Névnapok: Hedvig, Alajos, Ambos, Ambró, Hédi, Ignác, Kont, Leó, Leon, Lionel, Mályva, Margit, Margita, Margitta, Rezső, Rolf, Rudolf, Rudolfina, Salamon, Salvador, Zelinda, Zolna
Események:
1456 – a Német-római Birodalomban megalapítják a Greifswaldi Egyetemet (Ernst-Moritz-Arndt University of Greifswald, ma Németország), a kontinentális Európa második legrégebbi egyetemét, ami egy ideig Svédország és Poroszország legrégebbi egyeteme is volt.
1720 – Pierre de Marivaux francia regény- és drámaíró Szerelem játéka (Arlequin Poli Par l’Amour) című egyfelvonásos romantikus vígjátékának premierje Párizsban, a Comédie Italienne előadásában.
1771 – a 15 éves Mozart Ascanio Albában (Ascanio in Alba, K 111) című két részes ünnepi játékának bemutatója a milánói Teatro Regio Ducale-ban.. A darabot Mária Terézia rendelte meg fia, Ferdinánd Károly főherceg esküvőjére.
1825 – Liszt Ferenc egyetlen befejezett operájának (opera ferie / tündéropera), a Don Sanche, avagy a szerelem 
kastélyának premierje Párizsban, a Grand Opérában. A bemutató csúfos bukás volt, mindössze háromszor került előadásra, majd hosszú időre feledésbe merült.
1831 – Felix Mendelssohn 1., g-moll zongoraversenyének (Op. 25) ősbemutatója Münchenben. A darabot ő maga adta elő a premieren, amelyen előadták I. szimfóniáját (Op. 11) és a Szentivánéji álom nyitányát (Op. 21) is.
1888 – először jelenik meg a National Geographic Magazine, a National Geographic Society hivatalos havi kiadványa. Alkalmanként különleges kiadások is készülnek. Világszerte 36 nyelven (köztük magyarul is) megjelenik meg, havonta több mint 50 millió olvasóhoz jut el.
1896 – Anton Pavlovics Csehov Sirály című négyfelvonásos vígjátékának (komegyija) premierje Szentpéterváron a Sándor Színházban (Alekszandrinszkij tyeatr). Magyarországon először 1950-ben jelent meg a mű Csehov drámai művei (Franklin Könyvkiadó) között.
1923 – Baumgarten Ferenc Ferdinánd esztéta és műkritikus végrendeletében megalapítja a Baumgarten-díjat. Az első díjat 1929. január 18-án osztották ki tíz magyar író között, akik fejenként négyezer pengőt kaptak. 1950-től a Minisztertanács által alapított József Attila-díj vette át a helyét. 2020-ban újraalapították Baumgarten-emlékdíj és -jutalom néven.
1956 – a Jules Verne könyve alapján készült Nyolcvan nap alatt a Föld körül (Around the World in 80 Days) című amerikai kalandfilm bemutatója New Yorkban. A filmet Michael Anderson rendezte, David Niven és Cantinflas főszereplésével mutatják be.
1957 – Albert Camus francia író irodalmi Nobel-díjat kapott. Az élet értelméről így nyilatkozott: „Egy élet értelme, a 
művészet nem lehet más, mint hogy hozzájáruljon a minden emberben és a világban fellelhető szabadság és felelősség növeléséhez.”
1967 – bemutatják Galt MacDermot kanadai-amerikai zeneszerző Hair című rockmusicaljét a New York-i Public Theaterben (off-Broadway). Kezdetben több producer visszadobta a musicalt, mert a darabban szerepelt minden, ami akkoriban polgárpukkasztónak számított: szexualitás, kábítószer, háborúellenesség, de még meztelenség is. Az elit ellenérzései ellenére a musical egycsapásra kultusz lett, Miloš Forman cseh származású amerikai rendező készítette el 1979-ben.
