Hidas Bence: A hamis Merkúr
Szerző: -eÉ-, 2025. október 7.
A Genius Pressnél 2024-ben megjelent detektívtörténet az 1920-as évekbe viszi el az olvasót. Feltűnő, hogy a dátumok éppen száz évvel ezelőttiek…
Ha kezünkbe vesszük a kötetet, a könyv borítóján egy érdekes képet látunk, a mai Szabadság (akkori nevén Ferenc József) híd budai oldalán hidroplánok vannak a kikötőben.
Tudta vajon a kedves olvasó, hogy akkortájt Budapesten a Dunán, a Gellért Szállónál hidroplánállomás volt, ahonnan menetrendszerűen többfelé el lehetett repülni? (Jó ötlet a borítóra ezt a képet tenni.) Vagy azt, hogy milyen alvilági negyed volt a Keleti pályaudvar közelében? Sok helyre rá sem ismerünk ma már! Az, hogy mi a hamis Merkúr, csak nagyon fokozatosan derül ki, és hogy az egésznek mi köze van a hidroplános helyszínhez…
Két szálon fut a cselekmény: a prológus indítja az egyik szálat egy rejtélyes rendőrségi irat közlésével, melyben egy zsámbéki barlangban – más ügy kapcsán nyomozva – egy ezerfrankos francia bankjegyet találtak, s a mű szereplői közül már itt találkozunk két nyomozó, Pinelli Károly és Márzay Ottó nevével.
A voltaképpeni cselekmény 1924-ben kezdődik, amikor is Windischgrätz Lajos herceg a Nyugati pályaudvar raktárában „tisztítószer” feliratú ládákban érkezett, titokzatos gépeket vesz át a szállítótól, s egy meg nem nevezett intézetben kéri átszállítani. Annyit megértünk, hogy a herceg a trianoni döntést nem tudja elfogadni, és emiatt a békekötés miatt akar bosszút állni ezen gépek segítségével. Mi olvasók, csak később értjük meg, hogy miféle gépek ezek. Pár hónappal korábban Windischgrätz egy titkos társaság bővítése céljából tárgyal olyan megbízható emberekkel, akiknek majd valamilyen szolgálatot kell teljesíteni, és több fejezetben értesülünk a szervezkedésről.
A másik szál 1925 októberében kezdődik egy fiatalember halálának a nyomozásával. A nyomozást Márzay Ottó detektív vezeti. Kirendelték mellé a Bécsből, az osztrák rendőrségtől idevezényelt Sbodics Ferencet, s a két nyomozó – bár régóta ismerték egymást – rivalizál a regény során. Más módszereik vannak, s Márzay és kollégái kölöncnek tartják Sbodicsot, aki később különös szerepet kap.
A fiatalember, akinek a holtteste fennmaradt a hidroplánok között, súlyos fejlövést kapott, arcát szétroncsolta a lövés. Ruházata előkelő, jó minőségű, de a címkét valakik kivágták belőle. Az irattárcáját, a brifkót nem találták meg a ruháiban, így az első feladat annak megállapítása, vajon ki is lehet az áldozat. A regény érdekessége, hogy a szereplőket a 100 évvel ezelőtti jassznyelven (az alvilág nyelvén) is beszélteti a szerző, mintha egy szlengszótárat forgatnánk. A rendőrök kénytelenek bizonyos információkat az újságokban közzétenni, hogy adatokat gyűjtsenek, jutalompénzt ígérnek a nyomravezetőnek. Végül egy becsüs, zálogház-tulajdonos be is hozza azt a bizonyos brifkót, és ez már felgyorsítja a nyomozást. A fejezetcímek dátumai jól mutatják, hogy napról napra hogyan haladnak a megoldás felé.
A nyomok több irányba vezetnek, például a korabeli művészvilágba, festők, szobrászok kiállításaira, előkelő társadalmi eseményekre. A fiatalember közülük való, s egy fontos szerelmi szál is bonyolítja az ügyet. Van zsarolás, adóssághalmaz, féltékenység is mellé. A szereplők többnyire kitaláltak, de valós személyek is szerepet kapnak mint tanúk, pl. Szőnyi István Zebegényben, vagy Fülöp Lajos művészettörténész, kritikus. A fiatalember halála összefügghet egy túl kemény kritikával… de mégsem erről van szó.
Egy másik irány a főváros alvilága felé mutat, s azt is tapasztaljuk, hogy a rendőröknek jó kapcsolataik vannak egyes személyekkel, például olyanokkal, akik besúgóként segítik, igaz, nem önszántukból, a nyomozást.
S végül, amit Márzay és társai a legkevésbé mernek elhinni, hogy a legfelsőbb körök is érintettek ebben a gyilkossági ügyben, kezdve a legmagasabb rangú rendőrfőnökkel… ugyanis a festőművész fiatalember munkát vállalt abban a bizonyos, sokáig meg nem nevezett intézetben, ahová a krimi elején említett gépek kerültek. A nyomozás során derül fény a hamis Merkúrra, így egy Európa egészét érintő ügyre. A fiatalember számára végzetesnek látszik az a hiba, hogy ellop ebből az intézetből valamit, és a szervezkedéstől függetlenül akar valamit kezdeni vele. A nyomozást számtalan dolog nehezíti, mert a háttérben lévő személyek megpróbálják a bizonyítékokat eltüntetni. Rejtélyes eltűnések, kiégett autó, betörés a rendőrségi irattárba csak néhány akadály az igazság kiderítésében.
A gyilkossági ügyet Márzay nem tudja jól lezárni, érzi, hogy valami nem stimmel. Előkerül egy új adat, így újra kell nyitni az aktát, és akkor már tökéletesen biztos a megoldásban. A krimi tehát az utolsó oldalig feszültségben tartja az olvasót…
Ajánlom tehát A hamis Merkúr című krimit azoknak, akik a száz évvel ezelőtti Budapestről, Magyarországról is sok érdekeset szeretnének megtudni.
