Michael Haydn: c-moll requiem
Salieri: c-moll requiem
Szerző: Lehotka Ildikó, 2025. november 11.
Fotók: Internet
Az október vége, november eleje az elcsendesedés időszaka. Szinte minden zenekar és énekkar előad egy requiemet az ünnep alkalmából. Talán e legismertebb Mozart, illetve Verdi requiemje, de számos más gyászmise is készült az idők folyamán. November 1-én a Művészetek Palotájában Michael Haydn és Antonio Salieri egy-egy műve csendült fel, izgalmas felfedezést és összehasonlítást kínálva a hallgatónak.
Az idei évad leggyakrabban előadott ünnepi darabja kétségkívül Cherubini c-moll requiemje, amelyet a Rádiózenekar- és énekkar Ménesi Gergely dirigálásával, a Musica Ludens Kamarakórus Palkovics Mária orgonajátékával, Balás Péter vezényletével, a Törökbálinti Kamarakórus és a Budapesti Strauss Zenekar Deák András irányításával szólalt vagy szólal meg. A requiemek között talán kevéssé ismert Michael Haydn és Salieri darabja, ám mindkettő remek a maga nemében. Michael Haydn, a nagy Joseph Haydn egyik öccse már nyolcévesen a Stephansdom fiúkórusának tagja, majd mindössze négy évvel később a templom másodorgonistájaként dolgozott. Salzburgban Kapellmeister volt 44 évig, nem mellesleg Weber és Diabelli tanárát is tisztelhetjük benne.
A c-moll requiem Sigismund von Schrattenbach gróf halála után készült el 1771 végén. De Michael lánya, Aloisia Josefa az év elején halt meg, valószínűleg ez is késztette a mű megírását. A mű bensőséges, számos szép zeneszerzői megoldással. Ha összevetjük Salieri Requiemjével, érezhető az, hogy a kifejezésmód kevésbé kitárulkozó, mint a Mozart ellenlábasának tartott Salierié. Salieri művének hangszerelése dúsabb, talán fényesebb hangzású is. Mindkét darab négy énekes szólistát, kórust, zenekart és természetesen orgonistát is foglalkoztat, a hagyományos mintát követve. A 275 éve született és 75 évesen elhunyt Salieri termékeny szerző volt a 39 operájával, szakrális zenéjével, de ő alapította a bécsi konzervatóriumot is. Requiemje 1804-ben készült, a művet a temetésén szólaltatták meg először. M. Haydn és Salieri gyászmiséjének keletkezése között mindössze 33 év van.
A két mű közül véleményem szerint Salierié az, amely zenei szempontból jelentősebb, sőt érdemtelenül kevésszer szólal meg a koncertpódiumon, vagy szerepel lemezfelvételen. De az élő zene egészen más, mint egy felvétel. Ezért is volt érdemes elmenni a koncertre. Mindkét mű tolmácsolása gyönyörű volt, csodás színekkel, kifejező erővel, a c-moll minden tragikumával. Az énekes szólistáknak jóval kevesebb szerep jutott, mint a már említett Mozart-, vagy Verdi műben. Négy énekes szólistát hallottunk, a szoprán szólamot a Pasztircsák Polina helyett beugró Szutrély Katalint, aki mindenfajta bizonytalanság nélkül énekelt, de kevésbé meggyőzően, mint kollégái. Corinna Scheurle alt énekesnő hangszíne nagyon szép, ahogyan a basszus Konstantin Fedotové is. A tenor szólamot Horváth István énekelte, remekül, de ezt megszokhattuk tőle.
A Collegium Vocale 1704 (művészeti vezető: Václav Luks) vállalta a kórusrészek éneklését, magabiztosan, pontos belépésekkel, jó tempótartással, a hangszín is kiegyenlített volt. Az Orfeo Zenekar (művészeti vezető: Vashegyi György) érdemei elévülhetetlenek, ezen a koncerten is lelkesedéssel, rendkívüli muzikalitással játszottak, ez minden közreműködőre érvényes. Howard Williams érdeme az, hogy egyrészt kézben tartotta a közreműködőket, másrészt pedig egy ihletett, az ünnepi hangulatot felemelő előadást teremtett.
2025. novvember 1., Művészetek Palotája
Michael Haydn: c-moll requiem
Salieri: c-moll requiem
Közreműködtek: Szutrély Katalin – szoprán
Corinna Scheurle – alt
Horváth Ostván – tenor
Konstantin Fedotov – basszus
Collegium Vocale 1704 (művészeti vezető: Václav Luks)
Orfeo Zenekar (művészeti vezető: Vashegyi György)
Vezényelt: Howard Williams
