Névnapok: Ádám, Éva, Adala, Adália, Adél, Adela, Adelaida, Adélia, Adelin, Alinka, Azálea, Délibáb, Evila, Evita, Hermina, Iringó, Léda, Mínea, Noé, Noémi, Vica
Események:
Karácsony előestéje, szenteste (a keresztények ezt tartják Jézus születése előestjének).
1818 – A „Csendes éj” először hangzik el az ausztriai oberndorfi Szent Nikolaus templomban.
1871 – Giuseppe Verdi: „Aida” című operájának bemutatója Kairóban.
1906 – az első rádióadás (Reginald Fessenden sugározza), ami versfelolvasásból, hegedűszólóból és beszédből áll.
Megszületett Adam Mickiewicz (1798–1855) lengyel költő, író, a 19. század egyik legnagyobb romantikus lengyel költője, a Három bárd egyike (Słowacki, Krasiński).
Forma és tartalom tekintetében egyaránt valóságos forradalmat csinált az irodalomban. Költeményeinek első gyűjteménye balladákat és románcokat tartalmaz. Az új romantikus irány legszebb diadalát aratta a Konrad Wallenrod című epikus elbeszéléssel, melynek hazafias szelleme határtalan lelkesedést keltett az ifjúságban. Költészetének tetőpontján, 1832-1834-ben írta a Dziady harmadik részét és a Petersburgot, melyben az 1824-es vilnai inkvizíciót pellengérezi ki. Írt gyönyörű lírai költeményeket, politikai meséket, fordított Byrontól és Schillertől és több irodalmi és polémikus dolgozatot adott közre. Nevét viselte az 1929–1948 között működő Magyar Mickiewicz Társaság, valamint az 1936-ban alapított Magyar Mickiewicz Társaság nagydíja magánkitüntetés (Pan Tadeus, Krími szonettek, Az ősök).
Megszületett Wilhelm Marstrand (1810-1873) dán festő.
Már pályája kezdetén pompás, eredeti humorral ábrázolt egyes komikus jeleneteket a koppenhágai életből. 1836 és 1843 között tartózkodott először Olaszországban, ott festette a Szent Antal ünnepe Rómában és Olasz szüret című képeit. Hazatérése után festette Ludvig Holberg vígjátékaiból vett hires képeit, melyeknek eredeti, tőrülmetszett, néha kissé durva humora szinte fölülmúlhatatlan. Talán a legsikerültebbek közöttük az Erasmus Montanus és a Látogatás a gyermekágyas asszonynál. Kitűnőek tollrajzai, illusztrációi, főleg a Don Quixote-hoz készítettek. 1853-tól 1859-ig a koppenhágai akadémia igazgatója volt (Látogatás, Krisztus és a tanítványok Emauszban, Vasárnap a Siljan tavon).
Meghalt Louis Aragon (1897–1982) francia költő, író, újságíró, esszéista, fordító és kritikus.
Az 1920-as években jelentős szerepet játszott a dadaista és szürrealista mozgalomban, majd 1930 után a szocialista realizmus első számú franciaországi képviselőjévé vált. A második világháború alatt írt nagy hatású hazafias verseiben a fasiszta megszállók ellen mozgósított. Szerelmes verseit a korszak legismertebb francia énekesei zenésítették meg és énekelték. Az általa példaképnek tekintett szovjet rendszerről, a sztálini terrorról érkező riasztó híreket nem hallotta meg és csak Sztálin halála és a szovjet párt 1956 februárjában tartott XX. kongresszusán a Hruscsov pártfőtitkár által elmondott leleplező beszéd tartalmának megismerése után omlott össze. Ahogy egyre több információhoz jutott a szovjet rendszer és a csatlós államok rendszereinek bűneiről, végre elérkezettnek látta az időt, hogy élesen elítélje a szovjet típusú kommunista önkényt. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért, a franciák és a világirodalom, a 20. század második felének költőóriásaként tartják számon (A bázeli harangok, A nagyhét, Válogatott versei).
Ezen a napon született:
George Crabbe (1754-1832)
angol költő. Egy, a reményre írt költeménye pályadíjat nyert, 1847-ben szülővárosa (Aldeburgh) templomában emléket állítottak neki (A falu, Az újság, Mesék a teremből).