1969 – a palermói Szent Lőrinc oratóriumból ellopják Caravaggio Jézus születése Szent Ferenccel és Szent Lőrinccel című festményét. A nyomozók úgy vélik, hogy a festmény gazdát cserélt a szicíliai maffia körében a rablást követő évtizedekben. Jelenleg egy élethű másolata látható az eredeti helyén.
1985 – Claude Simon francia író kapja az irodalmi Nobel-díjat. Magyarul a Holnap Könyvkiadó gondozásában jelent meg Történet címmel, Török Gábor fordításában.
2010 – megnyílik a kortárs művészettel foglalkozó, Ryue Nishizawa építész és Rei Naito művész által megálmodott Teshima Art Museum Japánban, a Teshima szigeten.
2017 – George Saunders amerikai író kapja a Man Booker-díjat első, Lincoln és a bardo (Lincoln in the Bardo) regényéért. Magyarul: Bujdosó István, Bluemoon Könyvek, ISBN 9789635297245.
Meghalt Johann Nepomuk Hummel (1778-1837) osztrák zongorista, zeneszerző, tanár és karmester.
1804-ben Kismartonba került, ahol Esterházy Miklós herceg karnagyaként Haydn mellett kezdett el dolgozni. Bár a zeneigazgatói feladatok jelentős részét is ő végezte el, mivel az idős mester már nem tudta személyesen ellátni, Haydn iránti tiszteletből egészen annak 1809-ben bekövetkezett haláláig csak a hangversenymester (Konzertmeister) címet viselte. Weimari időszakában a várost Európa zenei fővárosává tette, a leghíresebb zenészeket híva vendégszereplés céljából. Itt valósította meg az egyik első zenész nyugdíjazási rendszert, amelynek finanszírozása céljából maga is jótékonysági koncerteket adott. 1825 és 1827 között elszántan harcolt az egységes szerzői jogi törvény megalkotásáért a Német Szövetség államaiban.
Meghalt Frédéric-François Chopin (1810–1849) lengyel zeneszerző és zongoraművész.
Chopin zenei tehetségét nagyon fiatalon felismerték, zsenialitása a gyermek Mozartéhoz vagy Bachéhoz mérhető. Hétévesen már két polonézt szerzett. A csodagyerek híre megjelent a varsói lapokban, és a „kis Chopin” a fővárosi arisztokrata szalonok látványossága lett. Zongoramuzsikája egyedülállóan ötvözi különleges ritmusérzékét, valamint Johann Sebastian Bach stílusát, továbbá a maga alkotta zongoratechnikát. Ezen elegy különösen törékeny melódiát és harmóniát alkot, amelyet masszív és érdekes összhangzat támaszt alá. Kivétel nélkül minden művében jelen van a zongora, akár szólóban, akár kísérettel, stílusa és tehetsége sokakra volt hatással. Míg a zenéje kirobbanó érzelmekkel teli, minden műve klasszikusan tiszta és megfontolt. Több dallama közismertté vált, egyedi és könnyen megjegyezhető melódiájának köszönhetően (24 prelűd, Fantázia lengyel témákra, Perc keringő). ––> Chopin, az örök
Megszületett Arthur Miller (Arthur Asher Miller, 1915–1980) amerikai drámaíró.
Elsősorban Az ügynök halála és a Salemi boszorkányok című színdarabjai tették ismertté. Millert manapság világszerte úgy tekintik, mint a 20. század legjobb színműíróinak egyikét. Stílusában a realista irodalmi irányzatot követte: hitt abban, hogy egy író az élet valóságait csak realista módon tudja hathatósan kifejezni. Írói céljaként az amerikai munkásosztály helyzetének bemutatását tűzte maga elé. Színdarabjaiban legfőképpen az emberek gyengeségeit és sebezhető oldalait vizsgálta beható pszichológiai érzékkel, értékszemléletükre próbált pozitív hatással lenni. Nyelvezete egyszerű, közérthető. Mind a Szovjetúnióban, mind Amerikában tiltólistára került (Pillantás a hídról, A világ teremtése és egyéb ügyek, Lefelé a hegyről).
