Névnapok: Beáta, Izolda, Csilla, Csillag, Katalin, Katarina, Katerina, Lea, Lia, Lídia, Oktáv, Oktávián, Relinda, Vazul
Események:
1895 – Auguste és Louis Lumière meghívott vendégek előtt levetítették A munkaidő vége című, 46 másodperces filmjüket Párizsban. Ezt tekintik a filmtörténet első mozielőadásának.
1931 – H. P. Lovecraft kiadja az egyik legnépszerűbb novelláját, Az őrület hegyeit.
1963 – A Beatles kiadja első albumát a Please Please Me címűt.
1992 – A víz világnapja.
Megszületett Sir Anthonis van Dyck (1599–1641) flamand festő.
Peter Paul Rubens tanítványa és segítőtársa, majd udvari portréfestő I. Károly angol király udvarában. Több ok miatt a 17. században nagyobb igény mutatkozott a portrék iránt, mint bármely más műfaj után. Van Dyck és kortársa, Diego Velázquez voltak az első festők, akik tehetségük folytán udvari portréfestők lettek. Korai művei inkább Rubens stílusát mutatják, bár van köztük néhány rendkívül egyéni szicíliai képe. Történelmi festményeinek egyetlen darabja sem maradt fenn, sok más munkája azonban látható. Ezek inkább vallási, mint mitológiai témájúak, és bár nagyon szép művek, nem érik el Velasquez történelmi vásznainak szintjét. Olyannak festette az angol arisztokratákat, amilyeneknek ők magukat láttatni szerették volna, ez azonban nem ellenkezett a festő természetével, aki saját arisztokratikus magatartásával közéjük tartozónak érezte magát (I. Károly hármas portréja, Erosz és Psziché, Gyermek arcképe madárral).
Meghalt Johann Wolfgang von Goethe (1749–1832) német író, költő, grafikus, művészetteoretikus, természettudós, jogász és politikus.
A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője. A líra, a dráma és az epika műfajában egyaránt remekművek sorát alkotta. Hatása az európai gondolkodásra és művészetre mindmáig óriási, ahogy a magyar irodalomra is az. Lírája és balladái hatással voltak Bajza Józsefre és Kölcsey Ferencre is. Petőfi nem szerette, azonban több rokon vonás van Arany János és Goethe között. Mind a kettőnek széles körű és sokoldalú a műveltsége, nagy az érzéke a plasztikus iránt, mindkettőnek a jellemzés az erős oldala és művésze a maga nyelvének. Arany foglalkozott Goethével, s nagy művészettel fordította le a Balladát az elűzött és visszatért grófról. A Faust hatása alatt írta Madách Imre Az ember tragédiáját. Goethe A. F. Oser festőnél tanult rajzolni Lipcsében. Több művét saját maga illusztrálta (Az ifjú Werther szenvedései, A bűvészinas, Utazás Itáliában).
Meghalt Székely Mihály (Spagatner, 1901-1963) kétszeres Kossuth-díjas operaénekes (basszus), kiváló művész.
Magánúton tanult énekelni. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Első fellépésére 1920-ban került sor. Huszonkét évesen szerződtette a budapesti Operaház. A társulatnak 1923-tól haláláig, 1963-ig volt tagja, több mint 1300 alkalommal lépett színpadra. Titta Ruffo híres olasz bariton, amikor meghallgatta Sparafucile szerepében, úgy vélekedett, hogy „sohasem hallott ilyen szép hangot”. Nagy sikereket ért el külföldön is, elsősorban Olaszországban és Bécsben. A nyilas terror alatt egy pap barátjánál bújt meg. 1947–1949 között Otto Klemperer meghívására visszatért a budapesti operaházba. Ezek után a kommunista hatalom korlátozta nyugati utazásait, de bejárta a Szovjetuniót és eljutott több európai országba is. 1956-ban egy holland fesztiválon énekelte egyik legnagyobb alakítását, Bartók kékszakállú hercegét. Korának egyik legjelentősebb operaénekese volt.
Megszületett William Shatner (1931) kanadai színész, leginkább az első Star Trek-sorozatból ismert, ahol ő játszotta a főszereplőt, James T. Kirk kapitányt, a USS Enterprise csillaghajó parancsnokát.
