November 4.

Névnapok: Károly, Berill, Életke, Ellina, Florinda, Karla, Karlotta, Karola, Karolin, Karolina, Karolt, László, Lina, Linett, Linetta, Modeszta, Mózes, Oguz, Sarlott, Sarolta, Vitális

Események:
1737 – Nápolyban felavatják a Teatro di San Carlót, Európa legrégebbi működő operaházát.
1771 – bemutatják Carlo Goldoni velencei drámaíró A jóságos medve (Le Bourru Bienfaisant) című vígjátékát a párizsi Théâtre des Tuileries-ban, a Comédie-Française előadásában. A darab nagy sikert aratott.
1783 – Wolfgang Amadeus Mozart osztrák zeneszerző 36., C-dúr szimfóniáját (Linzi, K. 425) először adják elő az ausztriai Linzben, a városi színházban.
1876 – bemutatják Johannes Brahms német zeneszerző 1., c-moll szimfóniáját (op. 68.) Karlsruheben (Badeni Nagyhercegség), Felix Otto Dessoff német karmester vezényletével.
1890 – Szentpétervárott (Mariinszkij Színház / Мариинский театр) bemutatják Alekszandr Borogyin orosz zeneszerző Igor herceg (Князь Игорь) című operáját, melyet a szerző 1887-ben bekövetkezett halála miatt Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov és Alekszandr Konsztantyinovics Glazunov fejezett be.
1908 – megnyílik az 1859-ben alapított Brooklyn Academy of Music (BAM) New Yorkban, a brooklyni Fort Greene-ben.
1922 – Egyiptomban Howard Carter brit régész és emberei megtalálják Tutanhamon sértetlen sírjának bejáratát a Királyok Völgyében.
1943 – Dmitrij Sosztakovics orosz származású szovjet zeneszerző 8., c- moll (Sztálingrád, op. 65) szimfóniájának ősbemutatója Moszkvában, a Szovjetunió Szimfonikus Zenekara (Симфонический оркестр СССР) előadásában, Jevgenyij Mravinszkij orosz karmester vezénylésével (akinek a mű dedikálta a szerző).
1948 – T. S. Eliot amerikai származású brit költő megkapja az irodalmi Nobel-díjat, „a modern költészethez tett kiemelkedő, úttörő hozzájárulásáért”.
1966 – az Arno folyó (Firenze, Olaszország) áradása számtalan műalkotást pusztított el, és 113 ember halálát okozta. Mintegy. 6 millió könyv és kézirat, valamint 14000 műtárgy rongálódott vagy semmisült meg.
1973 – Mark Medoff amerikai drámaíró When You Comin’ Back, Red Ryder? (Mikor jössz vissza, Red Ryder?) című drámája bemutatkozik a New York-i Circle Repertory Company-ban (26 előadás). A darab később átkerült az Off-Broadway-re, ahol 302 alkalommal játszották sikerrel és elnyerte az Obie Awardot (Off-Broadway díj).
1981 – Beth Henley amerikai drámaíró A szív bűnei (Crimes of the Heart) című darabjának Broadway-i premierje a John Golden Theatre-ben (először 1979 februárjában mutatták be az Actors Theatre Louisville-ben). A darab 1981-ben elnyerte a drámai Pulitzer-díjat.
2001 – bemutatják a Harry Potter és a bölcsek köve (Harry Potter and the Philosopher’s Stone / Harry Potter and the Sorcerer’s Stone), J. K. Rowling angol írónő könyvsorozatának első filmadaptációját, Daniel Radcliffe főszereplésével Londonban (Odeon Leicester Square). A film rendezője Chris Columbus volt, zenéjét John Williams írta.
2017 – a Nusantara Modern és Kortárs Művészeti Múzeum (MACAN) megnyílik Jakartában, az indonéz iparmágnás, Haryanto Adikoesoemo gyűjteményéből származó tárgyakkal. Alapterülete 7107 nm, bemutatóterülete körülbelül 4000 nm, 2018-ban a világ 100 legnagyobb alapterületű helyei közt tartják számon.