Ezen a napon született:
Cristofano Allori (1577–1621)
olasz manierista festő, a késői firenzei iskola egyik vezéralakja. Oltárképeket és arcképeket festett. Fő műve, a Judit Holofernes fejével, a firenzei Pitti-képtárban látható, akárcsak az Ábrahám áldozata című alkotása. Kivételes technikai tudása Correggio egyes képeiről készített másolatairól is lemérhető. Viszonylag kevés képet festett, mivel kifinomult ízlésű, műveire nagyon kényes művész volt.
Dugonics András (1740-1818)
író, piarista pap és tanár. Életműve leginkább irodalmi szempontok alapján ragadható meg, hiszen hagyatékának túlnyomó részét regények, színművek alkotják. Fő művének a kortársak által nagyra értékelt, ám az utókor által elfeledett Etelka tekinthető. Tankönyvíróként áttekinthető, jól strukturált könyveket készített, melyek korának színvonalán álltak (Troja veszedelme, A szerecsenek, Szittyiai történetek).
Claude Henri de Rouvroy de Saint-Simon gróf (1760-1825)
francia gondolkodó. A szociológia egyik előfutára, az utópista szocializmus képviselője, aki a társadalmi fiziológia szükségességét hirdette, ami a társadalmat természettudományos egzaktsággal vizsgálva segítséget nyújthat egy új organikus rendszer, az ipari társadalom megteremtésében. Felfogásában ez tudományosan irányított jóléti rendszer, a mindenki által végzett hasznos munka társadalma, amelyet vállalkozók, tudósok és művészek vezetnek majd, s amelyben megszűnik a kizsákmányolás, és amelynek lesz egy, a tudományos pozitivizmusra épülő közös eszmeisége, egy új vallása.
Sir John Bowring (1792-1872)
angol nyelvész, közgazdász, politikus, író és utazó. Az első angol nyelvű magyar versantológia (Poetry of the Magyars, 1830) összeállítója. Ő fordította angolra a Translations from Alexander Petőfi, the Magyar Poet című, 240 oldalas, szintén németből fordított könyvet, mely tartalmazza a János vitéz fordítását is.
Horváth Cirill József (1804-1884)
filozófus, író, akadémikus. 1820-ban lépett a piarista tanítórendbe, és keresztneve mellé szerzetesi melléknévként a Cirill nevet nyerte. 1860-ban Pestre helyezték, mint piarista rendi kormánytagot és levéltárnokot. 1861-1862-ben a pesti egyetemen a bölcsészettan helyettes, 1863-tól haláláig rendes tanára volt (A filozófiai rendszerek méltatása, Vetélytársak, A filozófiai módszerek akadályairól).
Fáy Antal (1805-1872)
zeneszerző, zongoraművész, politikus. Mint zongoravirtuóz az 1840-es években nyilvános hangversenyekben is részt vett. Sok dalt, négyest, zongoradarabot adott ki, melyek azonban rendkívül nehéz, komplikált szerkezetüknél fogva nem igen váltak népszerűekké. Több népdala, magyar nótája átment a nép ajkára. Budapesten, hová élte utolsó éveiben tette át lakását, vendégszerető háza rendes gyülekezőhelye volt az íróknak és művészeknek.
Georg Büchner (1813–1837)
német realista drámaíró, műfordító. A német realista drámairodalom meghatározó alakja. Orvosi tanulmányokat végzett. Németre fordította Victor Hugónak a Lucretia Borgia és Marie Tudor című drámáit (Danton halála, Leonce és Lénát, Woyzecket).
Toronyi L. Imre (Toronyi Laky Imre, 1888-1952)
színész. Bárdos Artúr a Belvárosi Színházhoz szerződtette; itt 1918 május havában volt az első fellépte, báró Hatvany Lili Noé bárkája című vígjátékában. Több filmben is játszott (Emberek a havason, Külvárosi őrszoba, Ágrólszakadt úrilány).
