Névnapok: Szilárda, Agnabella, Agnella, Beriszló, Bertold, Boleszláv, Boroszló, Ders, Derzs, Konor, Konrád, Kurt, Szilárd, Szilárdka
Események:
1906 – Megnyílik az egyik legkorábbi Párizsi mozi, a Cinema Omnia Pathe.
1918 – Bemutatják Giacomo Puccini Gianni Schicchi című vígoperáját a New York- i Metropolitan Operában.
1960 – Elfogadják az UNESCO oktatási diszkrimináció elleni egyezményét.
1977 – John Travolta főszereplésével bemutatják a Szombat esti láz című filmet.
2014 – A régészek rekonstruálják a III. Amenhotep két óriási szobrát , amelyeket egy földrengés döntött le a Nílusnál Kr.e. 1200-ban.
Megszületett Pierre Puvis de Chavannes (1824-1898) francia festőművész.
Egy itáliai utazás nyomán határozott úgy, hogy festő lesz. Nem tartozott semmilyen iskolához és irányzathoz, bár az első időszak művein megfigyelhető még Delacroix és Daumier hatása, és főleg mitológiai témájú képeket festett. A korszak művészeti áramlatainak a középpontjában a táblaképfestészet állt, de őt ettől függetlenül a monumentális freskófestészet kezdte foglalkoztatni. Számos remekmű őrzi az emlékét ebből az időszakból. Műveire a finom színekkel festett klasszikus tájak, a tájképi háttér elé helyezett figurák, a kifinomult líraiság, a törékeny elegancia a jellemző. Műveit a történelem és az emberiség legendái, a vallás és a mitológia inspirálta. Felfogása intellektuális és irodalmias. Művészetéről azt mondják ugyan, hogy nem voltak követői, a szimbolizmusra azonban érezhetően hatott (Magdaléna, A munka, Pásztorok éneke).
Megszületett Madarász Viktor (1830–1917) a legnagyobb magyar történeti festők egyike és a hazai romantika egyik legjelentősebb alkotója.
Madarász minden bizonnyal legerősebb, legönállóbb tehetsége volt a fejlődésnek indult magyar művészetnek. A történeti felfogás erejét tekintve, vele festőink közül egy sem mérkőzhetett; ami pedig technikáját és koloritjának gazdagságát illeti: méltó versenytársa csakis később, Munkácsy Mihályban támadt. Részt vett a szabadságharcban, ami meghatározó élménye maradt élete végéig. 1856-tól kezdve Léon Cogniet párizsi műtermében és az École des beaux arts-ban tanulta ki az akadémikus-romantikus stílust. Leginkább Paul Delaroche történelmi festészete hatott rá. Párizsban, 1859 folyamán születtek meg legnagyobb művei. 1870-ben tért vissza Magyarországra, ám a korabeli hazai kritika ellenségesen viszonyult franciás stílusához (Bujdosó álmán, Hunyadi László siratása, Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben).
Meghalt Páger Antal (1899–1986) Kossuth-díjas színész, kiváló művész.
Gyermekkorában a zene és a festészet érdekelte, később fordult a színház felé. Szórakozásból részt vett néhány műkedvelő előadáson. Az egyik ilyet követően felkereste a székesfehérvári színház titkára, menjen el Fehérvárra színésznek. Játszott Kecskeméten, Pécsen, Nagyváradon. Az 1925–1926-os évadban, majd 1926 és 1930 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, hamarosan sztárnak számított. A színházi szerepek mellett kedveltté vált a filmszakmában is, 1932-ben lépett először a felvevőgép elé. Pontos, korrekt munkáját, ugyanakkor hallatlan mély belső átéléssel megformált szerepeit megszerette a filmszakma, s a közönség kedvencévé is vált, így egyre több filmes feladatot kapott. A háború előtt a művészvilágban jobboldali nézeteket képviselt, antiszemita művekben is szerepelt. 1948. január 24-én – két évi ausztriai és hét hónapi franciaországi tartózkodás után – Argentínában telepedett le. Hazatérése után hamar kiderült, hogy népszerűsége töretlen, első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta. Második fénykorában több mint száz tévéjáték és film főszerepét játszotta el, miközben szinte haláláig a Vígszínház színpadán volt (Piri mindent tud, Hattyúdal, Fekete gyémántok).
