Névnapok: Jusztin, Ajtony, Arany, Aurélián, Bennó, Círus, Ferenc, Jusztián, Jusztina, Jusztínia, Péter, Pető, Tina, Tinetta
Események:
1871 – az Egyesült Királyság parlamentje elfogadta a Universities Tests Act törvényt, ami eltörölte a vallási vizsgákat és így lehetővé tette, hogy felvételt nyerjenek a nem az anglikán közösséghez tartozók is az oxfordi , cambridge- i és durhami egyetemeken (kivéve a teológiai kurzusokat). A törvény megtiltotta a vallási vizsgákat is.
1883 – az angliai sunderlandi Victoria Hall színházban az előadás végén bejelentették, hogy a bizonyos sorszámú jeggyel rendelkező gyerekeket a kilépéskor jutalomban részesítik. Félve, hogy lemaradnak a finomságokról, a galérián tartózkodó 1100 gyerek közül sokan a földszintre vezető lépcső felé rohantak. Az így kialakult tumultusban 183 gyermek halt meg.
1902 – L. Frank Baum azonos című regénye (1900) alapján íródott Óz, a nagy varázsló című musicalt először 
Chicagóban (USA) mutatták be, a „felnőttek ízlésének megfelelően átdolgozva és zenei extravagánsként”. A jelmezeket Denslow rajzai alapján mintázták, az eredeti zenét Paul Tietjens írta, de az idők folyamán nagy része elveszett.
1904 – Bloomsday: írországi ünnep, James Joyce író életművének emléknapja, középpontjában Ulysses című regényének eseményei állnak (felolvasás a könyvből, művészeti fesztivál, tudományos konferencia, New York-i „Bloomsdayrun” futóverseny). Az ünnep elnevezése Leopold Bloom-ra, az Ulysses főszereplőjének nevére utal. Az Ulysses hősének emléktáblája Szombathelyen található (vö. Virág Rudolf, szombathelyi magyar zsidó).
1960 – a Psycho című amerikai thriller bemutatója New Yorkban (DeMille Theatre, Baronet Theatre). Rendezte Alfred Hitchcock, főszereplők Janet Leigh, Anthony Perkins és Vera Miles. Ez volt az első olyan film az Egyesült Államokban, ahol a film kezdete után senkit sem engedtek be a moziba.
1961 – Rudolf Nurejev szovjet balett-táncos a párizsi Le Bourget repülőtéren megszökött a társulatától (Kirov Balett) és menedékjogot kért.
1967 – a szerelem nyarának (Summer of Love) kezdetén, Svájcban megrendezik az első Montreux-i Pop- és 
Jazzfesztivált, amelynek első napján 50.000 látogató volt.
1978 – Olivia Newton-John és John Travolta főszereplésével bemutatják minden idők egyik legsikeresebb filmmusicaljét a Pomádé (Grease) című amerikai zenés romantikus vígjátékot.
1989 – a megbékélés napja Magyarországon, Nagy Imre kivégzésének emlékére. Nagy Imre miniszterelnök és társai 1958-as kivégzésének és 1989-es újratemetésének emléknapja.
1995 – a Mindörökké Batman című amerikai fantasztikus akciófilm rekord, 528 millió dolláros nyitóhétvégével nyit, Val Kilmer, Chris O’Donnell, Tommy Lee Jones és Nicole Kidman főszereplésével.
2004 – Esterházy Péternek ítélték a Német Könyvkereskedelem Békedíját, az egyik legrangosabb német kitüntetést.
2023 – a Hangrögzítő Művészetek és Tudományok Nemzeti Akadémiája (National Academy of Recording Arts and Sciences) bejelenti a mesterséges intelligencia használatának feltételeit, a Grammy-díjak odaítélésének új szabályait – kimondják, hogy „csak emberi alkotók” nyerhetnek, de mesterséges intelligenciát tartalmazó alkotások is szerepelhetnek mindaddig, amíg az emberi tevékenység része.