Koffán Károly (1909-1985)
grafikus, ornitológus, művészpedagógus, érdemes művész. 1933 és 1939 között Párizsban élt, bábosként néhány évig közreműködött az Arc-en-Ciel bábegyesület tevékenységében. Az ember tragédiája 1937-es előadásában is részt vett, valamint Thanatos, az utazó című előadáshoz ő készítette a bábukat. Hazatérését követően a bábozással felhagyott. Kiemelkedő alkotása a De Profundis című metszetsorozat, ezt 1940-ben könyv formájában is kiadták. Egyéni technikájú, csendéletet ábrázoló monotípiákat és monogravűröket is készített.
Márkos Albert (1914-1981)
romániai magyar zeneszerző, karnagy, tanár. A Gh. Dima Zeneművészeti Főiskolán a módszertan, zeneelmélet, akusztika, hangszerelés professzora 1946-tól haláláig. Szerepet vállalt a kóruskultúra fejlesztésében karmesterként is. Művein erőteljes népzenei hatás érezhető.
Rita Hayworth (Margarita Carmen Cansino, 1918-1987)
amerikai színésznő, díva. A 40-es évek egyik legfényesebben ragyogó filmcsillaga, aki elsősorban a könnyű műfajban alkotott nagyot. 1945-ben az ő képét ragasztották „Little Boy”-ra, a hirosimai atombombára. Orson Wellesszel kötött házassága után csillaga tovább emelkedett, s az 1946-os Gilda címszereplőjeként talán legemlékezetesebb alakítását nyújtotta (Csak az angyaloknak vannak szárnyaik, Táncoslábú rekruták, Külön asztalok).
Montgomery Clift (1920-1966)
amerikai színész. Már 15 éves korában fellépett a Broadwayen, ahol tíz sikeres évet töltött el, mielőtt Hollywoodba költözött volna. Első mozifilmje John Wayne oldalán volt a Vörös folyóban. 1958-ban megkapta az Oroszlánkölykök című háborús mozi egyik főszerepét Marlon Brando és Dean Martin mellett (Egy hely a nap alatt, Most és mindörökké, Ítélet Nürnbergben).
Ádám Ottó (1928-2010)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató, kiváló művész. A polgári humanizmus eszményeit a lírai, pszichológiai realizmus eszközeivel juttatta érvényre. Lényegi feladatának tekintette a magyar drámai hagyományok felfedezését, ápolását. Munkásságában központi szerep jutott Németh László drámáinak (Csillag a máglyán, Gellérthegyi álmok, A két Bolyai).
Feszt László (1930-2013)
romániai magyar grafikus, főiskolai tanár és tíz éven keresztül a kolozsvári képzőművészeti főiskola rektora. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán tanult, s ott tanított nyugdíjba vonulásáig. Első novella-illusztrációi 1951-ben az Utunkban és a Dolgozó Nőben jelentek meg. 1956-ban Tóth Samu biztatására készítette első könyvgrafikáit. Tizenöt év alatt több mint 200 szépirodalmi és tankönyvet illusztrált és tervezett. Szívesen foglalkozott könyvjegygrafikával (ex libris).
Margot Kidder (Margaret Ruth Kidder, 1948-2018)
kanadai–amerikai színésznő, Lois a „Superman”-ből (Ínyencfalat, Bűn és bűnhődés, A halott férj visszatér).
Turczi István (1957)
József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő, egyetemi doktor, irodalomszervező, a Parnasszus költészeti folyóirat és kiadó alapító főszerkesztője. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1983-ban magyar-angol-finnugor szakos diplomát, 1988-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett. 2012-ig a Magyar PEN Club egyik alelnöke, 2012-től pedig főtitkára. 2007-től a Magyar Írószövetség Költői szakosztályának többszörösen újraválasztott elnöke, illetve a Magyar Versmondó Egyesületének irodalmi alelnöke. Az 1980-as évektől kezdve folyamatosan publikál. Alkotói tevékenysége mellett aktív irodalomszervező.
