerikai Humanista Szervezet elnöke lehetett. Róla nevezték el az Asimov kisbolygót, az Asimov’s Science Fiction magazint és két különböző Isaac Asimov-díjat is (Én, a robot; Nemezis; Fekete Özvegyek Klubja).
Ezen a napon született:
Jankovich Miklós 1772-1846)
könyv-, régiség- és műgyűjtő, történész, a Magyar Tudós Társaság tiszteleti tagja. Kora legértékesebb magánkönyvtárának, levéltári és régiséggyűjteményének tulajdonosa, az 1810-es–1830-as évek tudományos közéletének jeles alakja, szenvedélyes történetbúvár volt.
Christian Daniel Rauch (1777-1857)
német klasszicista szobrász. 1797-ben a porosz királyi udvarnál komornyik lett és csak szabad óráiban foglalkozhatott művészetével. 1802-ben azonban Lujza királyné mellszobrával olyan tetszést keltett, hogy elküldték Rómába, tanulmányozni az ókori szobrászat remekeit. Itt készítettel el híres, klasszikus egyszerűségű és szépségű művét, Lujza királyné márványsíremlékét, amelyet 1815-ben a charlottenburgi mauzóleumban állítottak föl. Ezután még sok remekművet készített (Frigyes Vilmos porosz király síremléke, Albrecht Dürer bronzszobra, Frigyes porosz király hatalmas lovas szobra).
Milij Alekszejevics Balakirev (1837–1910)
orosz zeneszerző, zongorista és karmester, az Ötök tagja. Legismertebb darabja az Iszlamej című keleti fantázia, amely igen népszerű a zongoristák körében. Balakirev számos műve közül manapság viszonylag keveset játszanak. Zeneszerzői kvalitásai kétségkívül nem érik el több orosz kortársáét, jelentősége sokkal inkább abban rejlik, hogy kérlelhetetlen akaraterejével előre vitte az orosz zene fejlődését, teret adva ezzel kortársai érvényesülésének.
Erkel Sándor (1846–1900)
zeneszerző, karmester, az Operaház igazgatója volt. A zenei életben pályáját a Nemzeti Színház zenekarában kezdi ütősként. Később már karvezető és korrepetitor, majd a társulat vezető karmestere lett. Zeneszerzőként viszonylag kevés művet hagyott hátra, zenekari és kórusműveket (Uvertür, Dalünnep), Csobánc című operáját 1865. dec. 13-án mutatták be.
Heikki Paasonen (1865-1919)
finn nyelvész, finnugrista, a MTA tiszteleti tagja. 1881-ben beiratkozott a helsingforsi egyetemre, ott később elnyerte a magiszteri, majd a bölcsészdoktori fokot és 1893-ban a finnugor nyelvészet docense lett. Több ízben tett nyelvészeti tanulmányutat. 1918-ban diplomáciai megbízatásban fél évet töltött hazánkban magyar származású nejével.
Pazeller Jakab (Jacob Pazeller, 1869-1957)
zeneszerző, karmester, a világhírűvé lett Herkulesfürdői emlék című keringő komponistája. A Herkulesfürdői emlék című film nem róla szól. A film „kölcsönvette” a keringő címét, és zenéjét is felhasználta. 1945 után, 76 éves korában feketelistára került: nyugdíjától megfosztották, a kitelepítési határozatot csak idős kora miatt nem hajtották végre (Amíg a valcer élni fog, Szerelemtánc).
Ernst Barlach (1870–1938)
német szobrász, grafikus, printmaker, író, drámaíró és festőművész. Habár az első világháború előtti években támogatta a háborút, a benne való részvétel megváltoztatta véleményét, ezután főleg háborúellenes szobrairól vált ismertté. Ez sok konfliktushoz vezetett a náci párton belül, degenerált művészetként jellemezték (Szemben a gonosszal, A bosszúálló, Nevető öreg).
Gaál Béla (Goldstein, 1893–1945)
színész, filmrendező. 1913-ban a Vígszínház színiiskolájának növendéke volt, majd Szatmáron színészkedett, Győrben pedig rendezett. Az első világháború idején katonáskodott, utána színpadra lépett. 1920 és 1922 között az Országos Színészegyesület színiiskolájában filmszínészetet tanított. 1927-től 1929-ig a Belvárosi Színház főrendezője volt. 1920-ban rendezett filmet először (Star filmgyár). A hangosfilm megjelenése után a legtöbbet foglalkoztatott filmrendezővé vált (Meseautó, Az új földesúr, János vitéz).