Matthew Arnold (1822-1888)
angol költő. A három nagy viktoriánus költők egyikeként szokták emlegetni, Alfred Tennyson és Robert Browning neve mellett. Néhányan őt tekintik az angol romantika és modernizumus közötti hídnak. Szimbolikus látképei tipikusnak számítottak volna a romantikus időszakban, azonban kételkedő és pesszimista nézetei inkább a modernistákra jellemzőek. Néhány írásának racionalista jellemvonását támadta az olvasóközönség, mégis nagy hatással volt korára (Szonett a magyar nemzethez, Empedocles on Etna, Essays in Criticism).
Jacob Achilles Mähly (1828-1902)
német költő és filológus. 1845-ben megalapította Paedagogia Basiliensist, Svájc legrégebbi középiskolai tanáregyesületét. 1864-ben a bázeli egyetemen a klasszika-filológia magántanáraként Friedrich Nietzsche mellett tanított, 1875-ben kapta meg a rendes tanári kinevezést a latin filológia tanszéken (A vígjáték története, Kígyó a mítoszban, Az ókori irodalom története).
Gobbi Alajos (1842–1932)
kormányfőtanácsos, hegedűtanár, karmester, zeneiskolai igazgató, zenekari igazgató és zeneszerző. 1872-től tanár volt a Nemzeti Zenedében, 1886-tól ugyanott karnagyként működött, majd 1901-től 1918-ig az intézmény igazgatója volt. 1863-tól szerepelt a Nemzeti Színház, 1884-től 1888-ig az Operaház zenekarában.
Schmidt József (1868-1933)
indogermanista, nyelvész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja. 1910-től a budapesti egyetemen az indogermán összehasonlító nyelvészet nyilvános rendkívüli, 1914-től rendes tanára. A Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartása miatt lemondásra kényszerült. 1924-ben nyugdíjba vonult. Számos indogermanisztikával foglalkozó cikke jelent meg. Jelentősek fordításai is. Latin-magyar és magyar-latin szótárt szerkesztett (Buddha élete, tana és egyháza; A szanszkrit irodalom története; Nyelv és nyelvek).
Szenes Ernő (Schwarz, 1889–1945)
színész, filmszínész, komikus. Rákosi Szidi színésziskolájában tanult és 1915-ben lett színész. Tagja volt a Vígszínháznak és Budapest legtöbb kabaréjának. 1928-ban Berlinbe költözött, majd a Kaberet der Komikerhez szerződött Bécsbe. 1931-ben hazatért és a Terézkörúti Színpadon játszott. Mint tehetséges jellemkomikus kabarészínészként tűnt fel, és a néma- illetve hangosfilmek epizodistája lett. A nyilas terror áldozata lett.
Noel Streatfeild (1895-1986)
angol írónő, aki elsősorban gyerekkönyvei által vált népszerűvé. Művei közül is a „Cipő-könyvek” lettek a legismertebbek, melyek eredendően nem sorozat-jelleggel születtek meg, mégis vannak közös vonásaik, illetve némelyikben utalások is találhatóak a többi valamelyikére. Az első ilyen műve 1936-ban jelent meg.
Sándor Böske (1907-1992)
színésznő, érdemes művész. Rákosi Szidi színésziskolájában tanult, majd az Andrássy úti Színházhoz került. Ezt követően különböző fővárosi magánszínházakban lépett fel kisebb drámai szerepekben. 1945 és 1951 között a Pécsi Nemzeti, 1951-től pedig az Állami Faluszínház, a későbbi Állami Déryné Színház tagja volt egészen nyugdíjba vonulásáig. Mint nyugdíjas, a Katona József Színházban lépett fel (Rafinált bűnösök, Égigérő fű, Az aranyember).
Sívó Mária (Steinszhorn, 1910-1985)
színésznő. Pályafutását Debrecenben kezdte, 1936-ban, Horváth Árpád társulatában, ahol 1938-ig játszott. Ezután 1938–39-ben a Magyar és az Andrássy Színház művészeként lépett fel. 1946-ban a Művész Színházban lépett fel. 1949-ben került a Nemzeti Színházhoz, onnan vonult nyugdíjba. Pályafutása elején naiva-, majd később jellemszerepeket játszott.
Fodor Imre (1920-1975)
színész, színigazgató. Pályáját színészként vidéki társulatoknál kezdte. 1949-ben, az akkor alakult Bányász Színház üzemigazgatója lett. 1956-tól haláláig a József Attila Színház igazgatója volt. Nevéhez fűződik a teátrum kultúrájának megalapozása, fellendítése.