Megszületett Giovanni Boccaccio (1313–1375) itáliai író, költő, humanista.
Törvénytelen gyermekként született, apjánál nevelkedett Firenzében. Nápolyban tanult, s közben egy gazdag kereskedő feleségének lett ifjú szeretője, de Fiammetta – így nevezte kedvesét írásaiban – hamarosan kiadta az útját. Apja halála (1349) után visszatért Firenzébe. 1348 és 1353 között írta legfontosabb, az utókor csodálatát kiváltó művét, a Dekameront. Jó barátja volt a nála alig idősebb Petrarcának: levelezésük bensőséges viszonyra utal. Élete utolsó húsz évét humanista tanulmányainak szentelte. Tudós munkáit latinul írta, s ezekre volt a legbüszkébb, de írt még 16 allegorikus eklogát, két moralizáló életrajzgyűjteményt, s egy nagyméretű mitológiai magyarázatgyűjteményt. Szegényen, anyagi gondok közt élt, jellemző, hogy Petrarca 50 aranyat hagyott Boccaccióra végrendeletében azzal a megkötéssel, hogy bundát vegyen rajta (Szaladin szultán barátsága, Corbaccio avagy A szerelem útvesztője, Harmónia és életöröm).
Meghalt Körösfői-Kriesch Aladár (Körösfői Kriesch, 1863–1920) festő, szobrász, iparművész, a szecesszió kiváló képviselője.
Mintarajziskolai tanulmányai alatt Székely Bertalan és Lotz Károly voltak a mesterei. München és Velence után 1891-92-ben Rómában volt ösztöndíjas. 1897–1902 között Az Országház dekorációs munkálataiban működött közre. 1901-ben Gödöllőn vett házat, ezzel megalapította a gödöllői művésztelepet Nagy Sándorral együtt. Itt Ruskin és a preraffaeliták hatására a képzőművészet középkori festési technikáit próbálták feleleveníteni. Azonban legnagyobb érdemük a magyar szecesszió meghonosítása, a magyar kézműves- és népi hímzési motívumok tanulmányozása. 1904-ben létrehozta a szövőiskolát. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és a Gödöllői Városi Múzeum.
Ezen a napon született:
Ács Ferenc (1876–1949)
festőművész. 1899-ben Hollósy Simon Nagybányára hívta, ott ismerkedett meg a nagybányai festészettel. Folyamatosan képezte magát. 1906-tól Kolozsváron élt és alkotott, 1908-ban megnyitotta festőiskoláját. Nyaranta Kalotaszegre járt festeni. Készített képeket könyvek díszítésére is. Művei szétszóródtak, aukciókon rendszeresen felbukkannak képei (Csendélet, Tavaszi virágzás, Olvasó lány).
Natalja Goncsarova (Natalja Szergejevna Goncsarova, 1881-1962)
orosz festőművész. mindenekelőtt festő, de munkássága műfajilag igen változatos: dekorációk és kosztümtervek, portrék, plakátok és könyvillusztrációk. Érett munkái eredeti módon ötvözik az orosz népművészet, a századforduló és az 1910-es, 20-as évek művészeti irányzatainak értékeit (Csendélet cipővel tükörrel, A kék ruhás nő a templomban, Narancshordó nő).
Marc Bloch (1886-1944)
francia történész, a modern történetírás egyik legnagyobb alakja. 1936 és 1940 között a Sorbonne gazdaságtörténeti tanszékét vezette. A háború kitörésekor önkéntesként részt vett a háborúban, majd a francia kapitulációt követően részt vett az ellenállási mozgalomban. 1944 márciusában német fogságba került, majd júniusban kivégezték. Történeti vizsgálódásainak középpontjába az embert, pontosabban „az időben mozgó embert” állítja. Nem hitt a történelem pragmatikus hasznában, ugyanakkor meg volt győződve értelmi jogosultságáról. A történelmet egyfajta kísérletnek fogta fel (A történelem védelmében, A történész mestersége, A feudális társadalom).