Dziga Vertov (1896-1954)
lengyel születésű szovjet filmrendező, a dokumentumfilmezés, a cinema verité, a filmhíradó egyik klasszikusa. A montázstechnika egyik kidolgozója, teoretikusa és megvalósítója. Az 1960-as évekbeli francia cinema verité dokumentarista filmirányzat neve a Vertovtól származó kinopravda tükörfordítása (Ember a felvevőgéppel, Három dal Leninről, Az Alatau hegyei között).
Tóth Menyhért (1904–1980)
posztumusz Kossuth-díjas festő, érdemes művész. 1930-1935 között a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Első, 1941-es egyéni kiállítását huszonhét évig nem követte önálló tárlat. Magányosan, elszigetelten élt és alkotott annak ellenére, hogy törzstagja volt a tokaji művésztelepnek, a bajai festők csoportjának és egyik alapítója a hajósi alkotótábornak. 1964-től szerepeltek képei egyéni és csoportos kiállításokon.
Michael Tippett (1905-1998)
angol zeneszerző. Kórusmesterként működött, majd egy ideig a londoni zeneiskola igazgatója volt. Később kizárólag zeneszerzéssel kezdett el foglalkozni. Operákat, oratóriumokat, zenekari műveket, három vonósnégyes, és dalokat komponált.
Luigi Zampa (1905-1999)
olasz filmrendező és forgatókönyvíró. Noha művészi pályafutása már a második világháború előtt elkezdődött, pályája csak a háború után teljesedett ki. A neorealizmus képviselőjeként szerzett nevet magának, de később rendezett néhány könnyedebb, pusztán szórakoztató célzatú mozgóképet (Vad ágyak, A római lány, Harangok).
Renato Guttuso (1912-1987)
olasz festő. Már 1925-ből származó festményei egy érett művészt mutatnak. Palermóban jogot és klasszika-filológiát tanult, ahol megismerte a festészet múltját és a legújabb irányzatokat. Milánóba és más európai városokba látogatott el. Művészi fejlődése során folyamatosan elvetette az akadémikus festészet szabályait, témáit szabadon kezelte és a színek harmóniáját kereste. Néhány év alatt megtalálta festői kifejezésmódját (Kivégzés, Menekülés az Etna elől, Keresztrefeszítés).
Vera Zorina (Eva Brigitta Hartwig, 1917-2003)
német származású norvég-amerikai színész, koreográfus és balettművész.
Adam Bahdaj (1918-1985)
lengyel író, költő, magyar műfordító. 1939-ben ellenállóként részt vett a német megszállás elleni küzdelemben, majd Magyarországra menekült, és csak 1945-ben tért vissza Lengyelországba. Magyarországi tartózkodása alatt emigráns aktivistaként és íróként dolgozott. Számos film forgatókönyvét írta meg, illetve számos film készült írásai alapján. Több lengyel és nemzetközi, irodalmi és állami díj nyertese (Félidő 0:1, A fekete esernyő, A holdfény-rend lovagja).
Nádasdi Péter (ifj. Veres Péter, 1920-1976)
író, újságíró, Veres Péter író, politikus fia (A tölgyfa árnyékában, Szilaj Pista, Imre két házassága).
Vertel József (1922-1993)
grafikusművész, bélyegtervező. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, később a Képzőművészeti Gimnáziumban tanított. A leghíresebb és legtöbbet foglalkoztatott magyar bélyegtervezők egyike volt: 1950 és 1992 között közel 500 hazai bélyeg terveit készítette el. Mintegy 200 bélyeget tervezett az ENSZ és egyes államai részére.
Forgács Tibor (1931–1982)
Jászai Mari-díjas színész, az egri Gárdonyi Géza Színház alapító tagja. 1954-ben szerzett oklevelet a Színművészeti Akadémián. 1960 és 1963-ban a Miskolci Nemzeti, 1963 és 1967 között kaposvári Csiky Gergely Színház foglalkoztatta, ezután öt évig Kecskeméten játszott a Katona József Színházban, két évig pedig a győri Kisfaludy Színházban. Ezt követően Kecskemétre ment vissza újabb öt évre. 1979 és 1982 között a Békés Megyei Jókai Színház szerződtette.