Az 1966 és 1969 közt felvett sorozat után még a ráépülő hét mozifilmben is eljátszotta ezt a szerepet. Shatner több könyvet is írt, nagyrészt sci-fi stílusban, köztük számos Star Trek-regényt. Másik híres sorozatszerepe T.J. Hooker volt az azonos című krimisorozatban, amit 1982 és 1986 között vetítettek, és ami Magyarországon is látható volt. Színészi és írói munkássága mellett énekelt, filmet rendezett és filmproducer is volt. A Boston Legal című tévésorozatban való alakításáért Emmy- és Golden Globe-díjat is nyert (Haláli fegyver, Showtime, Beépített szépség).
Megszületett Sir Andrew Lloyd Webber (1948) a zenés színház nagy sikerű angol Oscar-, Golden Globe-, háromszoros Grammy-, Emmy- és hétszeres Tony-díjas zeneszerzője.
A késő 20. század egyik legnépszerűbb színházi (musical) zeneszerzője, több sikerdarabjával, melyek egy évtizednél tovább futottak mind a Broadwayn, mind a West End-en. Pályafutása alatt 16 musicalt, több filmzenét, és egy latin nyelvű requiemet szerzett. Első szerzeményét 9 éves korában írta. Három évvel később szüleitől kapott egy bábszínházat, melynek bábuival zenés darabokat játszott el és ezekhez a muzsikát maga komponálta. Kezdetben Tim Rice szövegíróval nagyszerű párost alkotva a nagyszerűbbnél nagyszerűbb és sikert sikerre halmozó darabokat (József és a színes, szélesvásznú álomkabát; Jézus Krisztus szupersztár; Evita). A páros útjai az Evita után hamarosan különváltak. Ennek oka sosem került nyilvánosságra. Webber sikertöténete nem állt meg, olyan folyamatosan telt házas darabokat ünnepelhetnek világszerte a nézők, min a Macskák, a Csillag-Expressz vagy Az Operaház Fantomja. 1992-ben lovaggá ütötték, II. Erzsébet brit királynő a „Baron Lloyd-Webber of Sydmonton” (Sydmonton bárója) címet adományozta neki. ––> Báró és lovag
Ezen a napon született:
Ulugbek (Mirza Mohamed Ulug bég, 1447–1449)
Timur Lenk unokája, a Timuridák harmadik uralkodója, történetíró, költő, matematikus és korának kiemelkedő csillagásza. Fővárosává, a még egy évszázadon át uralkodó Timuridák székhelyévé a mai Afganisztán nyugati részén található Heratot tette. Verseket és történelmi tanulmányokat is írt, de inkább matematikusként és főleg mint csillagász alkotott maradandót.
Caroline Norton (Lady Stirling-Maxwell, 1808–1877)
angol írónő, politikai aktivista. Idősebb korában barátkozott össze George Meredith íróval, akinek inspirációi segítették irodalmi pályáján.
Szarvas Gábor (1832-1895)
nyelvész, akadémikus, a magyar nyelvművelés megteremtője. 1858-ban jelentek meg első tárcái a Hölgyfutárban. Nyelvészeti munkásságával országos hírnévre tett szert, ezért az MTA őt bízta meg a magyar nyelv kutatását és művelését szolgáló folyóirat alapításával. Ez a lap lett az 1872-ben indult Magyar Nyelvőr. Lankadatlanul küzdött a magyartalan szóalkotások ellen, és kiváló etimológiai cikkeket írt. Állást foglalt az idegenszerű fordulatok és az erőszakos nyelvújítás ellen. Kutatásaival tisztázta a nyelvújítás határait (Magyartalanságok, A nyelvújításról, A régi magyar nyelv szótára).
Karl Malden (1912-2009)
Oscar-díjas amerikai színész. Szerb és cseh bevándorlók gyermekeként született az USA-ban. Korábban acélgyári munkásként dolgozott és a Broadway fénykorában váltott a színészetre. 1934-ben kapott ösztöndíjat és színésztanonc lett. Előbb Broadway-darabokban játszott nagy sikerrel, majd 1951-ben jött a Tennessee Williams műve alapján készült A vágy villamosa című film, amelyben Marlon Brando oldalán játszott. Alakítását egy év múlva a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjjal jutalmazták. A színész ezután több filmszerepet kapott, de a világraszóló ismertséget az 1970-es években forgatott San Francisco utcáin című televíziós sorozat hozta meg számára (A rakparton, A Poszeidon kaland, Meteor).
