Óz, a csodák csodája
(a papiruszportal.hu archívumából [2008])
Szerző: FrankenStein, a helyiség kalapácsa
Anno, 1900 áprilisában vetette papírra Chicagóban L. Frank Baum The Wonderful Wizard of Oz című meséje elé, hogy az Andersen- és a Grimm-mesék már kissé porosodnak, irodalomtörténeti témává váltak, így jó lenne újakat, moderneket kitalálni. Eggyel megpróbálkozik ő is, amelynek csak egy feladata lesz, hogy szórakoztasson. E „modernizált mese” mit sem veszített aktualitásából, újabb magyar változatát november 28-án mutatta be az Anno meseboltban a General Press Kiadó; az illusztrátor Szegedi Katalin és a szöveget átdolgozó Rét Viktória szerkesztő jelenlétében.
Navigare necesse est: a helyiség szelleme
Először jártam a meseboltban, és az eredetileg szürke kis textilüzletből Szigethy Katalin és Horváth Gyula ízléses, otthonos mesekönyvesboltot varázsoltak és faragtak, a lehető legjobban gazdálkodva a térrel. Színvonalas a könyvválaszték, értéktelen kiadványokat nem láttam a polcokon. A könyvek mellett viszont játékok, lemezek, kézművestermékek színesítik a kínálatot. A falakon neves illusztrátoraink kisebb-nagyobb munkái erősítik az első kedvező benyomásokat. Itt a kicsik kedvükre letelepedhetnek, van kuckó, ahová be lehet bújni, hajókormány, amit – előtte akkurátusan felvéve a tengerészsapkát – minden gyerek meg akar forgatni legalább egyszer. A kis galériában pedig kiállítások váltják egymást, legutóbb Kiss Márta műveit láthatták az érdeklődők, most pedig Szegedi Katalin ízes, főként ózos illusztrációi vezetik a szemet. Géniusz Lóci köszöni, az Annóban jól van.
Ne csodálkozz Ózon!
A General Press és Szegedi Katalin gyümölcsöző kapcsolatának nem nyúlfarknyi a múltja. A kezdeti, klasszikusnak számító királylányos történetektől az évek folyamán elrugaszkodva – és számos Szép Magyar Könyv díjon keresztül, nem úttalan utakon – legutóbb eljutottak az Alice Csodaországban számomra etalonnak tartott kiadványáig. A javíthatatlan illusztrátor tökélyre fejlesztette kollázstechnikáját, majd tökéletes kötet született. Azóta több műben is megcsodálhattuk tehetségét, Boldizsár Ildikó borongós meséit színezte, Szabó Magda Tündér Laláját jelenítette meg, de az Alice-hez mérhető, hasonlóan nagy munka csak most jelent meg tőle magyarul. Az Alice-ben azt szerettem, hogy minden kis csipke, falevél, tollpihe, a legutolsó fűszál a háttérben a helyén van, óriási türelmet igénylő és rengeteg időt felemésztő, a végletekig kidolgozott lapjai méltán váltották ki a szakma és a közönség elismerését. Oly magasra tette a mércét, hogy kíváncsi voltam, merre indul tovább.
Már akkor készült az Ózra, egyik kedvenc meséje illusztrálására. Ezt egy évig formálta, dédelgette, rajzolta, ragasztotta, hordta ki. Bár a nyomda munkájával nem volt teljes mértékben elégedett – többek közt az általa nem kedvelt rózsaszínű árnyalatot nehezményezi a borítón –, legújabb könyve is minden elismerést megérdemel. Ha nem lenne az Alice, lehetne leg-elni! Csodálatosak a képek, különleges Dorka arcvonása, kecsesek, finomak a mozdulatai, mint főhőseinek általában (nagyon szép, ahogy ül az egerek között); e könyvében erőteljesebben használja a sötét színeket, mint tőle megszokott, például a gonosz Nyugati Boszorkány telitalálat, a Boszorkányos meséket idézi a harcias fák támadása fejezetben az erdő képe stb. Úgy tűnik, lezárta vagy ideiglenesen (negyven év?) szünetelteti királylányos korszakát, s most már nem idegenkedik semmilyen történettől, amiben fantáziát lát.
Mert fantáziája van neki. Totó népi mintákkal díszített nyakkendőjétől a Smaragdvárosban kerekező gyerekig (az Anno logója lett) számos apró ötletet, humort lehet felfedezni képein. Galgamácsa és Tokió egymás mellé állítása, a D betű Dorka nyakláncán, a pisilő kiskutya, a lábujjai közt banánt tartó majom mind-mind jó példa erre. Az ínyencekre pedig további meglepetések várnak, illusztrációkból kilógó képi bonmot-k: amikor a vicsoriak a szétesett, széttört, feldobott talpú Bádogember elemeiből újra Bádogembert eszkábálnak, mindezt Dr. Tulp cégére alatt teszik, a Szegedi-képből pedig kilóg Rembrandt híres anatómialeckéje… E kötetben is találkozhatunk a művésznő állandó jelzőivel: csipke, madártollak, a papírtól a legnemesebb textíliág felhasznált anyagok, csíkos zokni (most nem tehette lányhőse lábára, hiszen kockás ruhája van, így a boszorkányok vehették föl), légies női szereplők. Ezer finomság bújik meg a képeken.
L. Frank Baum valóban modern, hiszen időtlen mesét írt; ki ne szeretne hazaérni, ha távol repíti a sors otthonától, ki ne óhajtana bátrabbá, okosabbá, érzőbb szívűvé válni? (Dorkát pedig külön megértem, ifjabb koromban én is folyton a prérit áhítottam, noha egészen más okból: ahol együtt lovagoltam volna Gojko Mitiæcsel – ha tudtam volna, hogy az a préri, ahol e filmeket forgatták, milyen közel van kies hazánkhoz…) A történet világos, kedves, szerethető, Rét Viktória pedig Beöthy Lydia szövegét gördülékeny, baumi értelemben vett modern, élvezetes nyelvre dolgozta át. A papírminőségtől a szerkesztésen át a képi megjelenítésig (teammunka! lásd a mesében) egy sokak által szeretett, gondozott, szép kiadvány született.
L. Frank Baum: Óz, a csodák csodája
General Press Kiadó [Budapest, 2008]
Kötött, A4, 164 oldal, matt műnyomó papíron
Illusztrálta: Szegedi Katalin
Fordította: Beöthy Lydia
A fordítást az eredetivel egybevetette, átdolgozta és szerkesztette: Rét Viktória
Felelős szerkesztő: Besze Barbara
Nyomás és kötés: Kaposvári Nyomda
