Névnapok: Loránd, Lóránt, Alfréd, Aurél, Gujdó, Imbert, Itala, Klarisz, Klarissza, Kolos, Makár, Mike, Mikeás, Mór, Móric, Pál, Palmer, Pável, Pósa, Sándor, Szidor, Szigfrid, Uzor, Vidos, Vitus
Események:
1759 – Megnyitja kapuit a nagyközönség számára a British Museum.
1857 – Megjelenik az első sportlap Magyarországon Bérczy Károlynak köszönhetően. Címe: Lapok a vadászat és a lovászat köréből.
1872 – Szarvas Gábor Pesten megalapítja a Magyar Nyelvőr című nyelvművelő folyóiratot, melyet 1994-ig az MTA jelentetett meg. 1994 óta az ELTE adja ki.
1962 – Görögország északi részén megtalálják a Derveni papiruszt, Európa legrégebbről fennmaradt kéziratát, amely i.e. 340-ből származik.
1971 – Örkény István Macskajáték című drámájának ősbemutatója Szolnokon, a Szigligeti Színházban. A rendező Székely Gábor volt.
2001 – Az Angol Wikipédia (internetes, ingyenes lexikon) születésnapja.
2014 – Az Egyesült Államok visszaadja azokat a 11-12 . századi szobrokat, amelyeket műkincstolvajok loptak el indiai templomokból.
Megszületett Molière (Jean-Baptiste Poquelin, 1622-1673) francia drámaíró, rendező és színész, a modern komédia megteremtője.
Megtanult latinul, eredetiben olvasta Plautus és Terentius komédiáit. Közeli barátságot kötött La Mothe Le Vayer abbéval, aki apja könyvtári hagyatékát gondozta, egyes források szerint ezek a művek nagy hatással voltak rá. 1643 júniusában szerelmével, Madeleine Béjart-ral és annak két testvérével L’Illustre Théâtre néven megalapították első színtársulatukat, amely azonban 1645-ben csődbe ment. 1659. november 18-án mutatták be Molière első átütő sikernek számító darabját, a Kényeskedőket. Annak ellenére, hogy a tragédiát tekintette magasabbrendűnek, Molière a vígjátékai, és misztériumjátékai révén vált közismertté. A komédia műfajában íródott művei az improvizatív játékmódra épülő commedia dell’arte olasz hagyományát követték. Az ebben a műfajban is gyakran szereplő házassági bonyodalmakat, a megnemértés témáit, és a fennálló társadalmi rend álságos voltát Molière gúnyoló, szatirikus hanggal ötvözte, és vígjátékainak nem egy esetben pesszimista végkicsengést adott (Tartuffe, A fösvény, Képzelt beteg).
Megszületett Oszip Emiljevics Mandelstam (1891-1938) orosz költő és esszéíró volt, az akmeista iskola egyik kiemelkedő tagja, Sztálin diktatúrájának egyik legismertebb áldozata a művészvilágban.
Költészete kezdetben erősen populista volt, később azonban a szimbolizmushoz kötődött. 1911-ben más orosz költőkkel együtt létrehozták a „Költők Céhét”, amelyet Nyikolaj Sztyepanovics Gumiljov és Szergej Mitrofanovics Gorogyeckij vezettek. E csoport magja hozta létre az akmeista irányzatot. A „kremli hegylakót” élesen elítélő költeményt (Anélkül élünk, hogy éreznénk az országot …) , amely halálos ítéletévé vált, valószínűleg azok az élményei íratták vele, amelyet 1933-ban, krími nyaralásakor szerzett a nagy éhínségről, amely az erőltetett mezőgazdasági kollektivizálás, a kulákok elleni osztályharc és sokak szerint Sztálin ukránok iránti gyűlölete idézett elő. Hat hónappal később letartóztatták. A szokásos kihallgatás után ekkor még megkímélték az életét, még csak munkatáborba sem küldték. 1937-ben a nagy tisztogatás során a hivatalos irodalmi közbeszédben sorozatos támadások indultak ellene, később kényszermunkára ítélték, halálának hivatalos magyarázata betegség volt, részletezés nélkül (Csillapíthatatlan szavak, Farkaskopó század, Az idő zúgása).