Meghalt Paul Delaroche (Hippolyte Delaroche, 1797-1856) francia festőművész, a francia történeti festészet nagy alakja.
Első sikereit 1827-ben kiállított két festményével (Duranti parlamenti elnök meggyilkolása Toulouse-ban, Erzsébet királyné halála) aratta. Ettől fogva legszívesebben olyan történeti jeleneteket festett meg, melyek korhűek, elég hatásosak, de nem nagyszerűek és nem is mindig valószínűek. Ennek ellenére, Delaroche volt a francia történelmi festészet egyik legnagyobb alakja, ő képviselte az arany középutat a romantikus és klasszicista irány között. Képeit Franciaország legjobb rézmetszői reprodukálták. Feleségének halálán érzett fájdalma szomorú, lírai hangulatú vallásos képek festésére indította. Próbálkozott a szobrászattal is. 1832-től a francia és több más akadémia tagja (Napóleon, I. Erzsébet halála, A Bastille lfoglalása előtt).

Meghalt Felix Mendelssohn-Bartholdy (Jakob Ludwig ~, 1809–1847) német zeneszerző, karmester, zongora- és orgonaművész.
Mendelssohn, akit a maga korában gyakran hasonlítottak Mozarthoz, kilencévesen lépett fel először mint zongorista, tizenkét éves korától már rendszeresen komponált. A sorsnak furcsa fintora, hogy – csakúgy, mint az általa újra felfedezett Baché – az ő neve is csaknem feledésbe merült halála után, az életében kiadott 72 és 49 posztumusz műve közül is csak keveset mutattak be. Ehhez a Németországban erősödő antiszemitizmus éppen úgy hozzájárult, mint az az előítélet, ami szerint Mendelssohn muzsikája ugyan szép és elegáns, de „lapos”. Reneszánsza 1959-ben kezdődött, amikor születésének 150. évfordulójáról emlékezett meg a világ ( „Olasz” szimfónia, Paulus, Nászinduló). ––> Mendelssohn zongorája

Megszületett Pór Bertalan (Pollacsek, 1880–1964) Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész, kiváló művész, a huszadik századi magyar avantgárd festészet egyik nagy tehetségű festője.
Budapesten a Mintarajziskolában tanult, mestere Gyulay László volt, majd Münchenben folytatta tanulmányait. Rajzos látásmódja gyakran szecessziós ritmusú kontúrvonalakat adott festményeinek, kiváló jellemábrázoló képessége hamar meghozta számára a sikert. a Tanácsköztársaság fennállása idején vállalta a Művészeti Direktórium festőszakosztályának vezetését, toborzó plakátok tervezését. A kommün bukása után emigrációba vonult. Összességében egy nagy rajztudáson alapuló posztnagybányai magyar avantgárd stílust képvisel festészetünkben (Hegyi beszéd, Pásztor és kedvese, Belépés a tszcs-be).

Ezen a napon született:

Guido Reni (1575-1642)
itáliai festő, klasszicista művész volt, aki egyre következetesebben tette magáévá az eszményi szépség elvét. Érett műveiben világosan látszik az antik szobrászat ihlető hatása, elsődleges szerephez juttatva az elegáns vonalakat és áramló ritmust (oltárképek – Bologna; Vatikán két terme; Santa Maria Maggiore bazilika Borghese kápolnája – Róma).

Samuel Scheidt (1587–1654)
német barokk zeneszerző. Tanulmányait Amszterdamban végezte. 1609-ben Keresztély Vilmos brandenburgi őrgróf hívta Halleba, ahol udvari orgonista lett. 1618-ban Eislebenben majd 1819-ben Bayreuthben volt. Orgonadarabok, kórusművek, és énekes tánczenék maradtak utána.

Gerard van Honthorst (1590-1654)
holland festő. Bloemaert tanítványa volt. Utána Olaszországba ment tanulni. A barokk olasz festészet jelentős hatással volt rá. Az ábrázolt jeleneteket gyakran sötétbe, gyertyavilágításba helyezi, azért nevezték el az olaszok Éjszakai Gerard-nak. 1637-ben Hágában telepedett le. Frigyes Henrik, majd II. Vilmos herceg udvari festője lett és különösen arcképfestéssel szép vagyont szerzett magának. Körülbelül 150 festményét ismerjük (Szent Péter megtagadja Jézust, Fiatal nő lantot hangol, A vidám muzsikus).