Meghalt Friedrich Dürrenmatt (1921–1990) svájci író, drámaíró, képzőművész.
A második világháborút követő időszak német nyelvű svájci irodalmának legnagyobb hatású képviselője. Színműveit már életében számos nyelvre lefordították, és azokat mindmáig gyakran játsszák a világ színpadain. Sokan Dürrenmattot tartják a késő modern tragikomédia megteremtőjének. E tekintetben az 1950-es-60-as évek során keletkezett művei a legmeghatározóbbak. Beiratkozott a zürichi egyetem filozófia és német nyelv és irodalom szakára. Tanulmányait egy szemeszter elvégzése után a berni egyetemen folytatta, amit 1945-ben, a végzettség megszerzése nélkül otthagyott. Ekkor már egyre jobban foglalkoztatta az írói mesterség. A kezdeti évek anyagilag nem hoztak sikert a fiatal írónak. Megírta első rádiójátékát (1946), számos kabaréjelenetet írt a bázeli Cornichon kabarénak, és kiadott két regényt. 1952-re – jórészt rádiójátékainak köszönhetően – nagy nevet szerzett magának Svájcban és Németországban egyaránt. Tanulva korábbi színpadi kudarcaiból, sokat merített Brecht és mások dramaturgiai megoldásaiból. A hatvanas években íródott színművei az író legkiforrottabb, legenergikusabb munkái (A fizikusok, Az öreg hölgy látogatása, A bíró és a hóhér).
Meghalt Peter O’Toole (1932-2013) nyolcszoros Oscar-díjra jelölt ír származású brit színész, akit az Amerikai Filmakadémia 2003-ban Életműdíjjal tüntetett ki.
Az 1962-ben készült Arábiai Lawrence című film főszerepe tette híressé, de több mint ötvenéves pályafutása alatt, rengeteg változatos szereppel kápráztatta el a közönséget. eleinte sportújságíró akart lenni, de később mégis a színészet mellett döntött. Pályafutása a bristoli Old Vicben kezdődött. Harmincévesen, a filmművészet egyik csúcsának tartott Arábiai Lawrence (1962) főszerepével lett világhírű filmszínész. Két évvel később – Richard Burtonnel együtt – ismét Oscar-díjra jelölték a Becketben nyújtott alakításáért. Eleinte főleg brit produkciókban játszott, majd egyre gyakrabban vállalt filmszerepeket a tengerentúlon is, ám tudatosan távol maradt a hollywoodi sztárvilágtól. 1981-ben A kaszkadőr című amerikai thrillerben egy gátlástalan filmrendezőt játszik. Ezért a filmjéért már hatodik Oscar-jelölését kapta, ám végül mégsem ő kapta meg. 1999-ben a Szent Johanna című tévéfilmért, elnyeri a legjobb mellékszereplőnek járó Emmy-díjat. 2003-ban – attól tartva, hogy ezzel beismeri és megpecsételi karrierje végét – először visszautasította a tiszteletbeli Oscart, aztán mégis elfogadta (Arábiai Lawrence , Robinson Crusoe, Gulliver utazásai).
Ezen a napon született:
Maria Szymanowska (1789-1831)
lengyel zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus. Egyike volt a 19. század első zongoravirtuózainak. Végigutazta Európát, elsősorban az 1820-as években, mielőtt végleg letelepedett volna Szentpéterváron. Az orosz birodalmi fővárosban a cári udvar számára komponált, hangversenyeket adott, zenét tanított és befolyásos szalont vezetett. Művei – elsősorban zongoradarabok, dalok és más kisebb kamaraművek, csakúgy mint az első lengyel hangversenyetűdök és noktürnök – a Chopin előtti korszak jellemző alkotásai (Divertimento hegedűre és zongorára, F-moll polonéz zongorára, 5 historikus dal).
Josef Kriehuber (Kriehuber József, 1800-1876)
osztrák festő, litográfus, a bécsi biedermeier kedvelt és jellegzetes képviselője. A bécsi akadémián tanult. Ezután 1821-ig Galíciában élt, e korszakából számos, lovakat ábrázoló festménye maradt fenn. Tájképeket is alkotott, nagy precizitással.
Szemjon Jakovlevics Nadszon (1862-1887)
orosz költő. Fiatal létére is lírájával akkora népszerűségre tett szert, hogy halálhírére több orosz egyetemen félbeszakították az irodalomtörténeti előadást, és a tanárok az ő irodalmi működését ismertették. Költeményeit mély pesszimisztikus érzés, erős filozófiai felfogás és formatökély jellemzi.