Megszületett Nâzım Hikmet (1902-1963) török költő, drámaíró, regényíró, az egyik legismertebb modern török költő, kit világszerte a 20. század legnagyobb költőinek egyikeként tartanak számon.
Nemzetközi hírnévre lírájával tett szert. Többször hivatkoznak rá, mint „romantikus kommunistára”, illetve „romantikus forradalmárra”. Politikai nézetei miatt többször letartóztatták, illetve száműzték. Műveit több mint 50 nyelvre fordították le. A fiatal futurista szovjet költők nagy hatást gyakoroltak rá. Mikor visszatért Törökországba, a török avantgard vezéregyénisége lett, innovatív verseivel, drámáival és forgatókönyveivel. A szillabikus verselés formáit megtörve szabadverselésbe kezdett, mely jobban harmonizált a török nyelv hangzásával. Több versét megzenésítették. Az 1940-es években a költő-írót politikai nézetei miatt börtönre ítélték, ami külföldön népszerű beszédtéma lett az értelmiség körében. 1949-ben Pablo Picasso, Paul Robeson és Jean-Paul Sartre is kampányolt a szabadon engedéséért, később egy általános amnesztia keretében szabadon engedték (Huszadik század, Kihallgatás, A szerelmes felhő).
Megszületett Jordán Tamás (1943) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, színigazgató, főiskolai docens, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
1966-ban földmérőként szerzett diplomát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mérnöki karán, ahova édesapja kérésére felvételizett és ahol egy életre megszerette a geodéziát. 1961-ben Bálint András vitte el az Egyetemi Színpadhoz, amely akkor élte hőskorszakát. Abban az évben alakult meg az ELTE „univerzitas” tagozata is. Többek között Sólyom Katival, Halász Péterrel, Fodor Tamással, Hetényi Pállal. Előadásaikkal bejárták Európát, ami a hatvanas években önmagában is irigylésre méltó dolog volt. Eleinte munka mellett keresetkiegészítésként játszott, hamarosan azonban annyi szerepet kapott, hogy 1972-ben – miután az Országos Rendező Iroda kiadta az igazolást, hogy színész – leszerződött a 25. Színházhoz. Rendezői debütálása 1987-ben a tettyei romoknál a Pécsi Nyári Színház keretében bemutatott Móricz Zsigmond Úri muri című előadás volt. 2003-2008 között a Nemzeti Színház igazgatója volt. 2008-ban Fűzfa Balázs irodalomtörténésszel közösen indította útjára a magyar költészet napjához kapcsolódó Nagy versmondás elnevezésű programsorozatot (Hány az óra, Vekker úr?, Csudafilm, Noé bárkája).
Ezen a napon született:
Bölöni Farkas Sándor (1795-1842)
író, műfordító, utazó, művelődésszervező, a Magyar Tudós Társaság levelező tagja. Irodalmi pályáját műfordítóként kezdte, Döbrentei Gábor és Kazinczy Ferenc nagy reményeket fűztek indulásához, azonban irodalmi munkássága torzóban maradt. Az általa elsőként magyarra fordított Az ifjú Werther gyötrelmei nem jelent meg. Szervezőmunkájával azonban maradandó nyomot hagyott Kolozsvár közművelődésében. Országosan nagy hatást tett Utazás Észak-Amerikában című útirajza, amely egy éven belül két kiadást ért meg, és a reformkori politikusok kézikönyvként forgatták; ennek köszönhetően nyerte el az Akadémia levelező tagságát.
