a papiruszportal.hu archívumából [2013]
Szerző: Lehotka Ildikó
55. alkalommal szólalnak meg Beethoven-művek Martonvásáron, három koncert keretén belül az első, 1958-as rendezvény óta, ekkor avatták fel a gyönyörű parkban Beethoven szobrát. A nyugalom szigete ez, néha madárcsicsergéssel, néha a vonat zajával, de mindig páratlan élménnyel tér haza a hangversenyt élvező. Az idei első koncert érdekessége egy fiatal tehetség, Ránki Fülöp színpadra lépése, és egy olyan művet is hallhattunk, melynek létéről kevesen tudnak, Beethoven egyik, opusszámmal is jelzett kantátája csendült fel a Nemzeti Énekkar közreműködésével.
Mi sem nyithatna meg jobban egy hangversenyt, mint egy hősies nyitány, ez alkalommal a III. Leonóra (op. 72.) szólalt meg. Beethoven Fidelio című operájához több nyitányt is komponált, szám szerint négyet – magát az operát többször átírta –, ez a legnívósabb, legkiérleltebb, önálló számként is játsszák a zenekarok, a szabadító operában általában közzeneként szólal meg. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar előadásában egy rendkívül jól felépített darabot hallottunk, tele izgalmas megoldásokkal: a hangsúlyok különösen jól jelezték egy-egy zenei anyag indulását, a dinamikai megoldások, a friss tempó illett a jól ismert nyitányhoz, a vonósok játéka lefegyverző volt.
Beethoven B-dúr zongoraversenye ritka vendég a koncerttermekben, ha jól emlékszem, Földes Andor hozta a köztudatba. Most az ifjú Ránki Fülöp szólójával hallhattuk az op. 19-es művet, melynek vázlatait a zeneszerző 19 évesen vetette papírra, nem véletlen tehát a mozarti hangzásvilág az egyes szakaszokban, a koncert csak 1795-ben szólalt meg először, de később átdolgozta.
A Nemzeti Filharmonikusok a versenyművek kíséretét mindig nagyon kidolgozottan játssza, most sem történt ez másként, remek expozíciót hallottunk az első tételben, a rondótéma hangsúlyozása nagyon tetszett (Beethoven gyakran él az ütemhangsúly eltolásával, talán Csajkovszkijra jellemző még ez a fajta megoldás), és a rugalmas-ruganyos játékmód. Ránki Fülöp élvezetesen tolmácsolta a versenyművet, a karaktereket jól megfogta, a dinamikai ívek is jók voltak, talán a zárótétel megoldásait (játékosságot, életörömöt) emelném ki. Játéka figyelemreméltó, átgondolt, világos, plasztikus.
A dicsőséges pillanat című kantáta nem tartozik a leggyakrabban játszott Beethoven-művek sorába, annak ellenére, hogy több kantátával ellentétben kapott opusszámot (Der glorreiche Augenblick, op. 136.). A hattételes művet a bécsi kongresszus tiszteletére írta a szerző, a bemutató nagy sikert aratott, a koncerten elhangzott még a VII. szimfónia és a Wellington győzelme (Csataszimfónia) című mű. A szöveget Aloys Weißenbach írta (aki orvosként dolgozott, és maga is megsüketült), a négy énekes allegorikus figura, így Bécs, a Jósnő, a Géniusz és A népek vezére jelenik meg a műben. Beethoven rendkívül érdekes kantátát írt, végig lefegyverzi a hallgatót, hiszen színes, sokrétű zenei anyaggal és atmoszférával színezett, talán a himnikus hangvétel a legerőteljesebb, nem is csoda, hiszen hódolati kantátáról van szó (Huldigungskantate).
Szabóki Tünde énekelte Vienna szólamát, zeneileg tökéletesen, átélten, hangja azonban helyenként élesnek tűnt a magasabb régióban. A Jósnő szerepében Csereklyei Andreát hallhattuk, megoldotta a feladatot, talán a Jósnő kapta a legszebb dallamokat, ezt nem érzékeltem ebben az előadásban. Horváth István Géniusza tetszetős volt, Cser Krisztián mint Vezér kevésbé határozott karaktert hozott.
A Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás) most is remek teljesítményt nyújtott, tömör hangzással, nagy dinamikai ívekkel énekelt. A Thész Gabriella által betanított Gyermekkar üde hangzást hozott a zárótételbe.
Kocsis Zoltán friss tempókat vett, és nagyszerű karaktereket képzelt el, a zenekari anyag szépsége feltárult a hallgató előtt, nem is értem, miért ennyire mostoha ez a mű. Annyi áthallás van a szerző más darabjaival, hogy az maga megéri többszöri meghallgatását, rácsodálkozhat az ember a hasonlóságokra. Érdemes volt műsorra tűzni A dicsőséges pillanatot – és az lenne a szerencsés pillanat, koncertteremben, szerencsésebb akusztikai körülmények közt is eljátszani.