Bednai Nándor (1933-2013)
Balázs Béla-díjas rendező, a Magyar Televízió örökös tagja. 1949–1953 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán tanult. 1953–1956 között a Magyar Rádió és Televízió rendezője volt, ahol kísérleti műsorokban dolgozott. 1957-ben letartóztatták és elbocsátották. 1968–1972 között a Magyar Televízió külső munkatársa, 1972-től rendezője volt; elsősorban ünnepi műsorokat készített (Ha én egyszer kinyitom a számat, Robog az úthenger, Halál a pénztárban).
Baska József (1935–2017)
Munkácsy Mihály-díjas festő- és szobrászművész, érdemes művész. Épületdíszítéssel is foglalkozott, továbbá mozaikokat is készített. 1960-ban végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán. A kezdeti realisztikus stílusát egyre inkább a geometrikus absztrakció váltotta fel. A rendszerváltás után magániskolát alapított.
David Bailey (1938)
angol fotográfus. Hírességekről készült fotói révén maga is híres és ünnepelt lett, ő az első „sztárfotósok” egyike, aki nem csak a fotográfia iránt érdeklődők körében lett ismert.
Robert Smithson (1938-1973)
amerikai Land Art művész és első nagy figurája. Tevékenysége a minimalista művészetből indult. Tisztán gondolkodó, számos írást publikáló művészről van szó. Smithson a konceptuális művészet és a land art határterületén helyezkedik el. Az absztrakt expresszionista festészet felől érkezett a fotográfiákhoz.
Fonyó István (1939-2003)
Jászai-díjas színész. A Színművészeti Főiskolán 1961-ben vizsgázott. A főiskola után első állomásként az egri Gárdonyi Géza Színház társulatához szerződött. 1981-től Budapesten a Népszínház, 1982-től a Nemzeti Színház társulatának tagja, 2000-től a Pesti Magyar Színház színművésze volt. Számos filmben szerepelt, főleg epizodistaként (Szevasz, Vera!; Ki beszél itt szerelemről?; A napfény íze).
Eötvös Péter (1944)
Kossuth-díjas erdélyi magyar zeneszerző, karmester, az egyik legelismertebb kortárs operaszerző. Felsőfokú zeneművészeti tanulmányait Budapesten végezte. Eötvös Péter az egyik legelismertebb kortárs zeneszerző. Európa legnagyobb zenekarai és operaházai rendszeresen rendelnek tőle műveket. Zeneművei Európában és Amerikában egyaránt nagy népszerűségnek örvendnek, öt operáját is rendszeresen műsoron tartják a világ dalszínházai. Karmesterként a modern zene egyik legkiválóbb interpretátoraként tartják számon (Harakiri, Töredék Arany János balladájából, Duna hangja). ––> Snatches
Haraszti Miklós (1945)
író, újságíró, politikus. 1963-ban kezdett publikálni: verseket, dalokat, cikkeket közölt az irodalmi sajtóban, a Tizenhat tonna című dalt – a Gerilla együttes számára – ő fordította le magyarra. 1969-ben Költők, dalok, forradalmak címmel műfordításkötete jelent meg. 1977-ben egyik megalapítója volt a szamizdat-mozgalomnak, 1981 és 1989 között a Beszélő című szamizdat folyóirat szerkesztője volt. 1985-ben résztvevője az ellenzéki csoportosulások első monori találkozójának (Darabbér, Kései bevezetés a Kádár-rendszerbe, A cenzúra esztétikája).
Jagri József (1947)
színész, színházigazgató, író. Színészi pályája az Állami Déryné Színházban indult, 1968-tól. 1989 tavaszán a Déryné Színházból kivált színésztársaival létrehozták a budapesti Pitypang Színpadot, melynek művészeti vezetője, igazgatója. A Pitypan Színpad tájoló előadásokat tart, repertoárján kizárólag mesejátékok szerepelnek, célközönségük az óvodások és a kisiskolások, alsó tagozatos gyermekek. Színházvezetői és színészi munkái mellett mesejátékok írásával, dramatizálással és rendezéssel is foglalkozik (Cirkusz az erdőben, Kalamajka Tündér, Mátyás király meg az ördög).
Tia Carrere (1967)
filippínó származású Hawaii-i énekesnő, modell és színésznő. Legismertebb szerepe Sydney Fox, „a női Indiana Jones” az Elveszett ereklyék fosztogatói című nagy sikerű televíziós sorozatban. 1992 és 2005 között csak játékfilmeket forgatott, majd visszatért szülőhelyére, és zenével kezdett el foglalkozni (True Lies – Két tűz között; Osztály, vigyázz!; Szemet szemért).