Giovanni Segantini (Giovanni Battista Emanuele Maria Segatini, 1858–1899)
olasz festő, pályáját tájképfestőként, a barbizoni iskola modorában kezdte, de hatottak rá a 17. század holland mesterei is. A nyolcvanas évek táján a francia impresszionizmus befolyására színskálája kivilágosodott, ragyogó tiszta színeket, pointillista ecsetkezelést alkalmazott. Böcklin és a preraffaeliták hatására misztikusabb témákkal foglalkozott. Az 1890-es évek szimbolista mozgalmában is megtalálta helyét.
Senyei Károly (Schmidt, 1854–1919)
szobrász. Budapesten, Bécsben és Münchenben tanult, 1886-ban költözött Budapestre. Elsősorban zsáner- és épületdíszítő szobrokat készített. Számos művet készített a budavári királyi palota számára. Szobrai közül több a budapesti Kiscelli Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában áll.
Stanisław Wyspiański (1869-1907)
lengyel drámaíró, költő, festőművész. Az egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb lengyel alkotóművész volt, a szimbolizmus és a szecesszió kiemelkedő alkotója. Első alkotói korszakának első évtizedében főleg a képzőművészet érdekelte: eleinte főleg pasztellképeket festett. Második alkotói korszaka főleg az irodalomról szólt, harminchét drámát írt. Írói munkássága idején szívesen dolgozott fel antik témákat, ezek mellett előszeretettel értelmezte újra a lengyel történelem eseményeit (Anyaság, Menyegző, Odüsszeusz hazatérése).
Zádor István (1882-1963)
Kossuth-díjas grafikus, festő, portréfestő. A középiskola elvégzése után 1906-ig, mint banktisztviselő dolgozott. Munka mellett 1901-től a budapesti Mintarajztanoda tanfolyamain képezte magát. 1906-1909 közt Párizsban élt, ahol az École des Beaux-Arts-ban folytatott tanulmányokat. Az első világháború idején hadirajzoló volt, 1918-1919-ben forradalmi riportrajzokat készített. A kommün bukása után Weimarban, majd Münchenben élt. Magyarországra visszatérve egyik alapító tagja lett a Szinyei Merse Pál Társaságnak. Művészetére hatással volt a nagybányai művésztelep plein air stílusa, a szecesszió és Fényes Adolf sötét tónusú szimbolikus világa. Főleg portréfestőként ismert, de grafikusként is jelentős, rajzolt krokikat is (Ebédlő, Fekvő akt, Női portré).
Kókai Rezső (1906–1962)
Háromszoros Erkel-díjas zeneszerző, zenetörténész és -esztéta. A Zeneakadémián zongorát, Freiburgban zenetörténetet tanult. 1926 és 1934 között a Nemzeti Zenede tanára volt, 1929-től oktatott a Zeneakadémián is, zeneesztétikát, komponálást, pedagógiát, 1952-től stílustörténetet.
Kolozsvári Grandpierre Emil (1907-1992)
Kossuth-, kétszeres József Attila- és Baumgarten-díjas író, műfordító, kritikus. Kolozsváron született, 1924-ben Budapestre költözött. A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott, olasz-francia és filozófia szakon. 24 éves korában, 1931-ben jelent meg első regénye A rosta címmel. A második világháború után szovjet hadifogságba került, onnan visszatérve a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője. 1956 után kezdődött érett írói korszaka, sorra jelentek meg esszékötetei (Utazás a valóság körül, Folton folt király, A beton virágai).
Lloyd Bridges (1913-1998)
amerikai színházi és filmszínész. 1936-ban indult filmes karrierje, mozivásznon kisebb szerepekben volt látható, majd 1937-ben debütált a Broadwayn Shakespeare Othello rövid életű produkciójában. 1998-ban bekövetkezett haláláig több mint kétszáz filmben és televíziós produkcióban szerepelt. Karrierjének végső szakaszában inkább a filmvígjátékokban szerepelt (Szahara, Airplane!, Nagy durranás).
