A papiruszportal.hu archívumából
Szerző: szabói
Robert Schumann a német romantika egyik kiemelkedő alakja, zenei tehetsége – mint a legtöbb művésznek – hamar nyilvánvalóvá vált. Apja, a művelt könyvkereskedő nem nézte jó szemmel fia zene iránti rajongását (ahogy ez is megszokott a zenész életrajzokban), így Robert, meggyőződése ellenére beiratkozott Lipcsében a jogi fakultásra, ahol rengeteg haladó szellemű fiatallal találkozott. Schumann az irodalom és a zene bűvöletében élt, 24 évesen megalapította a máig létező folyóiratot, a Neue Zeitschrift für Musikot, melyet tíz éven át vezetett.
Zongoraművésznek készült, fanatikusan gyakorolt, Paganini tökéletes technikája lebegett a szeme előtt. Nem elégedett meg a majdnem tökéletessel, addig kísérletezett, míg egyik ujja megbénult. Ezután lelkesen vetette bele magát a komponálásba, egy mindent elsöprő szerelem mestere, Wieck lánya, Clara iránt inspirálja az írásra.
Schumann, bár a szimfonikus műfajokban is nagyszabású dolgokat írt, a zongoramuzsika egyik legnagyobb képviselője, első huszonhárom opusa csak zongoradarab. A Hungaroton lemezén a négyből három mű Schumann első zeneszerzői periódusának egy-egy állomása. A Karnevál (op. 9.) húsz tételéből nem is egy a Schumann sajátos zenekritikai elgondolásából ismert vita alakjait, Eusebiust (a ciklusban a zenei anyag viszonylag egyszerű, a kétkedő embert állítja elénk) és Florestant (akinek zenei szövete mozgékonyabb, a figura harsányabb, vitatkozóbb) jelenítik meg, de Chopin és Paganini is kap önálló tételt. Két szerelme is feltűnik, Estrella néven Ernestine von Fricken és Chiarina, Clara Wieck. A karneváli forgatagot vidám alakok, bohóc, kokett színesítik, a karakterdarabok füzére nagyszerű. Vásáry Tamás tolmácsolása rendkívül jó, karaktergazdag, fantasztikus hangsúlyokat játszik, a Pause egész egyszerűen szenzációs, talán ez az egyik legnagyobb erő játékában. A rövid tételek felépítése remek, Vásáry rögtön az adott hangulatot varázsolja a hallgató elé. A ciklus egészének az íve is figyelemre méltó, a tempó- és hangszínváltások viszik előre a művet, a hallgatót lenyűgözi, az utolsó néhány tétel következetesen nyit a záró induló felé.
Vásáry lelki alkatához Schumann valószínűleg nagyon közel áll, hiszen a megbocsátható egyenetlenségek ellenére a mű hangulatát tekintve (persze a stílust is) egy ízig-vérig romantikus darabot kapunk, de túlzások nélkül, nincs indokolatlan belemenés a tempóba, vagy túl harsány játék. A Reconnaisance repetált hangjai szinte plasztikusak, a zárótétel lehengerlő. Vásáry előadása a lehető legjobb.
A háromtételes c-moll fantázia (op. 17.) érdekes darab, ahogy a Karnevál és a Kinderszenen, a nagy szerelem hevületében született. A szerelem érzése már-már misztikus Schumann-nál, a végletek jellemzik, az imádat, a vágyakozás az elérhetetlen iránt, nem véletlen, hogy a nyitótétel egy Beethoven-dalt idéz. Az első tétel végletes dinamikai lehetőségeit kihasználja a zongoraművész. A lassú tétel ismét az a Schumannra oly jellemző, helyenként zaklatott dallammal párosuló világ, mely itt az erőteljes befejező szakaszt készíti elő. A zárótétel csodálatosan szól, Vásáry hangszínei, frazírozása, építkezése, a dinamika nagyszerű a nem titkolt beethoveni és schuberti dallamokkal fűszerezett majd tízpercnyi zenében.
Ismét egy jó előadást hallunk, a mű talán kissé hosszabb, mint kellene, ezért jobban előtűnnek a pontatlanságok. Sok a pontatlanság a Kinderszenen (op. 15.) esetében is, például a Fogócskában, a rövid, nem gyerekeknek írt, bár általuk is játszott tételek technikailag nem túl nehezek. A pedálhasználat is túlzó helyenként, a füzér felépítése viszont nagyon jó, vannak kivételesen markánsan megfogott hangok, akkordok, hajszálnyi lassítások, gyorsítások, hangulatos a ciklus, a meleg családi fészket jeleníti meg Vásáry a mesélő szülővel, azt őt hallgató gyermekkel a kandalló kellemes melegében.
A Fisz-dúr románc (op. 28. no. 2.) a kivétel a lemezen, Schumann már nemcsak zongorára komponál, a csendes-borús zene előadása mentes a szélsőségektől, Vásáry rendkívül jól találja meg az egyensúlyt ezekben a Schumann-darabokban, legyenek nagy ívűek vagy röpke érzést tükröző darabok.
A lemezt leginkább a Karnevál miatt ajánlom, a felvétel a legjobbak közt van.
Schumann, Robert (1810–1856)
Vásáry Tamás zongora
Carnaval, op. 9.
Romances (3) for Piano, op. 28.
Fantasia in C major, op. 17.
Kinderszenen, op. 15.
Hungaroton, 2010, HCD 32547, DDD
Comment on “Vásáry és Schumann a Hungaroton lemezén”