Stan Laurel (Arthur Stanley Jefferson, 1890-1965)
skót-angol származású amerikai színész, komikus. Leginkább a Oliver Hardyvel alkotott klasszikus páros, a Stan és Pan tagjaként ismert. 1957. augusztus 7-én Oliver Hardy meghalt. Laurel túl beteg volt, hogy részt vegyen barátja temetésén. Az emberek, akik ismerték Laurelt, azt mondták, hogy Hardy halálakor idegösszeomlást kapott, és soha nem épült fel belőle teljesen. A kis Stanley a kulisszák között nőtt fel, és igazán nem meglepő, hogy egy napon ő maga is „komédiásnak” állt. 1906-ban kezdte a pályáját Glasgow-ban, a Pickard’s Múzeum egyik előadásán, majd rövidesen a Fred Karno pantomim-társulatához csatlakozott. A társulatnál működött egy másik fiatal brit komikusjelölt, akit később a világ Charlie Chaplinként ismert meg (A torreádorok, Repülő ördögök, Az idegenlégióban).
Misoga László (1895-1969)
színész. Túlnyomórészt epizódszerepeket játszott. 1919-ben elvégezte Rákosi Szidi színésziskoláját, Nagykárolyban kezdte pályáját. 1945 után a Royal Revüben és a Kamara Varietében, a Vidám Színpadon, 1952–58 között a Madáchban, majd 1957-től 1966-ig ismét a Vidám Színpadon játszott. 1945 után is sokat filmezett (Egy csók és más semmi, Két félidő a pokolban, A veréb is madár).
Fülöp Zoltán (1907-1975)
Kossuth-díjas díszlettervező, érdemes művész. Budapesten az Iparművészeti Főiskolán végzett. Öt magyar játékfilmnek volt látványtervezője. 1928-ban a Magyar Állami Operaházhoz került, ahol 1968-ig volt díszlettervező. 1933 és 1968 között főszcenikus is volt. Dolgozott több budapesti színháznak, szabadtéri színházaknak, valamint tervezett díszleteket külföldi előadásokhoz is. 1968-ban nyugdíjba vonult.
Trencsényi-Waldapfel Imre (1908-1970)
klasszika-filológus, irodalomtörténész, vallástörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Kutatási területei az antik irodalomtörténet, a vallástörténet, a magyar irodalomtörténet és a humanizmus voltak. Részt vett az úttörőmozgalom szervezésében és pedagógiai irányításában. A Magyar Ókortudományi Társaság tagja és egy ideig elnöke volt. Több világirodalmi antológiát szerkesztett, sokat tett a klasszikus humanizmus íróinak megismertetéséért (Humanizmus és nemzeti irodalom, Világirodalmi antológia, Előadások a görög nevelés elméletéről).
Gedényi Mihály (Gremsperger, 1908-1988)
író, irodalomtörténész. A Pázmány Péter Tudományegyetemre járt, ahol 1934-ben magyar– francia szakos tanári, ezután néprajzos és államtudományi oklevelet és doktorátust szerzett. Irodalmi munkásságát tizennégy regény, mintegy negyven novella, több tucat színdarab, rádiójáték, filmszkeccs, számtalan irodalmi és színikritika fémjelzi. Gedényi az 1945 előtti irodalomnak viszonylag jól ismert és sikeres alakja volt, nemcsak íróként alkotott, hanem folyóirat-szerkesztőként is (Hatvan forint, Üstökös a Bakonyban, Pesti ének).
Horváth Jenő (1910–1968)
Jászai Mari-díjas színész, színházi rendező. A Színművészeti Akadémián és Rákosi Szidi színiiskolájában tanult. 1932 és 1946 között vidéken lépett fel és emellett rendezett is. 1946-ban került a Belvárosi Színházhoz, majd 1949-től az Ifjúsági, valamint az Úttörő, 1954-től pedig a Madách Színház tagja volt egészen haláláig. Eleinte drámai hősszerepekben tűnt fel, majd áttért a karakterszerepekre.
