Rácz János: Növénynevek enciklopédiája
a papiruszportal.hu archívumából [2010]
Szerző: leho
Rácz Jánosnak a fenti rövidebb címnél alcímével többet mondó és pontosabban körülírt (Az elnevezések eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása) könyve a Tinta Kiadó A magyar nyelv kézikönyvei sorozatának 19. tagja. Az idei könyvfesztiválra jelent meg, s a kiadó népszerűségi listáján júliusban a hatodik volt. Nem áltatok senkit: nem olvastam végig ától cettig, ahogy nem is kell egy enciklopédiát, de a szócikkek rengetegébe belemélyedtem.
Lehetne azzal kezdeni – látva a könyvpiaci trendeket, s így a szakkönyvek, tudományos művek, lexikonok, szótárak egyre szűkülő részesedését –, hogy az is bolond, aki szótár-, lexikon-, enciklopédiakiadásra adja a fejét 2010-ben Magyarországon, de nem lenne igaz. Ezekre a kiadványokra igenis szükség van, saját felhasználási körükben népszerűek is, olykor nagy űrt töltenek be, ám megjelentetésük alapos felkészülést, olykor évtizedes előkészítő munkát, sokszor új módszert, megújulást, felkapott szóval innovációt és jelentős befektetést kíván. Utóbbi a máról holnapra élő, illetve a könyvkereskedelmi állapotok miatt csak rövid távra gondolkodó magyar könyvkiadóknál legalábbis kockázati tényező, többnél pedig az előbbi esetében a kompetencia nincs meg. Így a legtöbb kiadónál általában marad az ilyen-olyan, színes-szagos, ám eltérő szakmai színvonalú, külföldön megjelent enciklopédiák átemelése, tükörfordítása, esetleg magyar szócikkekkel való megspékelése.
Jó kivételek azonban léteznek, és a Tinta a kézikönyvsorozatok egyik jelenkori úttörője. Nagyon hasznos az értelmező, etimológiai, kiejtési szótáruk, a Magyar Szókincstár, írtunk már a Keresztnevek, a Családnevek enciklopédiájáról, s idén újabb nagy vállalkozásként mint Rácz János nyelvész évtizedes munkájának gyümölcse a XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg a Növénynevek enciklopédiája.
Rögvest eszembe jutott, hogy milyen könnyű helyzetben lett volna történetesen Szegedi Katalin, ha a Rapunzel című Grimm-mese (nálunk: Az aranyhajú leány) illusztrálásakor leveszi a polcról ezt az akkor még csak készülő enciklopédiát, és nemes egyszerűséggel felüti a galambbegy szócikket. Így nem kellett volna bukszussal hitegetnie dél-koreai megrendelőit, hogy az bizony raponc (mese). Az egyoldalas „galambbegy” szócikk viszont nem mese, hiszen Andersen meghalt, a Növénynevek enciklopédiája pedig megszületett. E szócikkből szemezgetünk:
galambbegy J: keskeny levelű, apró virágú egyéves növény; Valerianella. madársaláta J: galambbegy. [A szócikkek felépítését lásd lentebb, a fülszövegben – a szerk.] A növény 1525 körül bukkan föl először a magyar írásbeliségben az Ortus Sanitatis lapjain, s különböző alakváltozatai ismeretesek, például nem meglepetésként a galambbögy, de sokkal izgalmasabb a galamb bögy sajáta vagy a gyökönkécske változat. Megtudhatjuk, hogy a madarak előszeretettel csipegetik, ezért a madaras névadási motiváció. Nevezik báránysalátának is: „Kováts Mihály írja 1845-ben: »ha ollyan legelőre bocsáttatnak a bárányok, a’hol e’ terem, röktön ezen plántának esnek, ’s e’től csudálatosan meghíznak«.” Hazánkban vadon is terem, egész Európában elterjedt. „A salátát frissen fogyasszuk, mert elkésztve nem tartható sokáig, keserű ízűvé válik”! – figyelmeztet a szócikkíró. „Téli vitaminszükségletünk egyik forrásává válhat, mert jelentős mennyiségű B- és C-vitamint, valamint fontos ásványi sókat, főleg meszet, foszfort tartalmaz.”
Én viszont nem ettem meszet, hogy csak a zöldségeknél maradjak. Tetszik ugyan a másik oldalon lévő gémorr (nem digitális szakkifejezés!) és a királyné gyertyája szócikk is, ám a szerző bor iránti elkötelezettségéről olvasva egy borszőlőfajta nyelvészeti nyomába eredek. Hamarosan itt a szekszárdi szüreti napok ünnepségsorozat, s nem árt, ha a borivó tisztában van azzal, mit is önt le a torkán.
kadarka J: vörös borszőlőfajta
A XVIII. században bukkan föl a kadarka (kadar, kadárka, kadorka, skadárka) elnevezés, s nem a Czuczor–Fogarasi etimológiája a mérvadó, mert egy délszláv város, Skadar (szerb) – Szkutari (magyar) a névadó, a szőlőnév tehát a Szkutariból való szőlőt és vörösbort jelenti. A szlovák és a cseh kadarka a magyarból származik, például franciául: bleu de Hongrie, kadarka bleu de Hongrie, bolgár neve gamza, románul negru moale. Magyar hasonnevei: fekete budai, kökényszőlő, törökszőlő stb. „Ha Pesten virágos kedvű embert láttak az utcán, azt mondták róla: »megjárta a fejét a budai törökvér«.” A XVIII. századtól rohamosan terjed a telepítése, az 1960-as években már a szőlőültetvények majdnem negyede kadarka. Az üzemi szőlőtermesztésből azonban mára kiszorul, szinte teljesen eltűnik. [Talán azért is, mert például szekszárdi szakértők szerint mintegy hatévente ad nemzetközi szinten is értékelhető minőségű, „nagy” bort.] Mindenesetre: „Bora fűszeres, zamatos, kiváló siller.” Ezek után – kellően felvértezve – most már bátran mehetek a szüreti fesztiválra egy kis borkóstolásra.