Kelemen Éva (1921-1986)
színésznő. A Színművészeti Akadémia elvégzése után a Vígszínházban, majd a kecskeméti Katona József Színházban játszott. 1951-1986 között, harmincöt éven át a Madách Színház tagja volt. 1942-1984 között számtalan filmben kapott szerepet (Forró mezők, Fapados szerelem, Különös házasság).
Nino Manfredi (Saturnino Manfredi, 1921-2004)
olasz színész, énekes. 1947-ig a Római Színművészeti Főiskola hallgatója volt. Már húszévesen Rómában amatőr színész, 1948-tól a milánói Piccolo Teatro tagja, 1949-től filmezett. Énekesként 1963 és 1991 között szerepelt (Én, én, én… és a többiek; Csúfak és gonoszak; Julianus barát).
Marcel Marceau (1923-2007)
francia pantomimművész. A holokauszt túlélőjeként a háború alatt a francia hadseregben, majd az ellenállásban harcolt, és zsidó gyermekek védelmével foglalkozott. A háború után színházi tanulmányokat folytatott. Különösen nagy hatással volt rá a némafilm, és annak nagyjai. Emiatt kezdett el egy másik „néma” műfajjal, a pantomimmel foglalkozni, megújítva ezt a régi művészeti formát. 1947-ben létrehozta első önálló társulatát, és ő vált a műfaj legjelentősebb, világszerte ünnepelt „védjegyévé, sztárjává”.
Szoboszlai Sándor (1925-2013)
Jászai Mari-díjas színész érdemes és kiváló művész. Pályáját amatőr színészként kezdte. 1950-től tagja volt az Ifjúsági Színháznak, ami később Petőfi Színház néven működött tovább. 1954-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1956-1972 között a Békéscsabai Jókai Színházban és az egri Gárdonyi Géza Színházban szerepelt. 1972-1974 között a Vidám Színpad, 1974-1991 között pedig a Veszprémi Petőfi Színház társulatának színművésze volt. Erőteljes egyénisége, tehetsége vígjátékokban és tragédiákban is jól érvényesül (A nagyenyedi két fűzfa, Warrenné mestersége, Égető Eszter).
Kuszama Jajoi (Kusama Yayoi, 1929)
konceptuális japán művész és író. Karrierje során számos alkotói módszert kipróbált, többek között a festést, kollázst, szobrászatot, performanszt és installációt, melyek mind a pszichedelikus színek, az ismétlődés és a minták iránti érdeklődését mutatják. A pop art, minimalizmus és feminista művészet előfutára.
(Kiss) Nagy András (1930–1997)
szobrász- és éremművész. 1948-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait, amit 1951-től a Szovjetunióban, a leningrádi Rjepin Akadémián folytatott. 1956-ban tért vissza a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1957-ben diplomázott. Rendszeresen kiállított, elsősorban erőteljesen mintázott szobrairól vált ismertté. Jelentős kisplasztikai munkássága is. A Magyar Nemzeti Bank számára gyakran tervezett emlékérméket.
Stephen Sondheim (1930-2021)
Oscar-, nyolcszoros Tony- és Pulitzer-díjas amerikai zeneszerző, dalszövegíró, az amerikai zenés színház egyik legismertebb alakja. Musicaljeit aprólékosan építi fel. Művészetét és műveit évtizedek óta könyvek, tanulmányok sokaságában, külön róla szóló folyóiratban értelmezik és elemzik (Saturday Night, Into the Woods, Passion).
Sediánszky János (1931–2021)
író, újságíró, szerkesztő, riporter, a Magyar Rádió örökös tagja. 1983-ban a Magyar Televízió irodalmi osztályán kezdett dolgozni. Európai nagyvárosokat bemutató tévéfilmeket is készített, 1992-ben a Sevillai Világkiállítás magyar pavilonjának művészeti vezetője volt. A Duna Televízió megalakulásával ott folytatta munkásságát és készített kulturális műsorokat. 1994-ben nyugdíjazták, de hosszú évekig készített még műsorokat a Kossuth Rádióban.