Hajmássy Ilona (Ilona Massey, 1910-1974)
színésznő, koloratúr szoprán operaénekes, televíziós előadó. 1938-tól Ilona Massey néven a Metro-Goldwyn-Mayer, az United Artists és egyéb neves amerikai filmvállalatok produkcióiban szerepelt több mint tíz éven keresztül. Az 1940-es évek elejétől Hajmássy kém-, és rémfilmekben is feltűnt. A háborút követően még sztárnak számított. Művészetének elismerése, hogy egyike azon magyaroknak, akik csillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán (Balalajka, Frankenstein és a Farkasember, Jet Over the Atlantic).
Endrődi István (1920-1988)
karikaturista, grafikus. Rajztanulmányait Budapesten Gallé Tibor grafikus, festőművész festő- és szobrászképző iskolájában és Jaschik Álmos – pedagógus, polihisztor képző- és iparművész, szakíró, jelmeztervező magániskolájában végezte. 1945 után leginkább politikai és társadalomkritikai rajzokat készített. Egyik alapító tagja lett a Magyar Képzőművészeti Alapnak. A Füles rejtvényújság kiadványaiban 1966-tól haláláig rajzolt. Munkássága során folyamatosan illusztrált könyveket, reklámkiadványokat, készített plakát terveket, és rajzaival találkozhattunk kártyanaptárakon is.
Victor Gedeon (Viktor, 1923–2004)
színművész. 1944-ben kezdte a pályafutását Pécsett. 1957-1970 között a Vidám Színpad, 1970-1973 között a Thália Színház tagja volt. 1974-1990 között a Madách Színház művésze volt. Tévéjátékok forgatókönyvírásával is foglalkozott.
Zsigmond Vilmos (1930-2016)
magyar származású amerikai Oscar-díjas operatőr. 1955-ben a budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett operatőrként. Több főiskolai társával megörökítette az 1956-os forradalom eseményeit, majd 1956 novemberében Kovács László operatőrrel – táskájukban csaknem tízezer méternyi filmfelvétellel – elhagyta Magyarországot. 2000-ben Göncz Árpád akkori köztársasági elnök személyes megbecsülése jeleként elnöki Aranyéremmel tüntette ki, 2001-től a Magyar Corvin-lánc birtokosa (Sugarlandi hajtóvadászat, A szarvasvadász, Bánk bán).
Eörsi István (Schleiffer Ede, 1931–2005)
Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, publicista. 1977–1982-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja volt, de ellenzéki magatartása miatt elbocsátották. Attól kezdve szabad foglalkozású író volt. A rendszerváltást követően az SZDSZ tagja volt 2004-ig, amikor a párt politikája elleni tiltakozásból kilépett (Én és az Isten, Az ötlábú bárány, Időm Gombrowiczcsal).
Schmidt Egon (1931–2023)
Kossuth-díjas író, ornitológus. Származása miatt nem mehetett egyetemre, ezért autodidakta módon tanult. 1954–1955 között a Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársa, 1956–1979 között a Madártani Intézet munkatársa volt. Számos természetvédelmi ismeretterjesztő könyvet írt, leginkább a madárvédelem témakörében. Több mint 3600 tudományos ismeretterjesztő írás, novella szerzője.
Kaló Flórián (1932-2006)
Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, színházi író. 1954-ben szerezte meg diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ebben az évben vette feleségül Domján Editet, akivel a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1961-ben lett a József Attila Színház tagja. Zenés és prózai művek kitűnő karakterszínésze volt. Rengeteg klasszikus és modern, zenés és prózai műben alakított kitűnő, emlékezetes karakterszerepeket. Könnyed, elegáns stílusban, pontos muzikalitással megformált figuráival aratta legnagyobb sikereit. Színpadi műveket és rádiójátékokat is írt (Mici néni két élete, Meztelen diplomata, A palacsintás király).
