„…Kórlélektanilag paranoid. Gyanakvása kóros mértékű. Senkiben sem tud bízni…”
(a papiruszportal.hu archívumából [2004])
Szerző: Frank N.
Pünkösti Árpád (1936-2014) korábban három könyvben, mintegy trilógiában írta meg Rákosi Mátyás (1892–1971) pályafutásának történetét: Rákosi a hatalomért (1992), Rákosi a csúcson (1996), Rákosi bukása, száműzetése és halála (2001).
Nagy szakmai elismeréssel és közönségsikerrel fogadott, alapos és részletes munkájának lényegét most egyetlen kötetben foglalta össze, egy definitív, olvasmányos monográfiában Sztálin legjobb magyar tanítványáról.
Rákosi Mátyás látogatást tesz az egyik hazai internálótáborban. A felsorakozott foglyoktól sorban megkérdi, mi a foglalkozásuk.
– Egyetemi magántanár – mondja az egyik.
– Tanácsvezető bíró – mondja a másik.
– Nótaszerző – mondja halkan a harmadik.
Rákosi megfordul, és odaszól az őt kísérő parancsnokhoz: – Mondja, hányadik század ez?
Az internáltak közül csöndben megszólal valaki: – Huszadik…
Rosenfeld József bácskai terménykereskedő tehetséges negyedik gyermeke lehetett volna hat nyelven beszélő sikeres külkereskedő, vagy katonatiszt, netán bankár, de akár a munkásmozgalom mártírja is. Mindezek helyett Rákosi Mátyás többek között mártírgyártó lett, egy sikertelen modernizációs kísérlet vezére. Fogoly maga is. Egy gyermekkora idején még igen vonzó, de a torzulások ellen védtelen eszmerendszer foglya a huszadik században…
Pünkösti Árpád (1936) korábban három könyvben, mintegy trilógiában írta meg Rákosi Mátyás (1892–1971) pályafutásának történetét: Rákosi a hatalomért (1992), Rákosi a csúcson (1996), Rákosi bukása, száműzetése és halála (2001).
Nagy szakmai elismeréssel és közönségsikerrel fogadott, alapos és részletes munkájának lényegét most egyetlen kötetben foglalta össze, egy definitív, olvasmányos monográfiában Sztálin legjobb magyar tanítványáról.
Műfaj
Pünkösti trilógiájának egyik darabját olvasva nem ismeretlen a terep. Gyurkó László neve ugyan egy kissé elriasztott, de ezen hamar, az első oldalak után túltettem magam. (Nem bánom, hogy nincs előszó, köszöntő, ajánló stb., elég Petri György néhány sora mottónak.) Pünkösti Árpád – bár ez ma már nem divat kollégáinál, gondoljunk csak az újságírók által írt, gombamód szaporodó „könyvekre” – több évtizedig gyűjtött anyagot témájához. Nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen egy szaktörténész sem kísérelte meg eddig „a kis borzas” életrajzának megírását. Amilyen hamar kiadtak egy-egy Antall József- vagy Kádár János-életrajzot (nem mindig történészi megfontolásokból), olyan sokat váratott magára Rákosi pajtás életútjának feldolgozása. A szerző Európánál megjelent három korábbi kötete a mozgalmas életút egy-egy szakaszát mutatta be. A műfajt egyszerűen olvasókönyvként határozza meg. E monográfia is, a három előzmény esszenciája, sok könnyedebb résszel van átszőve, s ez a mű előnyére válik. A rutinos egyetemi-főiskolai előadók jól tudják, hogy hallgatósuk mit bír el, a figyelem meddig terjed, s a magvas gondolatmenetek közé időnként beiktatnak pihentető részeket is. Pünkösti is él ezzel a módszerrel. Többféle módon pihenteti olvasóját: anekdotákkal, korabeli viccekkel, a „mellékszereplők” (Kádár Jánostól Nagy Imréig) életrajzával; sőt egy helyütt egy igen érdekes pszichológiai kísérlettel: Bagdy Emőke mintegy negyven évvel a Rorschach-teszt felvétele után látleletet adott Rákosiról úgy, hogy nem tudta, kivel van dolga.
„…Kórlélektanilag paranoid. Gyanakvása kóros mértékű. Senkiben sem tud bízni. Többszörös ellenőrzéssel védi magát a feltételezett veszélyek ellen. Fél, hogy kiderülnek belső gyengeségei, így azt a vágyát, hogy biztonságban legyen, lelkileg soha sem képes elérni…”
A mindennapok, a hétköznapok történeteinek mesélésében lubickol a szerző. Olykor egy sommás mondata mögött a kortársak önéletrajza bújik meg. Hatalmas anyaggal gazdálkodik, szinte minden apróságról tudomása van: a kenyér, a bakancs ára; a titkárnők iskolai végzettsége; Péter Gábor vasalt ingei, a cellatörvények. Színes tabló rajzolódik ki az olvasó előtt, ám mielőtt egy szórakoztató, nyár esti olvasmányba feledkezhetnénk, ott motoszkál a fejben minden mondat után, hogy ki volt valójában ez a legjobb tanítvány.
Egyéniség és korszellem
Az egyes történeti iskolák hol fontosabbnak, hol kevésbé jelentősnek tartják a történelemcsináló személyek hatását az események menetére. Rákosinál, és a magyar politikában később is, ez a kérdés megkerülhetetlen.
A szalámitaktika nem véletlenül RM szóalkotása – Pünkösti szerint az egyetlen magyar politikai szakkifejezés –, ezt a módszert tökélyre fejlesztette. Századszor sem értem, hogyan sakkozhatta ki a politikai paletta szinte összes szereplőjét egymás ellen, illetve az MKP (MDP) hasznára. Felkészült, művelt, eltökélt politikai ellenfeleivel is – látszólag – játszi könnyedséggel bánt el a SZEB védernyője alatt. És nemcsak Vorosilov fenyegető árnyékát kell feltételeznünk sikerei mögött, hanem a korszellemet is, Rákosi sokáig el tudta hitetni a magyar társadalommal, hogy érte tevékenykedik. Számos elv- és bajtársa hullott el magyar börtönben, a gulágon, nem élte túl a csisztkákat stb. RM a szlalom mestere volt, kisebb-nagyobb politikai fogatait precízen állította össze. Majd egy évtizedig orránál fogva vezette az ország nagy részét. A sokkal kevésbé tehetséges Kádár János pedig, dicstelen múltja ellenére, hasonló népvezéri szerepet játszott el – a hatvanas évek közepétől puhább, konszolidáltabb formában. Úgy tűnik, Magyarországon túl sok volt a karizmatikus vezető a XX. században, s ezt a nép igényelte. Pünkösti jól szerkesztett, lebilincselő könyvét olvasva ezen is el lehet gondolkodni.
Pünkösti Árpád: Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2004
Felelős szerkesztő M. Nagy Miklós
Szerkesztette Petrikovits Julianna
Szakmailag ellenőrizte Gyurkó László
Tervezte Kállay Judit
A borítón Beck András Rákosi Mátyást formázza, 1947 körül (MNM Fotóarchívuma)
Nyomás Szekszárdi Nyomda
Kötött, 504 oldal
ISBN 963 07 7663 4