Görög Demeter (1760–1833)
polihisztor, író, szerkesztő, udvari tanácsos, kultúrpolitikus, nevelő, a magyar irodalom szervezője és mecénása, mezőgazdász és kartográfus volt, akadémikus. A császári fővárosban a magyarság fejlődését, felemelkedését igyekezett támogatni. Országos terjesztésű lapjaiban igyekezett felkarolni a magyar nyelv, a magyar tánc és a magyar öltözködés ügyét, Magyarországról elsőként közölt a kor színvonalának megfelelő térképeket, és tanító leírásaival, cikkeivel a mezőgazdaságot is igyekezett felpezsdíteni. Munkássága mindenképpen fontos szerepet töltött be a magyar felvilágosodás kori művelődésében, és a reformkor előkészítésében.

Csizmazia Sándor (1772-1860)
ügyvéd, író. A nagy műveltségű nő Pichler Karolina munkáit magyarra fordítva, az irodalomtörténetben is emlékezetessé vált. Több cikket irt a korabeli lapokba, és lefordította Kotzebue A kisvárosiak című négyfelvonásos vígjátékát, amelyet 1807. február 7-én adtak először Pesten, azután is többször (Dentu Mogerek, vagy a’ Magyaroknak Ős-elei; Tudományos állapotunk).

Edmund Kean (1787-1833)
angol drámai színész. Korán megszökött anyjától, mint hajóslegény Madeirába ment, csakhamar visszatért Londonba és 18 éves korától fogva ifjúi hősszerepekben lépett föl Drurylane, majd a Sandler-színházban. Noha kicsiny és púpos volt, határozott sikert aratott. Pátosz és erő jellemezték előadását.

Lóczy Lajos (1849-1920)
geográfus, földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA tagja. A magyar földtan és földrajz kiváló tudósa. Részt vett gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai expedíciójában, és beutazta Kína nagy részét. Az itt gyűjtött hatalmas anyagból készített monográfiája tette híressé. Munkásságának legjelentősebb eredményeit balatoni kutatásai hozták meg. Híresek voltak néprajzi, régészeti és történeti gyűjtései is. Munkásságát kétszáz körüli publikációban adta közre, a magyar földrajztudományt a világ élvonalába emelte (A földrajz helye az egyetemi oktatásban, A keleti Himalájába tett kirándulásról, Magyarhoni bolyongásaimról).

Vargha Gyula (1853–1929)
költő, műfordító, statisztikus, akadémikus. Mint költő – a kor konzervatív irodalmi lapjának, a Napkeletnek a kritikusa szerint – „a népies nemzeti költészet hagyományainak legművészibb folytatója”; fő ihletői a haza, család, természet, bár néhány bölcseleti jellegű költeményt is írt (A magyar nyelv hódításai az utóbbi 10 év alatt, Hamvadó tüzek, A magyar birodalom vázlatos ismertetése).

Thomán István (1862-1940)
zongoraművész és -tanár. Hangszerének egyik legjelentősebb magyarországi pedagógusa. Liszt egyik kedvenc tanítványa lett, így utazásain is elkísérte például Weimarba, Rómába. Jelen volt halálánál és temetésén is. Egyike a legnagyobb magyar zongorapedagógusoknak, Liszt hagyományainak folytatója. Külföldön is hangversenyezett, mint kamaramuzsikus is kitűnt (A zongorázás technikája. Alapvető gyakorlatok egyenletes és virtuóz játék elsajátítására).

Kapoli Antal (1867-1957)
Kossuth-díjas fafaragó pásztor, a Népművészet Mestere. Ősei generációk óta a juhászkodással foglalkoztak. 12 éves korában kezdett a pásztorkodással és a fafaragással foglalkozni. Pásztorbotok, botok, kobakok, kulacsok, só- és paprikatartókat készített. Mintáit maga találta ki. Ismerte az ősi motívumok – figurák, virágdíszek – jelentését, melyeket használt, s néhányat maga is kitalált. Munkái senkiével össze nem téveszthetők. Többször alkalmazott virágdíszítményeket, egyes jeleneteket a pásztorok és betyárok világából.

Olcsai-Kiss Zoltán (1895–1981)
Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrász, érdemes művész. 1915-ben behívták katonának, a frontról hadifogolyként Oroszországba került. 1921-ben tért haza, de menekülnie kellett, így Bécsbe szökött. 1923-tól emigrációban töltött 23 évet. Első gyűjteményes kiállítását 1928-ban rendezte meg. Kisméretű szobrait a sèvres-i porcelángyár sokszorosította. 1945-ben újra hazatért, 1951-ben az Iparművészeti Főiskola tanárává nevezték ki. A szobrászat több műfaját művelte, mintázott köztéri szobrokat, kisplasztikákat, domborműveket és érmeket (A Táncospár – Kazincbarcika; Bölcsődal; Bach-muzsika).