Mihalik Dániel (1869-1910)
festőművész, a Szolnoki művésztelep egyik alapítója. Apja tudományos pályára szánta, de ő 1886-ban a Mintarajztanoda növendéke lett. Művészeti tanulmányait a Mesteriskolában Lotz Károly vezetése alatt, majd a müncheni képzőművészeti akadémián folytatta. Már művészeti tanulmányai kezdetén a tájképfestészet érdekelte. Először 1893-ban, a Falu vége című tájképével jelent meg a nyilvánosság előtt, ettől kezdve rendszeresen szerepelt a fővárosi tárlatokon. Főleg alföldi tájakat festett természethű felfogásban, széles ecsetkezeléssel. Művei népszerűek voltak a művásárlók körében, számos művét az állam vásárolta meg (Falu vége, Téli tájkép, Mező szélén).
Tompa László (1883-1964)
erdélyi magyar Baumgarten-díjas költő, műfordító. 1920-tól kezdve több verse és műfordítása jelent meg Marosvásárhelyen. 1929-ben megkapta az Erdélyi Helikon nagydíját, 1941-ben a Baumgarten-díjat (Erdély hegyei között, Hol vagy, ember?, Erdélyi végzet alatt).
Paul Éluard (Eugéne Emile Paul Grindel, 1895–1952)
francia költő. 1913-ban jelent meg első verseskötete Premiers Poèmes címmel. Az első világháborút a fronton töltötte. Az 1920-as években csatlakozott a dadaistákhoz, majd a szürrealistákhoz, csoportjuktól az 1930-as évek végén eltávolodott a spanyol polgárháború miatt és politikai okokból. 1942-ben ismét belépett a Francia Kommunista Pártba, és részt vett a francia ellenállásban. A háborút követően aktív részt vállalt a nemzetközi kommunista mozgalomban, mint a kultúra követe (Mindent elmondani, Nappalunknál jobb az éjszakánk, A körülmények és a költészet).
Szentpál Olga (Stricker, 1895–1968)
táncművész, -pedagógus, érdemes művész. 1945–1952 között a Színművészeti Főiskola tánctanára, közben 1949–1952 között a koreográfus főtanszak vezetője volt. 1947–1948 között a Testnevelési Főiskola táncnevelési tanulmányi szakának vezetője, 1952–1968 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ének főtanszakának tanára volt. 1952–1957 között az Állami Balett Intézetben történelmi társastáncot tanított.
Szepes Mária (1908-2007)
író, forgatókönyvíró, költő és színész. Írói álneve Orsi Mária, színészként Papír Magdaként szerepelt. Legismertebb művei A Vörös Oroszlán és a Pöttyös Panni-sorozat. Több tudományos-fantasztikus regényt is alkotott, amivel újabb olvasóréteget hódított meg: a felnövekvő fiatalságot (A Vörös Oroszlán, Jupiter palotája, Varázstükör).
Zolnay Vilmos (1913-1983)
író, kritikus. 1947 és 1952 között a Magyar Rádió dramaturgja volt. 1952-től 1956-ig szerkesztette a Könyvbarát és a Könyvtáros című lapokat. 1956-tól haláláig szabad foglalkozású író volt. Tagja volt a Magyar Írók Szövetségének (Beszélgetések könyvekről, A pokol tornáca, A láthatatlan póráz).
Saly Németh László (1920-2001)
festőművész, grafikus. A soproni Széchenyi István Reáliskolában kezdte képzőművészeti tanulmányait, 1940–1942 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt. A második világháborúban francia hadifogságba esett, hamarosan lehetővé vált, hogy ott is festhessen. Ettől kezdve folyamatosan dolgozott, és a képei eladásáért kapott összeget magyar hadifogoly-társai támogatására fordította, amíg haza nem térhetett. Óriási életművet hagyott ránk. Olajfestmények, szénrajzok, akvarellek, plakátok művészien megalkotott műszaki rajzok, térképek maradtak utána, melyek magángyűjteményekben, és a világ sok országában megtalálhatók (Hazafelé, Szerelmesek, Ferenciek tere).
