Levelek az Andrássy-házból
(a papiruszportal.hu archívumából [2007])
Szerző: korboncnok
Fotó: Demeter-Guba Erzsébet, PP
Családtörténeti kuriózumot jelentetett meg a General Press és az Andrássy Gyula Alapítvány az idei könyvhétre. Hogy ennél is többről van szó, az egy kis pontosítás után rögtön kiderül: Mary Elizabeth Stevens 1864–1869 között volt Andrássy Gyula (a kiegyezés utáni első miniszterelnök) családjánál társalkodónő-nevelőnő. Mint a sajtó alá rendező Cieger András a bevezetőben megállapítja, a könyv a „vörös grófnő”, Andrássy Katinka visszaemlékezései egyfajta előzményének tekinthető, ami egy kívülálló szemszögéből készült.
Mint minden könyvnek, ennek is megvan a maga története. A 19. századi magánlevelekre a náci bombázás alatt talált rá a nevelőnő egyik utóda, s a dédunoka, Katharine Armstrong adott ki e levelekből egy válogatást 1999-ben. A kötet eljutott Odescalchi Pálhoz, Andrássy Gyula dédunokájához, az Andrássy Gyula Alapítvány alapítójához, s ő személyes érintettsége révén is – hiszen a kötetben szereplő neveletlen (értsd kiskorú) gyermekeket jól ismerte, sőt az egyikkel le is van fényképezve az archív fotók egyikén – mindent megtett azért, hogy a kötet kisebb változtatásokkal és lábjegyzetbeli magyarázatokkal napvilágot láthasson magyarul.
Bár az egyik legjelentősebb kiegyezéskori arisztokrata családról van szó, amint a levélíró megjegyzi:
most mi vagyunk az első számú család Magyarországon
még sincs nyoma a nevelőnő ötéves ittlétének. Mary Elizabeth Stevens mint bővebb családja több tagja, nevelőnői, társalkodónői állást vállalt a kontinensen; először Andrássy Gyula, a későbbi miniszterelnök anyjánál volt társalkodónő Letenyén, majd felfigyelt rá az öreg hölgy menye, s elkérte tőle nevelőnőnek három gyermeke, Ilona, Tivadar és Gyula (később, Trianon idején külügyminiszter) mellé.
A helyszínek aszerint változnak, hogy a család, illetve legtöbbször a politikus nélküli szűkebb család hol tartózkodik: Terebes, Pest, majd a kiegyezés után a Sándor-palota, Karlsbad, Kemence, Szőlőske stb. A műfaj, a magánlevél természetesen nem a későbbi történészeknek szól, de számos csemege kimazsolázható belőle. Például Ferenc József emberibb arca is megmutatkozik, kevésbé az ismert, hivatalos hozzáállása, az „állam első tisztviselője” szerep domborodik ki koronázáskori, illetve utáni pesti tartózkodásaiból. Közvetlen, már-már szimpatikus megnyilvánulásaiból is érdekes példát kapunk, amikor egyedül meg akarja látogatni miniszterelnökét a Sándor-palotában, de mivel nem találja őtotthon, a személyzet bénázása közben sarkon fordul és angolosan távozik. Vagy érdekes aktualitásként a nevelőnő a Szent István-bazilika kupolájának leomlását is említi egyik levelében.
A történészeken kívül a színháztörténészek is számos érdekességre bukkanhatnak, hiszen Stevens kisasszony nagyon szeretett teátrumba járni, meg is sértődött néha, ha a grófné, Kendeffy Katinka nem foglalta el színházi páholyát, s mégsem ajánlotta fel neki. A lábjegyzetelőnek viszont nehéz perceket szerezhetett, mert sok olyan előadásról is írt egy-két mondatban, amelynek ma már nem lehetett utánajárni. Egyébként is hálátlan szerep jutott Cieger Andrásnak, néhány odavetett megjegyzéssel, hogy egy-egy Károlyi, Erdődy gróf vagy grófné megjelent egy fogadáson, bálon, színházi esten, természetesen nem tudott mit kezdeni, hiszen ma már lehetetlen a szereplők kilétének kiderítése. Ugyanígy a másod- vagy harmadrendű íróké, műveké is, ennek ellenére alapos jegyzeteket kapunk. Példa erre a kész tényként tálalt viszony: Erzsébet királyné és Hunyady Imre gróf „szerelmét” („a szeretője, amint tudjátok… a magyar Hunyady gróf volt”) jegyzetben kellett helyre tenni.
