a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: szabói
Az egyházi zene sajnálatos módon nem kap kellő figyelmet, holott rengeteg olyan mű született, mely nagyszerű, de csak néhány szerepel a koncertek műsorán, Mozart és Verdi Requiemjén kívül alig hallunk más vokális produkciót. Joseph Haydn életművében is található néhány egyházi darab, ezek szinte csak a Haydn-év folyományaként jutottak el a közönséghez. A Megváltó hét szava a keresztfán utat nyitott a két nagy késői Haydn-oratóriumnak.
Különleges A Megváltó hét szava a keresztfán, hiszen Haydn nem él a vokális zene adta lehetőséggel: szavakat hallunk szavak nélkül. Maga Haydn is érezte, hogy ez a műve rendkívüli, mindent megtett annak érdekében, hogy minél többen ismerhessék meg a darabot. Átírta vonósnégyesre, később kórusszólamokkal dúsította a művet, miután Angliában Händel darabjait megismerte, e változat szövege van Swieten báró munkája. A műfaji megjelölés is különleges, Musica instrumentale sopra le 7 ultime parole di nostro redentore in croce, ossiano 7 Sonate, hét szonátát fog közre a bevezető és záró tétel. Szonáta tehát a tételek jelölése, a hét szó adta a címeket, ez is egészen rendhagyó. Vajon ez a mű egyházi? Ha a mű címét nézzük, igen, de sem szerkezeti, sem apparátusbeli megfelelést nem találunk.
Haydn egy felkérést kapott 1787-ben a cádizi kanonoktól egy zenekari mű megírására, mely Jézus utolsó hét szavát bemutatandó. Cádizban húsvétkor oratóriumot adtak elő a fekete lepellel eltakart ablakú, falú, oszlopú katedrálisban, emlékszik vissza Haydn, azonban a szertartás – a hét szóhoz fűzött elmélkedések közt zene szólt, azonban a Santa Cueva-i barlangtemplomban. A helyszín tehát eleve kedvezett egy ilyen jellegű zenének, talán a hívők a szöveg nélküliséget sem bánták, a zene módot adott a befelé fordulásra.
A haydni zene is különleges, talán ilyen mély érzéseket sehol sem mutat a zene. A tételek különös módon szinte egyforma tempójúak, a megrendelő a körülbelüli hosszukat is megszabta, a hangulatuk mindenesetre hasonló, mégis minden egyes tétel más és más módon fejezi ki az ahhoz kapcsolódó érzésvilágot. A zenei nyelv merít a Sturm und Drang elemeiből, a concertáló stílusból (Haydn korai szimfóniáinak egyik jellegzetes vonásából), helyenként mintha versenyművek zenekari részeit hallanánk, és a mannheimi éneklő, díszes jegyek is feltűnnek. Mégis egységes egész A Megváltó hét szava, szinte egy önvallomás.
A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok előadásában halljuk a művet a BMC kiadványán, Takács-Nagy Gábor vezényletével a vonósnégyes-változat kamarazenekari átiratát. Egy rendkívül jól megfogott előadást élvezhetünk a vonószenekartól, a fő érdemük az, hogy egyetlen pillanatra sem válik unalmassá a zene, mindig hallunk valami újat, a hasonló tempók, és a mindenféle nagyzenekari hangszerelés hiányának ellenére. Képes a hallgató belehelyezkedni a történésekbe, megragadja a letisztult előadás.
Az Introduzione hangzásvilága csodálatos, ezt képes kifejezni az együttes. Nagyon jól aknázzák ki az ellentéteket, a szűkített akkordok komorságát, sürgető erejét, és a lágy hangvétel kettősségét, a hangok hossza is kivételesen jól meghatározza a karaktereket. Az Asszony, ímhol a te fiad. Ímhol a te anyád [Mulier, ecce filius tuus; et tu, ecce mater tua] hangulata igen bensőséges a maga hullámzó belső szólamaival, kifejezve a ringatást, a gyengédséget, a féltést. A haydni áradó dallam talán ebben a tételben a legtökéletesebb, mindent kifejez. Láttató erejű a IV. szonáta (Sitio [Szomjúhozom]) pizzicatós részéből iszonyatos erővel belehasító zenei anyag, és a kromatikával jócskán megtűzdelt, apró ritmusokban, eltolt ütemekben gazdag záró tétel, az Il terremoto. A földrengés zenei leírása impulzív, maga a tétel kivétel a műben: egyrészt a hossza miatt, a többi háromszoros terjedelmű, leszámítva a bevezető tételt, másrészt pedig az egyértelműen a programzene felé hajló megoldás miatt.
BMC, 2009, BMC CD 157