Németh Amadé (1922-2001)
zenetörténész, karnagy, zeneszerző. A Zeneakadémián tanult. Aktív muzsikusi munkája mellett kiterjedt zenetörténészi, zeneírói tevékenységet is folytatott. Kutatásai középpontjában a 19. századi magyar operatörténet, az Erkel-család élete állt (Erkel Ferenc életének krónikája, Operaritkaságok, A magyar operett története).
Kibédi Ervin (1924–1997)
Jászai Mari-díjas színművész, komikus, érdemes művész, a Vidám Színpad örökös tagja. A Zeneakadémián szerzett magánénekesi diplomát, 1949-ben, de operaénekesként sohasem működött. 1950–51-ben a Magyar Rádiónál dolgozott. 1951-ben a Magyar Néphadsereg Színházához került, majd 1957-től a Vidám Színpad művésze volt. Elsősorban komikus szerepekben volt népszerű, amihez lomha mozgása és sajátos szem- és arcjátéka is hozzájárult. Szemhéja mindig félig csukva volt, s ez adott neki valamilyen örökös szkeptikus karaktert (Meztelen diplomata, A Tenkes kapitánya, Az aranyborjú).
Rákosi Mária (1927-1981)
színésznő. 1943-1947 között a Színművészeti Főiskola hallgatója volt. 1947-1949 között a Nemzeti Színház, 1949-1951 között a Belvárosi Színház, 1951-1960 között az Ifjúsági Színház (később Petőfi és Jókai Színház) tagja volt. 1960-tól haláig a Madách Színház színésznője volt (Állami áruház, Ház a sziklák alatt, A tanú).
Kállay Ilona (Munk, 1930–2005)
kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Először kirakatrendezőként és segédgrafikusként dolgozott, de egy amatőr színjátszókörben felfedezték színészi tehetségét. Jelentkezett a Színház és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1955-ben diplomázott. 1982-ben szerződött Vidám Színpadhoz. 1997-től haláláig a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja volt. Sokat foglalkoztatott színésznőként a színpad mellett rendszeresen szerepelt a rádióban és a televízióban is (Felfelé a lejtőn, Lányarcok tükörben, Szerelem első vérig).
Lee Remick (1935-1991)
Oscar-díjra jelölt Golden Globe-díjas amerikai színésznő. A Broadwayen debütált a Be Your Age című színdarabban, majd televíziós szerepeket kapott. Ismertté a William Faulkner regénye alapján készült Hosszú, forró nyár tette, amiben a sztárpár Paul Newman és Joanne Woodward mellett volt látható. 1962-ben Oscar-díjra jelölték a Míg tart a bor és friss a rózsa filmadaptációval, amiben egy alkoholista háziasszonyt formál meg (Telefon, Egy gyilkosság anatómiája, A Medúza pillantása).
Patty Duke (1946–2016)
Oscar-, Golden Globe- és háromszoros Emmy-díjas amerikai színésznő. Leghíresebb szerepe az A csodatevő című filmben volt, amit a színpadon és a mozivásznon is eljátszott, jelentős karriert hagyott hátra a televíziós szakmában. Tinédzserként saját tévéműsora volt.
Jane Birkin (1946-2023)
brit származású francia énekesnő, színésznő. A ’60-as évek lüktető Londonjában tűnt fel, első figyelemre méltó alakítását a Nagyítás című filmben kapta 1966-ban. Színészi és előadói tevékenységének elismeréseként megkapta a Brit Birodalom Rendje tiszti fokozatát, Franciaországban pedig a Nemzeti Érdemrend lovagja kitüntető címet (Ahová lépek, ott fű nem terem; Halál a Níluson; Nyaraló gyilkosok).
Zalatnay Sarolta (Zacher, 1947)
énekesnő, író, állatvédő. Hét évig tanult klasszikus zenét, zongorát, és hangképzést. Szülei operaénekesnek szánták mezzoszoprán hangjával, de egy mandulaműtét következtében ez meghiúsult. A rockzene kerítette hatalmába. 1966-ban a Magyar Televízió Táncdalfesztiválján második helyezést ért el. Külsejével divatot teremtett, meghatározó egyénisége lett a korabeli tinédzser lányoknak. A magyarországi előadóművészek közül ő hordott először miniszoknyát, combközépig érő csizmát és a jellegzetes frufrus frizurát. 18 nagylemeze van, kb. 50 kislemeze (Hol jár az eszem, Nem vagyok én apáca, Tölcsért csinálok a kezemből).