Bíró Zsuzsa (1933)
Balázs Béla-díjas dramaturg és forgatókönyvíró. Felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakára, ahol 1956-ban szerzett diplomát. Már a diplomát megelőzően felvették a Filmgyárba és a Vígszínházba is. Pályafutása során közel 70 nagyjátékfilmnek volt a dramaturgja (A dunai hajós, Viadukt, Szamárköhögés).
Joyce Carol Oates (1938)
amerikai író. 1963-ban adta ki első könyvét, azóta 58 regénye, számos színdarab és novella, valamint számos novellás-, vers- és ismeretterjesztő kötete jelent meg. 1978 és 2014 között a Princetoni Egyetemen tanított. Vendégprofesszor a berkeley-i Kaliforniai Egyetemen (Megtört szívek balladája, Hőség, Pikk Bubi).
Alexa Károly (1945)
József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, egyetemi oktató. 1970-1993 között az ELTE BTK régi, illetve a XIX. századi magyar irodalomtörténet tanszékén oktatott, 1978-tól adjunktus volt. 2000-2004 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója volt. A 2010-es évektől kezdve érdeklődése a művelődéstörténet felé fordult (Eleitől fogva, Polgárosodás és irodalom, Koldusállás).
Jónás Gabriella (1952)
színésznő, egyetemi tanár. Színészi diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1974-ben kapta meg. 1993-tól beszédtechnikát és művészi beszédet tanít az Újvidéki Művészeti Akadémián. Irodalmi műsorok rendszeres fellépője.
O. Szabó István (1954)
Jászai Mari-díjas színész. 1976-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályafutását a debreceni Csokonai Színháznál kezdte, majd 1986-ban a Népszínházhoz (későbbi neve Budapesti Kamaraszínház) szerződött át (Ballagás, A szeleburdi család, Gyerekrablás a Palánk utcában).
Csontos János (1962-2017)
József Attila-díjas író, költő, filmrendező. Újságírói pályáját a debreceni Egyetemi Életnél kezdte, majd 1987-től a Hajdú-Bihari Napló színi- és filmkritikusaként, kulturális szakírójaként folytatta. 1990-ben megalapította a Debreceni Krónika című napilapot. Költői és írói alakja megkerülhetetlen a kortárs magyar szépirodalmi és publicisztikai életben (Menekült iratok, Egy mondat a hazugságról, Angyaldekameron).
Acsai Roland (1975)
író, költő, műfordító, drámaíró. Sok műfajú szerző, műfordító. Egyik mestere Tandori Dezső volt. Műveinek sajátja az erős képiség, a letisztultságra való törekvés, a természetszeretet és a humor. Egyaránt otthonos a felnőtt-, és a gyermekirodalomban, közel áll hozzá az irodalmi fantasy. Az utóbbi időkben a klasszikus versformák felé fordult (Természetes ellenség, A süniverzum, Áttelelő nap).
Ezen a napon halt meg:
Mihalik Dániel (1869-1910)
festőművész, a Szolnoki művésztelep egyik alapítója. Apja tudományos pályára szánta, de ő 1886-ban a Mintarajztanoda növendéke lett. Művészeti tanulmányait a Mesteriskolában Lotz Károly vezetése alatt, majd a müncheni képzőművészeti akadémián folytatta. Már művészeti tanulmányai kezdetén a tájképfestészet érdekelte. Először 1893-ban, a Falu vége című tájképével jelent meg a nyilvánosság előtt, ettől kezdve rendszeresen szerepelt a fővárosi tárlatokon. Főleg alföldi tájakat festett természethű felfogásban, széles ecsetkezeléssel. Művei népszerűek voltak a művásárlók körében, számos művét az állam vásárolta meg (Falu vége, Téli tájkép, Mező szélén).