Prókai István (1920-1983)
színész, színházigazgató. 1952-ben végezte el a Színház és Filmművészeti Főiskolát. A Miskolci Nemzeti Színház tagja 1952-től 1956-ig, majd 1956-tól 1959-ig a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója. 1959-től haláláig tagja volt a Magyar Néphadsereg Színházának, illetve a Vígszínháznak (Felmegyek a miniszterhez, Az aranyember, Sándor Mátyás).
Ava Gardner (Ava Lavinia Gardner, 1922–1990)
amerikai színésznő, kora egyik legnagyobb hollywoodi sztárja. Az Amerikai Filmintézet ma is a valaha élt legnagyobb sztárok között tartja számon. Számos, nagyrészt statisztaszerepet követően az A gyilkosok című 1946-os Hemingway-adaptációval vált igazi hollywoodi sztárrá és szexszimbólummá. A Mogambo című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték. Többen úgy gondolták, hogy legjobb alakítását Az iguána éjszakája Maxine Faulkjaként nyújtotta, amiért viszont nem jelölték Oscar-díjra. Grayson Hall az elnyomott Judith Fellowes szerepében viszont kiérdemelt egy jelölést legjobb női mellékszereplőként (A Kilimandzsáró hava, A mezítlábas grófnő, A Kasszandra-átjáró).
Mary Higgins Clark (1927-2020)
amerikai bűnügyi regényírónő (A ház titka, Hová tűntek a gyerekek?, Még egy élet).
Claude Brosset (1943-2007)
francia színész. Filmekben mellékszereplőjeként sikerült nagy ismertségre szert tennie, a színházban viszont többször lépett fel főszerepekben. Első szerepét 20 éves korában játszotta. Nemcsak remek színészi képességekkel bírt, de értett a bűvészethez is, ezt a tudását felhasználta a filmjeiben is.
Mircea Diaconu (1949)
román közismert film és színházi színész, nemzeti liberális párti politikus, művelődési miniszter. 1971-ben szerzett diplomát a bukaresti „Ion Luca Caragiale” Színház- és Filmművészeti Intézetben. Közel hatvan filmben szerepelt, 1990-től szabadúszó.
Zágoni Zsolt (1952)
színész. 1980-ban szerzett színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Először a Budapesti Gyermekszínházhoz szerződött. 1981-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1982-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1984–1986 között a győri Kisfaludy Színház művésze volt. 1987 óta szabadfoglalkozású színművész. Szinkron stúdiókban is a népszerű, foglalkoztatott színészek közé tartozik (Szerelmem Elektra, A katedrális, A kém).
Borbély Sándor (1954)
színész. 1981-ben szerzett színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a debreceni Csokonai Színházban kezdte. 1983-tól 1991-ig a Rock Színház tagja volt. 1991 és 1993 között az Arizona Színház művésze. 1993-tól szabadfoglalkozású színművész. Rendezéssel is foglalkozik.
Földesi Judit (1964)
színésznő. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1983–1987 között. Pályáját a Pinceszínházban amatőrként kezdte. 1987–1988 között a Szolnoki Szigligeti Színház színésze volt. 1988–1991 között a József Attila Színházban játszott. 1991–1994 között az Arany János Színházban szerepelt. 1994 óta szabadfoglalkozású.
Szabó Márta (1970)
Jászai Mari- és Aase-díjas színésznő. A József Attila Színházhoz került kellékesként, majd felvételizett a színművészeti főiskolára, ahova nem vették fel. Előbb a Nemzeti Színház, majd az Arany János Színház Stúdiójában tanult. Öt év stúdiózás után leszerződött segédszínésznek a kecskeméti Katona József Színházhoz. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja lett 1995-ben, itt hat évet töltött el. 2001-2004 között a Bárka Színház tagja volt, majd 2004-2013 között szabadúszó. 2013-tól ismét a Móricz Zsigmond Színház tagja.
Amaury Nolasco (Amaury Nolasco Garrido, 1970)
Puerto Ricó-i színész, legismertebb szerepe Fernando Sucre, A szökés című amerikai tv-sorozatból. Első komoly filmszerepe a Halálosabb iramban Orange Julius karaktere volt. Jelentősebb filmje még a Transformers.
Thuróczy Szabolcs (1971)
színész, a budapesti Pintér Béla és Társulata tagja. A József Attila Tudományegyetem jogi karára felvételizett, ahol 1996-ban diplomázott (Sorstalanság, Senki szigete, Budapest Noir).