Lázár Kati (Lazarovits, 1948)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, rendező, kiváló művész. 1973-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a 25. Színházhoz szerződött 1973–1974 között. 1974–1976 között Miskolcon, 1976–1978 között Szolnokon játszott. 1991–1994 között igazgatója a Merlin Színháznak, tanodájának a Merlin Színészképző Műhelynek vezetője, és egyben egyik alapítója. 1994–1998 között az Új Színház művésznője volt (Eszkimó asszony fázik, Ámbár tanár úr, Megy a gőzös).
Vető János (1953)
Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, fotóművész, videóművész, zenész. A hatvanas évek végétől a neoavantgarde fotóművészet és képzőművészet, és az alternatív zenei kultúra fontos alakja, nemzetközileg ismert művész. Kísérleti, intuitív zenét játszó zenekarai voltak. A 90-es évektől digitális zenével és digitális képalkotással is foglalkozik (Eszkimó asszony fázik, Johnny Gitár, Blue Box).
Závada Pál (1954)
Kossuth- és József Attila-díjas szlovák származású magyar író, szerkesztő, szociológus, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Az 1980-as években kezdtek felfigyelni rá. Első, feltűnést keltő munkája 1986-ban a Kulákprés című szociográfia volt. Az első nagy sikere a Jadviga párnája című regény (Mielőtt elsötétül, Idegen testünk, Hajó a ködben). ––> Olvas(s)atok – Závada Pál: Jadviga párnája
Nyertes Zsuzsa (1958)
színművésznő. 1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd rögtön a Vidám Színpadhoz szerződött. Ezt követően 2010-ig a 2008-ig Vidám Színpadként működő Centrál Színház tagja volt. 2013 óta pedig a megújult Vidám Színpadon is játszik. Kabarétól a vígjátékon át a musicalig mindenben színvonalas alakításokat nyújt. Sokat szerepel a televízió műsoraiban is (Szegény Dzsoni és Árnika, Amerikából jöttem…, A három testőr Afrikában).
Müller Júlia (1964)
színésznő. 1983 és 1986 között a Nemzeti Színház Stúdiójának, majd 1988-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskolának volt a hallgatója. 1989-től a Szegedi Nemzeti Színház színésznője volt, 2003-tól 2005-ig a Miskolci Nemzeti Színházban szerepelt. Később szabadfoglalkozású művésznőként játszott.
Bartha Antal (Barta, 1967)
bábművész, színész. A Bábszínészképző Tanfolyamot 1988-ban végezte el, és az Állami Bábszínház tagjaként kezdte pályáját. 1992-től a Kolibri Színházhoz szerződött. Vendégként játszott a Budapest Bábszínházban. 1996-tól magán bábszínházában, Bartha Tóni Bábszínházában szerepel.
Balázs Csongor (1985)
színész. Színészi tanulmányait 2004 és 2008 között Békéscsabán, a Színitanházban folytatta. Színészként a Békéscsabai Jókai Színház tagja és játszik a Békéscsabai Napsugár Bábszínházban is.
Ezen a napon halt meg:
Johann Lorenz Bach (1695-1773)
német zeneszerző, a D-dúr prelúdium fúgával című darabján kívül az összes többi műve elveszett. 1718-tól haláláig orgonista, kántor és iskolamester címen működött Lahmban.
Carl Philipp Emanuel Bach (Hamburgi Bach, 1714–1788)
német zeneszerző, orgonista, csembalista, a zenei klasszicista stílus megalkotója, Johann Sebastian Bach második fia. Apján kívül nem volt más zenetanára és az sem valószínű, hogy a billentyűs hangszereken kívül más hangszereken is komolyabban megtanult volna játszani. Zenekritikáiban megdöbbentően modern gondolatokat fogalmazott meg. Bírálta a felszínes zenekritikusokat és zenészeket, messze föléjük emelkedett mesterségbeli tudása és eredetisége révén (Württembergi szonáta, Berlini szimfóniák, Szonáták harántfuvolára és zongorára).
Conradin Kreutzer (1780-1849)
német és karmester, a biedermeier zene jellegzetes képviselője. 1800-tól haláláig kizárólag zenével foglalkozott (Melusina, A granadai éji szállás, Esz-dúr szeptett).