Cuba Gooding, Jr. (1968)
Oscar-díjas amerikai színész. A Fekete vidék sikerét követően feltűnt az Egy becsületbeli ügy, A 99-es alakulat , a Vírus és a Lesz ez még így se! című filmekben. 1996-ban a Jerry Maguire – A nagy hátraarc című romantikus drámával Oscar-díjat nyert legjobb férfi mellékszereplő kategóriában (Gladiátor, Pearl Harbor – Égi háború, Amerikai gengszter).
Majsai-Nyilas Tünde (1974)
színésznő, szinkronszínész. 1984-ben felvételizett az Állami Balettintézetbe, 4 évig járt oda. 1992-ben felvételizett a Színművészeti Főiskolára, majd az Arany János Színházban volt stúdiós egy évig. 1993-ban szintén felvételizett a Színművészeti Főiskolára, és 1997-ben elvégezte. Jelenleg a Vígszínház tagja.
Gidró Katalin (1982)
Jászai Mari-díjas színésznő. Erdélyben, Szászrégen városában született, 1982-ben. Tizennyolc évesen felvételt nyert a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol 2004-ben kapott diplomát. Pályafutását a budapesti Vidám Színpadon (Centrál Színház) kezdte. A kecskeméti Katona József Színháznak négy évadon át volt tagja. 2009–2019 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt.
Ezen a napon halt meg:
Barthold Georg Niebuhr (1776-1831)
német történész, diplomata, a forráskritikai módszert alkalmazó, modern történetírás egyik előfutáraként tartják számon. Történészként elsősorban a római nép históriájával foglalkozott. 1812–1845 között megjelent, ötkötetes főművében (Römische Geschichte) az első pun háborúig dolgozta fel a Római Birodalom történetét.
Goldmark Károly (Carl Goldmark, 1830–1915)
német anyanyelvű magyar–osztrák zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus. Stílus és forma tekintetében Goldmark zenéje szerencsés és egyéni ötvözete mindannak, amit a romantikus zene előtte és működése idején megteremtett. A pátosz és a forró lírai hangvétel, valamint a konvenciókhoz való kötődés és a kísérletező kedv kontrasztja jellemzi, Műveiben érződik kitűnő zenei humora, hangszínező fantáziája és gazdag dallaminvenciója. Számos magyaros jellegű művet írt, ezek azonban nem tartoznak a legsikeresebb darabjai közé (Sába királynője, Tavaszi himnusz, Téli rege).
Franz Defregger (1835-1921)
osztrák életkép- és történelmi festő. Festészetet Münchenben tanult Karl von Pilotynál, akinek műhelyében dolgozott 1867-től. 1870 és 1910 között a Müncheni Akadémián tanított. A maga korában népszerű volt a paraszti mindennapok édeskés-idealisztikus, valamint a tiroli szabadságharc drámai ábrázolásával (Az utolsó csapat, Tiroli szalon, Cseresznyét evő gyerekek).
Éhen Gyula (1853-1932)
ügyvéd, lapszerkesztő, író, Szombathely polgármestere, országgyűlési képviselő. A pozsonyi, majd a pápai jogakadémia hallgatója. Tanulmányai során literatúrai búvárlatokat is végez, poéta-jelöltként tűnik ki társai közül, versíró kedvét élete végéig megőrizte. Az ügyvédi gyakorlatot Szombathelyen végzi. 1895. november 14-től Szombathely polgármestere volt (Elfeledett dallamok, Régi dalaimból, Örvény felé).
Szamossy László (1866-1909)
festőművész, zenész. Első mestere édesapja, Szamossy Elek volt, de érdeklődött a zene iránt is. Így került a budapesti zeneakadémiára tanulni. Ezután Münchenbe ment festészetet tanulni, majd apja híres tanítványához, Munkácsy Mihályhoz került Párizsba. Az előkelő szalonok kedvence lett gyönyörű hegedűjátéka miatt. Híresek arcképei.
Pável Ágoston (1886-1946)
nyelvész, néprajzkutató, költő, Vas megye szellemi életének egyik legkiemelkedőbb alakja és a leghíresebb szlovén Magyarországon (Dermesztő századom, A vashidegkúti szlovén nyelvjárás hangtana, Pável Ágoston válogatott tanulmányai és cikkei).
Gulácsy Irén (Pálffy Jenőné, 1894-1945)
írónő, költő. A marosvásárhelyi Zord Idő lapvállalat pályázatára nyújtotta be első, Förgeteg című regényét, amellyel pályadíjat nyert. Ettől kezdve novellákat, regényeket, színdarabokat is írt. A Hamueső című műve volt az Erdélyi Szépmíves Céh első kiadott regénye Kós Károly illusztrációival, és Kós munkája volt a könyv grafikai kiállítása is (Förgeteg, Hamueső, Fekete vőlegények).