Ricky Martin (1971)
kétszeres Grammy-díjas Puerto Ricó-i énekes, zenész, író. A latin könnyűzene egyik legkiemelkedőbb személyisége, akinek világszerte több tízmillió albuma kelt el az évek alatt. Az UNICEF nagyköveteként 2002-ben megalapította a Ricky Martin Alapítványt és a People For Children nevű alapítványt.
Stephenie Meyer (Stephenie Morgan Meyer, 1973)
amerikai író, az Alkonyat című könyvek szerzője. 2008 elején jelent meg A burok című könyve, mely már a felnőtteknek íródott és az eddigiektől eltérően sci-fi történet (Újhold, Földi pokol, Éjféli nap).
Török Tamara (1973)
dramaturg, műfordító, egyetemi adjunktus. 2000–2003 között az ELTE doktori iskolájának hallgatója volt, 2009-ben PhD fokozatot szerzett irodalom- és kultúratudományok területén. 1998–2003 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem színháztudomány (dramaturg) szakos hallgatója volt. 2000-től az ELTE BTK egyetemi tanársegédje, majd adjunktusa. 2003 óta a Katona József Színház tagja. Rendszeresen fordít, illetve interjúkat is készít a Színház című folyóiratnak.
Nemes Wanda (1983)
színésznő. 2002–2006 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt, ahova elsőre felvették. Egyetemi gyakorlatát a Nemzeti Színházban töltötte, melynek tagja volt 2006–2008 között. 2008–2009-ben szabadúszó volt, majd az Újszínház tagja lett.
Ezen a napon halt meg:
John Dunstable (1390?-1453)
angol zeneszerző. Művei és munkássága alapján magas képzésben részesülhetett, bár erről nincsenek feljegyzések. Eltérően sok más korabeli zenésztől, ő nem volt az egyház tagja, valószínűleg nős is volt, és Angliában több helyen birtokai is voltak. Fennmaradt zeneművei főként egyházi művek.
Báróczi Sándor (1735-1809)
királyi testőr, író, a testőrírók közé tartozott. Miután Mária Terézia fölállította a magyar testőrséget, őt is beválasztották. Bécsben Barcsay Ábrahám és Bessenyei György társaságában ő is a magyar irodalom fellendítésén munkálkodott. Korának kiemelkedő prózafordítója és stílusreformátora volt, elsősorban franciából fordított. Munkáival jelentősen gazdagította a magyar stílust, és ez kiemelt helyet biztosít számára a régi magyar fordítók sorában (A védelmeztetett magyar nyelv, Amalia történetei, A mostani Adeptus).
Kelemen László (1762-1814)
az első magyar színigazgató és színműíró. Tanult és művelt ifjú, aki közmegbecsülésben részesült, és a vagyonosabb polgári osztálynál is szívesen látott vendég. Látta Európa főbb városainak színházait, tapasztalta a színészet hatását a nemzeti öntudatra. Keserűen tapasztalta a magyar nemzetet szokásaiban, nyelvében, érzésében elidegenedettnek, elmaradottnak. Egy állandó színház alapítása foglalkoztatta, de ezt, többszöri kisérlete ellenére, nem sikerült elérnie.
William Makepeace Thackeray (1811–1863)
viktoriánus angol író. A 19. századi világirodalom egyik legjelentősebb regényírója. A maga korában roppant népszerű művei a kapitalizmus életformájának, erkölcseinek kegyetlen szatírái. Legjelentősebb művének, a Hiúság vásárát tartják. Más művei: A rózsa és a gyűrű, Sznobok könyve, A Newcome család, Pendennis, A nagy Hoggarty gyémánt…
Márkus Emília (1860–1949)
színésznő, a Nemzeti Színház örökös és tiszteletbeli tagja. Gyönge testalkatú, filigrán megjelenésű, élénken beszédes-szemű, de első látásra is igézően szép szőke úrileány, kiváló ösztönös tehetséggel megáldva – így tartották kritikusai. Személyéhez soha kudarc nem fűződött, lehetetlen szerepből is sikert kényszerített ki sajátosan egyéni, érdekesen megejtő művészi és női varázslatossága által.
