Dr. Deirdre Barrett: Esetek és sorsok – Egy hipnoterapeuta feljegyzései
(a papiruszportal.hu archívumából [2006])
Szerző: macskás
Némi szorongással vesszük tudomásul, hogy nemcsak a test lehet sérülékeny, de a lélek is. Az Egyesült Államokban már régóta polgárjogot nyert, hogy különböző feldolgozatlan vagy annak vélt problémákkal pszichológushoz fordulnak az emberek, sőt a felső réteg és a hírességek presztízskérdést is csinálnak abból, hogy legyen saját terapeutájuk. Ha a pszichológiát Magyarországon lila köd borítja, akkor a hipnoterápiát még inkább misztikum övezi, ezért is érdemes elolvasni az Animus Orvosok írják sorozatának harmadik darabját.
Hazánkban, bár a lélekgyógyászatban világelsőnek számítottunk, a második világháború után szinte tiltott dolog volt a kutatás és a kezelés, nem képeztek szakembereket, újra fel kellett építeni a hálózatot, megszervezni az egyetemi oktatást. (Sajnos, a betegek száma csak nőtt.)
Mindenki tudja, hogy többek között József Attila is rendszeresen járt pszichiátriai beszélgetésekre, ismerjük Benedek István nagyszerű könyvét, az Aranyketrecet, melyben egy másik író-költőt, Karinthy Gábort ismerhettük meg, persze név nélkül. De izgalmas Ferenczi Sándor Klinikai naplója is. Jó néhány éve rengeteg könyv jelenik meg ebben a témában, nemcsak tudományos, ismeretterjesztő, hanem népszerűsítő is. A pszichológia keretein belül foglalkoznak a hipnózissal is, bevallom, én még soha nem találkoztam olyan emberrel, akit kezeltek volna így. Csak irodalmi élményeimre utalhatok, Thomas Mann novellájára, a Mario és a varázslóra: egészen elképesztő, szinte hihetetlen volt, hogy a hipnózis hatására valaki így kifordul önmagából.
A népszerűsítő könyvek kategóriájába tartozik dr. Deirdre Barrett Esetek és sorsok című könyve is (alcíme: Egy hipnoterapeuta naplójából), mely hét esetet ír le. A Harvard Egyetem orvosi karának munkatársa, az írónő húsz éve foglalkozik hipnoterápiával, a történeteket kezdő korától a legutóbbi idők eseteiig válogatta. Az előszó röviden összefoglalja a hipnózis történetét, fejlődését, még Mozart is éltette Mesmert, az első hipnotizőrt a Cosí fan tuttéban.
Barrett hét érdekes történetet tár az olvasó elé, s a könyv egyik erőssége, hogy nem szégyelli: nem minden esetben talált megoldást. A színlelt felnőtt fejezetben megismerjük Nancyt, a csinos diáklányt, aki töméntelen mennyiségű cigarettát szív azért, hogy felnőttszámba vegyék. Természetesen a dohányzás csak következmény a gyerekkori családi háttér miatt. Sajnálatos módon nem következetes a szálak kibogozása, ennél a fejezetnél a pelenkánál akadtam el, ami az idegsebész édesapa egyik gyengéje a babaruhák és az ivászat mellett. A fejezet érintőlegesen bemutatja, hogyan lesz valakiből hipnoterapeuta.
A második fejezet talán a legsikerültebb, legérzékletesebben bemutatott esetet taglalja. Sokkoló nyitóképe és a feszesség tartja izgalomban az olvasót, nem beszélve arról, hogy egy kettős személyiségű egyszerű nőt ismerünk meg, aki a gyermekkorát nevelőintézetben töltötte, súlyos és kevésbé súlyos betegek között. Az öt gyereket nevelő Dolores még az egyik férjét sem ismeri fel, így menekülve az őt ért bántalmazások hatása alól, bár nem derül ki, hogy valóban egy férjről van-e szó. Az asszony például többször volt a fülészeten is, amire nem emlékezett, mert mindig egy másik személyisége ment az orvoshoz. Dolores nem járt el a terápiás kezelésekre, nem lehet tudni, hogyan alakult az élete.
Egészen más környezetből való Lena Windthrop, akit az író az elegáns megjelenésű Katharine Hepburnhöz hasonlít. A középkorú nő a repüléstől fél, de apja betegsége miatt kénytelen lesz repülni. Az ő élete is rejteget érdekességeket, melyek gyökere szintén a gyermekkorban keresendő. A megoldás happy end, a nő eléri férjénél, hogy ne a magánsofőr, hanem ő egyedül vezethessen egy gyönyörű autót.
A legbizarrabb és az átlagember számára leghihetetlenebb történet a Reggeli rosszullét, egy férfi álterhességét boncolgatja. Ennek kapcsán Barrett foglalkozik a mássággal is, de nem csinál belőle akkora ügyet, mint itthon tennék.
A zajongó kísértet is roppant érdekfeszítő témát ír le, azonban felépítése nem eléggé világos. A testvérét elvesztett lány traumáiról és amnéziájáról kapunk képet.
A legkomplikáltabb eset a szinte követhetetlenül sok személyiséget magába záró Szent Johannáé. Ez a különben elbűvölő ember többféle művészeti ágban otthonos, szerencsére az író nem tipizál, bár önkéntelenül is felvetődik a sztereotípia, és sokan kiterjesztenék az egész művészvilágra.
Az utolsó történet egy írónak készülő egyetemistáról szól, aki képtelen elolvasni és leírni a szavakat, szerencsére itt is akad jó megoldás.
A személyes hangvételű utószó nem mentes némi szerénytelenségtől, ahogy a fejezetekről fejezetekre való visszautalások sem. Barrett szereti hivatását, a hátsó borítón olvashatunk tudományos tevékenységéről is.
A történetek érdekesek, a kezelések is, de az írónő stílusa nem eléggé gördülékeny. A kezeltek személyisége sokkal jobban kidomborodhatott volna, Barrett szinte csak a negatív tulajdonságaikat emelte ki. Mindenesetre az olvasó hálát ad a sorsnak, hogy viszonylag egészséges lelkületű, nem bélyegzik meg a lelki defektjei miatt, nem kell rendszeresen pszichológushoz, pszichiáterhez, hipnoterapeutához járnia.
Fülszöveg
Egy férfi a terhesség jeleit mutatja, előreálló pocakkal és bizonyos ételek utáni vágyódással. A jómódú, középkorú hölgy vakmerő ifjúkori énjével találja szembe magát, miközben le akarja győzni a repüléstől való félelmét. Az írói ösztöndíjat elnyert egyetemi hallgató váratlanul képtelen egyetlen szót is leírni. Néhány eset dr. Deirdre Barrett rendelőjéből, aki sikeres hipnoterapeuta, ugyanakkor olvasóját fogva tartó, remek mesélő.
Dr. Deirdre Barrett: Esetek és sorsok – Egy hipnoterapeuta feljegyzései
Orvosok írják sorozat
Animus, Budapest, 2006
A/5, kötött, 248 oldal
Fordította Pálfalvi Ilona
Borítóterv Borogdai Zsuzsanna
Tipográfia, nyomdai előkészítés Scriptor Kft.
Nyomás és kötés Alföldi Nyomda