Alan Watts (1915-1973)
angol író, filozófus. Az 1930-as években kezdett igazán érdeklődést mutatni a zen buddhizmus iránt. Első kötetét 1936-ban Spirit of Zen (A zen szelleme) címmel adta ki. 1951-ben Kaliforniába költözött, ahol az Ázsiai Tanulmányok Amerikai Akadémiájához csatlakozott (Tao: az áramlás útja, A bizonytalanság bölcsessége, A könyv az önmagunk megismerését tiltó taburól).
Maria Schell (1926–2005)
osztrák-svájci színésznő. Családjával az Anschluss után Svájcba menekült és Zürichben telepedtek le (Egy szerelem naplója, Patkányfogó, Odessa ügyirat).
Kautzky József (1927-2019)
Jászai Mari-díjas színművész. 1948-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1948–49-ben a Debreceni Csokonai Színházban 1949-től 1952-ig a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1953 és 2004 között 71 játék- és tévéfilmben játszott. Első filmes szerepe az 1953-ban készült A harag napja című filmben volt. 1958–1996 között a Jókai Színház, a Petőfi Színház, a Thália Színház, az Arizona Színház, a Művész Színház tagja volt (A tizedes meg a többiek, A veréb is madár, A három testőr Afrikában).
Rajna Rácz Mihály (1934)
színész. Színészként 1955-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját Debrecenben kezdte. Az 1956-os forradalomban végzett tevékenysége miatt két évig nem léphetett fel. 1959 és 1963 között a Békés Megyei Jókai Színházban szerepelt. 1978–tól a szolnoki Szigligeti Színház, 1980–81-ben a Népszínház művésze volt, majd elhagyta az országot és Ausztráliában, Sydneyben élt. 1992-től ismét visszaköltözött Magyarországra.
Géher István (1940-2012)
költő, műfordító, esszéista, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudomány kandidátusa. William Shakespeare munkásságának legnagyobb hírű magyar kutatója, nemzetközi szinten elismert irodalomtörténész. Tudományos munkássága mellett költői és műfordítói munkássága is jelentős, a Műfordítók Egyesületének elnöke volt. Pályája során számos kötete jelent meg (Mondom: szerencséd, Az értelmezés rejtett terei, Minden minden).
Balla Zsófia (1949)
erdélyi születésű József Attila-díjas költő, újságíró, 2016 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Édesapja Balla Károly író. 1972-ben a zeneakadémia tanári szakán végzett. 1965 óta jelennek meg versei. 1972-1985 között a Kolozsvári Rádió magyar nyelvű adásánál dolgozott zenei szerkesztőként. 1990 óta a Román Írószövetség választmányi tagja, valamint a Magyar Írószövetség tagja. 1993 óta felváltva él Budapesten és Kolozsváron (Apokrif ének, Egy pohár fű, A darázs fészke).
Takács Kati (1951)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. A Színiakadémián szerzett diplomát, majd 1975-ben kezdte pályafutását a Veszprémi Petőfi Színháznál 1980-ig. 1980–1981 között a debreceni Csokonai Színházban, 1981–1985 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 2012-ben a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, majd 2016-ban a Budaörsi Latinovits Színház társulatának tagja lett (Ballagó idő, Hajnali háztetők, Emelet).
Balázs F. Attila (Balázs Ferenc Attila, 1954)
költő, prózaíró, műfordító, szerkesztő, lap- és könyvkiadó. Bukarestben szerzett könyvtárosi és műfordítói diplomát. Tizenhárom évig a csíkszeredai Megyei Könyvtár könyvtárosa. 1990-ben Szlovákiában, Felvidéken telepedett le. 1990 és 1992 között a pozsonyi Szabad Újság szerkesztője, a Szlovák Rádió magyar adásának és a pozsonyi Új Szó című napilap munkatársa. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Romániai Írók szövetségének, a Magyar PEN Clubnak, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának, és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának. Első verseskötete Maszkok címmel a pozsonyi Madách könyvkiadónál jelent meg 1992-ben (Szókeresztem, Minimál, Villon nyakkendője).