Horváth Imre (1906–1993)
erdélyi magyar költő. Már ifjúsága éveiben úgy látja, hogy a fény csak borzalmakra világít az emberlakta tájon. A magány, betegség, szomorúság, megalázottság elől a természetben és a szigorú költői formákban keres menedéket, így alakítja ki sajátos lírai hangját. Költői tehetsége a fasizmussal és a háborúval való szembefordulásban konkretizálódik, akárcsak Radnóti lírájában (Száll a gépünk, Szavak trónusa, A sárga ház).

Lükő Gábor (Becker, 1909-2001)
Kossuth-díjas néprajzkutató, szociálpszichológus. Több könyvet írt, fő műve a néprajzi tárgyú A magyar lélek formái című (A moldvai csángók, Zenei anyanyelvünk, Hortobágyi pásztorművészet).

Botong Francisco (Carlos Modesto „Botong” Villaluz Francisco, 1912–1969)
filippínó modernista falfestő. Leginkább történelmi alkotásairól ismert. Ő volt, aki 1965-ben a ma már híres Angono Petroglifákat (Kr.e. 3000 körül készült, a Fülöp-szigeteken található, ősi sziklarajzokat) felfedezte.

Martin Balsam (1919-1996)
Oscar- és Tony-díjas amerikai színész. Szakmai debütálása 1941 augusztusában vette kezdetét Locust Valleyben, a Játék a kastélyban című színdarabban. Legismertebb filmes szerepei: Milton Arbogast az Alfred Hitchcock rendezésével készült Psychoban, Arnold Burns az Ezer bohócban (legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díj) és a Tizenkét dühös ember 1. esküdtje.

Karsai Lucia (1927-1984)
Balázs Béla-díjas műfordító, szinkron-műfordító. Egyetemi tanulmányait 1950-ben fejezte be az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1958-tól publikált. 1967-től a Magyar Televízió filmszinkron műfordítója, majd a szinkroncsoport vezető dramaturgja lett.

Losonczy Ariel (Losonczy Aranka, 1940)
színésznő. Színésznőként Rózsahegyi Kálmán Színészképző Iskolájában végzett. Pályáját 1960-ban az egri Gárdonyi Géza Színházban kezdte. 1974-től a Győri Kisfaludy Színház, 1975-től a Veszprémi Petőfi Színház társulatának volt tagja. 1989-től ismét az egri Gárdonyi Géza Színház színművésznőjeként lépett színpadra.

Ábrahám István (1945-2002)
színész. 1968-ban végezte el prózai színésznek indulva a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Viszont a vele játszott filmek rendezői legfőképpen zenei darabokban helyezték fel a színpadra , az operettől kezdve a musicalen keresztül az operáig minden zenés műfajban fellépett.

Robert Mapplethorpe (1946-1989)
amerikai fotóművész. Legtöbb alkotása erősen stilizált fekete-fehér portré, de gyakran fényképezett virágokat és férfiaktokat is. Homoerotikus töltetű képei kapcsán komoly társadalmi vita bontakozott ki.

Ralph Macchio (Ralph George Macchio Jr. , 1961)
amerikai színész. Legismertebb alakítását Daniel LaRusso szerepében nyújtotta a Karate kölyök-filmekben és a Cobra Kai című websorozatban.

Matthew McConaughey (1969)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színész. A diploma megszerzése után azt tervezte, hogy Los Angelesbe költözik, csakhogy egy újabb meghallgatáson megkapta A texasi láncfűrészes gyilkos visszatér című népszerű sorozat 4. részének főszerepét. Végül 1993 nyarán utazott el Los Angelesbe. Joel Schumacher ajánlott neki egy szerepet a Ha ölni kell című filmben, egy rasszista agitátort kellett volna alakítania. John Grisham, a regény írója sztárt akart a főszerepre – Brad Pittre vagy Woody Harrelsonra gondolt -, ám ő meggyőzte a rendezőt, hogy jobban eljátszhatná a kisvárosi ügyvédet. Több stúdió is megkereste ezután, de a Warner Brothers nem adta kölcsön újdonsült sztárját. 2014-ben Oscar-díjra jelölték a Mielőtt meghaltam című filmben nyújtott alakításáért, amit meg is nyert. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Kapcsolat, Trópusi vihar, Túltolva).