Kléh János (1881-1919)
festőművész, a naturalista irányvonal képviselője. A budapesti Mintarajziskolában tanult, komolyságát, szolid csendességét egész életében megőrizte. 1906-tól kezdve rendszeresen kiállított, két évvel később letelepedett Szolnokon, haláláig a művésztelepen dolgozott. Munkásságát figurális ábrázolásokkal kezdte, de legjobban sikerült alkotásai a lírai ihletésű virágcsendéletek és tájképek. Elmozdult a plein air stílus irányában is, hiszen gyakran a szabadban festett.
Pólya Iván (1889–1939)
festő, szobrász, karikaturista. Budapesten tanult szobrászatot, majd Párizsban festészetet. Hazatérése után egy ideig Szolnokon dolgozott. 1907-től volt kiállító művész. Az I. világháború után Budapesten telepedett le.
Elsa Triolet (Elsa Jurevnaja Kagan, 1896-1970)
orosz születésű francia írónő, költő, Louis Aragon felesége. Regényeit átszőtték az írónő reflexiói a művészet, a tudomány feladatairól, sajátosságairól, a politikai életről, az erkölcsről. Művészetének későbbi szakasza sajátos színt adott a realizmusnak: a mindennapi élet valóságát ötvözte a jövőbe néző képzelet fantasztikumával, a klasszikus realista formákat a modern tudat – és lélekábrázolás, valamint a mesélő és bonyolító kedvet a filozófiai és önvizsgáló elmélyedéssel.
Prohászka Lajos (1897-1963)
pedagógus, kultúrfilozófus, akadémikus, a 20. századi magyar neveléstudomány egyik kiemelkedő egyénisége. Három területen jelentkezett: kultúrfilozófia, kultúrpedagógia és könyvtártudomány. A pedagógiaoktatás feladataival és a pedagógiai közéletben növekvő szerepvállalásával együtt alkotó tevékenységében egyre inkább a neveléstudomány lett a meghatározó (A pedagógiai naturalizmus, Az oktatás elmélete, A nevelés története a középkorban).
Maurice Duruflé (1902-1986)
francia orgonaművész és zeneszerző. Gyermekként, 1912-ben a Maîtrise Saint-Evode de la cathédrale de Rouen-t látogatta, kóruséneklést, zongorát és orgonát tanuljon. 1922 és 1928 között több díjat kapott zeneszerzésből, zongorakíséretből, összhangzattanból és orgonálásból. 1927-ben Louis Vierne asszisztense lett a párizsi Notre-Dame székesegyházban. 1941-ben kezdte el írni leghíresebb művét, az op. 9 Requiem-et, kórusra, szólistákra, zenekarra és orgonára, a művet végül 1947-ben fejezte be. Nagyon kritikus volt a saját kompozíciói tekintetében. Csak egy maroknyi művét publikálta, és kiadásuk után is gyakran módosított, javított a darabokon (Három tánc, Triptichon – fantázia gregorián témákra, Prelúdium az Epiphania).
George Reeves (1914-1959)
amerikai színész. a Pasadena Playhouse tagja lett és 18 éven keresztül a színház nélkülözhetetlen tagja. Első szerepét 1939-ben kapta a legendás Elfújta a szél című filmben, amelyben Scarlett egyik udvarlóját játszotta. Később, 1951-ben, aláírt egy több éves szerződést a Superman kalandjai című sorozat 24 epizódjára. Úgy gondolta, ez átmeneti megoldás lesz, de végül a sorozatnak nem várt sikere lett.
Nógrádi Róbert (1928-1989)
Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató, érdemes művész. Tanulmányait a Színművészeti Főiskolán és a moszkvai Lunacsarszkij Színművészeti Intézet rendező szakán végezte. 1955-1956 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1956-1960 között a szolnoki Szigligeti Színház rendezője, majd főrendezője. Igazgatása alatt fontosnak tartotta magyar drámák, magyar szerzők bemutatását. Direktorsága utolsó éveiben sokat dolgozott a pécsi színház épületének felújításának megszervezésén.