Théo van Rysselberghe (1862–1926.)
belga neoimpresszionista avagy pointillista festő, az európai festészet jelentős alakja volt a 19. és 20. század fordulóján. A genti szépművészeti akadémián kezdte, 1879-től a brüsszeli szépművészeti akadémián folytatta tanulmányait. Egyik prominens alapítója lett a XX-ak társaságának, a pointillizmus feltétlen híve lett. Portrékat, keleti témájú, földközi-tengeri tájképeket festett.. Nagy falfestményeket is készített.
Josef Lada (1887-1957)
cseh grafikus, író, a Švejk világhírű illusztrátora. Jaroslav Hašek egyik legjobb barátja volt, így az író őt kérte meg műve illusztrálására. A regénnyel ezek a rajzok már végképp összeforrtak. Lada aztán tovább folytatta a Švejk-rajzok készítését, és az 1950-es években megjelentette a regény képeskönyv változatát ötszázharminchét illusztrációval. Akvarelljei is jelentősek, továbbá illusztrálta saját szépirodalmi munkáit is. Élete során mintegy 15 ezer színes és fekete-fehér rajzot készített, 121 gyermekeknek szóló könyvet illusztrált és részben írt.
Fekete László (1889-1946)
erdélyi magyar fényképész, filmoperatőr. Iskolai tanulmányait követően kitanulta a fényképészmesterséget. Az 1930-as évek végén, illetve 1940-es évek első felében szisztematikusan fotózta az erdélyi embereket és népviseletet, közreműködött a 17. századi erdélyi magyar templomok karzat- és mennyezetfestményeinek, valamint szószékkoronáinak és paddíszeinek dokumentálásában. Képsorozatban örökítette meg az amerikai légierő 1944. június 2-i kolozsvári bombázásának pusztításait.
Németh Gyula (1890-1976)
Kossuth-díjas nemzetközi hírű nyelvész, akadémikus és turkológus, az első török nyelvtan szerzője, amely ma is alapmű. Törökországban ma is nagy megbecsülésnek örvend. Az egyetlen ismert alán nyelvemlék azonosítója (Kóborlások Kisázsiában, Akadémiánk és a keleti filológia, Kőrösi Csoma Sándor célja).
Lahner Emil (1893-1980)
magyar születésű franciaországi festő, grafikus, a Párizsi Iskola egyik képviselője. Korai képeire elsősorban a futurizmus és a német expresszionizmus hatottak. Dordogne híres barlangfestményei ihlették primitív stílusú képeit. Rendkívül széles stílusválasztékáról volt ismert, hatott rá a kelet-európai szecesszió, a konstruktivizmus, a szintetikus művészet, a nem-objektív művészet, Párizsi korszakától pedig a poszt-impresszionizmus, a fauvizmus, a kubizmus és a primitivizmus (Dombos táj, Házak, Tavaszi színes csokor).
Urbán Gábor (1901-1984)
zenetanár, zeneszerző. 1923-ban polgári iskolai énektanári, 1948-ban pedig földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát kapott. 1926–1948 között a makói polgári leányiskolában oktatott. A Makói Dalárdában és a Makói Petőfi Dalkörben tevékenykedett. Zeneszerzőként főleg szimfóniákat és a színpadi műveket alkotott. Zóra és Erzsébet királyné címmel operákat is írt. Zenetudományi munkát is készített, ami a Hangzatok világa címet viselte.
Rubányi Vilmos (Roubal Vilmos, 1905-1972)
karmester, zeneszerző, zeneigazgató. Tanulmányait a Zeneakadémián Siklós Albertnél és a Nemzeti Zenedében végezte. 1919-ben a Városi Színházhoz került, amelynek 1922-től karmestere, 1924–1944 között volt a Magyar Állami Operaház repertoár karmestere volt. 1957–1958 között a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója volt. 1958–1961 között a Csokonai Nemzeti Színház karmestere, 1961–1971 között zeneigazgatója volt.
Myrna Loy (1905-1993)
Életmű-díjas amerikai színésznő. Képzett táncosnő volt, aki később karrierjét teljesen a színészetnek szentelte. Hollywood hőskorszakában az egzotikus szerepek egyik megtestesítője volt, gyakran játszott ázsiai származású karaktereket, de nem egyszer a végzet asszonyaként tűnt fel a filmvásznon. Népszerű párost alkotott William Powellel, akivel összesen 14 filmben szerepelt együtt. A filmiparban betöltött szerepének köszönhetőn csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en. (A nagy Ziegfeld, Életünk legszebb évei, Airport ’75).