Rába Roland (1974)
Jászai Mari-díjas színész, rendező. 1998-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ezután a Katona József Színházhoz szerződött. 2008-ban a Nemzeti Színházhoz szegődött, 2012-től szabadfoglalkozású. A Színház- és Filmművészeti Egyetem színészmesterség és beszédtechnika tanára, mellette osztályvezető is (Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél, A Nibelung-lakópark, Paraziták a Paradicsomban).

Barabás Lujza (Luisa Barabas, 2008)
festő. A legfiatalabb magyar, akinek festményei a párizsi Louvre-ban is kiállításra kerültek, és a világ több híres múzeumában is megtalálhatók. 2017-2021 között öt alkalommal Nemzet Fiatal Tehetségeiért ösztöndíjban részesült, amelyet Olaszországban, nyolc éves korától a firenzei Accademia D’Arte művészeti egyetemen, valamint Bristolban, az Egyesült Királyságban egyéni tehetségfejlesztésre fordítanak.

Ezen a napon halt meg:

Hanusfalvi Petrich András (1765-1842)
császári és királyi altábornagy, katonai térképész, festőművész. Katonai iskoláiról semmit sem tudunk. Katonai pályája mellett illusztrátori, képzőművészeti alkotásai is kiemelkedőek.

Biczó Géza (Bitzó, 1853-1907)
festőművész, grafikus. Szaktanulmányait 1871 és 1875 között Kelety Gusztáv és Székely Bertalan növendékeként a budapesti Mintarajziskolában végezte. 1875-ben a kiskunhalasi református gimnázium rajztanára lett. 1880-tól a Műcsarnokban szerepelt képeivel, melyek többnyire a nép életét bemutató zsánerképek és arcképek. Két évtizedig dolgozott a Vasárnapi Újság illusztrátoraként, de könyvhöz illusztrációkat és készített.

Gabriel Fauré (Gabriel Urbain Fauré, 1854–1924)
francia zeneszerző. Debussy mellett a 20. század első évtizedeinek egyik legnagyobb francia zeneszerzője volt. Elsősorban zongoradarabjai maradandóak. Stílusa a klasszicizmustól a romantikáig terjedt. a párizsi Madeleine-templom orgonistája lett. Ezt követően a Párizsi Konzervatórium igazgatója volt 1905 és 1920 között. Támogatta a fiatal zenészgenerációt, különösen a Francia hatok (Les Six) csoportját (A-dúr hegedűszonáta, Prométheusz, Pelleász és Mélisande). ––> Franciakrémes, kétszer

Albin Egger-Lienz (1868–1926)
osztrák festő, aki történelmi és vallásos témájú festményeiről ismert. A festészet alapjait édesapjától sajátította el, majd a Müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult. Utolsó éveiben egy sor festményt és freskót készített a háborúban elesettek lienzi emlékkápolnájához.

Schönberger Armand (Ármin, 1885.–1974)
festőművész, grafikus. A Magyar Képzőművészeti Főiskola szabad szellemű esti aktrajzolási tanfolyamának hallgatója volt. Később Münchenben képezte magát tovább, nyaranta megfordult a Nagybányai festőiskolában, abban az időszakban, amikor megindult a Neósok szerveződése. Műveit a kritikusok útkeresőként jellemezték. Hatott rá Cezanne, a kubisták, a német expresszionisták, illetve a fauves színei. Ezen stílusjegyeket konstruktív szemléletű kompozícióba foglalta.

Thewrewk Árpád (Ponori Török, 1893-1903)
irodalomtörténész, kritikus. Budapesten az egyetemen klasszika-filológiát hallgatott. Petőfi Sándor költészetének tanulmányozásával és a görög színpaddal foglalkozott nagyon sokat. Művei közül a középiskolai tankönyveket, az irodalomtörténeti és nyelvészeti tanulmányokat, emelhetjük ki. Humoros jellegű munkákat is írt (A görög színpad gépei, Petőfi-e vagy Arany?, Magyar nyelvbúvárlatok).