Horineczky Erika (1955-2010)
színésznő. Amatőrként a Pinceszínházban kezdett színészettel foglalkozni. 16 évesen szerepet kapott Bacsó Péter: Forró vizet a kopaszra című filmjében, ezután is több filmben szerepelt. 1978-ban színészként végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán. 1980-tól szabadfoglalkozású színművésznő. 1982-1983 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja volt. 1983-tól a Mafilm színtársulatának volt tagja (Holnap lesz fácán, Negyedik forduló, Nyulak Margitja).
Mario Van Peebles (1957)
amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró, producer. 1971-ben állt először a kamerák elé. 1978-ban közgazdaságtanból szerzett diplomát a Columbia Egyetemen. Az 1980-as évek elején visszatért a filmezéshez, 1991-ben a New Jack City, amely rendezőként és színészként meghozta számára az igazi áttörést (Hegylakó 3., Az ítélet napja, Átkozott szerencse).
Kanda Pál (1964)
színész. Színészi diplomáját 1990-ben kapta meg a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1985-1986-ban a Madách Színházban, 1988-tól a Rock Színházban szerepelt. Diplomás színészként az Arany János Színházban kezdte pályáját. 1996-tól két évadot Zalaegerszegen töltött. 1998-tól a Független Színpad művésze volt. 2009-től ismét Zalaegerszegen, a Hevesi Sándor Színházban lépett fel. 2016-2020 között az Újszínház művésze volt.
Ezen a napon halt meg:
Szirmai Albert (Schönberger, 1880-1967)
zeneszerző. Neves operettkomponista, aki az első magyar kabarédalok szerzője is volt. Poétikus és invenciózus muzsikája igazi művészre vall. 200-nál is több kabarédalt írt, de pályafutása elején komolyzenével is kísérletezett, írt balettszvitet, nyitányt, vonósnégyest és több zongoraművet, franciás ihletésű Hat zongoradarabja újszerű volt a magyar zenei palettán. 1928-tól haláláig New Yorkban élt. (Abbaziaba, Mágnás Miska, A falusi kislány Pesten).
Eric Knight (1897-1943)
angol regényíró, novellista. Leghíresebb műve a Lassie hazatér című regény. 1942-ben, röviddel a halála előtt felvette az amerikai állampolgárságot. Édesanyja egyedül nevelte fel, aki Szentpéterváron, majd 1905-től az USA-ban vállalt nevelőnői állást. Amerikában szépművészeti tanulmányokat folytatott, majd az első világháborúban a kanadai hadseregben szolgált, később újságíró lett belőle. 1934-től évekig hollywoodi forgatókönyvíró volt. Első regényét 1936-ban írta (Légy hű önmagadhoz; Kalifornia; Feketét játszol, vörös nyer).
Ék Sándor (Leicht, 1902-1975)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus, érdemes művész. A Tanácsköztársaság idején bekerült a Proletár Képzőművészeti Tanműhelybe, 1920-ban Bécsbe emigrált. 1923-ban Párizsban élt. 1924-ben hazatért és letartóztatták. Miután kiengedték, 1925-ben Németországban élt. 1944-ben a Vörös Hadsereg katonájaként tért haza Magyarországra, 1948-ban kinevezték az Iparművészeti Múzeum igazgatójává (Menekülő asszony, Szovjet munkásnő, Rákosi elvtárs 1919-ben a salgótarjáni fronton).
Litkey György (~ János, 1907–1975)
festő, grafikus. 1926–1931 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán művészi és rajztanári diplomát szerzett. 1931–1935 között néprajzi anyagot gyűjtött a Borsod-Miskolci Múzeum számára. 1937-től kiállító művész volt. 1966–1971 között az évek nagy részét Belgiumban töltötte. 1970–1971 között az USA-ban élt, ott festett és tanított. 1971-ben az USA-ból visszatérve ismét Belgiumban dolgozott.
