Első kiadás a BMC gondozásában
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: Lehotka Ildikó
Kurtág Györgyöt a zenei világ az egyik legjobb kortárs szerzőnek tartja. Nyolcvanadik születésnapján ötnapos koncertsorozattal ünnepelték a Művészetek Palotájában és a Zeneakadémián, 2006 februárjában. A BMC Kiadó szívügyének tekinti a mai magyar szerzők, többek között Kurtág György műveinek megismertetését, több lemezük is megjelent a zeneszerző darabjaival. A Kurtág: 80 két cédéből áll, egy mű kivételével koncertfelvételeket hallhatunk.
Kurtág György …concertante… (op. 42.) című, 2002–2003-as, majd 2006-ban átdolgozott, hegedűre, brácsára és zenekarra írt kompozícióját két ízben is hallhatta a budapesti közönség. A mű hangzásvilága lenyűgöző: az egyetlen hangot súlyozó csírától az intim, belső nyugalmat, de kérdéseket felvető képek megjelenítésén keresztül a lendületes, ritmikus egységektől a sokkoló zenéig. Szinte minden érzés belefér a quasi concertante műfajba, a mai kor hangzáseszményének kiteljesítésével.
A Hirominak és Kennek ajánlott…concertante… semmiből induló zenei anyaga alkalmas arra, hogy többfelé nyithasson utat, hogy majd ismét a semmiben tűnjön el. Kurtág zenéjének egy-egy részletéből egyfajta bartóki hatást vélek felfedezni. Ez a dallamban jelentkezik, és csak reminiszcenciaszerűen. A barokk dallamosság, korál, az operákból ismert recitativo, e két utóbbi a feliratokban is megjelenik – a zenetörténeti korszakok közti szabad átjárást is lehetővé teszi. Az összhatás egyedi, és ami talán még ennél is fontosabb, rendkívüli feszültséget teremt. A nagy létszámú zenekar nem hangerőt eredményez, hanem cizellált hangzásképet, aprólékosan megtervezett színfoltokat. Ehhez járul hozzá a szólóhangszerek használata: a hegedű és a brácsa rezonálótest nélküli, gyakorló hangszer változata is megszólal. Sokkal halkabb, a hangszín varázslatos, kicsit a gyerekkoromban kedvelt selyemcukorka szégyellős fényességére és édességére hasonlít. Hiromi Kikuchi hegedű- és Ken Hakii brácsajátéka a …concertante… legapróbb rezdüléseit jeleníti meg, kettejük egymással és a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral megvalósított párbeszéde a legmélyebb rétegekig hat/hatol. Kocsis Zoltán ezúttal is nagyszerű ügy mellé állt, a darab csodáját mutatta meg.
Ifjabb Kurtág György, a felvételek zenei rendezője és az ünnepi kiadvány művészeti vezetője új perspektívából hallgattatja a …concertante…-t. Az epilógus keverésénél olyan hatást kelt, mintha a hegytetőről néznénk le, madártávlatból járhatjuk be az óriászenekar által kijelölt tájat.
A Zwiegespräch 1999–2006 között készült, a klasszikus korszak vonósnégyes-felállása és a 20. század közepének egyik zenei vívmánya, a szintetizátor párosítása adja a meghökkentő hangzást. Ifj. Kurtág György a kísérőfüzetben utalt arra, hogy a közte és apja között lévő 30 év mennyire megváltoztatta a zenét, sőt ugyanazt a hangot is másképp értelmezik. A Zwiegespräch apa és fia közös munkája, a gondolatok közössé tétele. Így születhetett meg egy olyan világ, mely a régit és az újat ötvözi, az életképeket sorakoztatja a Keller-vonósnégyes és ifj. Kurtág György előadásában.
A Hipartita Hirominak ajánlott mű, a cím utal erre. A szólóhegedűre írt darab ugyanolyan feszültséget teremt, mint Kurtág művei. Minden hangnak, gesztusnak megvan a maga szerepe, minden hangszer fontos. A két lemezen a vonós hangszerek kerülnek előtérbe, arról is képet kapunk, Kurtág hogyan aknázza ki az instrumentumok lehetőségeit úgy, hogy a hang szépsége megmaradjon, de újat is hozzon a zenei és hangzásélmény. Ifj. Kurtág György a látványt is fontosnak tartja, a szólista a félkörben elhelyezkedő, 11 kottatartó mellett halad el, így nem kell lapozni. Az akusztikai élményt az adja, hogy a különféle részeket másképp erősítették ki. Hiromi Kikuchi a Kurtág-művek avatott tolmácsolója, a darabok minden pillanatában ez érezhető, ezerszínű hangzás, dinamika, formálás emeli ki a Hipartita szépségét, elgondolkodtató zenei szövetét. A hegedű magas hangjai gyönyörűen szólnak, a …perpetuum mobile… hallgatásakor különösen szép pillanatokat ragadhatunk meg.
A Játékok darabjai és a Bartók-, Bach-átiratok a két szordinált pianínó varázsos hangszínén szólalnak meg. Egy-egy zsánerkép, illusztráció, elröppenő gondolat, hangulat, karakter készteti a hallgatót továbbgondolásra. A kis formákban is jeleskedő, a Játékok epizódjait folyamatosan író Kurtág minden korosztálynak nyújt játszanivalót, így közelebb kerülhetnek a kortárs zenéhez.
Kurtág György és ifj. Kurtág György nemcsak a zenei változatosságra gondolt, hanem a térbeli hangzás adta lehetőségek kihasználására is. A műfajokra (concertante, partita, korál, orgánum, antifóna, himnusz) vagy műfaji sajátosságokra (recitativo, ricapitulazione, introduzione) utalás egyetemlegessé teszi a darabokat. Talán nem véletlen az egy-egy művön belüli nyelvek sokszínűsége a tételcímekben, az ógörögtől a magyarig. A barátoknak, zeneszerzőtársaknak állít múlhatatlan emléket az ajánlásokkal.
A BMC Kiadó – Gőz László vezetésével – sok éve népszerűsíti a kortárs zenét. Bár a lemezpiac szinte összeomlott, legendás felvételeket adnak ki újra, vagy a legnagyobbakkal készítenek felvételt, a BMC felvállalja a mai szerzők lemezeinek propagálását. Elismert zeneszerzőket hívnak Magyarországra (Steve Reich, Kurtág, Eötvös Péter), majdnem elfeledett művészeket, mint Veress Sándor – állítanak középpontba.