Darvasi László (1962)
József Attila-díjas pedagógus, költő, író, újságíró, szerkesztő. 1986-ban diplomázott Szegeden. 1989-től a Délmagyarország munkatársa, 1992–1993 között kulturális rovatvezetője volt. 1990–1998 között a szegedi Pompeji című folyóirat szerkesztője volt. 1993-ban az Élet és Irodalom főmunkatársa lett. Több műve megjelent franciául, németül és hollandul. 2011-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották, 2020-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Irodalmi Osztályának tagja (A portugálok, Virágzabálók, Az év légiutas-kísérője).
Tarkan (Tarkan Tevetoğlu, Alzey, NSZK, 1972. október 17.)
az egyik legismertebb török popénekes. Albumai rendszerint több millió példányban kelnek el. A Rhapsody nevű internetes zenei magazin az európai popzene egyik kulcsfigurájának nevezte, aki debütáló dalával (Şımarık) mérföldkőnek számít saját műfajában.
Ezen a napon halt meg:
Sir Philip Sidney (1554-1586)
I. Erzsébet angol királynő korának egyik legkiemelkedőbb alakja, híres angol költő, udvaronc és katona, az Astrophel és Stella költemény és A költészet védelme című mű szerzője. Sokat utazott és nagy műveltségre tett szert, politikai okokból kényszerült távozásra az udvarból. Ez viszont remek lehetőségeket teremtett, hogy jobban a költészet és az írás felé forduljon.
Giuseppe Guarneri del Gesù (Bartolomeo Giuseppe Antonio Guarneri, 1698–1744)
itáliai hangszerkészítő, manapság talán még híresebb és többre tartják Antonio Stradivarinál is.
Bercsényi Béla (Helfer, 1844-1901)
színész, író, drámaíró. Pályáját vidéken kezdte, majd 1873-ban szerződtette a Nemzeti Színház. 1878-ban a színitanoda tanára, majd 1888-ban a Petőfi Társaság tagja lett. A színpad című folyóiratot szerkesztette. Írt költeményeket és novellákat is (Gróf Dormándy Kálmán, Az ezredes leánya, A váltó).
Aleksander Michałowski (1851-1938)
lengyel zongoraművész, zenepedagógus és zeneszerző. A káprázatos technikai tudású zongoristának alapvető hatása volt a zongorajáték tanítására is, különösen Chopin és Bach műveit illetően, és ezt az örökséget számos tanítványa vitte tovább. Súlyt helyezett tanítványai játékában a kreativitás és a technikai tökéletesség fejlesztésére. Az óráin bemutatta, hogyan képzeli el a művek előadását, és bátorította a tanítványait, hogy utánozzák az ő felfogásmódját.
Baros Gyula (1876-1936)
irodalomtörténész, az MTA tagja. Korán bekapcsolódott az irodalomtörténészek körébe. Horváth Jánossal és Pintér Jenővel 1911-ben megalapította a Magyar Irodalomtörténeti Társaságot. Foglalkozott irodalomtörténet-írással, kisebb tanulmányait szaklapokban publikálta, de szép számmal jelentek meg művei kötetekben is. Legjelesebb munkája Boldog Margit legendájának közreadása (Radványi verses könyvek; Arany, Petőfi és a ponyvairodalom; Madách nyomai szépirodalmunkban).
Varsányi Irén (Wollner Malvin, 1876-1932)
színésznő. 1894-ben a Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémiára iratkozott be. Ditrói Mór az újonnan megnyílt Vígszínházhoz szerződtette, amelynek haláláig tagja maradt. Kezdetben francia vígjátékok és bohózatok főszerepeit alakította. Színészi játéka az 1920-as évekre forrott ki, különösen Csehov nőalakjainak megformálásban. Több némafilmben is szerepelt (Anna Karenina, Sappho, A színésznő).