Angelo Badalamenti (1937–2022)
olasz származású amerikai zeneszerző. Gyermekkorában a dzsessz és az opera vonzotta. Andy Badale álnéven írta zsengéit. Hamarosan a filmzene felé fordult. Kétszer jelölték Golden Globe-díjra. A filmzenék mellett popzenei szerzeményei is vannak (Karácsonyi vakáció, A part , Sztálingrád).
Borsódy László (1938)
kerámiaművész. 1963-ban dicsérettel diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán. Megbízásra faliképeket, burkolatokat tervezett és kivitelezett. Alkotásaival rendszeresen részt vesz egyéni és csoportos kiállításokon. Közel húsz kiállításon vett rész itthon és külföldön, köztük többször Németországban, valamint Olaszországban és Lettországban (Győri Kórház díszkútja, a müncheni Kunstkabinet cégér-domborműve, ivókút és falplasztika – Szentendre).
Bruno Ganz (1941-2019)
svájci színész. Még az érettségi előtt elhatározta, hogy színész lesz. Első filmszerepét tizenkilenc évesen játszotta Az úr a fekete dinnyével című filmben. Számtalan filmszerepének köszönhető, hogy Ganz a 70-es évek közepétől kezdve a szélesebb közönség körében is ismertté vált (A brazíliai fiúk, Berlin felett az ég, A bukás – Hitler utolsó napjai).
Szőnyi Ferenc (1944–2017)
költő, műfordító, diplomata. 17 éves korában díjat nyert a Magyar Rádió „Így írunk mi” című, középiskolás diákok részére kiírt országos irodalmi pályázatán. 1969-ben magyar-spanyol szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Verseket 1985 óta publikált, több spanyol nyelvű kötet műfordítását végezte. Diplomata volt több közép-amerikai államban. A Magyar Írószövetségnek és a Művészeti Alapnak (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) 1981, a Magyar Pen Clubnak pedig 2006 óta volt tagja.
Ács János (1949-2015)
Jászai Mari-díjas rendező, egyetemi tanár. Tanulmányait a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte; utóbbiban 1980-ban diplomázott. Színháztörténeti jelentőségű rendezése volt Kaposváron a Marat halála. A vidéki színházak esetében példátlanul sokszor, több mint százszor játszották. A kaposvári előadásokra buszokkal érkeztek főleg fiatal, egyetemista nézők. A budapesti vendégjátékokon több alkalommal rendőrkordon védte az előadás helyszínét, a jegy után áhítozó nézők rohamától.
Fanny Ardant (1949)
César-díjas francia színésznő. 1974 óta szerepel színpadon. 1979-ben szerepelt először filmben (Édes őrültség; Túl a felhőkön; Párizs, szeretlek!).
Goran Bregović („Brega”, 1950)
szerbhorvát zeneszerző, gitáros, a Bijelo dugme együttes tagja volt 1974-től 1989-ig. Szarajevóban született, 1971 őszén megkezdte egyetemi tanulmányait, amit hamarosan félbe szakított. Egy idő után sikeres filmzenéket kezdett komponálni(Cigányok ideje, Crna mačka, beli mačor, Alkohol).
Lena Olin (1955)
svéd színésznő. 1975-ben Miss Skandináviának választották Helsinkiben. Színészi karrierje előtt kórházi nővérként is dolgozott, de az egyetemen gyógyszerészetet is tanult. Mikor úgy döntött életét a színjátszásnak szenteli beiratkozott a Svéd Nemzeti Dráma Akadémiára amit 1976-79 között végzett el. Ezután szerződött a Svéd Royal Dráma színházhoz, ahol több, mint egy évtizeden keresztül játszott. 1988-ban Daniel Day-Lewis partnereként láthatta a közönség Milan Kundera – A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényének filmes adaptációjában. Ezután ő lett Európa elsőszámú színésznője. A film sikerei után megnyíltak Hollywood kapui is a színésznő előtt (Picasso kalandjai, Rómeó vérzik, Csokoládé).
Komlósi Ildikó (1959)
Kossuth-díjas opera-énekesnő (mezzoszoprán), a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Tíz éven át a budapesti Opera tagja volt. A nemzetközi zenei életbe az 1986-ban megrendezett Pavarotti-énekverseny győzteseként robbant be. 1994 óta szabadúszó énekesnő. A világ minden jelentős operaházában szerepelt.