Alban Berg (1885–1935)
osztrák zeneszerző, a modern szimfonikus zene egyik meghatározó alakja, a tizenkétfokú (dodekafon) zeneszerzői technika képviselője. Gyermekkorában költőnek készült, megpróbálkozott a zeneszerzéssel is, noha zenei képzésben nem részesült. Első művei dalok voltak, 1900-ban hármat írt. 1904-ben hivatalnoki állást vállalt, de a komponálást folytatta. Arnold Schönberg magántanulója lett, felügyelete alatt komponálta első „fegyelmezett” darabjait: a Hét korai dalt (Lulu, „Egy angyal emlékének”, „Lírai szvit”).
Siménfalvy Sándor (1892-1988)
színész, érdemes művész. Szülei szintén színészek voltak, az ő példájukat követve tette le 16 éves korában a színészegyesületi vizsgát. Ezután artistaként és állatszelídítőként dolgozott, bejárta az egész akkori országot. 1911 után már táncos-komikusi tehetségét kamatoztatta különböző vándortársulatoknál és vidéki színházakban. 1950-ben a budapesti Nemzeti Színház szerződtette. Egyedi karaktere, habitusa miatt elsősorban parasztszerepekben jeleskedett, ízes beszéde jellegzetes arcberendezése karaktert kölcsönzött neki. 1950-től számos film és tévéjáték mellékszereplője volt (A nagyrozsdási eset, Szegénylegények, Az alvilág professzora, A sírásó és a bába).
Sándor Kálmán (1903–1962)
Kossuth- és József Attila-díjas író, újságíró. Regényeiben, novelláiban, publicisztikájában a polgári társadalom ellen lázad, a Horthy-rendszer indulatos leleplezésére vállalkozik. Korábbi műveiben az életből mindjobban kiszoruló kisember sorsával foglalkozik; hősei munkanélküliek, ágyrajárók, kétes és lecsúszott egzisztenciák; színhelyei albérletek, fővárosi udvarok, mocskos kórtermek. Történetei naturalisztikus tárgyiassággal vagy groteszk fintorokkal előadott emberi tragédiák (Kórház az őserdőben, A neandervölgyi főkönyvelő).
Mifune Tosiró (1920-1997)
japán színész, közel 170 filmben szerepelt. Hatásos fellépése, széles színészi eszköztára, idegennyelv-tudása és hosszú munkakapcsolata Kuroszava Akirával korának leghíresebb japán színészévé tette, és könnyedén lett a legismertebb a nyugati közönség előtt is. Gyakran alakított nyers, mogorva szamurájt vagy rónint, megváltoztatva ezzel a szamurájokról kialakult előkelő, finom képet. Mifunét tartják számon a „kóbor harcos” karakter megteremtőjeként (A vihar kapujában, A hét szamuráj, A Midway-i csata).
Charles Durning (Charles Edward Durning, 1923-2012)
amerikai színész, a „Karakterszínészek királya”. Az Amerikai Drámaművészeti Akadémián tanult, de kirúgták mert úgy vélték Durning nem volt tehetséges. Később fellépett nagyjából 50 társulattal és játszott különféle off-Broadway darabokban. 1961-től kezdődően a New York-i Shakespeare Fesztivál 35 szerepében lépett fel. Ez idő alatt televízióban és moziban is szünet nélkül szerepelt. Első filmes bemutatkozása 1965-ben volt, a Harvey Middleman, a tűzoltóban szerepelt. Több mint 100 filmes és televíziós szereplése volt. Néhány a nevezetesebb filmjei közül: Dog Day Afternoon, The Muppet Movie, True Confessions, Aranyoskám, Lenni vagy nem lenni, A legjobb bordélyház Texasban és az Ó, testvér, merre visz az utad?
Borsa Gedeon (1923-2022)
irodalomtörténész, bibliográfus, az irodalomtudományok doktora. 1951-től az Országos Könyvtári Központ, majd az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa. 1961-1983 között a régi magyarországi nyomtatványok bibliográfiai szerkesztőségének vezetője volt (Régi magyarországi nyomtatványok, Könyvtörténeti írások, Brassói román nyomda a 18. század első felében).
Samuel P. Huntington (1927-2008)
amerikai történész, politológus, a Harvard Egyetem professzora. Az 1993-ban megjelent, nagy vihart kavart cikkének bővebb kifejtéseként írta meg A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című művét, amellyel egycsapásra világszerte ismertté vált.