Illés Jenő (Eugen Illes, 1877–1951)
filmrendező, operatőr, író. Gépészmérnöknek tanult Budapesten és Berlinben. 1905 és 1939 között – megszakításokkal – Berlinben élt. Egyetemi évei alatt Budapesten diáklapot szerkesztett, 1908-ban moziigazgató lett. 1910-ben két német nyelvű kötete is megjelent. 1911-től rendezett filmeket, illetve operatőrként is dolgozott, mellette tanulta ki a filmes szakma fogásait. A Pathé berlini részlegének főrendezője, 1912-ben alapító tagja volt a berlini Kinoriport filmvállalatnak.
Natalja Goncsarova (Natalja Szergejevna Goncsarova, 1881-1962)
orosz festőművész. Mindenekelőtt festő, de munkássága műfajilag igen változatos: dekorációk és kosztümtervek, portrék, plakátok és könyvillusztrációk. Érett munkái eredeti módon ötvözik az orosz népművészet, a századforduló és az 1910-es, 20-as évek művészeti irányzatainak értékeit (Csendélet cipővel tükörrel, A kék ruhás nő a templomban, Narancshordó nő).
Korb Erzsébet (1899–1925)
festő. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte el, de nem fejezte be. 1916-tól kiállító művész volt.
Tamás Aladár (1899–1992)
költő, író, műfordító, szerkesztő, politikus, diplomata. Diákként tanúja volt a román katonák kegyetlenkedéseinek a Tanácsköztársaságban résztvevő kommunistákkal szemben. Marxista műveket kezdett olvasni és később bekapcsolódott a kommunista mozgalomba. 1937-től Franciaországban élt. 1939-ben Bölöni Györggyel megalapította a Magyar Írók és Művészek Szervezetét Párizsban, aminek főtitkára lett. 1956. november 1-jén megtagadta az együttműködést Nagy Imre miniszterelnök kormányával, és politikai menedékjogot kért az indiai kormánytól (Szavalókórusok, Börtönfalak árnyékában, Visszatért csillagok).
Vogel Eric (1907-1996)
díszlet- és jelmeztervező, grafikus-, festőművész. Fényes Adolfnál és Herman Lipótnál tanult festészetet. 1927-től a Fővárosi Operettszínháznak, a Fővárosi Művész Színháznak, valamint a Magyar Színháznak készítette első nagysikerű díszlet- és jelmezterveit. 1930-tól klasszikus és új operettekhez, nagyoperettekhez, zenés szórakoztató játékokhoz hívták tervezőnek a Király Színházba és a Városi Színházba. Számos külföldi és hazai tárlaton vett részt rajzaival, festményeivel.
Alicia Alonso (1920-2019)
kubai balett-táncosnő, táncművész. Minden idők egyik legnagyobb balett-táncosának tartják. Karrierje 64 éven át tartott. 132 produkcióban szerepelt. Kilencéves korában kezdett táncolni. Havannában a Vilzak-Schollar iskolában, New Yorkban a School of American Ballet-ban, majd Londonban. 1950-ben tért vissza Kubába és létrehozta a Kubai Nemzeti Balettet. 2015 szeptemberében róla nevezték el a Havannai Nagyszínházat.
Kárpáthy Zoltán (1921-1967)
színész, alkata és orgánumának köszönhetően tragédiák főszerepeit alakította, koreográfusként is tevékenykedett. 1946-ban szerezte diplomáját a Színművészeti Akadémián. Tagja volt a Belvárosi Színháznak és a Vígszínháznak is, majd 1951 és 1955 a Nemzeti Színház művésze volt. 1956-tól Győrött, Szegeden és Kaposvárott szerepelt, majd 1959-től haláláig az Irodalmi Színpad tagja lett.