Gál György Sándor (1907-1980)
író, zenetörténész. Hanák Árpádnál tanult zongorázni a Zeneakadémián. 1929–1940 között tanított a Fodor Zeneiskolában, több újságnál és folyóiratnál dolgozott, valamint ponyvákat is közreadott. Számtalan zenei témájú könyvet írt, melyek olvasmányosak és népszerűsítő jellegűek(Diadalszekér – Liszt Ferenc életregénye, Titánok – Beethoven életregénye, Új operakalauz).
Cziglényi Ádám (1909-1998)
grafikus, bélyegtervező. 1925-től a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult. Elsősorban bélyegterveket tervezett az első sorozata a debreceni Református Kollégium sorozat 1938-ban jelent meg. 1938 és 1982 között mintegy kétszázötven magyar és ezer külföldi bélyeget is tervezett. A bélyegtervek mellett reklámgrafikával is foglalkozott.
Bakó Márta (1920-2013)
Aase-díjas színésznő, a József Attila Színház örökös tagja. 1939-ben jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, 1942-ben végzett. 1941-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek 1945-ig volt tagja. 1946-1947 között a Vígszínház tagja volt. 1951-ben kitelepítették. 1956-tól a József Attila Színház, 2006-tól örökös tagja volt (A beszélő köntös, A Pendragon legenda, Sorstalanság).
Cziffra György (1921–1994)
Magyar Örökség díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, az egyik legjelentősebb és világszerte ismert zenei előadóművész. Zongorajátéka Liszt Ferencéhez hasonlítható, főleg káprázatos improvizációs készsége miatt. Átirataiban kifejti a szerző vázlatos zenei gondolatait. Játékát kontrapunktikus tudás, variációs művészet és ötletesség jellemezte. Érett korára a 20. század legnagyobb pianistái, Rubinstein, Horowitz és Richter mellé emelkedett. Mégsem volt elégedett magával, folyton tökéletesítette tudását, rengeteget gyakorolt.
Róna Viktor (1936–1994)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, táncművész, koreográfus, balettigazgató, kiváló művész. 1950-ben lett tagja a Magyar Állami Operaháznak. Az Állami Balettintézetben tanult tovább, 1954-ben végzett balettmesterként. 1957-ben lett az Operaház magántáncosa. 1974-től 1980-ig a Norvég Állami Balett balettmestere és vezető szólistája volt. 1980 és 1982 között a párizsi Opera, 1982-től 1983-ig pedig a milánói Scala balettmestere volt.
Susannah York (Susannah Yolande Fletcher, 1939–2011)
BAFTA-díjas brit színésznő, írónő. 1955–1958 között a londoni Royal Academy of Dramatic Art (RADA) színiakadémián tanult. Végzés előtt elnyerte a legígéretesebb színinövendéknek járó Ronson-díjat. Apró, névtelen kis filmszerepek után 1959-ben nagy figyelmet keltett Abigail szerepében, Arthur Miller: Salemi boszorkányokcímű drámájának tévéfilmes adaptációjában. Folyamatosan dolgozott mozifilmekben, televíziós sorozatokban és színpadokon, főleg a drámai műfajban, de kalandfilmes és vígjátéki szerepeket is elvállalt (A lovakat lelövik, ugye?, Neveletlenek, Látogatók).
Brad Renfro (1982–2008)
amerikai színész. Első filmje John Grisham bestselleréből készült, azonos című Az ügyfél volt, azóta számos mozifilmben szerepelt. 2008. január 15-én holtan találták Los Angeles-i otthonában. Mindössze 25 évet élt (Irány a Mississippi!, Gyilkosság másodállásban, Amerikai álom).