Szabó Ferenc (1902–1969)
Kossuth-díjas zeneszerző, kiváló művész. A második világháború kitörését követően önként belépett a Vörös Hadseregbe, majd főhadnagyi rangban vett részt a budapesti harcokban is. A főváros felszabadulása után rövid ideig a Vörös Hadsereg lapjának, az Új Szónak volt a munkatársa. zenéje egyszerű, világos formákból áll. Tematikus világa a magyar népdal szelleméből fakad, harmóniavilága tonális, a kodályi stílusból ered. Pályafutása elején főleg kamaraműveket írt, filmzenéket hangszerelt (Meseautó, Hyppolit, a lakáj). Az 1930-as évek elejétől kórusfeldolgozásokat is komponált, például a Munkát! Kenyeret! című dalt.

Bágya András (1911-1992)
EMeRTon-díjas zeneszerző, érdemes művész, az 1960-as évek magyar könnyűzenéjének egyik meghatározó alakja. 1932-től, tizenkét éven át a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium zenetanára volt. Már ekkor komponált kórusműveket a diákoknak. A második világháborúban frontszolgálatot teljesített és amerikai hadifogságba esett. Innen szabadulva Budapesten telepedett le. Számos sikeres táncdalt, film- és operettzenét szerzett (Megáll az idő, Micsoda éjszaka!, Csini­baba).

Kollár Béla (1914–1985)
színész. Pályája elején vidéki színházaknál játszott, de pályafutását megszakította a II. világháború. Leszerelése után elvégezte a Színművészeti Akadémiát, majd 1945-től fővárosi színházakban játszott. 1950-től haláláig, – több mint 30 évig – a Thália Színház társulatának a tagja volt. Emellett számos játékfilmben, tévéjátékban és rádióműsorban is szerepelt.

Pécsi Sándor (Péchy, 1922–1972)
kétszeres Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész. A 20. század magyar mozijának és színpadjának kivételes tehetségű alakja. A Színművészeti Akadémiát 1944-ben végezte el, s a Miskolci Nemzeti Színház, 1946-ban Művész Színház, majd 1948-ban a Madách Színház tagja lett (Liliomfi; Szent Péter esernyője; Fuss, hogy utolérjenek!).

Pápai Erzsi (1934-2017)
Jászai Mari-díjas színművész. 1953-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1953-tól 1989-ig – nyugdíjazásáig – a Nemzeti Színház tagja volt. 1989 óta a Nemzeti Színház Örökös Tagja (Katonazene, Moszkva tér, De kik azok a Lumnitzer nővérek?).

Margitai Ági (1937-2014)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Érettségi nélkül vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára. 1958-ban a főiskola elvégzése után Pécsre került a Pécsi Nemzeti Színházba, ahol 1962-ig játszott. Érdekes, energikus, színes egyénisége, jellegzetes hangja drámai és vígjátéki szerepekben is kitűnően érvényesült (Szent Péter esernyője, Herkulesfürdői emlék, Szőke kóla).

Michael Crichton (John Michael Crichton, 1942–2008)
amerikai író. A tudományos pályát elhagyva a ’70-es évek elején Los Angelesbe költözött, ahol írói és filmrendezői tevékenységbe kezdett. Első megjelent regényétől (Az Androméda-törzs, 1969) kezdve az amerikai science-fiction egyik legelismertebb és legnépszerűbb szerzője. Egyéni témaválasztásának és -feldolgozásának lényege, hogy egy progresszív fázisban lévő tudományágat mutat be annak ellentmondásain és dilemmáin keresztül, egy reális és minden (tudományos és emberi) részletéig kidolgozott történetbe ágyazva (A nagy vonatrablás, Gyilkos nap, Jurassic Park).

Ken Hensley (Kenneth William David Hensley, 1945-2020)
brit énekes, zenész, multiinstrumentalista, dalszövegíró, producer. Leginkább az 1970-es évek meghatározó együttesének a Uriah Heep tagjaként ismert. 12 évesen tanult meg gitározni egy kézikönyvből, később billentyűsként is népszerű lett (Easy Livin, Look at Yourself, Lady in Black).

Forgács Gábor (1947-2024)
színész, humorista, szinkronszínész. Nyolcéves korától volt a jódlizás a hobbija, ennek kapcsán kollégái beszélték rá, hogy induljon a Ki mit tud?-on. Ettől kezdve előadóművész lett, sorra jöttek a fellépések. Koós János hatására kezdte el humorral fűszerezni előadásait, akivel három évig dolgozott együtt. 1975–1977 között a Békés Megyei Jókai Színházban szerepelt, kezdetben segédszínészként. 1977–1993 között a Vidám Színpad, majd öt évig a Mikroszkóp Színpad tagja volt. Azóta ismét szabadúszóként szórakoztat.