Bogáti Péter (1924-2012)
író, sci-fi-szerző, újságíró, műfordító, kritikus, dramaturg. 1951-től 1954-ig a Nemzeti Színház dramaturgja, 1957-ig a Népszava hasábjaira írt, itt a kulturális rovat vezetője volt. 1957 és 1960 között az Élet és Irodalom rovatvezetője volt, 1973-ban az MTV főmunkatársaként visszatért dramaturgi szakmájához (Halló, itt Mátyás király; Huszárkaland; Az egérfogó).
Ingeborg Bachmann (1926-1973)
osztrák költő-, illetve írónő. Elsősorban költőként vált jelentőssé. Die gestundete Zeit című verseskötete a háború utáni korszak restaurációs törekvéseit és annak követőit ítéli el. 1965-ben nyúl az úgynevezett Todesarten-Zyklus (a halál formái – ciklus) témájához, mely azzal foglalkozik, hogy a nők hogyan kerülnek partnerük miatt izolált, elszigetelt helyzetbe és hogyan kényszerülnek hallgatásra. kései műveiben a női írásművészettel foglalkozott (Szimultán, Malina, A kimért idő).
Kurtág Márta (Kinsker Márta, 1927-2019)
zongoraművész, zenetanár, Kurtág György zeneszerző felesége. Nagy reményekre jogosító zongoraművészi pályáját Kurtág György nemzetközi elismertségének növekedése hatására feladta, koncerteken csak vele együtt lépett fel.
Zolnay Pál (1928-1995)
Balázs Béla-díjas filmrendező, dramaturg érdemes művész. Pályáját asszisztensként, Fábri Zoltán mellett kezdte. Kisfilmjei, köztük az 1959-ben forgatott Eljegyzés komoly vitákat váltottak ki. Első játékfilmjét 1961-ben forgathatta (Próféta voltál szívem, Arc, Milyenek a franciák).
Kállai Kiss Ernő (1939–2023)
Kossuth- és kétszeres Liszt Ferenc-díjas klarinét- és tárogatóművész. A Zeneakadémián Váczi Károly klarinétművésznél tanult. Később a Magyar Rádió Népi Zenekara és a Magyar Állami Népi Együttes klarinétszólistája lett. Külföldi vendégszereplései által szinte az egész világot bejárta. 1996-ban a magyar cigányzenészek „hivatalosan” is királyukká választották, a Gellért Szálló halljában tételesen megkoronázták.
Komár László (Komár István László, 1944-2012)
1962–1965 között a Scampolo, majd 1965–1967 között a Dogs együttes tagja volt. 1966-ban részt vett a Táncdalfesztiválon. A hetvenes évek második felében a Sprint együttes tagja volt – 1978-ban jelent meg a nagylemezük. 1979-től szólóénekes. Dalai rock and roll stílusúak, a magyar Elvis Presleynek is nevezték, mivel saját bevallása szerint is rajongója volt a Királynak (No Miss; Mambo Italiano; Mondd, kis kócos).
Sylvia Kristel (1952-2012)
holland színésznő. Világhírnevét az Emmanuelle című erotikus film főszerepének köszönheti. A szerepet több folytatásban is eljátszotta. Főleg az 1970-es években számos figyelemre méltó alkotásban kamatoztatták előnyös megjelenését, ártatlanságot és érzékiséget egyszerre sugárzó egyéniségét. Kiemelkedően magas IQ-val rendelkezett.
Kálmán C. György (1954–2021)
irodalomtörténész, egyetemi tanár, kritikus, publicista. 1990-től a Literatura szerkesztője, szerkesztőbizottsági tagja. 1990 óta a Janus Pannonius Tudományegyetem irodalomelméleti tanszékén tanított, egyetemi docens, majd egyetemi tanár. 1992–1995 között a Beszélő szerkesztőbizottsági tagja. 1995–1996 között a 2000 olvasószerkesztője volt. A BUKSZ (Budapesti Könyvszemle) szerkesztője volt (Az irodalom mint beszédaktus, Mű- és valódi élvezetek, Szóvátétel).
