Radisics Milán: Magyar szürke
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: leho
Radisics Milán egy 2003-as napfogyatkozás fényképezésekor szerelmesedett bele a Hortobágyba és a magyar szürkébe, ebbe a nemrég még kihalófélben lévő Kárpát-medencei szarvasmarhafajtába. Három évig járta a Hortobágyot és fotózta az Alföldön – és szerencsére már másutt is – a magyar szürkét, és egyedülálló kötetet tett le az asztalra. A könyvnek és a hozzá kapcsolódó mozgalomnak ígéretes a jövője.
Valódi hungarikum
Néhány éve a Küba projekt keretében Csáki László és Pálfi Szabolcs rendező filminstallációt készített Agár – Projekt a magyar agárról címmel, melyben a fajta hányatott sorsát, múltját, mindennapjait mutatták be. A magyar agár esetében sajnos törvényi akadályok is állnak a fajta fejlődése előtt. Radisics Milán és a magyar szürke könnyebb helyzetben van, hiszen a fajta nem ragadozó, nem veszélyeztet senkit, sőt fertőzéseknek ellenálló szervezete miatt húsa előbb-utóbb méltán értékes és keresett lesz. Mozgalom indult a magyar szürkéért, és a sok gittegylethez, amatőr civil kezdeményezéshez képest ez korántsem kisstílű. Sok tudós éveken keresztül génkutatással segítette a fajta fennmaradását, így mára a ötven évvel ezelőtt kis híján kihalt fajta él és virágzik, noha nem olyan számban, ami kívánatos lenne. A szakemberek a magyar szürke megmentésével a világon elismerést váltottak ki, s Radisics Milánék itt nem akarnak megállni.
Bár egyes bébitápszerek alapanyaga a magyar szürke húsa, azonban ez nincs rajta a csomagoláson, mert a magyar szürke elnevezéssel külföldön nem tudnak mit kezdeni. A mozgalomnak ez is a célja: a számszerű és minőségi fejlődés elősegítése mellett a szürke marhát megismertetni a széles nyilvánossággal. A bemutatón egyébként a filmbejátszásokat nézve egyik ámulatból a másikba estünk, s Radisics Milán olyan áhítattal, de minden hatásvadászat nélkül beszélt a fajtáról és élményeiről, hogy ez átragadt hallgatóságára is. A fotós egyébként nem „kispályás”, azon kevesek közé tartozik, akit a NatGeo elismer – legutóbb ezt Kalotás Zsolt kitűnő könyvénél nyugtáztuk elégedetten –, 2006 elnyerte National Geographic Magyarország nemzetközi fotópályázatának első díját természet és tudomány kategóriában (a kép látható a 10. oldalon, Napfogyatkozás Apajpusztán címmel). Ennek következményeképp három napot tölthetett a NatGeo amerikai főhadiszállásán. A méretek egy kissé megdöbbentették, a nyolcemeletes épület minden szintjén más-más médium szerkesztősége székelt (könyv, folyóirat, tv…), de így legalább fogalma lehetett arról, mekkora eredmény az angol nyelvű folyóiratba bekerülni. Ez ugyanis megadatik neki, egy több mint húszoldalas anyaguk jelenik meg hamarosan a magyar szürkéről, s viszi e hungarikum és hazánk jó hírét szerte a világban.
A könyv
A Magyar szürke című albumról csak felsőfokon lehet beszélni, alapos fotóbeállításokra emlékeztető erős kompozíció uralja a szerkesztést is. Szabályos címnegyedet, hiszen különleges könyv, ne is várjunk. Már a szennycímlap (a kifejezés nem nagyon illik az itt látható fotóhoz) ráhangol a könyv hangulatára: nyári napforduló fotómontázsát látjuk a gémeskút mellett tartózkodó gulya fölött felkelő, delelő, majd lenyugvó nap 17 pillanatával (Stirlitz kézenfekvő lenne, de ettől a banális analógiától most eltekintünk). Az univerzalitás jegyében a kötet utolsó oldalán a nap pályáját a téli napforduló hét pillanatával mutatja meg. A címlapig 12 nagyon szép oldal után jutunk el, ekkor már szó szerint képet kapunk és fogalmunk lehet arról, hogy ez a kötet egy nem mindennapi vállalkozás, magas mércével, amit végig fenn is tart, és számos különleges képpel (például sarki fényt [!] láthatunk a Hortobágy fölött a 7. oldalon). És a 14. oldalon olvasható „Magyarországnak” ajánlás már egyáltalán nem hat fellengzősnek.
Az élet teljességét, a világ mozgásban megnyilvánuló állandóságát is hivatott érzékeltetni a szerkesztés: a szerzők, Radisics Milán és Horváth Árpád, aki a szöveget szerezte (együtt szerkesztik a Zoom Magazint), három fő szerkezeti egységet különítenek el: Szent György napja előtt, Szent Györgytől Szent Mihályig, Szent Mihály napja után. A ma már a fiatalság számára nem sokat mondó napok a régi naptárakban kiemelkedő időpontokat jeleztek: a marhák esetében a gulya pusztára való ki- és az onnan való bahajtását, az évben a legfontosabb munka kezdetét és befejezését, majd a felkészülést az újabb kihajtásra.
Az előszóban prof. dr. Bodó Imre, a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének elnöke kijelenti, hogy csatlakzásunk után Európának nem az az érték, amit így vagy úgy átveszünk tőle, hanem amit mi adunk neki, ami eredeti és a miénk. A gyönyörű felvételeken kívül nagyon jónak tartja, hogy komplex kép bontakozik ki a magyar szürkéről, a szürke és tragikus hétköznapokat is láthatjuk, a vágóhidat, egy-egy selejtes, pigmenthiányos tehenet is, amit majd a szakembereknek ki kell selejtezniük.
A kötet képeit pedig szavakkal nem igazán lehet leírni. Légi felvételek, spontán és beállított, gondolom órák/napok várakozása után lencsevégre kapott események dokumentumai, a nap és az év minden szakában készült fotók váltakoznak – s szereznek híveket úgy a mozgalomnak, hogy az olvasók észre sem veszik. Aki pedig behatóbban meg szeretne ismerkedni a szürke marhával, látni akarja a budapesti felvonulást, látogassa meg a projekt honlapját. Radisics Milán és Horváth Árpád megtette a magáét, most már rajtunk, egyszerű fogyasztókon, a vállalkozó állattenyésztőkön vagy az éttermekben étkeket készítőkön múlik, hogy a magyar szürke ne csupán itthon méltányolt hungarikum, hanem nemzetközileg is elismert „márka”, akár országjelkép legyen.
És mint a jó boroknál, meg kell jegyeznünk: kitűnő az ár-érték arány.
Radisics Milán:
Magyar szürke.
A puszta vándorainak képes krónikája
Geographia Kiadó [Pécs, 2008]
Kötött, 192 oldal
Szöveg: Horváth Árpád
Koncepció és szerkesztés, tervezte, fényképezte: Radisics Milán
Felelős szerkesztő: ifj. Vitray Tamás
Térképek: Kecskés Alex
ISBN 978-963-9810-14-3