Domokos Mátyás (1928-2006)
irodalomtörténész, könyvtáros, folyóirat-szerkesztő. 1960-as évek közepétől kritikái, tanulmányai főként a Kortárs, a Jelenkor, az Alföld, a Tiszatáj, az Élet és Irodalom, a Forrás, a Dunatáj, az Újhold Évkönyv, a Holmi, a Magyar Szemle című folyóiratokban jelentek meg. Gondozta Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Illyés Gyula, Karinthy Ferenc, Márai Sándor, Németh László műveit. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 1992–1994 között alelnöke, 1994–1998 között ügyvezető elnöke volt.
Gennagyij Nyikolajevics Rozsgyesztvenszkij (1931–2018)
szovjet-orosz karmester, zenepedagógus. Karmesterként még tanulmányai alatt mutatkozott be a nyilvánosságnak a Moszkvai Nagyszínházban, 1954-ben szerezte meg diplomáját. 1972-ben részt vett a Moszkvai Kamaraopera létrehozásában, amelynek az első zeneigazgatója is lett. Számos operát mutatott be a legrangosabb európai operaházakban. Előadóművészként a spontaneitás magas fokát ötvözte a nagyszerű gesztusérzéssel és a csúcspontok tévedhetetlen elhelyezésével, ami rendkívüli előadásokat eredményezett. Rengeteg, szám szerint 786 művet rögzített több mint 400 hanglemezre. Rendkívül széles repertoárja a népszerű daraboktól a ritkán játszott, „elfeledett” zenékig terjedt. ––> Rozsgyesztvenszkij, Concerto Budapest
Tóth Béla (1932-2018)
Aase-díjas színész, a kaposvári Csiky Gergely Színház örökös tagja. 1951-1955 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1955-től a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1997-ben nyugdíjba vonult, de később is vállalt szerepeket (Kihajolni veszélyes, Ámbár tanár úr, Moszkva tér).
Csurka László (1936-2020)
Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész. 1955-ben eltávolították a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról. 1955-1958 között a kaposvári Csiky Gergely Színház segédszínésze volt. 1958-1995 között a fővárosi Déryné Színházban szerepelt. 1959-2000 között a Nemzeti Színházhoz került. 2000-2012 között a Pesti Magyar Színház társulatának tagja. 2018-tól a Nemzeti Színház tagja volt. Több filmben és tévéjátékban játszott, rendkívül népszerű szinkronszínész (Szegénylegények, Imposztorok, A fekete város).
Osztovits Levente (1940-2006)
műfordító, irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1965-től az Európa Könyvkiadó szerkesztője, 1973-tól az angolszász csoportjának főszerkesztője, 1988-tól haláláig igazgatója. 1965–1967 között és 1973–1977 között a veszprémi Petőfi Színháznál, 1967–1973 között a kecskeméti Katona József Színháznál is dolgozott dramaturgként. 1972-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola drámatörténeti tanára, 1990-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelméleti tanszékének vezetője.
Szervác József (1952-2001)
József Attila-díjas költő. Már a gimnáziumban is feltűnt költői, színházi aktivitásával, kötetbe került első verseit is itt írta. Ellenzéki tevékenysége miatt ki volt tiltva Budapest összes egyeteméről. Szervác témaválasztásában, ahogy azt sokan megfigyelték kezdettől kiemelkedett a szociális érzék. Ez már az első, Szavak hazáig kötetben lévő munkássorsokról szóló sorokból is látszik. Megfigyelhető jellemzői miatt sokan szociológiai, művészeti értelemben vett (Ottlik) „Másik Magyarország” utolsó költőjének is nevezték, ehhez is társulnak még a rendszerváltás után írt kisprózái is (Mi fájna?, Előszó, Átdolgozás).