John Osborne (1929-1994)
angol író, drámaíró, forgatókönyvíró, színész – a nálunk a maga idején dühöngő ifjúságnak nevezett irodalmi, színházi és filmes művészeti irányzat, mozgalom („angry young man”) vezéralakja. Az általa írt Tom Jones című 1963-as filmért Oscar-díjat kapott (Dühöngő ifjúság, Elfogadhatatlan tanúvallomás, Sírfelirat George Dillonnak).
Harold Pinter (1930–2008)
Irodalmi Nobel-díjas angol drámaíró, költő, forgatókönyvíró, színész, rendező, polgárjogi aktivista. A második világháborút követő drámaíró nemzedék egyik nemzetközileg is legismertebb képviselője. Jelentősebb művei: „A gondnok”, „Az étellift”, „Árulás” és a „Holdfény” című drámák. 1950-ben publikálta első verseit Harold Pinta néven. Első darabját, „A szoba” címűt 1957-ben mindössze négy nap alatt írta, első egész estét betöltő darabja „A születésnap” című dráma volt 1957-ben. Pinter jelentősebb művei gyakran egyetlen erőteljes vizuális képből indulnak ki, a szereplők tetteit a túlélésért vívott harcuk határozza meg (A gondnok, Hazatérők, Holdfény).
Ian Hendry (1931-1984)
angol színész. Nevezetes mozifilm-szerepei Williams törzsőrmester A domb című 1965-ös filmdrámában, Michael az 1965-ös Iszonyatban és Eric az 1971-es Öld meg Cartert!-ben. Szerepelt az első Bosszúállók sorozatban is.
Bényi Árpád (1931-2006)
festőművész. Debrecenben, a Tamás Ervin vezette Képzőművészeti Szabadiskolában kezdett rajzolni, festeni. Pályakezdőként Tiszaörsön, majd Kunhegyesen tanított. Itt érte az 1956-os forradalom. Egyik fametszetéből plakátot csináltak, amiért négyévi börtönbüntetésre ítélték. Folyamatosan részt vett megyei és országos kiállításokon. 1966-ban felvették a Művészeti Alapba, majd 1975-ben a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségébe. Ecset és stafeláj címmel művészeti és pedagógiai tapasztalatait összegező könyve jelent meg a Barbaricum Kiadó gondozásában.
Béri Géza (1933-1979)
költő, író, műfordító. 1953–56 között, a fennálló rend fegyveres megdöntésére való szervezkedés miatt, a váci börtön életfogytiglanra ítélt rabja, ahol a magukat Füveskert-költők néven elnevező költőtársaság tagja. Életében egyetlen könyve sem jelenhetett meg. 1979-es öngyilkossága után több mint egy évvel közöltek verseiből válogatást.
Kun Zsuzsa (1934-2018)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, balettmester, balettigazgató. 1943–1949 között a Magyar Állami Operaház balettiskolájában tanult. 1949-től az Operaház tagja volt, 1952–1977 között mint magántáncos. 1950–1952 között Moszkvában és Leningrádban folytatta tanulmányait. 1955–1956 között Fülöp Viktorral együtt Moszkvában, a Balett Intézetben és a Nagyszínházban volt ösztöndíjas. 1972–1979 között az Állami Balettintézet igazgatója volt, 1979-től balettmestere. 2007 óta emiritus professzor volt. 2018 őszén a Magyar Táncművészeti Egyetem szenátusa rector emerita címmel tüntette ki.
Berkes Erzsébet (1940–2002)
József Attila-díjas újságíró, kritikus, dramaturg. 1964–1972 között a Magyar Színházi Intézet munkatársa volt. 1972–1977 között a Magyar Ifjúság, 1977–től a Magyar Nemzet irodalmi szerkesztője volt. 1989–től a Mozgó Világ című folyóirat munkatársa, rovatszerkesztője volt. Közben dramaturg Győrött és a Nemzeti Színházban. 1987–1988 között szerkesztőként dolgozott a Szépirodalmi Könyvkiadóban.
John Boswell (1947-1994)
amerikai történész, a Yale Egyetem professzora. munkásságának középpontjában a homoszexualitás és a vallás, különösen a katolikus vallás kapcsolatának kutatása áll. Nagy forrásanyagot mozgató kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a 12. század előtt a katolikus egyház korántsem volt ellenséges az azonos neműek párkapcsolatával szemben, sőt az azonos nemű párok kapcsolatának egyházi elismerésére létezett egy a házassághoz nagyban hasonlító liturgia, az adelphopoia. Az ilyen szertartásokat több művészeti alkotás is megörökítette.