Jánosi Dávid (1975)
színművész. 1998-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1998-2012 között a Budapesti Kamaraszínház, majd 2013-tól az Újszínház tagja.
Reese Witherspoon (1976)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai filmszínésznő. Áttörő sikert a Doktor Szöszi főszerepe hozott számára. 2005-ben rávetült a filmvilág figyelme, mikor June Carter Casht játszotta el A nyughatatlan című alkotásban. Szerepformálásáért tucatnyi díjban részesült, köztük Oscarban és Golden Globe-díjban. Tulajdonosa a Type A Films produkciós cégnek és régóta támogatója a Save the Children nevű szervezetnek, amely a gyerekeket segíti a tanulmányaikban, egészségügyileg és a sürgősségi esetekben világszerte. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Holtodiglan, Csábítunk és védünk, Időcsavar).
Ezen a napon halt meg:
Jean-Baptiste Lully (Giovanni Battista Lulli, 1632–1687)
firenzei-francia zeneszerző. Korszakos jelentőségű komponista volt, aki műfajokat teremtett. Őt tekintik a francia operastílus, az udvari balett és a zenés vígjáték megalkotójának. Operastílusának jellemzője a klasszikus francia drámai deklamáció, a szavaló pátosz, ami jellegzetes ritmust, emelkedést-süllyedést ad a szövegnek és a dallamnak (Allemande. Le triomphe de l’amour, Cadmus et Hermione). ––> Lully és a szerelem
Pártos Gusztáv (Pfitzner, 1895-1951)
színész. 1916-ban diplomázott az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián, a Vígszínház tagja lett. Fedák Sárival az Amerikai Egyesült Államokban is színpadra lépett 1926-ban, s egy ideig Hollywoodban lakott, majd 1930-ban hazatért. 1939-től 1950-ig volt a Fővárosi Operettszínház tagja. 1950-től haláláig a Nemzeti Színház tagja volt. A közönség prózai és zenés darabokban láthatta, melyekben jellemszerepeket formált meg (Ez a villa eladó, Egy bolond százat csinál, Ördöglovas).
William Hanna (1910–2001)
amerikai rajzfilmkészítő. Társával, a szintén világhíres Joseph Barberával 1957-ben alapították meg közös stúdiójukat, a Hanna-Barberát, amelynek számos rajzfilm-klasszikust köszönhet a világ (Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki; Tom és Jerry; Foxi Maxi).
Dr. ifj. Tildy Zoltán (1917-1994)
Balázs Béla-díjas fotóművész, természetfotós, érdemes művész. 15 évesen kezdett fényképezni, tájakat, később a vad- és madárvilágot. Sokat fotózta a Kis-Balaton nádasainak állatait. Képei művésziek, nem egyszerűen dokumentatív állatfotók. Természetfényképezéssel foglalkozó szakcikkeket jelentetett meg. 1962–1972 között hat természetfilm írója, operatőre (Hófehér szárnyak, Vízizene, Védett természeti ritkaságaink).
Ujváry Lajos (1925–2006)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész, képzőművészeti tanár, néprajztudós. Meghatározó volt számára dr. Péczely László munkássága is, aki nemcsak az irodalom, hanem a zene szeretetére is nevelte. 1945-ben az oroszok munkatáborba hurcolták. 1946 őszén érkezett haza és kezdhette meg Képzőművészeti Főiskolai tanulmányait. 1951-ben diplomázott Pór Bertalan és Szőnyi István növendékeként. Sikeres erdélyi és moldvai gyűjtőútjainak magnószalagra rögzített anyagát is Péczely László és leánya, Kodály Zoltánné Péczely Sarolta biztatására adta át az MTA néprajzkutató Csoportjának.
Chinua Achebe (1930-2013)
ibó származású, angol nyelven alkotó nigériai regényíró, költő, tanár, az afrikai irodalom kimagasló alkotója. A nigériai polgárháború (1967–1970) alatt, majd az után is a politikai élet egyik jelentős figurája. műveiben országa és népe történelmét meséli el, amik különböző időszakokban játszódnak; a gyarmatosítás előtti kortól, egészen napjainkig. Fő témája az európai és afrikai emberek összeütközése. Afrikai hőseit nem idealizálja, erényeikkel és hibáikkal együtt mutatja be őket (Örökké nyugtalanul, A nép fia, Széthulló világ).