Fazekas Anna (1905-1973)
író, műfordító, szerkesztő, pedagógus. Versei jelentek meg az Esti Kurírban, a Pesti Hírlapban és önálló kötetekben is. 1924-ben a munkásmozgalom tagja lett. 1944-ben deportálták. 1949-ben lektora lett az Athenaeum kiadónak. 1950-től jelentek meg részben önálló kötetekben, részben gyűjteményes kiadványokban óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló verses meséi, leporellókba, kifestőkönyvekbe írt versikéi. Öreg néne őzikéje című meséjét lefordították német, cseh, orosz és kínai nyelvre is (Évi az óvodában, Kíváncsi Zsófi farsangja, A kerek kő).
Patrick O’Brian (Richard Patrick Russ, 1914–2000)
angol regényíró, műfordító. Számos regényt és novellát írt, amelyek többsége még azelőtt jelent meg, hogy az Aubrey–Maturin sorozattal sikereket ért volna el. A 21 kötetből álló sorozat a 19. század eleji hajós élet jól bemutatott és rendkívül részletes ábrázolásáról, valamint hiteles és hangulatos nyelvezetéről ismert. ––> Aranyló óceán – Patrick O’Brian
Hetényi Varga Károly (1932-2002)
író, fordító, tanár, a nyilas és kommunista rezsimek alatti egyházi ellenállás feltárásának szimbolikus alakja. Anyagi gondokkal, betegséggel, rendőri zaklatással küszködött, az elismerés munkájáért élete alkonyán érkezett. Munkájához a magyar egyháztól sem kapott anyagi vagy erkölcsi támogatást. Az egyházi ellenállás atmoszférájában született írásai 1968-tól jelentek meg, kezdetben az Új Emberben és a Vigiliában. Gyűjtése – 17 iratfolyóméternyi, óriási anyag – a Ciszterci Nővérek Boldogasszony Háza Monostor Egyháztörténeti Intézetébe került. Több száz magnófelvétel és rengeteg fényképnegatív tartozik hozzá.
Dallos Ibolya (1942-2015)
bábszínésznő, játékmester, rendezőasszisztens, a Budapest Bábszínház művésze. A Bábstúdiót 1962-ben végezte el.
Pete Postlethwaite (1946-2011)
angol színész. Ő játszotta a rejtélyes Kobayashi szerepét a Közönséges bűnözők című nagy sikerű filmben, de szerepelt még A végső megoldás: Halál, Apám nevében, Amistad, Fújhatjuk!, Kikötői hírek, Az elszánt diplomata, Eredet és a Baz Luhrmann-féle Rómeó + Júlia című filmekben is.
Ágoston András (1947–2022)
Liszt Ferenc-díjas hegedűművész. Már gyermekkorától részt vett és több díjat nyert a különböző nemzetközi versenyeken. 1972-ben végzett a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán. Tanulmányai végeztével a főiskolán maradt, ahol húsz évig tanított, 1990-ben professzori kinevezést kapott. Szólistaként fellépett szinte az összes európai országban.
Koroknay Géza (1948-2013)
színművész, szinkronszínész. Számos film és tévésorozat szereplőinek kölcsönözte hangját, és kisebb szerepeket vállalt sorozatokban. Számtalan alkalommal lehetett hallani a hangját dokumentumfilmek narrátoraként, valamint reklámfilmekben és különböző reklámanyagokban. Az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronszínész volt (Fekete macska, A korona aranyból van, Labdaálmok).
Zámbó Jimmy (Zámbó Imre, 1958-2001)
kétszeres EMeRTon-díjas énekes. A magyar popszakma egyik legsikeresebb magyar énekese. Rajongói „király”-ként tisztelték. Legnagyobb hatást a görög énekes, Demis Roussos gyakorolt rá, akinek stílusa érződik Jimmy dalain. 1991-ben megjelent első albuma Csak egy vallomás címmel, majd nem sokkal ezután négy és fél oktávos hangterjedelmének és csodálatos előadásmódjának köszönhetően a közönség elnevezte őt Király-nak, majd a Magneoton kiadó feltette a lemezborítón az i-re a koronát (Valahol bús dal szól, Nézz le rám, Csak a jók mennek el).