És ez így megy az acat/aszattól a zsurlóig, részletesen, színesen, mindenre kiterjedően. Az enciklopédia mind nyelvészeti, mind kultúrhistóriai szempontból alapmű, hatalmas munka, és a nem csupán nyelvészetimű-kedvelőknek is egész egyszerűen nagyon jó benne bogarászni, molyolni – nem zabhegyező!
Fülszöveg
A növények életünk fontos részét alkotják. Táplálékul szolgálnak, gyógyászati célra használjuk őket, nélkülözhetetlenek az iparban, sőt lakásunk, kertünk díszei is lehetnek.
A Növénynevek enciklopédiája 760 szócikkében 1030 növénynév eredetét, etimológiáját ismerteti, és összefoglalja a növényről a legfontosabb tudnivalókat. A szócikk élén a vastag betűs növénynevek mellett rövid leírásuk szerepel, majd a növénynév latin megfelelője. A következő részből megtudhatjuk, mikor jelenik meg a növénynév nyelvünkben, mely fontosabb növénytani munkák és szótárak említik, és hogyan jött létre magyar, illetve latin szaknyelvi alakja. Számos vidékünk népnyelvi elnevezéseiről tájékozódhatunk, így például a búzavirág neve néhol kékvirág, égi virág vagy imola.
A szócikk középső része ismerteti a növény kultúrtörténetét, elterjedésének útját, továbbá bemutatja gazdasági jelentőségét is. Az általános tudnivalók mellett, miszerint a bors Keletről származó fűszer, a len pedig az emberiség egyik legrégebben termesztett növénye, számos érdekességről olvashatunk. Megtudhatjuk, hogy a kávét valójában a kecskék szokatlan viselkedése nyomán fedezték fel, a ma néptápláléknak számító burgonyát eleinte még ingyen sem akarták elvinni, vagy a komlót a IX. századtól használják fel a serfőzésben. A szerző több esetben utal azokra a szépirodalmi alkotásokra is, amelyekben az adott növény szerepel.
A szócikk befejező része a növény élettani hatását ismerteti. Így például gyógyászati célra használják a csodabogyót erős gyulladáscsökkentő, érszűkítő tulajdonsága miatt. A legenda szerint Marcus Aurelius hadseregét nadragulyával mérgezték meg. A padlizsán nemcsak sokféleképpen elkészíthető étel, hanem alacsony kalóriaértéke miatt fogyókúrás étrend részét képezheti. A néphit szerint afrodiziákum az ananász és a koriander mellett a napraforgó, a spárga, sőt a zeller is.
A kötetet ajánljuk mindazoknak, akik többet szeretnének megtudni a növények nevéről és magukról a növényekről. Hasznos ismeretanyagot jelent a botanikusok és a nyelvészek számára is.
dr. Rácz János nyelvész (Budapest, 1953)
Budapesten járt általános iskolába és gimnáziumba. 1975-ben emigrált, felsőfokú tanulmányait 1977-ben kezdte meg, a németországi Münchenben, és rövid ideig Bécsben folytatott nyelvészeti, néprajzi és történelmi tanulmányokat. 1982-ben a müncheni Ludwig Maximilians Universität filozófiai fakultásának záróvizsgáját (Magister Artium) tette le, 1985-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorátusát szerezte meg. Szakmai pályafutása Münchenben kezdődött, részt vett a Wogulisches Wörterbuch munkálataiban, valamint más egyetemi kiadványok előkészítésében. 1989-ben települt haza.
Nyelvészeti érdeklődésének középpontjában a névtan áll, kutatásai a magyar művelődés, anyagi és szellemi műveltség különféle tárgyköreinek, a magyar szakszókincs egyes fogalmi csoportjainak a történeti-etimológiai szempontú földolgozására, illetve a nyelvtudomány egy-egy szókészleti kincsére irányulnak. Szótörténeti, szóföldrajzi és etimológiai publikációit a nyelvészeti szakfolyóiratokban közli; a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nyelvi Bizottságának folyóiratában, a Magyar Nyelvőrben 1993 óta 42 tanulmánya, a Magyar Nyelv folyóiratban és különböző emlékkönyvekben szintén több dolgozata, cikke jelent meg. Két névtani könyvét a Magyar Nyelvtudományi Társaság gondozásában adták ki (A magyar nyelv halnevei. Bp., 1996 és Kétszáz magyar szőlőnév. Bp., 1997). 2006-ban helytörténeti könyve, a Terménykiállítások és borünnepek Balatonfüreden címmel, majd 2007-ben Balatonfüred a Szőlő és a Bor Nemzetközi Városa jubileumi kiadvány, 2009-ben a Gyümölcs, szőlő, 2010-ben a Halászat című kötete jelent meg. Mindegyikben törekedett arra, hogy munkájának a helytörténet, a néprajz és a nyelvtudomány egyaránt hasznát lássa.
A Balatonfüredi Helytörténeti Egyesületnek és a Füredi História szerkesztőbizottságának tagja. Ebben a lapban számos helytörténeti cikket jelentetett meg. A Balatonvin Borlovagrend követe, 2009-ben elnyerte a Balatonfüred Városért Közalapítvány kulturális nagykövete címet.
Rácz János: Növénynevek enciklopédiája
Az elnevezések eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása
Tinta, Budapest, 2010
Kötött, B/5, 816 oldal
Lektor Kicsi Sándor András
ISBN 9789639902 404