Számos érdekesség szól a fürdőbeli szokásokról is, szerencsére a család agyonitatására nem került sor. Az is furcsa, hogy a „világ végi” Letenyén az angol kisasszony agyongyümölcsözhette magát (pl. „mostanában ananászt is eszünk, mert most érnek be az ananászházban, nagyok és finomak”). A nagy lakomák, választási gyűlések, ebédek, vacsorák mellett mindennapi dolgokról is szó esik, például a poloskákról, míg Angliában a bolháktól szenvednek rokonai, Magyarországon a miniszterelnök rezidenciájában hajkurásszák és tucatszám fogják a poloskákat (akkor még csak az élőt). A hölgyek a korabeli ruházkodásról, varrásról, viseletekről olvashatnak oldalakat a könyvben (megfelelő árjegyzékkel), talán ezek a részek a férfiak szívét kevésbé dobogtatják meg. Sok helyen kapunk spontán, országok közötti összehasonlítást, kicsit furcsán hatnak az ilyen kirohanások:
Micsoda áldás, hogy Angliában élünk, és nem itt! Itt minden olyan hihetetlenül drága!
A gödöllői Erzsébet-emlékévhez kapcsolódóan a nevelőnőnek a koronázásról szóló benyomásairól, az esemény városi és családi visszhangjáról is olvashatunk. Erzsébet egyetlen Magyarországon született gyermekének (Mária Valéria, született Budán, 1868. április 22-én) megérkeztéről például így tudósít:
Bekövetkezet a nagy esemény, de sajnos a mindenki által annyira várt herceg helyett hercegnő született! Mindenki azt gondolta, hogy a császárné lesz annyira lelkiismeretes, hogy fiút fog szülni, akire mindenki várt, és akiben mindenki reménykedett. A múlt kedden, 21-én az a hír terjedt el, hogy fiú született, és mindenki türelmetlenül várta a 101 ágyúlövés eldördülését, amely megerősítette volna a híresztelést.
De a Gellérthegyről csak 21 lövés dördült fel.
Egy öntudatos, feltörekvő, a hazájára büszke, három nyelven beszélő és magát folyton képező, zenét tanuló, buzgón vallásos, a férfipróbálkozások esetében rátarti fiatal hölgy képe bontakozik ki előttünk a levelek alapján. Nagyon jó megfigyelő, a családot illető megállapításai valószínűleg pontosak, de néha, hiszen mégiscsak magánlevél formáról van szó, elveti a sulykot, az őt nem igazán érdeklő vagy őt nem annyira érintő témákban felszínes, elhamarkodott vagy érzelmektől irányított véleményt formál (pl. a kisebbségek esetében vagy több politikai kérdésben).
Hardcore történelemimádóként nagyon tetszett a könyv, szívesen olvasnám az egész levelezést vagy egy bővített változatot is. De az is jól szórakozhat, aki nyáresti olvasmányként fogja föl, s észrevétlenül belecsöppen a kiegyezéskori magyar arisztokraták mindennapjaiba. A 19. századi viseletekkel, színházi élettel foglalkozóknak meg egyenesen kötelező olvasmány.
Levelek az Andrássy-házból (1864–1869)
Egy angol nevelőnő levelei
General Press [Budapest, 2007]
Kötött, 348 oldal
Sajtó alá rendezte: Cieger András
Szerkesztette: Schmal Alexandra
Borító: Kiss Gergely
Nyomdai előkészítés: Tordas és Társa
Nyomás: Kaposvári Nyomda
ISBN: 9789639648715
