DiDonato gyönyörű, különlegesen gazdag hangszínében gyönyörködhetünk
(a papiruszportal.hu archívumából [2009])
Szerző: szabói
Tizenegy Händel-opera 14 áriáját énekelte lemezre az amerikai mezzoszoprán, Joyce DiDonato, Furore című lemezén. DiDonato napjaink keresett énekesnője, jó pár teljes operát énekelt lemezre, főleg Händeleket, vannak koncert- és árialemezei is. Händel először 25 évesen járt először Angliában, majd két évvel később újra, az angolok nagyon megkedvelték operáit, melyek újdonságnak hatottak, neki pedig lehetőséget kiteljesíteni operaírói tehetségét. Olyannyira megkedvelték a szigetországban, hogy 1719-ben megválasztották az akkor frissiben alakult Royal Academy of Music igazgatójának.
Händel művészetét sem mi, sem az angolok nem tudják kellően becsülni, operái nem véletlenül hozták lázba a korabeli közönséget. Manapság kezdik újra felfedezni a barokk operákat, csak remélni lehet, hogy nem a kasztráltaknak írt bravúráriák miatt. Händel nem csak német, hanem angol nyelvű librettókat is megzenésített, a sokat sejtető című lemezen mind a kettőből hallunk. Furore – hirdeti a lemez címe, a válogatás egyedi, hiszen az operák azon hangulatait kapjuk összegyűjtve, ahol a düh, dühöngés szenvedélyes megfogalmazásait hallhatjuk. Néhány ária persze bekerült, ahol nem kifejezetten ezt halljuk, de talán kissé egysíkúvá válhatott volna a lemez ezek nélkül.
A különleges áriák közül vannak jól elkapottak, és kevéssé sikerültek, ez utóbbiaknál a kifogásom mindig ugyanaz. A Teseóból idézett Ira sdegni, e furore ária túlerőltetett, nagy, forte hangindítások után nem képes megtartani a hangerőt. Ugyanezt halljuk többek között a Morirò, ma vendicatában is, és tipikusan szinte mindegyik túlhevített, a bosszúra szomjazó lélek megjelenítésekor. A szövegmondás néha túlerőltetett, a koloratúrák legatója hiányzik, amúgy Bartoli módjára énekli, ez a kifejezőerőre is vonatkozik (Hence, Iris hence away). Úgy érzem, DiDonato az az énekes, akinek „furore” ábrázolása abszolút kiszámítható, mindig tudjuk, hol lesz a kitörés és hogyan. Technikailag jól megoldottak a gyors áriák, de nagy felfedezést nem tehettünk a kifejezés terén. A legösszetettebb ária a záró felvétel, a Herculesből a harmadik felvonásbeli Where shall I fly?, a lélek pillanatnyi ábrázolásának iskolapéldája, talán az egyik legjobb ária a barokk operákból. Szinte összefoglalja a stíluskorszak jellegzetességeit, Purcelltől kezdve Bach oratóriumainak izgatottságával, Vivaldi virtuóz passzázsaiig.
Joyce DiDonato hangja szinte kibomlik a zenekaréból egy-egy tartott hangnál. A magas hangjai is szépek, minden tartományban kiegyensúlyozott. A pianókat csodálatosan énekli, a fortéknál néha döccen, érzésem szerint nagyobb hangon akar énekelni, mint ahogy képes rá.
Nem úgy az érzelmes részleteknél. A lassú áriák nagyszerű formálása mellett DiDonato gyönyörű, különlegesen gazdag hangszínében gyönyörködhetünk. A rendkívül bájos, szinte filmszínészi megjelenésű énekesnőnek nagyon jól állnak az érzelemgazdag, szomorú áriák, képes teljes mélységében megjeleníteni a szomorúságot, bánatot, letargiát.
A zenekar igen jól látja el a kísérő szerepét, képes alkalmazkodni az énekesnőhöz, a hangulatteremtésben mesteri pillanatok szerepelnek: a Teseo Dolce riposo áriájának bevezetése gyönyörű az oboaszólóval. Morirò, ma vendicata, vonós zakatolások, az oboa ismét gyönyörű, az Idomeneo sürgető bevezetése is igen érdekes. Az Ariodante opera áriájának bevezetője a szordinált vonósokon valami eszményi hangon szól, sajnos, az énekesnő mintha túlénekelné az áriát, pedig ez lehetne az egyik legszebb felvétel. Egészen egyedi az Amadigi opera trombita-oboa szólója (Dave Hendry, Joseph Domenech), mai hangszerekkel nem kapnánk meg ezt a szinte homogén hangzást, a két művész nagyon jól játszik. A Les Talents Lyriques – bár régizenei együttes, nem erőlteti a jónak vélt újdonságokat, a vonósok staccatói pregnánsak, a dinamika marad a jól bevált talajon, ízléses. A bélhúroknak köszönhetően a hangzás zizegősen tompa, kellemes, el tudjuk fogadni, hogy nem a mai nagy hangú instrumentumokon szól a kíséret, ez DiDonato hangjához is jobban illik.
A kísérőfüzetben érdekességeket tudunk meg Händel operáiról, az áriákról, az énekesnő jegyzi a szöveget, az áriák szövegét is megtaláljuk.
Furore – Händel Opera Arias
Joyce DiDonato; Les talens lyriques/Christophe Rousset
Virgin Classics 5190382, 2008