Lőrincz Gyula (1910-1980)
festőművész, érdemes művész. 1929-1934 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola növendéke, mesterei Réti István és Vaszary János voltak. Ezt követően két évig Vaszary János tanársegédje volt. A baloldali politikai és művészeti élet tevékeny résztvevője. 1939-ben Párizsba emigrált, majd 1939-1946 között Budapesten élt, reklámgrafikusként dolgozott. 1946-ban visszatért Pozsonyba, ott élt és dolgozott haláláig (Háború lesz, Pusztai szeretők, Dózsa katonái).
Horváth Jenő (1910–1968)
Jászai Mari-díjas színész, színházi rendező. A Színművészeti Akadémián és Rákosi Szidi színiiskolájában tanult. 1932 és 1946 között vidéken lépett fel és emellett rendezett is. 1946-ban került a Belvárosi Színházhoz, majd 1949-től az Ifjúsági, valamint az Úttörő, 1954-től pedig a Madách Színház tagja volt egészen haláláig. Eleinte drámai hősszerepekben tűnt fel, majd áttért a karakterszerepekre.
Sándor György (1912-2005)
1939-től az Egyesült Államokban élt magyar származású zongoraművész. Bartók tanítványa volt, majd egykori tanára támasza annak utolsó New York-i éveiben. Világhírű művészekkel, rendkívüli technikai tudásával még egészen magas életkorban, a kilencvenes éveiben is világszerte koncertezett.
Joe Simon (1913-2011)
amerikai képregényíró, rajzoló és szerkesztő, számos jelentős képregény-karakter megteremtésében közreműködött a Képregények Aranykorában (1930-1950). Első szerkesztője volt a Timely Comicsnak, annak a vállalkozásnak, melyből később megszületett a Marvel Comics. Társával, Jack Kirbyvel együtt alkották meg Amerika Kapitányt, a képregényvilág egyik legidőtállóbb szuperhősét.
Homoki-Nagy István (1914–1979)
Kossuth-díjas filmrendező, operatőr, érdemes művész. Elsősorban természetfilmesként lett híres, filmjei a magyar tájat és élővilágát mutatták be az 1950-es és ’60-as években (gemenci erdő, Kis-Balaton, hortobágyi síkság, alcsútdobozi dombvidék, a Tisza menti füzesek, a Duna, Kiskunság, a Körösök vidéke, a Vértesalja), de az állatokkal forgatott filmjei is népszerűek voltak (Gyöngyvirágtól lombhullásig, Cimborák, Plutó és Puck, a bajkeverők).
Győri Ilona (1928-2001)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1948-ban a Országos Magyar Színművészeti Akadémián végzett, utána Nemzeti Színházhoz került. 1952-ben a Magyar Néphadsereg Színházánál töltött egy évadot. 1966-tól 1988-ig a Pannónia Filmstúdió művésznője. A későbbi évek során Budapesten számos kiemelkedő külföldi filmalkotás szinkronszerepét vállalta el, nem állt távol tőle az oldottabb, derűsebb alakítások tolmácsolása sem (Barátom Bonca, Kreutzer szonáta, Szamba).
Bergendy István (1939-2020)
Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, szaxofonos, énekes, a Bergendy-együttes zenekarvezetője. 1958–1961 között a BME-n tanult autómérnöknek. Első hangszerének a harmonikát választotta. A Bartók Béla Konzervatóriumban tanult klarinétozni. Testvérével, Bergendy Péterrel 1958-ban alapították a Bergendy-együttest (Süsü, a sárkány kalandjai; Ötödik sebesség; Darabokra törted a szívem).
Anna Karina (Hanna Karin Blarke Bayer, 1940-2019)
dán származású francia színésznő. Karrierjét Dániában kezdte, ahol kabarékban énekelt, dolgozott modellként, reklámokban szerepelt. Filmvásznon első ízben egy dokumentarista kisfilmben tűnt fel. A színészet mellett énekléssel is foglalkozott(Katonalányok, Az apáca, Válaszút).
Piotr Machalica (1955-2020)
lengyel színész (Ölj meg, zsaru!; Tízparancsolat; A sámán ereje).
